2017. június 26., hétfő

5Pallos - Honnan jött a cím?

Az 5Pallos címe természetesen a 5Panels képregényalkotó csapat nevének fantasy világba illő változata. Ezért is írjuk egybe, számmal és nagy P-vel, hogy következetesek legyünk a mintához. Hogy a 5Panels-t miért úgy írjuk? Mert csak. 😎 Fontos még, hogy a csapat nevét "fájv panelsznek", a képregény címét "öt pallosnak" mondjuk. Ne hagyjuk megkavarni magunkat! 😃 Külföldiül biztos nem is azt jelentené, amit én szeretnék, már csak azért sem lenne úgy értelme...de ha mégis, SEJTEM, MIT JELENTHET, NEM KELL FIGYELMEZTETNI, KÖSZI! 😉😄
Eredetileg nem is ez lett volna a címe, hanem valami olyasmi, hogy Nádifarkasok, az egyik fő ihletadó, a Vízparti történet miatt (amiben a hősök a mocsárban táboroznak, lásd az előző bejegyzésben). Ez utalt volna a szereplők harcmodorára és az egyik karakter, Toportyán nevének eredetére. És ők is a mocsárban laktak volna, nem az erdőben, ahová végül írói szempontok miatt költöztettem őket. Egy beszélgetés során Tálosi András (Spuri, az EpicLine magazin főszerkesztője) javasolta, hogy legyen a történet egy pontján olyan geg, amikor valakik nyelvbotlás miatt kimondják, hogy 5Panels, és emiatt jó lenne ehhez hasonló csengésű nevet adni a főhősök csapatának. A gegben nem vagyok biztos, de a név szerintem találó, mivel a pallos a bíráskodás, az erőszakkal történő igazságszolgáltatás szimbóluma is lehet. Mondjuk Táltosék öten egyelőre önbíráskodnak, saját maguknak adományozták a pallosjogot...


Az ábrán a logó próbaverziói láthatók. Lefutottuk a kötelező köröket a mintával túldíszített és az egymásba akasztott dupla L-es tipóval (ami pláne gáz amiatt, hogy egy négyest is kirajzol). Az ördögfiókás nyert ördögfióka - igazából ninja busó - nélkül. A későbbiekben lehet, hogy variálok még rajta, mert gyorsan kellett dönteni, továbbá nem vagyok tipográfus. Az 5-ös számra valaki azt mondta, S-nek olvasható, azzal talán még kezdek valamit.

 Ha valaki kíváncsi lenne rá, a címfelirat betűtípusa:
- 5-ös szám: Edo SZ http://www.dafont.com/edo.font
- bötük: Dwarven Stonecraft http://www.dafont.com/dwarven-stonecraft.font

2017. június 18., vasárnap

5Pallos - Önéletrajzi fantasy

Elég sok rövid, pároldalas képregényt készítettem már, de egy idő után úgy éreztem, ilyen terjedelemben nem igazán lehet emlékezetes munkát alkotni. Ez persze nem teljesen igaz, de hogy a jövőre nézve nem ragadhattam le itt, az is tuti. Mert hát sorozatra sorozat írásával lehet gyúrni, kétszáz oldalas "egész estés" képregény kötetre meg ilyenek írásával (természetesen csak az után, hogy megszereztük az alapokat pár rövidebb munka során). Belevágtam hát első sorozatomba, melynek nyitóepizódja 2015-ben jelent meg az EpicLine magazin 13. számában.


Az egész azzal kezdődött, hogy képregényalkotó csapatunk, a 5Panels lassan betölteni készült fennállásának ötödik évfordulóját. Erre az alkalomra többet kellett villantani a szokásos, tortapusztítással egybekötött évfordulós beszélgetésnél a KépregényKedvelők Klubjában*, és mivel képregényalkotó vagyok, rögtön egy különleges képregény lehetősége ugrott be.

Az 5Pallos kitervelésekor elsősorban arra gondoltam, hogyan formálhatnám érdekes képregénnyé a 5Panels csapatának történetét. Már régebben is játszottam a gondolattal, hogy összeboronálom ezt az ötletet egy híres kínai regény, a Vízparti történet egyik eseményszálával. Az, ahogy Toronyhordozó és csapata a kancellár kincsének elrablása után csak nagy nehezen lelt menedékre egy vízparti rablóerődben, igencsak emlékeztet engem arra, ahogy mi a kezdeti időkben placcról placcra vándoroltunk, hogy együtt rajzolhassunk képregényeket, mert mindenhonnan kiutáltak, elzavartak minket, majd végül az ELTE-TTK épületében (a Duna-parton, hoppá!) találtunk biztos tanyát akcióink kiterveléséhez. Ezt átültetve a mi világunkba eleinte túl absztrakt elképzelésnek éreztem, de eszembe jutott, hogy mi van, ha nem az eseményeket helyezem modern környezetbe, hanem a karaktereinket egy kalandtörténetbe? Így jött egy generikus wuxia-, majd a Szekerce és Szemerce** univerzuma a képbe. Ez utóbbi első epizódját szintén én írtam és rajzoltam, díjat is nyertem vele, így jó ötletnek tűnt ezzel kezdeni valamit. 


A Szekerce is jó adag magyar népmesei hangulattal van megpakolva, de az 5Pallosnál igyekszem erre még jobban rájátszani, hogy még ízesebb, a közönséges fantasy mesék sorából jobban kiemelkedő valami legyen belőle. Ennek eszközei például ismert népdalok jellegzetes képeinek (lásd első rész, 10. oldal 1. panel, "érik a szőlő...-két szegénylegény...") megjelenítése, tipikusan magyaros szófordulatok, elnevezések, de erről a későbbi posztokban bőven lesz még szó, mert kihatással van a karaktertervezéstől kezdve sok mindenre.

Szóval az 5Pallos főszereplői a kiinduló elképzelés szerint valós személyek képregényes alteregói. Azonban nem itt fordult elő először, hogy alkotótársaimról készítettem rajzokat. Rendszeresen szerepeltettem némelyiküket plakátjainkon, közös képregényeinkben, de az alábbi példa a kedvencem. Az egyik első ilyen rajz egy közös nyári kirándulás után készült, ugyanis a helyszínen elfelejtettem fotózni, de mégis fel akartam tölteni valamit a 5Panels e célra fenntartott facebook mappájába emlékként. A rajzon a nap számomra legizgalmasabb jelenete látható, a szereplők közül pedig rögtön három is a leendő 5Pallos gárdából.
A következő rajz egy hagyományos nyárbúcsúztató piknikünkhöz kötődik, ugyanis az eseményre készült "plakát" egy részletét láthatjuk (felül a nagy szöveges figyelemfelhívó részt levágtam). Pont ez volt a program, mint a képen: kicsaptuk a pokrócokat a Margitszigeten, vittünk csomó képregényt közösen tanulmányozni, de előbb fellőttük egy szép platánra a 5Panels-zászlót (az első általunk szervezett képregényes nyári táborra készült még korábban). Az ehhez hasonló rajzokon alakítottam ki apránként azt a formarendszert, ami alapján a csapattagjainkat formáztam meg 5Pallos szereplőkként. 

 A történet szövését eleinte nagyban befolyásolták a valóságban velünk történt események, de az első két epizód megjelenése után a kritikák ezt negatívumként hozták fel. Erről egy képregényfesztiválon beszélgettem valakivel, és arra jutottunk, hogy ha egy Bakuman jellegű slice of life sztorit hoztam volna ki belőle a valódi események és személyek kissé dramatizált, de tényleges jelenlétével (amilyet eredetileg akartam, de azt hittem, épp azt fogják öncélú propagandának érezni, és sokak megsértődtek volna), jobban átjött volna a lényeg azon olvasóinknak, akik személyesen is ismernek minket. Mégpedig azért, mert a jelenlegi formájában az absztrakció felnagyítja a "dicsőséges pillanatokat", amitől a saját vállunk veregetésének tűnhet az egész. 

Kicsit megnyugodtam, amikor ezzel kapcsolatban végeztem egy mini közvéleménykutatást az 5Pallos facebook csoportjában, és kiderült, hogy aki a sorozat előtt nem is hallott rólunk, észre sem vette volna, hogy van valami turpisság a dologban, nem csak egy - itt jó értelemben vett - közönséges kalandképregény, ha nem direkt ezzel harangozom be. Ugyanis lehet, hogy a valóságból merítettem az eseményekhez és karakterekhez, de az elejétől fogva figyelek rá, hogy önmagukban is illeszkedjenek a történetbe. Észrevettem viszont még egy érdekes jelenséget: amint kijelentettem, hogy lesznek benne belsős utalások, már a csapat is mindenben azt látta, és olyan jelentéseket költöttek bele minden jelenetbe, amikre én nem is gondoltam. Ennyire kétélű fegyver, hogy milyen szöveggel promózzuk a képregényünket! 😃


A későbbiekben mindenesetre kerülöm a direkt 5Panels-es belsős poénokat és utalásokat a képregényben, de az itteni blogos írásaimban továbbra is hivatkozok ezekre, mivel rengeteg cikk már rég megíródott az 5Pallos facebook oldalára, amikben pont ezekről rántom le a leplet. A karaktertervezésről szóló írásaimban is elő kell vennem a személyeket, akik a modelljeim voltak, mert a poénon kívül írói szempontból is érdekes lehet, hogy meglévő adottságokhoz hogy terveszek jelmezeket, háttérsztorit, tulajdonságokat, neveket.


 * A KépregényKedvelők Klubja egy ingyenesen megtekinthető programsorozat - képregényes tematikájú beszélgetés meghívott szakmai vendégekkel -, melyet több mint egy évtizede szervez Kiss Ferenc képregényíró és -gyűjtő havi egy alkalommal a budapesti kArton Galériában.

** A Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjait 2013-ban indítottam az EpicLine magazin 2. számában, színezői Kiss Judit és Koska Zoltán voltak. Az epizód Alfabéta-díjat nyert 2014-ben. A második résztől Koska Zoltán és Tálosi András viszik a sorozatot: http://epicline.goobo.hu/szekerce-es-szemerce-extrak/

2017. június 12., hétfő

Rajzeszközök 8. - Papírok mártogatós tollhoz

Az, hogy milyen eszközökkel rajzolunk, meghatározza, hogy milyen papírra van szükségünk. Sokszor elég lenne a sima fénymásoló papír is, csak vékonysága miatt nincs jó tartása és könnyen gyűrődik. Ha nem áztatjuk el filctollal vagy festékkel, költségkímélő megoldásnak megteszi. Nekem viszont valami simább felületű papírra volt szükségem a mártogatós tollak miatt, hogy ne akadozzanak rajta, ne karistolják annyira. Jobb is kicsit vastagabb lapra rajzolni, főleg ha sokat radírozunk, vagy ha screen-tone-okat is használunk, mert a vékony lapot a raszterfóliával együtt átvághatjuk (erről még írok egy későbbi posztban). Ha esély van rá, hogy kiállítják rajzunkat, vagy egy zsűri kezébe kerül, csak javít a megjelenésén is egy tartalmasabb papír, igényesebbnek hat, kényelmesebben lehet forgatni, mert nem löttyed úgy ide-oda.

Egy képregényes sporttárs javaslatára tettem kísérletet a műnyomó kartonnal. Fényes vagy matt, rajzolás szempontjából nekem egyre ment. Bár működött rajta a mártogatós toll és tus, nem hagyott annyira szép vonalakat, mint a már sokat emlegetett manga workshopos képregénypapíron. Ilyenre készült az EpicLine Magazin második számában megjelent Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai c. képregény első epizódjának kihúzása, miután a digitálisan rajzolt vázlat kékkel rá lett nyomtatva egy komolyabb otthoni printerrel. Érdemes lehet azért próbálkozni vele, mert legalább könnyen beszerezhető (pl. a Pantonból) és nem drága.


Maradjunk annyiban, nem találtam az igazinak. Elhatároztam, hogy pont olyan képregénypapírra akarok dolgozni, amin minden olyan frankón ment a workshopon. Viszont hiába kerestem, nem találtam a közelben (értsd: Európában) ilyet, ill. ha volt is, mindent összeszámolva nem jött ki olcsóbbra, mint egyenesen Japánból rendelni. Német/francia rajzeszközös webshopokból vagy az Amazonról pedig pont csak Magyarországra nem élt az ingyen posta, vagy ide pont azt a terméket nem is szállítják. Szóval rendeltem Japánból, őket már ismerem, és eddig minden rendben ment.

Az általam kipróbált Deleter képregénypapír többféle kivitelben kapható. A-F jelölésekkel látják el attól függően, hogy mennyi és milyen segédvonalak vannak rányomtatva halvány kékkel. Van, amelyiken csak a kifutó van jelölve, van, amin margók is vannak, vagy 2x4 paneles felosztás yonkoma képregénycsíkok rajzolásához. A jelölés szkennelés után nem látszik, nem olyan, mint a kék ceruzás vázlatolásnál, hogy nekünk is rá kell segíteni az eltüntetésére rajzprogramban - bár biztos függ a szkenner beállításaitól is.


A legtöbb típus létezik a4 és b4 méretben, valamint 110 és 135 grammosban. Én elsőként a 135 grammos, A4-es „B” papírt választottam. Ezen nincs semmiféle jelölés, és nekem nem is hiányzik, tekintve, hogy illusztrációkhoz, akár színes borítórajzokhoz is használnám, amibe bezavarnak a vonalak. Másrészt mindig az adott kiadványhoz igazítjuk az oldalarányokat, a margók, kifutók méretét, és a hazai kiadásban kevésbé praktikus a japánok által használt rendszer, ami a többi papíron van (az A4 csak a papírlap mérete, de a jelölések által belőtt berajzolható rész mintha nem ilyen arányú lenne). Később vettem „A” típusút is, csak hogy tudjak itt róla véleményt alkotni, de a nem nyomtatott oldalát használom. Felülete kellemesen sima, de nem annyira, mint a műnyomó kartoné, és jól bevált a mártogatós tollakhoz, viszont a Kuretake „ecsetjellegű” rajztollaim mintha nem tudnának rajta annyira finom vonalat húzni – azokhoz a legjobb továbbra is valami fénymásoló – vagy rajzlap.

Mint utólag kiderült, a workshopon nem Deleter, hanem I-C márkájú papírt kaptunk, de nekem egyformának tűnnek (megörököltem pár lapot egy kollégától, aki kapott belőle tartalékba, de nem használta el azóta sem), leszámítva, hogy az I-C még drágább.


 Egy időben akadozott a Deleter papír rendelhetősége, ezért tovább kísérleteztem Magyarországon is beszerezhető papírokkal. Nyugati képregényesek régóta használják a Bristol papírt, de még sosem láttam itthon. Egy nap célirányosan elkezdtem keresgélni, és kiderült, hogy a Strathmore márka már több művészellátóban is kapható különböző méretben, vastagságban, ívben vagy tömb formában. A 270 grammos verzió kellemesen vastag, nem gyűrődik meg egykönnyen radírozáskor. Nem A méretarányban gyártják, úgyhogy az A4-et legjobban megközelítőt választottam, amit viszont mindig méretre kell nyesnem, hogy beférjen a szkennerembe. A később (a RajzShop.hu-n) felfedezett Fabriano Bristol tömb viszont A4-ben is létezik. Mindkettő mükszik, nem rendelek több Deleter papírt.

2017. június 4., vasárnap

Rajzeszközök 7. - Bevált és nem annyira hű de bevált tusmárkák


A legutóbbi rajzeszközös cikkekben a mártogatós tollakról volt szó, most pedig következzen a tus, amivel használni lehet őket. Kiválasztásánál jó tudni, hogy gyártanak külön tusfestményekhez, tollak töltésére és egyéb területekre is tusokat, de nem mind jó a mártogatós tollhoz. Ha például túl híg, egyszerűen kifolyik belőle, nem lehet vele rajzolni. Az alábbiakban direkt e célra gyártott cuccokat mutatok be.
 
Próbálkoztam többféle művészellátós tussal, de egyiket sem éreztem az igazinak, nem találtam a manga workshopon kipróbált, direkt mártogatós tollhoz, vonalrajzhoz gyártott japán tushoz foghatónak. Erre a célra túl hígnak találtam ezeket, ráadásul lassan is száradtak. Amikor elhatároztam, hogy Japánból rendelek kellékeket, direkt az ott kipróbált márkát kerestem, de kíváncsiságból más márkákat is leteszteltem, illetve fogok tesztelni a jövőben.
 

Pilot Black Ink
A szürke dobozos változatát használtuk a workshopon, de ott azt tanácsolták, vegyük inkább a nedvességálló típust. Ez pedig a sárga dobozos, amit én is használok – az 5Pallos első és második epizódjának nagy része ezzel lett kihúzva. Üvegtégelye praktikus, mert nehezebben borul fel súlya és formája miatt. Kinyitva érezni a tus jellegzetes illatát – ezt a másik márkánál hiányolom, mert egy kis szipuzás (szigorúan csak ebből) rajzolás előtt meghozza a munkakedvet. 😛 A Black 6-nál jobban fakul radírozáskor, és nedvességálló vagy sem, az alkohol alapú Shinhan Touch filcet mindenesetre nem bírja. Hosszabb állás után azt mondják, érdemes felkeverni minden tust, de felrázni ezt a típust különösen tanácsos - legalábbis nem rögtön a tervezett munka előtt-, mert olyan habos lesz, hogy egy napig nem tudjuk használni. Mindent egybevetve eddig mégis ez vált be leginkább.
 
Deleter Black 6
Száradás után is szép fényes marad. A vastagabb vonalak kitapinthatók lesznek a papíron, mivel állaga sűrűbb kicsit az előbbinél. Azzal ellentétben elég jól állta eddig a Touch filctollas színezést, így ezen tulajdonságai miatt eleinte ez volt a kedvencem. Pár hónap pihenő után azonban mintha jobban besűrűsödött volna, mint a Pilot. Maru-pennel szinte használhatatlanná vált, mert szó szerint pár vonás után eltömítette a hegyét, folyton pucolni kellett. Ezzel kezdtem az 5Pallos első epizódját, de valahol a harmadik oldal környékén feladtam. G-pennel még használható, bár kicsit mintha szöszösebb lenne a vonalak széle, mint a másik tussal. Filccel színezett rajzokhoz azért mégis ezt fogom használni, már ha készítek mostanában olyanokat.

A tégelye nem a legpraktikusabb, mert a tus beleszárad a fedél menetébe, és minden nyitáskor seperhetjük félre a sok tustörmeléket, nehogy valahogy a készülő oldalunkra kerüljön.
Nyilván felrázásnál szivárog a kupak alá valahogy. A másik is csavarmenetesen nyílik, mégsem szárad be így soha. A fényes felület szkennelésnél rosszul jön, mert a szokásosnál is több, digitálisan retusálandó fehér pontot eredményez, ha túl vastagon festettük fel.


Deleter Black 4
Hasonlít a 6-oshoz abban, hogy elég jól bírja a radírozást, sőt. A lineart letisztítása után szemmel látható a különbség az 5Pallos második részének első, Black 4-es, valamint a további, Pilot Inkes oldalai között, mert utóbbiak mindig megfakulnak radírozás után. Megszáradva kissé fényes, de nem annyira, mint a 6-os.
Neopiko-colorral próbáltam ki, hogy viseli az alkohol-alapú markereket, és jól viseli.
 
Használhatóságában a Black 6 és a Pilot közt áll, mert bár nem tapad bele a tollba ANNYIRA hamar, mégsem tudok egyetlen merítéssel olyan hosszan dolgozni vele a következő öblítésig. Ráadásul az öblítővízben kis lemezkéket képez, melyek egy része a felszínen marad, és legközelebb azokat is pucolhatom le zsebkendővel, mivel rátapadnak a tollra. Nem egy tiszta munka. Talán csak én nem tudok bánni vele, azért voltam kénytelen félretenni, és visszatérni a Pilothoz, mert egyébként szuper.


Kuretake Manga Black Ink
Még mindig keresem az egy igaz tust, ami nem tapad bele a mártogatós tollba túl hamar, nem fakul meg radírozáskor, és még a filctollat is bírja amellett, hogy száradás után vízálló. Nem mondhatnám, hogy megtaláltam, de egy lépéssel közelebb kerültem hozzá. Eljutottam odáig, hogy tegyek egy próbát a Kuretake Manga Black Inkjével. Elsősorban az szólt a próba mellett, hogy itthon is beszerezhető a Maido webboltjából. Az egyszerűsített válasz, hogy igen, bevált, és mivel már mindenre találtam hazai boltokban helyettesítő terméket, többé nem életbevágó horror pénzen a Deletertől rendelnem. A kicsit árnyaltabb válasz az, hogy jó, jó, de még nem az igazi, és csak erre átállni kompromisszumokkal jár.

Nedvességállónak tűnik, máshol azonban azt olvastam, hogy nem ajánlott vizes technikák alá. A filctollat (Shinhan Touch és Neopiko Color tesztelve) egész biztos nem bírja. A nálam eddig etalonnak számító sárga dobozos Pilot Inkhez képest mélyebb a feketéje, illetve azzal ellentétben száradás után is fényes. De a legfontosabb, hogy elég jól bírja a radírozást, hisz csak emiatt nem ragadtam le végérvényesen a Pilotnál (az ugyanis fakul, ami azért baj, mert szkennelés után jobban fel kell húzni a kontrasztot, amitől az egész vékony vonalak már vastagodni látszanak). Pontosabban szólva
a tollal húzott vonalak állják a radírt, de az ecsettel foltban felmázolt részek már nem annyira. 
 
Utóbbi három tulajdonságában hasonlít a korábban emlegetett Deleter 6-os és 4-es tintákhoz. Sajnos abban is, hogy hamarabb beleköt a tollhegybe, így tovább tart vele a munka a gyakoribb pucolás miatt, habár hármuk közül még ez tűnik a legkellemesebbnek. Jelenleg párhuzamosan használom az eddigi kedvencemmel. A főbb vonalakat a Manga Blackkel húzom, de ha elkezd szórakozni a tollal, a részletekhez átváltok a Pilotra.