tag:blogger.com,1999:blog-77740337279914805262024-03-12T19:47:31.502-07:00Tachikiri blog - képregény, manga és ahogy én csinálomMolnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.comBlogger35125tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-37265117884752561402018-12-28T06:18:00.003-08:002018-12-28T06:18:55.644-08:00Mangatábor Japánban 10. - Utolsó napom Japánban<div style="text-align: justify;">
<i>A múltkori bejegyzésben elhagytuk a tábori szállást, hogy egy városnéző kirándulás után gépre szálljunk a fukuokai reptéren. Tokióba érkezve pedig felkerestünk egy hangulatos kis bárt, ahol vicces méretű pizzát vacsoráztunk. Elérkezett azonban az utolsó nap, cikksorozatom utolsó részében lássuk, hogy töltöttük el!</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-x_5UAw6E_xo/XBqtnzYqUcI/AAAAAAAABRY/gMHLINWULksA9BLhbLhReLe5gXWCIjEjgCEwYBhgL/s1600/t%25C3%25A1p.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-x_5UAw6E_xo/XBqtnzYqUcI/AAAAAAAABRY/gMHLINWULksA9BLhbLhReLe5gXWCIjEjgCEwYBhgL/s400/t%25C3%25A1p.jpg" width="300" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Csütörtök kora reggel szobatársam hamarabb lelépett, mert valakikkel már előre megbeszélt egy egész napos különprogramot. Én sem feküdtem már vissza, amikor felébredtem a motoszkálásra. Ehelyett szép komótosan rendbe szedtem magam, és kajajeggyel a kézben lelifteztem az éttermi szintre reggelizni. Az étkező bejáratánál a talán indiai vagy pakisztáni kisasszony elkérte a ticketet, majd odakísért egy üres asztalhoz. A megszokott minőségű és választékú svédasztal várt rizzsel, hallal, panírozott garnélával, japán fehér omlettel, salátával, péksüteményekkel és sok minden mással. Életemben itt ettem először zöld teás, zöld belű toast kenyeret.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A recepció előtti hallba megbeszélt találkozóig a vitrinben kiállított régi újságkivágásokat nézegettem, mellettük a szöveg kivonata angolul. Kichijoji nevezetességeiről, többek közt egy Hanako nevű elefántról szóltak. A jószágot még borjúként a thaiföldi-japán barátság jegyében egy thai üzletember adományozta az Ueno Zoo-nak 1949-ben, mivel a második világháború alatt egy-két kivétellel az összes állatkerti elefánt elpusztult. Mocskos egy története van ennek, propagandacélból végeztek ki kegyetlenül rengeteg állatot, még mielőtt a bombázások miatt tényleg tartani kellett volna a szökésüktől, vagy élelemhiány miatt kényszervágáshoz kellett volna folyamodni, <a href="https://apjjf.org/-Frederick-S.-Litten/3225/article.html" target="_blank">itt olvashattok az esetről</a>. Szóval Hanako évekkel később innen került a Kichijojiban, a szállodánk mögött pár tömbnyire elterülő Inokashira Park állatkertjébe. 69 évesen pusztult el 2016-ban. Japán eddigi legszebb kort megért elefántja annak ellenére, hogy egy csupasz betonkifutóban, magányosan tengette szinte egész életét. A régi, fekete-fehér fotók mellett, amiken gyerekek ujjonganak a kiselefánt láttán, kortárs híradások is ki lettek tűzve. Ezekből tudtam meg, hogy a közeli metróállomás egyik kijáratánál azóta szobrot is emeltek Hanakónak. Szép gesztus, és akik állították, talán őszintén is gyászolták, de beárnyékolja az egészet a tudat, hogy a nép befolyásolására kiéheztetett elefántok helyére, szintén manipulatív céllal fogadták be az állatot annak idején. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az utolsó Japánban töltött teljes napunk első programjaként meglátogattuk a Comic Zenon szerkesztőségét. Milyen praktikus, hogy az ennek otthont adó irodaház csak néhány saroknyira van a hoteltől! Mivel mindannyian nem fértünk volna be egyszerre, a fele társasággal egy épp nem használt tárgyalóba vonultunk, ahol kiosztottak nekünk egy-egy ajándék kötetet, ami a legutóbbi Kumamotós tematikájú pályázat díjnyertes mangáit tartalmazza. Ezután bevonultunk a szerkesztőség nagy, egybenyitott irodájába, ahol a Comic Zenon, annak online testvére, a Comic Zenyon és a SMAC! Webmagazine editorai dolgoznak. Íróasztalok sora, mindenhol óriási kupac akta, képregényoldalak, kötetek tornyosulnak - kellőképpen kaotikus látvány, főleg a főszerkesztő területe. A tárgyalóasztalra kipakoltak elénk egy tucat eredeti oldalt Hojo Tsukasa most futó sorozatából. Nagyon szép karakterek, finom vonalvezetés, érzékeny screen-tone használat, nem is vártunk mást tőle és asszisztenseitől. A lift előterében kis ficakok, ahol a mangakák és editoraik tartják a meetingeket. Mochida azt mondta, gyakran előfordul, hogy ha túl sokan futnak be egyszerre - egy-két asztal van csak itt -, valakik egy közeli bárban tartják a megbeszélést.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-yg-ylJdyPT0/XBqtm1mUagI/AAAAAAAABRQ/xhXB2CjH6CgbZT26oENqswMO_In8_QNIACEwYBhgL/s1600/k%25C3%25B6tet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-yg-ylJdyPT0/XBqtm1mUagI/AAAAAAAABRQ/xhXB2CjH6CgbZT26oENqswMO_In8_QNIACEwYBhgL/s400/k%25C3%25B6tet.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Ebédre a szerkesztőség épületének tetőteraszán működő Sora Zenonba voltunk hivatalosak. Nagy tál rántott csibefalat, sült krumpli, szendvicsek és valami padlizsános cucc, később egy óriási tál olaszos tészta volt a menü. Ebéd közben többen a kiosztott rajzos feladatokon ügyködtek. Ezen kívül van egy füzet, amibe az új Master Class tagok rajzolnak minden évben. A 2018-as eresztésnek szánt, egyelőre még üres oldalra itt került fel az én hozzájárulásom is, két karaage között. Utána a teraszról nézegettem a szűk utcákat, a távoli toronyházakat, a ködbe vesző parkot, mire eléggé beborult az idő, cseperegni is kezdett. Ha tudtam volna, eltettem volna az esernyőmet, de most már mindegy.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-JU6nnnI-s7E/XBqtnLro4pI/AAAAAAAABRQ/u8N4CeUG9F8r-k-bdH6zK2fxinQI2TIgQCEwYBhgL/s1600/sora1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-JU6nnnI-s7E/XBqtnLro4pI/AAAAAAAABRQ/u8N4CeUG9F8r-k-bdH6zK2fxinQI2TIgQCEwYBhgL/s400/sora1.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-mU_C-sZIbDs/XBqtmbPiNfI/AAAAAAAABRM/m-pWsxiZU9E1-9OLXtQ-A3DuJgGrzAkoACEwYBhgL/s1600/kachipero.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-mU_C-sZIbDs/XBqtmbPiNfI/AAAAAAAABRM/m-pWsxiZU9E1-9OLXtQ-A3DuJgGrzAkoACEwYBhgL/s400/kachipero.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-NjP0mCKtNMs/XBqtm0yxASI/AAAAAAAABRM/lQi_akccy64EM3O2xhKgk0Ri64r5Ky0aACEwYBhgL/s1600/rajz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-NjP0mCKtNMs/XBqtm0yxASI/AAAAAAAABRM/lQi_akccy64EM3O2xhKgk0Ri64r5Ky0aACEwYBhgL/s400/rajz.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
A büfé mellékhelyisége minden eddiginél modernebb. Itt már nem az ülőke mellett, hanem a falon vannak a kezelőgombok, legalább húsz. Igazából azt se tudtam, melyik mire való. Az biztos, hogy elsőre lehúzni sem sikerült. Végül megnyomtam egy zöld hullámos piktogramot - utólag derült ki, hogy ez a takarékos öblítés-, ami kimentett. A szomszédos, női mosdóban viszont ennél is komolyabb krízishelyzet alakult ki. Frissen szerzett hozzáértésemmel felajánlottam a segítségemet, de ketten együtt, az összes gombot végignyomkodva sem sikerült kiviteleznünk a feladatot. Végül a kollegina szólt a személyzetnek, mire az odament, megnyomta tök ugyanazt a gombot, amit mi is már többször, a wc pedig azonnal lehúzta magát... A mosdó egyébként jól felszerelt, még előre csomagolt fogselyem, szájvíz is be volt készítve olyan kis műanyag kupakban, amiben a kávétejszínt is veszi az ember. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
A hivatalos délutáni program alól a többség felmentette magát, ment Jump kiállítást nézni, meg ilyenek. Csak egy páran választottuk az editoraink által levezényelt utat. Első körben meg kellett találni a buszt, amivel furikázunk Tokió különböző pontjai között. A szállodánkkal szemben, egy sarokra van a metróállomás, amin átvágtunk. A túloldali kijáratnál felbukkanva megpillantottam Hanako szobrát, de nem volt idő odamenni jobban megnézni. Nem életnagyságú, mert Hanako nem máltai törpeelefánt volt, de az előzményektől függetlenül tetszik az ötlet, hogy nem csak "híres embereknek" állítanak szobrot. Buszra szálltunk, és a szemerkélő esőben, idegenvezetőnk történeteit hallgatva elindultunk Akihabara felé. A nagy szürkeség ellenére hangulatosnak éreztem az utat. A tipikusan japános lakóházak látványát, az aránytalanul keskenynek tűnő homlokzatukat - hogy inkább mélységben terjeszkednek, és hogy sokszor még a tömbházak sem sima téglatestek, hanem lekerekített sarok és egyéb fura formák törik meg a vonalaikat - nem sikerült megunnom. A császári palota körüli egykori várárokban csónakokból pecáztak. A környék kicsit városligeti hangulatot árasztott, ez volt a kedvenc városrészem, amin átsuhantunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Akihabarában az első dolgunk volt, hogy esernyőt vegyünk azoknak, akiknek otthon maradt. Sok helyen kapni olcsó, áttetsző, nem túl jó minőségű, de attól még praktikus "eldobható" esernyőket. Többször voltam tanúja szemkiszúrás-közeli szituációnak, mert állandóan lepattan a kis védőbütyök a merevítőik hegyéről, ezért eléggé balesetveszélyesek is, ha figyelmetlenül közlekedünk velük. Az áruházban, ahol magunkhoz vettük, egyébként mindent lehetett kapni. Son Goku edzőruháját mintázó melegítőt, Kingdomos nápolyit, One Piece-es mindenfélét. Még szex shop részleg is volt, ami központi helyen állt, és bejárata egy nem különösebben sokat takaró függönnyel volt leválasztva a nagy, összevont osztályból.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vásárlás közben elhatároztuk, hogy mivel a csapat nagyobbik fele mangát szeretne venni, meglátogatjuk Enrico előző munkahelyét, a Mandarake lánc legközelebbi áruházát. A bökkenő csak az volt, hogy az egész Akihabarászásra valami másfél óra jutott, ami azt jelentette, hogy máshová utána már nem tudunk menni. Nem terveztem különösebben sok pénzt költeni, a gachapon figurák bezsákolásán túl nem volt egyéb küldetésem a környéken. A Mandarake pedig egy ismert használt manga - és figuraárusító hely. Gondoltam, ott aztán biztos találok valami érdekeset, szóval nem volt ellenvetésem, hogy oda menjünk. A városrészre jellemző, hogy kis túlzással minden második bolt valami híradástechnikai vagy videójáték szaküzlet, minden negyedik kapualjban pedig több sornyi gachapon gép. Rengeteget láttam odafele, de úgy voltam vele, hogy siessünk előbb oda, ahol mindenkinek meglesz az öröme, aztán ráérek visszafele is megnézni ezeket.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-XPW0zGjl8GE/XBqtljYgt0I/AAAAAAAABRQ/lW7rhkitGgsHP1bqs75pmLV_X7XNIBGvACEwYBhgL/s1600/gacha.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-XPW0zGjl8GE/XBqtljYgt0I/AAAAAAAABRQ/lW7rhkitGgsHP1bqs75pmLV_X7XNIBGvACEwYBhgL/s400/gacha.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
A kisáruház épülete több szintes. Külön-külön emelete van a játékfiguráknak, a maketteknek, a BJD babáknak, a konzoloknak, a BL mangáknak, a hentai mangáknak, a "normál" mangáknak - mindez a liftben ki is van írva. Személy szerint mangát eleve nem is akartam venni, mert nem tudok japánul, csak a rajzok miatt meg nem tartom érdemesnek. A BL emeleten csak lányok nézelődtek, értetlenkedve néztek rám, hogy mit keresek ott. Voltak csoporttársak, akik direkt a szerzőis - itt sok olyat is kapni - hentai cuccokra utaztak. Az ezeknek fenntartott szinten meg is találhatták számításukat, mert több soron, tömött polcokon sorakoztak a nagyon kitárulkozó borítóikkal nem finomkodó kiadványok. Ahhoz képest, hogy elvileg cenzúrázni kell a kényes részeket, a takarást elég kreatívan, egy hajszálvékony vonallal oldották meg sok címlapon. A konzolos szintről nincs mit mondani, itt árulták a játékokat gépekhez, amik nekem nincsenek. A BJD részleg elég horrorisztikusan festett a sejtelmes fények között vitrinben felültetett, fellógatott babákkal. Az eladón kívül csak egy külföldi, borostás pasas bóklászott itt. A makettes és mindenféle figurás osztály már izgalmasabb volt, de a mechákon és moe csajokon kívül meglepő módon szinte csak retró figurákat találtam. De az is lehet, hogy csak ezek lépték át az ingerküszöböm. Roskadásig tele a polcok színes dobozokkal, a vitrinek mindenféle mütyűrökkel, elsőre nehéz átlátni a káoszt, főleg, ha nincs sok idő. A modern, kreatív gachapon szettekből viszont semmi. Ez kicsit csalódás volt, ami betetőzött, amint kiderült, visszafele már rohannunk kell, nem lesz idő még azokat a gépeket se megnézni, amik mellett idejövet elhaladtunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A legalsó szinten megbeszélt találkára nem került elő mindenki időben, ezért amíg úgyis várni kellett, kitaláltuk, hogy ha visszaszaladunk a legutóbbi automatákig, amiket akkor láttam, amikor lefordultunk a Mandarake utcájába, az nekem már megfelel, és így tíz perc alatt az én körömet is letudhatjuk. Chris elkísért egy Lawson közértbe aprópénzt váltani, ahol szó nélkül felváltottak egy ötezrest száz yenes érmékre. Még vásárolni se kellett hozzá, de azért az alibi párszáz yenes tonhalas onigirimet megvettem. Történt ugyanis, hogy elsőre nem értettem, a pénztáros srác miért nem akarja odaadni, miért néz rám úgy, mintha ki akarnám rabolni, de aztán rájöttem, hogy eleve úgy kalkulált, hogy nem akarjuk megvenni, csak pénzt váltani jöttünk, és az apróból nem vonta le az árát. Szóval fizettem, aztán rohantunk a szemközti utcában álló gachaponsorhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Volt itt vagy húsz gép, de végül csak egyet találtam, ami valami különlegesen kínált. Ennyit a sok hűhóról a pénzváltás és az érmék gyűjtögetése miatt! Chris türelmesen várakozott a járda szélén, az utca embere pedig szemtanúja lehetett, amint egy lökött külföldi a szakadó esőben egy pocsolyában térdelve, esernyőjét a vállán egyensúlyozva, remegő kézzel bogarászik a tárcájában, hogy egy olcsó játékot vegyen. De megérte! A kinézett szettben egy híres japán festményeket ábrázoló bélyegsorozat alapján készült figurák voltak. Ráadásul a lehető legjobbat húztam ki: egy nyúl és egy béka birkózik, akik mintha csak <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Ch%C5%8Dj%C5%AB-jinbutsu-giga" target="_blank">egy bizonyos tekercsről</a> léptek volna ki! A manga elődjének tekintett illusztrációk alapján készült ajándéktárgyak már évekkel ezelőtt megtetszettek, ám azóta megfeledkeztem róluk. Itt sikerült egyet begyűjtenem, gachapon formájában! De most aztán futás vissza a találkahelyre, onnan a buszhoz! Még a figurához mellékelt reklámpapírka is elázott a kapszulán belül. Én nem tudom, hogy lehet, de az eső is más volt, mint itthon. Nagyobb cseppekben hullott, és simán bement az ernyő alá. A buszon dobtam is le az ingemet, begyűrtem egy szatyorba, azzal a Filás válltáskámba. Még jó, hogy volt alatta egy póló, ami nagyjából száraz maradt! Így viszont már elég hűvös volt, és még hátra volt több órányi utazás, mire átöltözhetek!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-1Vx6D5_lrqM/XBqtltX66lI/AAAAAAAABRY/roYC0ucSZcM398_A_qCgE_UvS7DWXNcvACEwYBhgL/s1600/gacha2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-1Vx6D5_lrqM/XBqtltX66lI/AAAAAAAABRY/roYC0ucSZcM398_A_qCgE_UvS7DWXNcvACEwYBhgL/s400/gacha2.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-5uxWyRqTBDc/XBqtmEtqZgI/AAAAAAAABRY/9F2gldEJV1IrvHwLxPmZhaWKie3hEvuiACEwYBhgL/s1600/gacha3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-5uxWyRqTBDc/XBqtmEtqZgI/AAAAAAAABRY/9F2gldEJV1IrvHwLxPmZhaWKie3hEvuiACEwYBhgL/s400/gacha3.jpg" width="400" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Meiji szentély látogatása az eső miatt elmaradt, de a művésznépségnek úgyis izgalmasabb egy művészellátó, úgyhogy nem bánta senki, hogy egyből Shinjukuba, a Sekaidóba mentünk. Ez egy többszintes áruház mindenféle írószerekkel, irodai kellékekkel, de ami nekünk érdekes, rengeteg direkt mangakészítéshez való eszközzel. Ami azt illeti, a teljes második emelet egy mangás részleg. Eldördült a startpisztoly - mondták, egy óra múlva gyülekező -, rohantam fel a lépcsőn kosárral a kezemben. Rögtön a feljáró mellett egész szekrénysor tele referenciakötetekkel. Általános anatómia, különböző sportágak mozdulatai külön-külön könyvekben, építészeti, képzőművészeti stílusok válogatásai, háttérrajzoláshoz használható gyűjtemények kivehető melléklettel. Art book hegyek. Sok "How to..." típusú oktatókönyv kimondottan a különböző mangastílusokról. Az állványsorokon rengeteg rajzeszköz, papírok, kiegészítők.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-fyweo0i0IGQ/XBqtntARrNI/AAAAAAAABRU/KXyRkiHptbgYhUa3hpKiFgj__JEgJyrbwCEwYBhgL/s1600/tool1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-fyweo0i0IGQ/XBqtntARrNI/AAAAAAAABRU/KXyRkiHptbgYhUa3hpKiFgj__JEgJyrbwCEwYBhgL/s400/tool1.jpg" width="300" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Meglepő módon nem tartanak Copic termékeket, pedig valaki direkt ezért jött. Biztos azért nem, mert a konkurens Deleter Neopiko termékcsaládjait forgalmazzák. Egy Copic hibajavító festéket kipróbáltam volna, de vettem helyette egy Neopiko-Line-White-ot, ami majdnem egy tűfilc, ami fehéren fog. Be kell nyomni a hegyét, úgy kezdi el adagolni a festéket, és így lehet kb egy milliméteres vonalat húzni. 0.5-ösnek írják, de ez olyan, hogy vagy sikerül vagy nem, mert nem csak a kontrolltól függ, hanem a festék adagolásától, közvetve a papír felületétől is. Ettől függetlenül ezzel a "fehér tollal" van eddig a legtöbb jó tapasztalatom. Gyorsabban szárad, jobban fed, kevésbé kopik le, ha rárajzolunk, és kevésbé hajlamos felszedni a tust, mint mondjuk a Milan márkájú, Pantonban kapható, hígítószagú klónja, vagy a fehér Uniball zselés toll.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Volt egy rakás Kuretake termék is. A márka itthon is hozzáférhető a Maido webáruházában, de a Sekaidóban nyilván minden olcsóbb, és sokkal nagyobb is a választék. Ha már itt voltam, vettem egy marék patront az ecsettollaimhoz. Meg egy új ecsettollat is a vastag méretből, aminek a fejét már bojtosra koptattam az évek során, már csak száraz ecset-technikához jó. Szemeztem egy ideje az arany- és ezüsttintás változatával, abból is vettem egyet-egyet, bár még nem tudom, mire fogom tudni használni. Nem tetszik annyira a színük, de lehet, hogy nem fénymásoló papíron, hanem valami fekete lapon kéne tesztelni, azon jobban érvényesülne.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Régen világszerte használtak raszterfóliát, több cég is gyártotta, de manapság csak japánból sikerült rendelni. A Sekaidóban egy egész sor volt a Deleter screen-tone-jainak szentelve, az állvány másik oldalán egy fél sor egy számomra ismeretlen gyártó picivel olcsóbb termékeinek. Előbbivel már dolgoztam, úgyhogy ebből vásároltam be. Csak ezek átböngészése elvitt fél órát. Darabja átszámítva szűk ezer forintba került, itthonról rendelve kétszer-háromszor ennyi szokott lenni a webshop árrése és a szállítás miatt. Vettem is vagy harmincat. Még így sem olcsó azért, csak különleges projektekhez használom. Nem mintha élesben, egy Silent Manga Audition-ös képregényhez lenne idő ezekkel szöszmötölni... Itthon vettem csak észre, hogy alig vettem világos tónusokat, amik pedig a legfontosabbak, de hát így járunk, ha kapkodnunk kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Márpedig kapkodni azt kellett! Háromnegyed óránál jártunk, a mangás osztály kábé felét sikerült addig átnéznem, amikor szóltak, hogy változott a műsor, sietnünk kell tovább, mindenki fáradjon a pénztárhoz. Mi? Ne már! Gyorsan bedobáltam még egy tust és egy menő radírseprűt a kosárba, és kelletlenül beálltam a sorba. Közben kikérdeztem egy olasz kollégát, hogy mit vett, és eltelt egy perc, mire rájöttem, hogy nem véletlenül nem válaszol. Magyarul beszéltem hozzá. Hát ja, kicsit pipa voltam, meg fáradt is. De ha azt vesszük, szakmai úton voltunk, nem turistáskodni, ez csak egy bónusz volt, szóval még így is bőven kompenzálva voltunk.<br />
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-kAz8MXSiqSI/XBqtnhkr_GI/AAAAAAAABRU/YvKK0GXAVqI3XWyvWh-qmUD31iKrLm76gCEwYBhgL/s1600/tool2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-kAz8MXSiqSI/XBqtnhkr_GI/AAAAAAAABRU/YvKK0GXAVqI3XWyvWh-qmUD31iKrLm76gCEwYBhgL/s400/tool2.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Pár ember kivételével mindenki visszament a szállodába. Én a mazochista, szakadó esőben városnéző különítménnyel tartottam. Viszont innen már nem buszoztunk, hanem metróztunk jó sokat. Kapóra jött a feltöltött Suica kártya, amit érkezésünkkor adtak. Az aluljáróban nem ellenőr áll a mozgólépcsők előtt, hanem ezt kell leolvastatni egy géppel, úgy enged tovább a kapu, közben levon egy bizonyos összeget. Emellett vásárláshoz is használható sok közértben, tök praktikus. De ami odalenn van, az tiszta labirintus! A telepakolt válltáskával, egy szatyor művellátós pakkal, esernyővel, készenlétben tartott kártyával, egy szál nem túl elegáns fehér, "villantós" pólóban egyre kényelmetlenebbé vált a tömegben lépcsőzni és kerülgetni másokat, közben folyamatosan figyelni, hogy ne maradjon le senki. Végre megérkeztünk Shibuyába, ahhoz a híres-neves kereszteződéshez, ami több filmben, animében, mangában szerepel. Utcafrontról nem lehetett jól belátni, kerestünk egy magaslati pontot. A Starbucks lett volna a legjobb, de ott venni is kellett volna valamit, a kiszolgálás abban a forgalomban túl sokáig tartott volna. Megelégedtünk egy fedett felüljáróval. Az ablakon keresztül figyeltük, mikor váltanak pirosra a lámpák az autóknak. Egyszer csak zöldet kaptak a gyalogosok, amire hat irányból egyszerre megindult a hangyasereg keresztül kasul az úton, mivel a zebrák is így mennek, keresztezik egymást. A többiek filmeztek, engem nem izgatott fel annyira. Végül is csak egy zebra tömeggel. A Hachiko szobor jobban érdekelt, ami szintén a kereszteződés környékén van. Sajnos saját fotóm nincs róla, de én is voltam megsimizni a kutyust. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szállodába visszaérve gyorsan átvettem a pólómat, mert hamarosan indultunk is a most már tényleg búcsúvacsorára, amit a Comic Zenon szomszédságában álló Cafe Zenon étteremben rendeztek nekünk. Herkentyűk, fűszeres sonka, rántott csirke, olaszos tészta, sütik, a szokásos finomságok minden mennyiségben, természetesen. Ingyen sör korlátlanul - tudom, van, akiknél ez szempont.😁 Jókat dumáltunk Andreával Argentínából és a Xian Nu Studio tagjaival Spanyolországból. A vacsora alatt Mochida és Tomizawa is beszédet mondott, majd Horie zárta az estet egy óriási bejelentéssel. Ez egyelőre nem publikus, mert még nincs minden részlet lefixálva, úgyhogy sajnos nem mondom el, minek örültünk annyira és estünk kétségbe egyúttal. De az nem titok, hogy azt mondta, szeretettel várnak minket jövőre is! Ha tényleg megint mehetnék, az nagyon kafa lenne!😎</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnos eztán jött a fekete leves. Másnap reggelre extra koránra tették a gyülekezőt azoknak, akiknek a délelőtti órákban indul a gépe. Ez számomra azt jelentette, hogy a vacsora utáni, a szálloda halljában zajló trécselés után alig pár óra maradt már csak alvásra. Annyira már nem éreztem jól magam, hogy elmenjek Vincentékkel játéktermezni, mert kezdett beütni a megfázás, de annyira nem voltam rosszul, hogy csak úgy el tudjak aludni. Most vettem csak észre, milyen szép a kilátás a szobánkból. Ablakunk egyenesen a Kichijoji metróállomás peronjára nézett. Úgy döntöttem, itt fogok állni egész éjjel, és gyönyörködön a cyberpunk városképben. A metróra várók meg bennem. Egymást nézzük csípőre tett kézzel. Egy hét Japánozás elsőre pont elég volt, de azért egy kicsit sajnáltam is, hogy már vége. Így vagy úgy, de tuti visszatérek még! Közben Massimo is befutott, és elment lefeküdni. Megbeszéltük, hogy én még itt leskelődök egy kicsit, de kellemetlen volt ott állni, mint egy kéjgyilkos, miközben a másik alszik, úgyhogy én is eltettem magam arra a 3-4 órára.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/--6S6gZB9BwI/XBqtla9HNvI/AAAAAAAABRI/jF0Gngn-5_IJfRokrNet6eduT6QVMBlgACEwYBhgL/s1600/city.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1417" data-original-width="1063" height="640" src="https://3.bp.blogspot.com/--6S6gZB9BwI/XBqtla9HNvI/AAAAAAAABRI/jF0Gngn-5_IJfRokrNet6eduT6QVMBlgACEwYBhgL/s640/city.jpg" width="480" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Péntek hajnalban szedelőzködtem, elköszöntem az épp jelenlevőktől, akik csak később indultak haza. Nem megy nekem ez a búcsúzkodás, meg úgysem örökre válunk el, másnaptól újra kapcsolatban vagyunk facebookon keresztül, felesleges nagy feneket keríteni neki!😅 Az esernyőmet jól otthagytam a szobában. Reméltem, hogy csak nem kell sokan sétálni a buszig, és a bőröndbe se fért volna bele, hogy hazahozzam. Épp csak világosodott, amikor kiértünk a Narita reptérre. Persze nem egy gépre várt mindenki, sejthető volt, hogy apránként szállingóznak el az emberek. Amint kinyitottak a boltok, beültünk egy Starbucksba reggelizni. Először voltam ilyenben, és nagyon nem voltam odáig tőle, de hangulatosabb volt, mint az a bizonyos itthoni, amibe azóta benéztem. Ettem valami zöld teás péksütit meg egy túrótortát, mielőtt aztán eljött az én időm is. Kiderült hogy Zürichig együtt megyünk Robertóval Brazíliából. Becsekkolás után nézelődtünk még a boltokban, de semmi olyasmit nem találtunk, amit nagyon meg akartunk volna venni. Érdekes, de azt a tengernyi gachapon gépet sem találtam, amit egy dokumentumfilmben mutattak, de legalább több pénzem marad legközelebbre! Az édességboltban vettem még ajándéknak egy zöld teás bonbont. Sajnos Kit Katból sem volt akkora választék, amekkorára számítottam, csak egyfélét, valamilyen sárga ízűt láttam. Pocky-ból meg csak kék szőlőst, azt se vettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mielőtt felültünk a gépre, írtam egy üzenetet kettőnk nevében Chrisnek, hogy minden oké, nem keveredtünk el - éljen a reptéri wifi! Visszafele kényelmesebb helyem volt, mert szélső ülést kaptam, és elméletileg beszélgetni is tudtam Robertóval. A gyakorlatban a gépzúgás miatt alig értettük egymást, és aztán rám is szólt az előttem ülő, hogy nem tud aludni, mert hangos vagyok, úgyhogy elfoglaltuk inkább mással magunkat. Szerencsére működött az ülésbe szerelt monitor, most tudtam filmeket nézni. Lezongoráztam a Fekete Párducot, a Jumanji kettőt és valami hongkongi vígjátékot. Utóbbi volt még a legszórakoztatóbb, a másik kettő nem tetszett különösebben. A Star Wars nem tudom hanyadik részét elindítottam, de öt percnél tovább nem bírtam. Az előző napi elázás és légkondis buszban üldögélés eredményeképp a félnapos repülőút alatt egészen beütött a nátha. Az utasok úgy fele-fele arányban voltak japánok és nyugatiak. Ilyenkor szipogni vagy orrot fújni kisebb bunkóság? Ebből következett, hogy az egy hét alatt megszokott udvarias szipogásommal, majd mikor már nem bírtam tovább, az orrom fújásával mindkét csoportot megbotránkoztattam. De túlélték. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Alig akartam elhinni, amikor már Európa fölött jártunk! A monitoron bejátszott térképen mutogattam szomszédomnak, hogy ha a gép most kicsit balra fordulna, már szinte otthon is lennék. Egy örökkévalóság után aztán tényleg Zürichbe értünk. Alig bírtam menni, nem sokat segített a lábaimon és a hátamon, hogy a repülőn is fel tudtam állni néha. Nekem innen már várakozással együtt is csak három óra volt hátra a hazajutásig, de Roberto még órákat töltött a reptéren indulásra várva, hogy még egy félnapos túrát átszenvedjen Brazíliáig! A biztonsági ellenőrzést követően elköszöntünk egymástól, de hát rossz pénz nem vész el. Tehénbőgetős kisvasút és útlevél-levilágítós pofavizit után beértem a célegyenesbe, a Liszt Ferenc Repülőtérhez induló gép termináljába. Itt már tele volt minden magyarokkal. Még az a tipikus senkire tekintettel nem levő öregnéni-karakter is előkerült, aki elállja az utat, hogy az életveszélyes táskabepakolása miatt mások ne tudjanak haladni, és amikor ráejti a mellettem ülő fejére a pakkját, még visszabámul, és megkérdi, hogy megütötte-e az illetőt. De volt ám tipikus passzív-agresszív fiatal vállalkozó is, aki szerint nevetséges a reptér, nevetséges a mobilkapcsolat, nevetséges minden, ezért két hívás közt hangosan kell sopánkodnia a világfájdalma miatt, közben rángatózik a lába. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon hamar letelt az az egy óra húsz perc, de hát már edzésben voltam. Ferihegyen elég sokat kellett várni a bőröndökre, gondoltam is, hogy alaposan átnézik mindenkiét, mit lehet belőlük kilopni. Végül csak hozzájutottam, nem hiányzott belőle semmi, és bele sem raktak semmit. Az még a jó, hogy a hét-nyolc órás időeltolódás miatt ugyanaznap értem haza Pestre, mint amelyik nap elindultam. Este nyolc előtt már otthon voltam. Először eszembe se jutott a lépcsőházunk belépőkódja. Pedig csak egy hétig voltam oda! Na mindegy. Addigra kicsit jobban éreztem magam, és miután eltüntettem pár rántott palacsintát és fél üveg kólát, már egészen magamhoz tértem. Még aznap este neki is álltam felleltározni és befotózni a japán lootot. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És most itt vagyunk. Visszatértem óta lenyomtunk Chrisszel <a href="http://smacmag.net/v/takamori2018/the-big-journey-by-gabor-molnar/?_ga=2.43855782.2088908230.1546006155-904742523.1484147321" target="_blank">egy húszoldalas mangát, ami a Takamoriban eltöltött napokról kellett, hogy szóljon</a>. Izgi volt, mert hirtelen megrövidült a határidő, így kicsit spórolósabbak lettek a rajzok, és nem használtam screen-tone-okat, ahogy terveztem, de hát a "határidőre kész" az új "tökéletes".😗 Bevállaltam egy rövid sztorit egy új 5Panelses antológiába, aminek idejére kimenőt kértem a SMAC! Teamtől. Ezt jövő nyár elejéig mindenképp be kell fejeznem. Azután csak akkor kezdek bele itthoni munkába, ha valamiért komolyabb fantáziát látok benne, egyébként pedig azt tervezem, hogy jobban ráfekszem a mangás pályázatokra, amik nekem Master Class tagként egyúttal megbízások is. Örülök, hogy részt vehettem ezen az utazáson, mert egészen megváltoztatta a képregényezéshez való viszonyomat ahhoz képest, hogy az utóbbi időben kezdtem teljesen kiábrándulni abból, hogy megéri annyi energiát fektetni bele. Most megint úgy érzem, hogy megéri, csak nem az eddigi formában! <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-w0gWSbaSqV0/W8DupeIJwiI/AAAAAAAAA-k/EiD03rx5LCIxYpz1INnzuGkUeYEK0vgFQCPcBGAYYCw/s1600/mccamp201801.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1073" data-original-width="1403" height="305" src="https://2.bp.blogspot.com/-w0gWSbaSqV0/W8DupeIJwiI/AAAAAAAAA-k/EiD03rx5LCIxYpz1INnzuGkUeYEK0vgFQCPcBGAYYCw/s400/mccamp201801.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-91274675854653388822018-12-22T07:15:00.001-08:002018-12-22T07:15:47.268-08:00Mangatábor Japánban 9. - Takamori - Tokió<div style="text-align: justify;">
<i>A legutóbbi cikkben részt vettünk egy nagyon komoly grillpartin, majd beültünk spicces kollégáinkat nézni és hallgatni az Aso Népfőiskola tornatermében tartott animés karaokepartira. Az idei mangatábor ezzel bezárta kapuit, de mi még nem végeztünk. Irány Tokió - egy kis kitérővel!</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-nJGmN3jm5OA/XBfOEuPpUVI/AAAAAAAABPM/x8k8XXWANoAvYzafW0nggrCk-Bjvdh3wACLcBGAs/s1600/vonat1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-nJGmN3jm5OA/XBfOEuPpUVI/AAAAAAAABPM/x8k8XXWANoAvYzafW0nggrCk-Bjvdh3wACLcBGAs/s400/vonat1.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Szeptember 9-én, szerda reggel a több mint ötven képregényes, az editoraik, a Comic Zenon munkatársai és a tucatnyi önkéntes segítő tábort bontott, majd több turistabuszt is lefoglalva elindult a fukuokai reptér felé, hogy onnan átlibbenjen Tokióba. Előtte azonban be lett iktatva egy fél napos városnéző túra. Takamori és környékének látványosságai, majd a kumamotói vár meglátogatása volt a program. Utóbbira voltam a leginkább kíváncsi. Gondoltam, végre élőben is láthatom azt a helyszínt, ahol <a href="http://smacmag.net/v/smaex3mc/fusion-by-gabor-molnar/?_ga=2.144526709.138639767.1545001248-904742523.1484147321" target="_blank">egy korábbi Silent Manga Audition pályázatra rajzolt képregényem játszódik</a>, és fény derülhet rá, mennyire feltűnő, hogy csak úgy odakamuztam a bevásárlóutcát mindenféle referenciafotó hiányában!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-jhm8d58VW1M/XBfOCJMAmII/AAAAAAAABPg/bME92-_adXYXqflqoBXdToj-10f0wNi-gCEwYBhgL/s1600/station4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1417" data-original-width="1063" height="640" src="https://4.bp.blogspot.com/-jhm8d58VW1M/XBfOCJMAmII/AAAAAAAABPg/bME92-_adXYXqflqoBXdToj-10f0wNi-gCEwYBhgL/s640/station4.jpg" width="480" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Első állomásunk egy szó szerint értendő állomás, a Minami-aso vasútvonal egyik végállomása volt, ami pont Takamoriban található. A várótermet gyakorlatilag teljesen kitöltő ajándékbolt falain rengeteg shikishi board sorakozik híres mangakák eredeti rajzaival. Az egyik vasúti kocsi egy az egyben anime karakterekkel van telefestve, és az ablakok alatt két sorban szintén ki van rakva mangakák rajzaival. Talán ezek nem eredetiek, csak laminált nyomatok, hogy ellenálljanak az elemeknek. Az egész animés tematika egy összefogás eredménye, hogy a Kumamoto prefektúrában 2016-ban bekövetkezett, óriási károkat okozó földrengés utáni felépülés jegyében létrehozzanak egy turisztikai látványosságot, ami pénzt hoz az érintett települések konyhájára.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-_EcjLwZrkvc/XBfOB4MUTjI/AAAAAAAABPk/V9YBHIkWZk8fogXhQ3oJmETJnivyyiGzACEwYBhgL/s1600/station3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-_EcjLwZrkvc/XBfOB4MUTjI/AAAAAAAABPk/V9YBHIkWZk8fogXhQ3oJmETJnivyyiGzACEwYBhgL/s400/station3.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-gULDkx1hnkY/XBfOBjWGzVI/AAAAAAAABPk/A_DfY_iKsTgheVrw8-zG1f_1IM4z_V1GgCEwYBhgL/s1600/station1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-gULDkx1hnkY/XBfOBjWGzVI/AAAAAAAABPk/A_DfY_iKsTgheVrw8-zG1f_1IM4z_V1GgCEwYBhgL/s400/station1.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-x4TKqOgO5As/XBfOBh2i5XI/AAAAAAAABPk/UrazC7sR7H815x1HAGh6Fmkybq3WsT02ACEwYBhgL/s1600/station2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-x4TKqOgO5As/XBfOBh2i5XI/AAAAAAAABPk/UrazC7sR7H815x1HAGh6Fmkybq3WsT02ACEwYBhgL/s400/station2.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Nem kellett úgy sietni, volt idő kicsit nézelődni a boltban. Vettem egy Kumamonos (Kumamoto pref. kabalája) hűtőmágnest, és szemeztem egy másikkal, amin a karakter szamuráj szerkót hord, de egyelőre azt visszatettem. Egyébként volt itt minden, rengetegféle édesség, csecsebecse, enni- és innivaló, és persze gachapon automaták. Kettő volt emlékezetesebb. Az egyikben <i>Transformeresen</i> összehajtható állatfigurák voltak, csak épp nem járgánnyá, hanem tojássá (...) alakultak. Mindenhol láttam ezeket, divatosak lehetnek. A másik érdekesség egy fém kitűzőkollekció volt. Úgy néztek ki, mint nagyszüleink régi, szocos kitüntetései, csak Takamori jelképeivel, és politikai töltet nélkül - asszem, amennyire külföldiként meg tudtam ítélni. Bánom, hogy nem vettem belőlük!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-1I0IJdmPc0Q/XBfOFCD8Y1I/AAAAAAAABPw/CwL3XSxrtPwhvXoDSfU-oKbrpa8qzIhFQCEwYBhgL/s1600/vonat4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-1I0IJdmPc0Q/XBfOFCD8Y1I/AAAAAAAABPw/CwL3XSxrtPwhvXoDSfU-oKbrpa8qzIhFQCEwYBhgL/s400/vonat4.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-HdQpmj-iFWo/XBfOE8GGDVI/AAAAAAAABPs/Qpo17-sANOkD3F6mvuSMjrJCW_kF7h7wACEwYBhgL/s1600/vonat2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-HdQpmj-iFWo/XBfOE8GGDVI/AAAAAAAABPs/Qpo17-sANOkD3F6mvuSMjrJCW_kF7h7wACEwYBhgL/s400/vonat2.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-eVfQa1_pkRg/XBfOFFAKzgI/AAAAAAAABP0/oTgnx-I8OEsG1AfrkBDm2MCMGiMDeSNeQCEwYBhgL/s1600/vonat3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-eVfQa1_pkRg/XBfOFFAKzgI/AAAAAAAABP0/oTgnx-I8OEsG1AfrkBDm2MCMGiMDeSNeQCEwYBhgL/s400/vonat3.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Az animevagon hamar megtelt, nekem a másik, sajnos teljesen hétköznapi kocsiban jutott csak hely. Miután azonban kidöcögtünk az állomásról, kárpótolt az elrohanó falusi házak, kert végében futó patakok, kis sorompók, rizsföldek, távoli hegyek látványa. Tudjátok, van ez a tipikus animés jelenet, amikor a protagonista felvonatozik szülőfalujából a nagyvárosba, és az ablakon át nézi a tájat, vagy épp fordítva, nosztalgikus érzésekkel tér vissza - na pont ilyen volt a hangulat! Szép, napos idő, rengeteg élénkzöld és - kék. Mintha csak egy animébe csöppentünk volna! Az egyik ablakon, az orrom előtt be-, majd a túloldalon kiröppenő szöcske is animébe illő - valami óriásszörnyesbe, a mérete alapján.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-QsLR7fVITEE/XBfOD90aOnI/AAAAAAAABPw/q3OMZ6taP4Ul1Dfv7oxTJ6dcOCKhWeotgCEwYBhgL/s1600/szent%25C3%25A9ly5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-QsLR7fVITEE/XBfOD90aOnI/AAAAAAAABPw/q3OMZ6taP4Ul1Dfv7oxTJ6dcOCKhWeotgCEwYBhgL/s400/szent%25C3%25A9ly5.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Rövidesen megérkeztünk célállomásunkhoz, ahonnan gyalogosan közelítettük meg a következő nevezetességet, a Shirakawa forrást. Körülötte kis park és a Shirakawa Yoshimi szentély, amikhez belépőjegyet váltottunk. Ezen a kötelező Kumamon maci mellett egy pársoros ismertető is szerepel a helyről japánul, angolul, kínaiul és koreaiul. Eszerint innen ered a Minamiaso falut átszelő Shira folyó, percenként hatvan tonna vizet termel, és nevezetes természetes vízlelőhely. Az biztos, hogy a parkban, a kis öböllé szélesedő részen kristálytiszta volt, inni is lehetett belőle. Nem egész térdig érő mélységű, a meder kaviccsal és algacsomókkal borított, kis, barna halak úszkáltak benne.<br />
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-NG6iL_UuFfI/XBfODJ_8mCI/AAAAAAAABPk/GaFrrvIzwsQpVdXbQIaHhWi2vIZDQsz_QCEwYBhgL/s1600/szent%25C3%25A9ly4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-NG6iL_UuFfI/XBfODJ_8mCI/AAAAAAAABPk/GaFrrvIzwsQpVdXbQIaHhWi2vIZDQsz_QCEwYBhgL/s400/szent%25C3%25A9ly4.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-Ozh7TPtx7hk/XBfOCyF2rVI/AAAAAAAABPg/LK7chJPOqCcw2J1v4SraYUEOt_u-geF4ACEwYBhgL/s1600/szent%25C3%25A9ly3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-Ozh7TPtx7hk/XBfOCyF2rVI/AAAAAAAABPg/LK7chJPOqCcw2J1v4SraYUEOt_u-geF4ACEwYBhgL/s400/szent%25C3%25A9ly3.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-q_UC3CP0Phk/XBfOC86SlvI/AAAAAAAABPg/rEE6B29ec-ozlEScA1Vj-97OXeuiGXjHwCEwYBhgL/s1600/szent%25C3%25A9ly2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-q_UC3CP0Phk/XBfOC86SlvI/AAAAAAAABPg/rEE6B29ec-ozlEScA1Vj-97OXeuiGXjHwCEwYBhgL/s400/szent%25C3%25A9ly2.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-bhlCP-3H2hk/XBfOCYc3E4I/AAAAAAAABPc/2iwRyMx9vhQjRj962icAUpZ4YDyG48ZdQCEwYBhgL/s1600/szent%25C3%25A9ly1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-bhlCP-3H2hk/XBfOCYc3E4I/AAAAAAAABPc/2iwRyMx9vhQjRj962icAUpZ4YDyG48ZdQCEwYBhgL/s400/szent%25C3%25A9ly1.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
A szentély mögül kikanyarodó másik vízfolyás - ez már közönséges pataknak tűnt - fölötti kis hídon megállva újabb érdekességet pillantottam meg: eldobott sörös dobozt és pvc csövet a mederbe süppedve! Ez igazán különleges, mert - és csak itt tudatosult bennem - egész eddig nem láttam utcai szemetet azóta, hogy japán földre léptem. De most felfedeztem egy hibát a Mátrixban, amit Chris sem értett, pláne, hogy az alap tisztaság-megóváson túl a szentély körül külön takarítók is dolgoznak. Visszafelé vettük az irányt, át az ajándékboltokkal és becsületkasszás őstermelői piaci standokkal szegélyezett ösvényen. A nyilvános wc guggolós-pottyantós. Mire visszaértünk a vasútállomáshoz, már ott vártak megszokott sofőrjeink.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A hegyek közt, kacskaringós szerpentineken vezetett az út. Egyes kanyaroknál lenézve a völgybe be lehetett látni egész Minamiasót. A földrengés nyomait még nem sikerült teljesen eltüntetni. Itt-ott félsávos útlezárások, helyszínelős szalaggal elkerített szakaszok felrepedezve, beszakadva, ledőlve a hegy oldalán. Megérkeztünk a Kusasenri fennsíkra. Ez egy 1 km átmérőjű füves placc, háttérben az Eboshidake heggyel. Egykor kráter volt, de az idők során feltöltődött a környező vulkánokból kilövellő törmelékkel. Most tök békés, és lovak legelnek rajta. Lovagolni is lehet, a lovarda személyzete cowboy-kalapot visel. Évszaktól függően kisebb-nagyobb tavacskákba gyűlik össze rajta a csapadék. Amikor ott voltunk, csak egyetlen húsz-harminc méter átmérőjű, kerek tó látszott. Van egy kis pukli a tér közepén, olyan, mint egy szánkázó domb. Gyalogtúrára is többen elindultak arrafelé, de mi inkább az Aso Vulkánmúzeum szomszédságában álló pihenő/étterem/ajándékbolt-komplexumot céloztuk meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az étterem még nem állt készen a fogadásunkra, úgyhogy beszabadultunk az ajándéküzletbe pénzt költeni. Kumamon ott figyelt mindenen, of course. Én egy újabb hűtőmágnes és egy doboz bonbon megvételével támogattam karrierjét. Utóbbi érdekessége, hogy nem csak maciformájúra öntötték a kis csokikat, de ételfestékkel minden részletet rányomtattak. Volt fehér horrorszemük és pirospozsgás pofájuk is. Amíg meg nem ettük. Ezzel várni kellett egy darabig, mert anyukámnak vittem haza szuvenírként, de szerintem már itt is nyugodtan elárulhatom, hogy szép volt, de nem különösebben finom, ezért kicsit csalódtam benne. Mint a kakaómasszás mikulás, ami nem az igazi csokimikulás... Talán csak nem úgy fogyasztottuk, ahogy a dobozon írják, teához, és ezért tűnt ízetlennek. Vettem még egy doboz epres sütit is, ami szintén nem volt nagy kaland. Pogácsaszerűség babarózsaszín, enyhén eperre emlékeztető krémmel töltve. Többet nem akartam költeni itt, majd Tokióban!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Qb7WtWU1soM/XBfN_X0KepI/AAAAAAAABP0/9YwJ8AEWMtMWjLEZ2GVMZmhqcZI4o150ACEwYBhgL/s1600/csoki1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-Qb7WtWU1soM/XBfN_X0KepI/AAAAAAAABP0/9YwJ8AEWMtMWjLEZ2GVMZmhqcZI4o150ACEwYBhgL/s400/csoki1.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-t-TtcdvRvns/XBfN_bObgYI/AAAAAAAABPc/Hr-VuIx_xn4k-dIIYxGAKSt8z9LRxG7OgCEwYBhgL/s1600/csoki2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-t-TtcdvRvns/XBfN_bObgYI/AAAAAAAABPc/Hr-VuIx_xn4k-dIIYxGAKSt8z9LRxG7OgCEwYBhgL/s400/csoki2.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
A kötelező gachapon automatákból azért csak pecáztam egy nagyon japános pénztárcát, ami hűtött készételt mintázott közérti csomagolásban... Mondjuk elnéztem, azt hittem, műanyag makett, mert az automata képein nem látszott jól, de legalább később hasznossá vált, mert ebbe gyűjtöttem a gachaponozásra félretett aprót! A színes, gumi csupasz földikutya figurákat otthagytam, ahogy a hús-vér cicák méretére gyártott sapkákat is... A még kibontatlan kapszulát a kosárba tettem a többi vásárfia mellé. Nem akartam, hogy félreértés történjen amiatt, hogy esetleg csak annyit lát egy ott dolgozó, hogy valamit tömök a zsebembe a túlsó soron. Nem is igazán értem ezt a koncepciót, hogy a bolton belül, az áru sűrűjében "külsős", nem pénztárnál fizetendő áru is van. Lehet, hogy ott nem loptak még eddig.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-KXfs35rzmbo/XBfOERRFjzI/AAAAAAAABPs/yNLwPC8-HgkHGTKoEtLgOIQGXY5N4hjlgCEwYBhgL/s1600/t%25C3%25A1rca.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-KXfs35rzmbo/XBfOERRFjzI/AAAAAAAABPs/yNLwPC8-HgkHGTKoEtLgOIQGXY5N4hjlgCEwYBhgL/s400/t%25C3%25A1rca.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Az ebéd a szuvenírshop fölötti étterembe lett lezsírozva. Elkerítették nekünk a helyiség nagyobbik felét, és megkomponáltak egy nagyon változatos és izgalmas svédasztalt mindenféle herkentyűkkel, tésztákkal, rizzsel, salátákkal, pici sütikkel. Nyilván finom volt, kár erre már külön kitérni. A brazil srácokkal beszélgettünk egyikük nagyon meredek focis sérüléséről, amiben ott is maradhatott volna. Nem volt könnyű beadni, hogy bár a magyarok is ismertek a fociról, én magyar létemre mégsem tudok róla semmit - mert egyszerűen nem érdekel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-eWhhh-lYc78/XBfOCNwBLSI/AAAAAAAABP0/RsUxvKklsqUd4LcwqQirIodvIknXPFeLgCEwYBhgL/s1600/sv%25C3%25A9d.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-eWhhh-lYc78/XBfOCNwBLSI/AAAAAAAABP0/RsUxvKklsqUd4LcwqQirIodvIknXPFeLgCEwYBhgL/s400/sv%25C3%25A9d.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Ebéd után egy kicsit hosszabb busztúra várt ránk, mert legközelebb csak Kumamoto városban álltunk meg. Végre megérkeztünk a várhoz. A komplexum bejáratától még nem sokat lehetett látni belőle a feljáróig vezető bevásárlóutca és a fák miatt, igaz, egy tornyát láthattuk kibukkanni a lombfödte domboldalból, amikor a szomszédos irodaépületek közül ráfordultunk a parkolójához vezető utcára. Itthon előtte még megnéztem róla egy csomó fotót, de egyiken sem látszott, hogy mennyire közel van a tényleges városhoz (gyakorlatilag ott állnak mellette a toronyházak), inkább nézett ki úgy, mintha kint állna valahol a határban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-psisgK4RIVI/XBfOEE5t-BI/AAAAAAAABPo/rBRU8rvbfnEyZkVfz_UjZgE5HizQzUBfgCEwYBhgL/s1600/szobor.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1417" data-original-width="1063" height="640" src="https://2.bp.blogspot.com/-psisgK4RIVI/XBfOEE5t-BI/AAAAAAAABPo/rBRU8rvbfnEyZkVfz_UjZgE5HizQzUBfgCEwYBhgL/s640/szobor.jpg" width="480" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Kumamonnal való fotózkodás az első program. Jól felforrósodott a napon, és el is mozdult, amikor rátehénkedtem. Igyekezni kellett, mert mindössze valami háromnegyed órát kaptunk, aztán húzni kellett a reptérre. Amikor bevettem magam a magyar szemmel egzotikus gyorsételeket, édességeket és mindenféle ajándéktárgyakat árusító, hagyományos középkori mintára felépített butikok közé, hamar beláttam, hogy egyrészt a Kumamotós képregényem étteremsora nem is különbözhetne jobban a valóságostól, másrészt pedig vásárfiát szerezni az otthoniaknak ÉS várat látogatni lehetetlen küldetés! Amikor belestem egy közért fotocellás ajtaján, és Andrea Argentínából behívott megmutatni, mennyi kincset talált itt, nagyjából felmértem, hogy ezen a bolton kívül nem sok fog már beleférni, ezért jól kinézelődöm magam, és amit lehet, helyben megveszek. Annak semmi értelme, hogy mindenhol végigrohanjak, de igazából semmit se lássak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sok bonbon, pia, flancos csomagolt süti, gyümölcsök, jó-jó, de hol találom a hűtőmágnes osztályt? Megtaláltuk. Volt vagy kétszázféle, aminek a harmada Kumamonos. Megvettem azt a gumis anyagból öntött szamurájost, amit még Takamoriban visszatettem a polcra, de mostanra kidolgoztam, kinek adnám mégis szívesen. Vettem ugyanebből a típusból egy olyat, amin a Kusasenri fennsík van tóval, lóval és heggyel a maci mögött, és egy nagyon dizájnos kis szettet különböző méretű és formájú szögletes, kitűzőre inkább hasonlító mágnesekből "Kumamon + valami kumamotói jellegzetesség" tematikára. Ezt kisebbik unokaöcsémnek és feleségének szántam, de hamarosan a kis utánpótlás ideológiai képzésére is bevethető lesz. Andrea ajánlott egy kumamotói várat ábrázoló, igényes kidolgozású, ennek ellenére nem is túl drága fém mágnest, ezt keresztanyám kapta.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-PmQpGI66VPM/XBfcpGMVdOI/AAAAAAAABQA/UmSrVCHY1rYB8LnughFn-lEFLPAJM6zaQCLcBGAs/s1600/m%25C3%25A1gnes.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-PmQpGI66VPM/XBfcpGMVdOI/AAAAAAAABQA/UmSrVCHY1rYB8LnughFn-lEFLPAJM6zaQCLcBGAs/s400/m%25C3%25A1gnes.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Eltöltöttünk egy kis időt azzal, hogy átbogarásszuk a választékot, megállapítsuk, hogy egyformán jó ízlésünk van, mert nem dőlünk be a giccsnek (ú, de nagyon igénytelenek is voltaaaak...), és hogy bár rohadt jól mutatnak a bolti állványon, hétköznapi használatra egyáltalán nem praktikusak az ott kínált mobil-fityegők. Andrea tesztelte az itteni gachapon masinát, lőtt magának egy Kumamonos pecsétet beépített tintapárnával. Én most nem zsákbamacskáztam, viszont vettem egy limitált kiadású Fuchiko figurát. <a href="https://otakumode.com/news/51ac79b7ef6c0cf003029ecc/What-the-Heck-is-%E2%80%9CCup-no-Fuchiko%E2%80%9D" target="_blank">Fuchiko egy népszerű karakter</a>, egy irodista lány, aki mindenféle kis pohárjelölő figurákként tűnik fel a gachapon szettekben. Így fekszik, úgy mászik, könyököl a pohár szélén, amiről így már tudják, hogy a tied, és nem isznak bele véletlenül. Limitáltnak pedig attól limitált, hogy egy olyan széria része, amiben a karakter Japán nevezetes helyszínein pózol egy fotózós állvány mögött. Itt a kumamotói váras variánst lehetett megvenni, ami máshol ellenben nem kapható (elvileg, de pl. a Narita reptéren is láttam, bár ott egyes boltok össze szokták gyűjteni a legnépszerűbb helyi különlegességeket). Formás kis dobozban van, nem is bontom ki.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-rSAjaTlVGUw/XBfhTFPI2CI/AAAAAAAABQQ/YMkYzBOIdGoJnT2Obsw4nuY8lvYU434AgCLcBGAs/s1600/20180922_142616.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1002" data-original-width="1417" height="282" src="https://4.bp.blogspot.com/-rSAjaTlVGUw/XBfhTFPI2CI/AAAAAAAABQQ/YMkYzBOIdGoJnT2Obsw4nuY8lvYU434AgCLcBGAs/s400/20180922_142616.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Shoppingolás után egy sütögetős standnál vettem Kumamon formájú taiyakit csokis töltelékkel. Volt csokis, vaníliás, vörösbab-pasztás, édesburgonyás. Így, hogy nem a tipikus japán kenetet adták fel neki, lényegében egy gofri lett belőle, de nekem ízlett. Egyes bódék bejáratánál shamisen zenét játszottak magnóról, hogy még inkább belesüppedjünk a hangulatba. A bazársorok között kialakított kis téren vándor fegyverforgató mutatványosokat imitáló modern mutatványosok adtak elő, ami harcművészieskedő koreográfiát és a közönséggel való beszélgetést is magába foglalt. Ez annyira nem érdekelt, úgyhogy körbejártam a placcot. Elsétáltam a kumamotói történelmi kiállítás előtt, de nem mentem be, mert nem lett volna idő úgysem jól körülnézni. Ellenben a bejáratánál szemeztem egy újabb gachapon masinával, amiben groteszk mitológiai karaktereket, középkorias viseletet hordó emberalakokat mintázó figurák lapultak. Azt hiszem, valami híres tv dráma vagy színházi darab karakterei. Mintha felismertem volna közöttük az éppen lándzsavívó előadók karaktereit is. Nem hatottak meg végül annyira, hogy szűkös aprópénz-készletemet apasszam miattuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-RsGmSFMsKlc/XBfOACnSMnI/AAAAAAAABPo/Kw5VYd1FkRwMA7u1Vjw0xC7fH0eUz1dowCEwYBhgL/s1600/gofri.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-RsGmSFMsKlc/XBfOACnSMnI/AAAAAAAABPo/Kw5VYd1FkRwMA7u1Vjw0xC7fH0eUz1dowCEwYBhgL/s400/gofri.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
De már jött is a csapat nagyja lefele a várhoz vezető lépcsőről, véget ért a nagy várlátogatás. Csak itthon, a hivatalos beszámolóhoz mellékelt fotókból tudtam meg, hogy be se lehetett menni a várba, csak távolról csodálni, ahogy darukkal dolgoznak rajta, szóval nem volt ott semmi, de semmi látnivaló - ezt most én mondom. Oka elég szomorú. A 2016-os földrengésben rongálódott meg annyira, hogy a teljes felújítást a tervek szerint csak 2036-ra tudják befejezni. Ráadásul 1998-2008 között már restaurálták egyszer, aminek során a középkorban épült részeket kibővítő, tizenhetedik századi építmények nagy részét újrahúzták. Ennek eredménye most ment a levesbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A parkolóban elköszöntünk az önkéntesektől, akik csak idáig kísértek minket, majd buszba vágódtunk, és megindultunk a fukuokai repülőtér felé. Ez Kumamoto városból nem két perc, szóval egy technikai szünetet beiktattunk félúton. Amíg a többiek elmentek közértbe friss <i>Weekly Shonen Jumpot</i> venni kb. ezer forintért, én a bolt előtti gachapon gépeket bütyköltem. Találtam két nagyon jó szériát. Az egyikben élethű gyíkok, gekkók voltak - funkciójukat tekintve mobilra való fityegők / kulcstartók, a másikban leopárdgekkó játékfigurák, de chibi sztájlban. Megint, valaki éjszakákon át forgolódott álmatlanul, hogy megfejtse, mi kell a népnek, mire előállt ezzel, és a céges meetingen is keresztülvitte. A concept artist elég hamar lebontotta a valódi gekkó arányait eltúlzott geometriai formákra, de néha azért rá kellett szólni, hogy nem mindegy, melyik színváltozatú állathoz melyik cserép- vagy kókuszhéj-odú illik! Only in Japan! Egyébként régen nekem is volt egy élő, és az állatkereskedésben, ahol dolgoztam, több is. Vu Dinh Lan Vietnamból, mint kiderült, szintén hüllőzik, neki is megtetszett ez utóbbi kollekció. Én a vanilla, fehér alapon fekete pettyes jószágot kaptam, ő az egyik barna plecsniset, ami lehet, hogy nem is leopárd-, hanem zsírfarkú gekkó. Többet nem vettem, mert nem volt már valami sok hely a kézipoggyászomban, a nagy táska meg elásva a busz aljába, és körülményes lett volna a reptéren tetriszezni bele az új holmikat. Na de majd ha Tokióba érünk! Akihabarában széjjelvásárlom az egész automataparkot!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-PaD0hG4wOa4/XBfOAneg3YI/AAAAAAAABPw/8niq9iN-TH8lpmLK2WCLgSnVpWZXpHClwCEwYBhgL/s1600/gy%25C3%25ADk.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-PaD0hG4wOa4/XBfOAneg3YI/AAAAAAAABPw/8niq9iN-TH8lpmLK2WCLgSnVpWZXpHClwCEwYBhgL/s400/gy%25C3%25ADk.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-3r6AtwhZS9c/XBfN_UpuT-I/AAAAAAAABPk/WaeJkmEJI0koXtnS6ZTroqukqxzfO2r8QCEwYBhgL/s1600/gekk%25C3%25B3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-3r6AtwhZS9c/XBfN_UpuT-I/AAAAAAAABPk/WaeJkmEJI0koXtnS6ZTroqukqxzfO2r8QCEwYBhgL/s400/gekk%25C3%25B3.jpg" width="400" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A buszon mindenki a magazinját bújta. Mennyire lenne életképes nálunk egy ilyen nyomtatási- és papírminőségű képregénymagazin? A kérdés csak félig költői, ne nézzük, hogy általában képregénymagazin mennyire sikeres itthon, és hogy nem tudnánk mivel megtölteni. Még a szerzői kiadványokhoz viszonyítva is elég silány, de hát ezért is kerül olyan kis pénzbe, már a kinyomott példányszámon kívül. De az is igaz, hogy a benne lévő tartalomnak nem ez a végső formája, aminek az olvasók tudatában is vannak. Annak veszik, ami - mintavételezésnek egy komolyabb elköteleződés előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A reptéren becsekkolás és biztonsági ellenőrzés után leülünk a váróterembe tévézni. Valami krimisorozat ment, főszereplője egy kövér, a környezete szerint aranyosan kemény nyomozó, ballonkabátban. Enrico körbeosztott pár shikishi boardot. A feladat az volt, hogy minden csapat telerajzoljon egyet a következő, tokiói városnézős nap végére. A Team "A"-tabló első rajza az enyém, amit várakozás közben és a repülőút alatt készítettem el. A Kumamotós, levesezős mangám protagonistáját skicceltem fel maid szerkóban, kölcsönkért szerszámokkal, mert a sajátom már a hajigálók keze közt volt, a bőröndöm mélyén. A stewardess megdicsérte, úgyhogy már megérte! És mekkora megkönnyebbülés, hogy visszafele nem babarepülővel kellett jönni! Az idő is gyorsan telt, ülésszomszédaim Andrea Argentínából és Yoonmi az Egyesült Államokból.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Haneda reptéren csomagfelvétel, elköszöntünk Ahlemtől, aki innen már ment haza Tunéziába. Újabb buszozás Kichijojiba. Habár ez külvárosi résznek számít, még itt is rögtön látszott, hogy már Tokióban voltunk. Városi fények, magas, furcsa formájú lakó- és irodaházak, és emberek az utcákon! Nem ehhez voltunk szokva Takamoriban! És igen, az is szemmel látható volt, hogy sokan mérgesek ránk, amiért elálltuk az utat, amíg kirámoltuk bőröndjeinket a busz aljából.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megérkeztünk a Kichijoji Tokyu REI Hotelbe. Egyelőre csak bejelentkeztünk, és bedobtuk a bőröndöket egy zárható irodába, aztán igyekeztünk, hogy odaérjünk időre egy pár sarokra lévő bárba, ahová vacsorára foglaltak nekünk asztalokat. A Shirokiya jó kis hely. Két terme volt, egyikben rendes asztalokkal és székekkel, a másikban tatamis-töröküléses megoldással. Utóbbiban kaptunk helyet, belépés előtt az előtérben lévő zárható cipősszekrényekben hagytuk a lábbeliket. A tatami valójában nem is hagyományos tatami volt, hanem párnázott bőrülés, amivel a padló ki volt rakva az asztalok körül. Már majdnem megijedtem, hogy egy órán keresztül nyomorogni fogok, de amikor leültem az olasz többségi asztalhoz, észrevettem, hogy az igazából egy mélyedésbe van állítva, így japánosan és "rendesen" is lehet ülni előtte, ha a lábunkat belógatjuk az asztallap alá. Ez nagyon jó ötlet, bár a beesett ételmaradékokat biztos körülményesebb is feltakarítani. Gondolom minden nap kiemelik hozzá az egész hóbelebancot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kihozták az előételt, öntettel lelocsolt salátát és edamame babot. Rendelni nem közvetlenül a pincérektől, hanem tableten keresztül lehetett, ami járt minden asztalhoz. Teszteltük is rögtön pár korsó sörön és egy adag rántott csirkefalatkán, ami karaage néven futva nagyon népszerű errefelé. Amikor meglátták a srácok, hogy mit árulnak itt pizzának csúfolva, egészen elképedtek. Eleinte elvből nem akartak rendelni, de adtam alájuk a lovat, hogy mégis kérjünk egyet, mert milyen jó lesz majd kitenni az asztal közepére, és ujjal mutogatva ócsárolni! Nem volt rossz, de átmérője mint idehaza egy kistányér (és ez még legalább négy szeletre vágva), a feltét sem volt valami gazdag. Tulajdonképpen a saját márkás közérti mirelit pizzákra emlékeztetett, csak nem sült csontszárazra a tésztája. Salvatore és Elena kiröhögte. Befutott pár kosár sashimi is halakból és lábasfejűekből. Kedvenc csíkos halam még nyersen is jobban ízlett, mint a hazai halászlé, vagy úgy igazából bármilyen hagyományos halétel. Persze-persze, a magyar ízeket semmi sem verheti, meg biztos férges leszek!😂 Ezt is elosztottuk, mint mindent, amit kikértünk. Bármit és bármennyit kérhettünk, de nem éltünk vissza ezzel. Prosztó dolog lett volna mindenből a legdrágábbat kérni és két pofára zabálni csak azért, mert ingyen van. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A dohányzós részleg egy légtérben volt a nem dohányzóssal, sőt, tulajdonképpen annak kellős közepén. Valami elszívót alkalmazhattak, mert mégsem lehetett érezni, csak közvetlen közelről. Ide ült le Tomizawa-sensei is. Nem jött üres kézzel, magával hozta Salvatore egy korábbi pályamunkájának kinyomtatott, feljavított változatát. Egy híres mangaka vette a fáradságot, hogy ne csak pár szavas kritikával segítsen, de hogy szemléletesebb legyen a mondanivalója, átszerkessze, sőt részben saját maga újrarajzolja a paneleket! Nem tudom, nekem ez nagy dolognak tűnik. Mi is megnézhettük, és tényleg, a két verziót egymás mellé téve mindenhol, ahol változás történt, rögtön láttuk, hogy miért volt rá szükség, és hogy tényleg jobb lett így a végeredmény. Mindezt anélkül, hogy bármilyen magyarázat oda lett volna biggyesztve! <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-eAXSw5dDOGA/XBfOBCIC6bI/AAAAAAAABPk/Azlz9zrADmgdAiGbVSMwUKW5WAOpwRjRwCEwYBhgL/s1600/shirokiya1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-eAXSw5dDOGA/XBfOBCIC6bI/AAAAAAAABPk/Azlz9zrADmgdAiGbVSMwUKW5WAOpwRjRwCEwYBhgL/s400/shirokiya1.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Ha dohányoznék, már megérkezésünk óta annál az asztalnál ültem volna, és szívtam volna magamba a sok tudományt is a füstön kívül. Így viszont csak indulás előtt negyedórával csusszantam át, amikor felszabadult egy hely Tomizawa mester mellett, aki ekkor épp a kínai kolléga, Wang Xiao Dong munkáit kritizálta mobilján. Nicolas azt mondta, rá kéne szoknom a cigire, hogy ne maradjak ki az ilyen fontos eseményekből. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szállodába visszatérve rövid eligazítás után megkaptuk a szobakulcsokat, vagyis mágneskártyákat. Én egy kétágyas szobát kaptam a hatodikon, amit az olasz Massimóval osztottam meg. A berendezés egészen hasonló, mint még első nap a Hotel AZ-ban, Tosuban, de járt a lakosztályhoz hazavihető fehér mamusz (amit a mosdóba menet kellett volna használni) és reggeliző jegy, amivel beengednek az étkezőbe. Az utolsó napi program, a tokiói városnézés kevésbé volt kötött, mint a korábbiak, volt lehetőség egyéni utakat járni. Szobatársam korábban kelt, mert jöttek érte kocsival, de nekem ez volt az első túrám Tokióban, szóval maradtam az alap, hivatalos programtervnél, amit az editorok állítottak össze. Kiadólátogatás, shoppingolás Akihabarában, a híres Sekaido művészellátó felkeresése - huhú, ez jó lesz! </div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Hamarosan jön a befejező rész!</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-g1G_568p5aI/XBfOBeW6S9I/AAAAAAAABP0/VifxJ1gkaeETwhh43xemhzlUevnZjHHAQCEwYBhgL/s1600/shirokiya2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-g1G_568p5aI/XBfOBeW6S9I/AAAAAAAABP0/VifxJ1gkaeETwhh43xemhzlUevnZjHHAQCEwYBhgL/s400/shirokiya2.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-8627449512310828482018-12-17T07:43:00.004-08:002022-02-21T08:23:53.698-08:00Gasztrotábor Japánban 8. - Búcsúparti animés karaokéval<div style="text-align: justify;">
<i>A legutóbbi bejegyzésben beültünk az első Nemzetközi Manga Csúcstalálkozóra, hogy megtudjuk, hogy állnak a hazai gyártású mangával a különböző országok, és mennyire becsülik meg alkotóikat. Egyszerre volt lelombozó és lelkesítő élmény, örülök, hogy jelen lehettem. De a nap még nem ért véget!</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Ij4E96L8hkk/XAz3Q8fAd7I/AAAAAAAABNM/mEug6iCFWNIZlIaBXpJTDcNq6Ml2SJyzACLcBGAs/s1600/20180918_180523.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-Ij4E96L8hkk/XAz3Q8fAd7I/AAAAAAAABNM/mEug6iCFWNIZlIaBXpJTDcNq6Ml2SJyzACLcBGAs/s400/20180918_180523.jpg" width="400" /></a></div>
<i> </i> </div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy kihajtottak minket a sportpályára, már messziről látszott, hogy miben mesterkednek - vendéglátóink az utolsó tábori este alkalmából grillpartit rendeztek a meghívott nemzetközi képregényesek, előadók és a jelenlevő japán mangakák tiszteletére! Este? Hat óra volt, még világos, ideális idő egy utolsó nagy fotózásra, amíg még mindenki együtt van Takamoriban. Úgyhogy mielőtt rászabadítottak volna a kajás standokra, készítettek rólunk egy-két vidám tablóképet az Aso Népfőiskola főbejárata előtti lépcsőn. Ennyien még sosem voltak egyszerre meghívva a táborba, a hátsó sorokban állókat már alig lehet kivenni!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy korábbi bejegyzésben említettem, hogy a Pádár Ádámmal közös képregényünk (<i>A munka gyümölcse</i>) rajzstílusához Hara Tetsuo (<i>Fist of the North Star</i>) és Hojo Tsukasa (<i>City Hunter</i>) rajzaiból merítettem az inspirációt. Később úgy alakult, hogy amikor helyezést értem el a Silent Manga Audition pályázaton, mindketten részt vettek a munkám zsűrizésében. Aztán eltelt nem egész egy év, és tessék! Kapva kaptam az alkalmon, amikor megláttam, hogy Hojo-sensei benne van egy kis közös fotózásban, rögtön be is álltam a sorba. Sajnos Hara mester már nem volt jelen, vele is kellett volna egyet lőni. Beismerem, hogy nem vagyok a sorozataik rajongója, mármint nem gyűjtöm őket (más sorozatot se nagyon gyűjtök), de nagyra értékelem, hogy részt vesznek egy számunkra, nem japán képregényesek számára ilyen fontos kezdeményezésben.
</div><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A rendezvényről is kellett pár kép, hogy meg tudjam nektek mutatni. Gondoltam, gyorsan letudom, mielőtt besötétedik, a tapasztalatok alapján úgysem kell attól tartani, hogy addig megesznek előlem mindent. A pálya szélén félkörben rendezkedtek el a grillasztalok és hűtőládás standok. Félútig jutottam, amikor előkerült a délelőtti <i>Dragon Ballos</i> stáb, és megkérdezte, hogy tetszik Takamori, és melyik a kedvenc ételem a kínálatból. Megint volt pár kínos félreértés - vagy inkább nem-értés -, de biztos lesz mit összevágniuk azért valami vicces zenével. Kamehaméztunk a kamerába, aztán folytattam a standok feltérképezését.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-ItGMFlC7YP4/XAz3RXS4QdI/AAAAAAAABNs/uH5oy6qqUqgclqOO8RxaAJwoyeoalwKrgCEwYBhgL/s1600/20180918_180640.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-ItGMFlC7YP4/XAz3RXS4QdI/AAAAAAAABNs/uH5oy6qqUqgclqOO8RxaAJwoyeoalwKrgCEwYBhgL/s400/20180918_180640.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Grillparti lévén főleg vékony szelet sült húsok voltak különböző fajokból, kis grillkolbász, grillzöldségek, grillezett onigiri. Most tudtam meg, hogy grillezni is szokták, ami adott is neki egy kis ízt, finomabb volt, mint simán. Mindenhol ki volt írva japánul és angolul, hogy mit kínálnak, és nagy figyelmességre vall a szervezők részéről, hogy az egyik standnál csak tengeri herkentyűket sütöttek "Seafood for Islam" felirattal kimondottan a muszlim vendégek számára. Persze ez volt a legcsalogatóbb pult, és sokáig nem is mertem odamenni, mert nem voltam biztos benne, hogy illik-e, nem tűnök-e bunkónak, amiért eleszem előlük az ételt. De aztán ahogy elnéztem, ez rajtam kívül senkit nem izgatott, úgyhogy én is jelentkeztem pár halért. A frankó rákokat és polipokat addigra már felfalták. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-6NvQ3gs6L-A/XAz3QQX_DxI/AAAAAAAABNo/eAVrOCGf9kE0VlfSzGs-BMK6ngpgsRYVACEwYBhgL/s1600/20180918_180439.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1002" data-original-width="1417" height="282" src="https://1.bp.blogspot.com/-6NvQ3gs6L-A/XAz3QQX_DxI/AAAAAAAABNo/eAVrOCGf9kE0VlfSzGs-BMK6ngpgsRYVACEwYBhgL/s400/20180918_180439.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Kaptunk hozzájuk mély műanyagtányért, aljába barbecue szószt, azzal járhattunk pultról pultra, mintavételezésre. A pálya közepén sorokba rendezett asztalok egyikére tettem a tányéromat, amíg elmentem innivalóért. Visszafele már hallottam a hátam mögül, hogy "- <i>Dragon Ball! Dragon Ball!</i>" Emberünk megint! 😂 Pánikot színlelve felkaptam a tányérom, és mint a big foot azon a bizonyos felvételen, távozás közben hátrapillantottam, arcot vágtam. Ha más nem, ennek bele kell kerülnie az adásba! Ennyit tudtam nyújtani. Remélem, sose látom! 😃</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-U6r8DPEdRoM/XAz3RF6UbuI/AAAAAAAABNo/vWdI5hh0HJkB2-dfBX1HNAblpTgx50bVgCEwYBhgL/s1600/20180918_180608.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-U6r8DPEdRoM/XAz3RF6UbuI/AAAAAAAABNo/vWdI5hh0HJkB2-dfBX1HNAblpTgx50bVgCEwYBhgL/s400/20180918_180608.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Itthon jó ebédhez szól a nóta, ott vacsora mellé kaptunk megint zenés kulturális bemutatót. Furulya- és dobszóra néptáncosok vonultak fel. A rókamaszkos volt a főkolompos, ő ment a sor elején. Utána jöttek általános iskolás minionjai, majd a fura arcú asszonyság és egy rakás bolond. Mindegyikük kicsit máshogy lépett az ütemre, a bolondok eléggé szabadon kezelték a koreográfiát. A sor végigkígyózott az asztalok között, én pedig alig győztem helyezkedni, hogy nehogy berángassanak. Mert ez ilyen berángatós tánc volt ám! Messze nem ittam ehhez még eleget! 😅<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-nuWdPoOFWeM/XAz3Qgs3WdI/AAAAAAAABNk/FQWkqMB6V8c7YIdfKiB98OsHx71sTjYSgCEwYBhgL/s1600/20180918_180457.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-nuWdPoOFWeM/XAz3Qgs3WdI/AAAAAAAABNk/FQWkqMB6V8c7YIdfKiB98OsHx71sTjYSgCEwYBhgL/s400/20180918_180457.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Egy tányér csirkés yakisoba felmarkolása után csatlakoztam az ukrán-orosz asztaltársasághoz. Érdekes, de a tésztás pultnál kenyeret (azt a tipikus japán, puha fajtát) is kínáltak. A tésztához. Később láttam, hogy nem csak mellé eszik, de félbe nyitva abba rakják! Tésztás hot-dog! Na, de ezen hamar túlléptem, és inkább azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy amikor én megyek a herkentyűs pulthoz, mindig csak ugyanaz a hal van, Sideburn004 mégis jobbnál jobb falatokkal tér vissza?! Most például pillecukros sült banán volt előtte, állítólag ugyanattól a standtól. Odamentem, hát nem elfogyott? Erre ő is visszament, és hamarosan hozott nekem egyet! Kapcsolatok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-nWJRKmyKa7Q/XAz3RkaNrWI/AAAAAAAABNw/On9XlwGO8rIpGKvsBPAl1tVuB95wMDCoACEwYBhgL/s1600/20180918_180710.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-nWJRKmyKa7Q/XAz3RkaNrWI/AAAAAAAABNw/On9XlwGO8rIpGKvsBPAl1tVuB95wMDCoACEwYBhgL/s400/20180918_180710.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Közben besötétedett. A pálya szélén felállított színpadon humoristák és egy idevalósi amatőr zenészpalánta szórakoztatták a publikumot. Az idézem, "manga iránti szenvedélyünket jelképező" jókora máglya meggyújtásával az érzelmi hullámvasút újabb állomására értem. Amúgy ritkán iszom, úgyhogy az alattomos sake és a dobozos, párszázalékos itókák is rátettek egy lapáttal a hangulatra. Ezen a ponton inkább nyugton ültem, nehogy valami rosszat mondjak vagy tegyek, mialatt leküldtem egy újabb tányér yakisobát szivacs gyanánt. Működött a terv, mire Enrico hívott a tornaterembe a karaokepartira, már nem is támolyogtam. Azt viszont határozottan kijelentettem, hogy nincs az a mennyiségű bambi, aminek a hatására én beálljak énekelni. Mer én ilyen party pooper vagyok. Másnak viszont sokkal kevesebb is elég volt hozzá, úgyhogy a spicces afterparty kezdetét vette.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ajtó mellett két asztalnyi ömlesztett ingyen csoki és rágcsa várt minket. Elvettem pár darabot úgy, hogy ne válogassam ki a legjobbakat, másnak is jusson; ezzel a marék nasival ültem be a nézőtérre. Hamar egész sokan beszállingóztak annak ellenére, hogy kint folyt tovább a grillezés. Sok kisgyerek is előkerült, biztos a segítők családtagjai. Népszerű, régi animék főcímzenéjére lehetett énekelni, olyanokra, amiket nagy valószínűség szerint a világ minden tájáról érkező vendégek is jól ismernek. A gyerkőcöknek tartogatott <i>Chibi Maruko-chan</i> kivételével valóban ismerős is volt mind, de fejből nem tudtam volna egyik szövegét sem. Márpedig anélkül nem ment volna, mert a kivetítőn csak japán felirat futott! <i>Sailor Moonnal</i> és <i>Evangelionnal</i> kezdtünk, nagyon ment a spanyol Xian Nu Studio tagjainak. Előkerült a <i>Saint Seiya</i> openingje, amit a brazil kollégák kértek, hiszen náluk óriási kultusza van a sorozatnak. A <i>Dragon Ball</i> főcímzenéjére a SMAC! Webmagazine főszerkesztője is beugrott. Lement még egy pár szám, mialatt a kintiek többsége is behúzódott, a srácok meg ott vonatoztak a színpad előtt. Műsorzárásként Zevania Vietnamból és Roberto Brazíliából beatboxoltak egyet. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="_47e3 _5mfr" title="grin emoticon"></span> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hazabuszozva még egyszer, utoljára megmártóztunk a fürdőben. Tudjátok, mivel nem utazgatok, ezért a szállodai szokások sem annyira magától értetődőek számomra. Az első nap után kiderült, hogy természetesen a mi hotelünkben is naponta bejárnak a takarítók a szobákba, amikor a vendégek távol vannak. Erre akkor jöttem rá, amikor nem találtam a szétdobált yukatámat, és a használt törölközőm sem volt ott, ahol hagytam, szerintem logikusan az egyik karosszék támlájára dobva. Helyettük viszont vadonatújak vártak a szekrényben. Képzelem, mit szólhattak, amikor először léptek be a...hát, legénylakásba! Nekünk viszont bejött ez a csibészes hangulat, és úgysem tudtuk, hová és hogyan illik tenni a koszos cuccot, meg malacok is vagyunk mindenféle rosszindulat nélkül. Remélem, azért nem okoztunk gondot.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-1a-hS-zCb9Q/XAz3Pr2Py0I/AAAAAAAABNc/qA38TgCfh9gO7Li556YKBW1Y0PM7XbHPwCEwYBhgL/s1600/20180917_000420.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-1a-hS-zCb9Q/XAz3Pr2Py0I/AAAAAAAABNc/qA38TgCfh9gO7Li556YKBW1Y0PM7XbHPwCEwYBhgL/s400/20180917_000420.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-dGcmMYQrAB4/XAz3Pjjao4I/AAAAAAAABNw/0IeSWJz-sJYnlpjTP5HWFlMRQ8jF0MaUwCEwYBhgL/s1600/20180917_000359.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-dGcmMYQrAB4/XAz3Pjjao4I/AAAAAAAABNw/0IeSWJz-sJYnlpjTP5HWFlMRQ8jF0MaUwCEwYBhgL/s400/20180917_000359.jpg" width="400" /></a></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-ZAd6c1M1E2g/XAz3PixhYoI/AAAAAAAABNg/gx0GvqqDHQwTWinr4Rc8KNzg_RAHxiypwCEwYBhgL/s1600/20180917_000446.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1063" data-original-width="1417" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-ZAd6c1M1E2g/XAz3PixhYoI/AAAAAAAABNg/gx0GvqqDHQwTWinr4Rc8KNzg_RAHxiypwCEwYBhgL/s400/20180917_000446.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"-Kézcsók! Meghoztuk a kultúrát! Ha itt letesszük, jó?"</td></tr>
</tbody></table>
Másnap reggel ébresztő a szokott időben. A bőröndjeinket még lefekvés előtt bepakoltunk, hogy ne kelljen kapkodni. Elköszöntünk a kaiju-pókoktól, megállapodtunk abban, hogy rajtam kívül még legalább egy valaki horkolt éjjelenként, majd reggeli után kijelentkeztünk a szállodából. Bár maga a mangatábor véget ért, két teljes napunk maradt még Japánban. Hogy mivel töltöttük el, hamarosan elmesélem!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Folytatása következik!</i></div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-78448726839712952782018-12-10T07:53:00.001-08:002018-12-10T07:53:51.446-08:00Mangatábor Japánban 7. - Mangakonferencia<div style="text-align: justify;">
<i>A legutóbbi bejegyzésből kiderült, miről beszélgettünk a Q&A session újabb felvonásában a tábor második napján, és hogy mivel készültek vendéglátóink ebédidőre. De lássuk, mit tartogatott számunkra még ez a keddi nap a Kumamotói Nemzetközi Mangatáborban!</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-x7VP_xoHP9Q/XAf3I0JQb4I/AAAAAAAABMM/nfVoCG7XFQsAszfan8Z-XfJVyH5ve-AawCLcBGAs/s1600/20180918_152341.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-x7VP_xoHP9Q/XAf3I0JQb4I/AAAAAAAABMM/nfVoCG7XFQsAszfan8Z-XfJVyH5ve-AawCLcBGAs/s400/20180918_152341.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem hétköznapi dolog, hogy 19 ország több mint ötven képregényalkotója - nem számítva a házigazdák képviselőit - összeüljön, hogy beszámoljon a manga helyzetéről hazájában. Pedig pontosan ezt célozta meg az első International Manga Summit, szó szerint Nemzetközi Manga Csúcstalálkozó. Igen, kicsit fellengzősnek éreztem én is az elnevezést annak fényében, hogy én képviseltem Magyarországot, pedig csak egy srác vagyok a homokozóból, mégis meghívtak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mint ottlétünk alatt mindennek, ennek az eseménynek is megadták a módját. Ebéd után bevonultunk a tornacsarnokba, az asztalok körbe rendezve. Mindenkinek megvolt a kijelölt helye. Nagy kiírás névvel és országgal, hogy jól lássák, ki beszél éppen, az asztalon kis zászló felállítva mindenki előtt. Egy köteg jegyzet bekészítve, hogy ne csak a kivetítőn követhessük a témákat. Központi helyen a kiadó és a SMAC! Webmagazine vezetősége és SMA zsűritagok - Horie, Mochida, valamint Hara, Hojo, Tomizawa és Tsugihara mangakák, továbbá editorok és munkatársak, akiket még nem ismerek. Mögöttünk még egy asztalsor, szintén japán személyzet laptopokkal - gondolom, hogy jegyzeteljenek. Fotósok, filmesek készenlétben. Egészen fontos embernek éreztük magunkat!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az esemény fő célja az volt, hogy a szervezők megismerjék más országok képregénykultúráját, különös tekintettel az import és hazai készítésű mangákra. Milyen címek jelennek meg mostanában és melyek a legnépszerűbbek, mennyire közkedvelt a képregény és azon belül a manga, mint médium, és milyen más szórakozási formákkal kell versenyeznie; vannak-e helyi alkotások, és hogy viszonyul hozzájuk a közönség; vannak-e mangás rendezvények az adott országban; hogy történik a jelentkezés a helyi kiadókhoz az alkotók részéről stb. Ezekre nyilván részben azért kíváncsiak, mert egy esetleges piacbővítéshez jól jönnek az első kézből származó infók. Részben viszont összefügg a Silent Manga Audition célkitűzésével, a tehetségkutatással.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Horie a többórás beszélgetés során kifejtette, hogy a manga jövője nem fest valami rózsásan még Japánban sem, aminek okai eléggé összetettek. A probléma egyik része viszonylag közismert: a népesség fokozatosan öregedik, egyre kevesebb a képregénymagazinokat vásárló fiatal. Az sem újdonság, hogy a korábbinál sokkal több szórakoztatóipari médium vonja el a közönség figyelmét - ezt itthon is érezzük. Egyre kevesebbeket is vonz a manga, mint karrierlehetőség. A tipikus hetente vagy havonta nyomtatásban megjelenő, antológiaszerű képregénymagazinok eladott példányszáma fokozatosan csökken. Ez nem simán csak a kieső bevétel miatt baj, hanem azért is, mert ezek a magazinok kiemelkedő fontosságúak az utánpótlás szempontjából. Ezeknél a tipikus japán munkamódszer (rendszeres pályázatok, editor és mangaka közös munkája, erős rosta, alkalmi állás asszisztensként) nem csak piacra dobja az újoncokat, de a kinevelésüket is biztosítja hosszú távon. A magazinok eltűnésével mindezek lehetőségei jelentősen leszűkülnének. A világvége azért még nem mostanában lesz, de a kiadóknak számolniuk kell az eshetőségekkel. A SMAC! Team válasza erre külföldi alkotók (és editorok) bevonása lenne - ennek kezdeti, erősen kísérleti fázisában vagyunk éppen. Ehhez kell tudni, meddig lehet nyújtózkodni - mennyire biztosított más országokban az alkotók új nemzedékének kiképzése, esetleg hogyan lehetne az esélyeiken javítani. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A füzetbe jegyzetelést nagyon hamar praktikátlannak nyilvánítottam,
de szerencsére hazahozhattuk az eseményre kiosztott nyomtatott
vázlatokat. Az alábbiakban ezekből másolnék be ide pár adatot
érdekességképpen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy 2016-os seregszemle alapján
összesen 218 manga magazin került kiadásra Japán-szerte. Mivel
rendszeresen előkerül a téma, hogy itthon nem készülnek gyerekeknek
szóló képregények: ebből 61 kiadvány célozza meg kimondottan őket; 28
szól főleg fiúknak, 33 főleg lányoknak. A 47, tesztoszteronnal átitatott
shounen publikáció mellett ott virít a felsorolásban 27 Boys Love
tematikájú is. Érdekes, hogy utóbbit így kiemelték, habár fontos
információ lehet annak tükrében, hogy hogy alakul ezen magazinok száma a
jövőben. A digitális kiadások eladásait ugyanis egyre inkább növelik a
hasonló címek, mert a kevésbé nyíltan felvállalt érdeklődési körnek
kedvez a diszkrétebb terjesztés.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- 2018-as adatok
alapján nagyjából évi 12.500 cím (átlagosan napi 30) kerül kiadásra,
habár ezek 10-15 százaléka reprint új formátumban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- A teljes sajtópiacra jellemző a digitális kiadványok térnyerése, amelyek döntő többsége manga.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-
Egy idei közvélemény-kutatás alapján a japán mangapiacon jelenleg
legnépszerűbb zsánerek a fantasy, az akció és a dráma. Jól mennek a
szokatlan koncepciójú főzős képregények. A jegyzetben megemlített
fantasy címek közös jellemzője a csinos rajzi világ, ami nem csoda,
hiszen az ilyen sztorik miliőjéhez különösen sokat adhat egy jól
megválasztott, "szép" dizájn. A korunkra reflektáló romantikus darabok
is sikeresek. A női olvasókat célzó művekben egyre népszerűbbek az
idősebb protagonistával operáló sztorik. Ennek vajon van köze az öregedő
társadalom dolgához? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- A színes képregényoldalak
rajzolásához a megkérdezett mangakák 60 százaléka használ valamilyen
szinten számítógépes programokat (főleg Photoshopot), 44 százalékuk
kizárólag digitálisan dolgozik egy 2011-es felmérés szerint. Ez az arány
a sokkal jellemzőbb fekete-fehér oldalak esetében csak 13 százalék. Aki
próbálta már mindkettőt, megmondhatja, hogy baromi drága a minőségi
marker és festék rendszeres készleten tartása, és javítani is nehezebb,
mint digitálisan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Japán-szerte kb. 22 egyetemen és
főiskolában, illetve vagy 100 szakosodott iskolában oktatják a
mangakészítést. A közelmúltban új címet jegyző profi alkotók száma 6000.
Nagyjából kétezren élnek a sorozatukból.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A Japán
mangapiacát bemutató napirendi pont lezongorázása után a meghívott
alkotók országait vettük sorra. Ez úgy nézett ki, hogy kivetítették az
utazás előtt jó előre kérdőíveken begyűjtött infók alapján szerkesztett
grafikonokat, kördiagramokat és kiemelt megállapításokat, miközben
felkérték a résztvevőket, hogy szóban fejtsék ki bővebben a
mondanivalót.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Indonézia népessége kis mértékben
növekszik - a 0-4 éves után az 5-9, 10-14 és 15-19 éves korosztály
létszáma a legmagasabb a lakosságon belül. Talán ennek is köze van a
képregény, mint médium népszerűségéhez. Bár a manga nagyon könnyen
hozzáférhető, rengeteg könyvesboltban megvásárolható, a <i>Ciayo</i>
webképregényes (okostelefonra optimalizált) platform meghatározó
szereplője a helyi piacnak, mivel sok itt futó cím nagyon népszerű. De
ettől még a hagyományos, nyomtatott, import mangák is jól mennek. A <i>Dragon Ball</i>
például annyira népszerű volt annak idején, hogy egy indonéz kiadó
megbízott egy helyi képregényest, hogy készítsen hozzá saját folytatást.
Számos helyi készítésű sorozat fut jelenleg, azonban a kiadás ingatag
lábakon áll, és sok olvasó inkább a nagyrészt ingyenes webtoonokat
preferálja. Malajziában Indonéziához hasonlóan sok helyen vehetünk
mangát ( a legnépszerűbbek a <i>Doraemon</i> és a <i>Dragon Ball</i>),
és helyi gyártású sorozatok is fellelhetőek. Vannak ehhez asszisztáló
kiadók is, de a zsugorodó piac miatt egyre többen húzzák le a rolót.
Általánosságban nem életképes karrierválasztás itt a képregényezés.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-
Brazíliában - talán a sok japán származású lakosnak köszönhetően is -
szintén nagyon népszerű a manga. A Marvel és DC uralom azért itt is
megfigyelhető úgy, mint nálunk. Jelen van egy erős alkotói réteg, de
annak ellenére, hogy például a Silent Manga Audition-ön elért
helyezéseik hírére többen sorozatot indíthattak a Jambo és Draco
kiadóknál, tehát van kiadói igény a munkáikra, általánosságban nem
fizetik meg őket. Argentínában jellemzően csak szerzői kiadásban és webképregényként
jelennek meg saját gyártású mangák (bár az anime népszerű, és az import
manga is olcsó, könnyen hozzáférhető). Chilében még az import manga
jelenléte sem vehető készpénznek, mert csak szaküzletekben és bizonyos
könyvtárakban lehet hozzájutni, illetve drága mulatságnak számít. Nem is
nagyon fut hazai gyártású sorozat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Kínában a mangák
hozzáférhetősége sokkal körülményesebb, mivel könyvesbolti forgalomban
kevésbé elterjedtek. Jellemzően az eBay kínai megfelelőjéről, a
Taobaóról szerzik be az olvasók. A közönség nagy része okostelefonon
fogyasztja, a kiadókhoz is appokon keresztül vezet az út - ha egy cím
itt népszerűvé válik, jó esetben megjelennek ők is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Thaiföldön erős a cenzúra a médiában, de olyan szinten, hogy amikor a <i>Dragon Ball Z</i>
egyes jeleneteiben Goku megszabadul a pólójától, ki kellett
homályosítani a mellkasát. Az import manga könnyen hozzáférhető és nagy
népszerűségnek örvend, a hazait viszont lesajnálják. Ennek ellenére
vannak azért képviselői, a legismertebb közülük az <i>Apaimanee Saga</i>. Vietnamban a <i>Doraemon</i>
rendkívüli népszerűségnek örvend, a mangaka Fujiko F. Fujio szinte a
legismertebb japán az országban. Az import manga nem csak mindenhol
kapható, de viszonylag olcsónak is számít. Minő meglepetés, a hazai
címeket nehéz megetetni a kiadókkal, mert kicsi rájuk a kereslet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-
Az európai országokból érkezők nagyjából egyetértenek abban, hogy
számos alkotójuk érdeklődik a mangakészítés iránt (mindenhol többen,
mint Magyarországon és Ukrajnában, ahol hasonlónak tűnik az általános
helyzet), és jelenteti meg munkáit szerzői kiadásként (többségében),
vagy kiadó által (rosszul fizet, de legalább pl. a spanyoloknál elég jó
infrastruktúrája van - a mienkhez képest), de jellemzően nincs nagy érdeklődés irántuk,
mert az elkövetők nem japánok - amit rendszeresen a fejükhöz is vágnak.
Portugáliának van egy komolyabb, rendszeresen megjelenő antológiája az
ottani alkotók részére (<i>Jankenpon</i>). Abban van egy kis szórás,
hogy hol tekintik olcsónak, hol drágának az import kiadványokat, de itt
már kezdtem a korábbi pontoknál is szubjektívebbnek érezni a válaszokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Én a nap végére kerültem sorra, és már nem pörgött a nyelvem, két mondatban letudtam az egész bús magyar képregényes állapat leírását. Cserébe viszont még otthon megírtam egy tizenhét oldalas áttekintést a jelenlegi képregénypiacról, nem kímélve meg címzettjeimet a képregénytörténeti vonatkozásoktól és zaftos pletykálnivalóktól (pl. <i>Nyugat + Zombik</i> fennforgás) - mindent szalonképes stílusban, természetesen. Ezt kinyomtatva bedobtam egy valag összevásárolt magyar képregény mellé egy (igazából két) ajándékcsomagba, aminek Enrico és a többi editor igencsak örült. Emellett folyamatosan linkelem azóta is a titkos szektás fb csopiba az angol nyelvű, magyar vonatkozású képregényes írásokat (mint például a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Hungarian_comics?fbclid=IwAR2AaYiUoIJM_f54PYthtSWXd0W-zIlHWp2k2KTuvi3kuBgkvwTwGmjc6_k" target="_blank">Szabó Zoltán Ádám által szerkesztett magyar képregénytörténeti áttekintést a Wikipédián</a>), ha a stáb és a többi, külföldi képregényes szellemi gyarapodására építőnek vélem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Horie így első körben, az esemény végén azt a következtetést vonta le az
észrevételeink alapján, hogy a lokálisan előállított manga csekély népszerűségének és végső soron a rossz piaci helyzetének fő oka világszerte egy tapasztalt
editori réteg hiánya, ami miatt az alkotók magukra vannak utalva. A legtöbb résztvevő - még a komoly mangarajongói bázissal bíró Brazília képviselői is - panaszkodott arra a jelenségre, hogy egy hazai képregényes nem számít legitim mangakának a rajongók szemében, mert nem japán. Ez házigazdáink szerint persze ordas nagy baromság, de ha lehetne mégis valami logikus indokot találni a vélemény mögött, az szerintük a nemzetközileg is populáris mangák minőségét garantáló editor-mangaka munkamódszer megvalósulásával orvosolható lenne. Ez biztosítaná, hogy ne csak mangaszerűek legyenek a rajzok (ami még a legkönnyebben elsajátítható része a dolognak), de az sztori vezetése és az oldalkompozíciók is "tipikusan mangássá" váljanak, amit sokan hiányolnak a nyugati alkotásokból. A felszólalók szerint azokban az országokban, ahol van lehetősége az ottani mangaalkotóknak, hogy kiadónak dolgozzanak, sem létezik a fenti metódus - ha időben leadják az anyagot, betartanak pár előírást, akkor már minden oké. De nem is csoda, hiszen Japánon kívül hol lenne elég mangapiacon edződött szerkesztő, akinek a tudásában megbíznak annyira a művészek, hogy többször is átírják, átrajzolják a munkát, mert hogy úgy ezer százalék jobb és népszerűbb lesz?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-Qg4lHQv0g2U/XAgFG33UU4I/AAAAAAAABMo/3qE1q1ABNyMFCkdAYZaRAsvlfQY4oCCKgCLcBGAs/s1600/20181205_173410.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-Qg4lHQv0g2U/XAgFG33UU4I/AAAAAAAABMo/3qE1q1ABNyMFCkdAYZaRAsvlfQY4oCCKgCLcBGAs/s400/20181205_173410.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Mit jelent ez számunkra? Japánban érdekeltek a kiadók a saját jövőbeli aranytojást tojóik kinevelésében, nálunk nem, és úgy tűnik, a világ nagyobbik részén sem olyan mértékben. Így nem lesz túl gyakran közös munka, meg tanulópénz-szórás, mint most a SMAC! Team akcióival. Mennyibe is kerültem nekik arra az egy hétre? Repülő, szállás, ellátás, programok, belföldi utazás, költőpénz - forintban egy milkára saccolom. Itthon nem hogy ekkora reprezentációs juttatásra, de rendes reklámra se lesz pénz, az alkotók meg kevés esetben ütik meg azt a szintet, ami piacképes lenne / lehetne, ha gatyába rázná a munkáikat valaki, ami pedig igazolja a kiadók óvatosságát, miszerint a magyar cucc nem eladható. Meg aztán honnan kerítsék elő azt a bizonyos valakit, aki <i>tapasztalatból</i> mondja a tutit, hogy mi kell a magyar népnek?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na, de akkor mit tehet az alkotó, hogy egyszer jobb legyen? Hát alkosson, de ne csak úgy játszásiból. Horie is megmondta, a világmegváltást kezdhetjük akár a közvetlen környezetünkkel. Legyünk mi hazánkban azok az alkotók, akik jó példával járnak elöl, vagy éppen editorok, akik magukra szedik a szükséges tudást, hogy a feltörekvő alkotókat támogathassák. Próbálkozásokban minden esetre nincs hiány, a <i>Random</i>, az <i>EpicLine</i> és a hasonló projektek egész biztosan nem voltak hiábavalók, még ha maguk nem is oldották meg a helyzetet. De ha optimistán nézzük, csak a mai napig mindkét megnevezett magazin kinevelt egy-egy kiadóvezetőt, és több díjnyertes alkotót. Ez az érintett egyének szintjén igenis előrelépés, ha más nem, tapasztalatszerzés szintjén. Közösségi szinten, egyszerre az összes hazai képregényesnél nem tudom, mi lenne a reális szintlépés, nem is hiszem, hogy történhetne ilyen. Nem mindenki szeretné ugyanazt, nem mindenki tesz ugyanannyit érte. Meg most őszintén, magunknak és a magunk közönségének alkotunk, nem
valami megfoghatatlan szebb jövő építéséért. Végső soron minden összefogás, kölcsönös előnyök reményében való közös fellépés ellenére mindenki a maga
boldogulásáért felelős. Ha valakit felkarolnak, legtöbbször az sem egy sorsolásnak köszönhető, nagyon is köze van az illető korábbi ténykedéseihez.<br />
<br />
Ide vág a Goobo kiadó (az előbb említett <i>EpicLine</i> magazin kiadója) pár nappal ezelőtti bejelentése, ami szerintem jól illusztrálja, amire gondolok. <i>Zorro</i> képregény fog megjelenni magyarul, de nem fordítás, hanem egészen új sorozat magyar alkotók tollából, teljesen hivatalosan! Ez óriási dolog! Nyilván Tálosi András nem közösségépítő szándékkal vágott bele, hanem a siker lehetőségét szem előtt tartva. Nem csak, hogy ő maga szeretett volna mindig is álarcos igazságtevőt írni, de lezáratlan <i>EpicLine</i>-os sorozatát, a <i>Fekete Hollót</i> (kb. Zorro Budapesten az 1800-as években) folyamatosan kérik vissza az olvasók. Kérdőívezgetés nélkül derült ki, mit kíván a nép, tessék!😎 Mindezzel két másik hazai alkotónak, Vári Tominak (rajzoló) és Vadas Máténak (színező) is a malmára hajtotta a vizet, akik viszont külön-külön is megdolgoztak érte, hogy egy ilyen komoly vállalás körül felmerüljön a nevük. András maga is amatőr képregényesként kezdte, és sok mindenbe belevágott, amíg ennek a bulinak megteremthette a feltételeit, és hogy senkinek ne legyen ellenvetése, amiért íróként ő formálja tovább a maszkos bajszos legendáját. Ha csak a szokásos százemberes közönségének rajzolgatott volna tovább ahelyett, hogy belecsapott a lecsóba, az a száz ember nagyon boldog lett volna még ki tudja, meddig. Így viszont remélhetőleg sokkal többen lesznek boldogok.<br />
<br />
(Ez a "száz ember" már kezd mémmé válni a hazai képregényes berkekben, komolyan mondom...)<br />
</div>
<div style="text-align: justify;">
Na, de vissza az okoskodáshoz. A tényező, ami nélkül egészen biztos nem lehet fellendülés, az a produktum, az eladható képregény. Ennek a mesterségét mindenképp ki kell tanulni. Viszont szerintem ehhez itthon nem tudunk kellő tapasztalatot gyűjteni. Pont azért nem, mert nem érdemes az örökkévalóságig mártírkodni (hobbiból, de a karrier és magánélet rovására százpéldányos kiadásra dolgozni). Emiatt jó, hogy szembejönnek ilyen komoly pályázatok, ahol nem csak a díj a jutalom, hanem a közös munka lehetősége is gyakorló szakmabeliekkel. Annak, aki elégedetlen a helyzetével, de nem tudja, merre induljon, érdemes innen megközelítenie a továbblépés lehetőségét. Kell hozzá türelem meg rugalmasság? Nem ám akármekkora! Hozza az eredményt? Hát, nekem eddig hozza, de kinek mi a célja a képregényezéssel. Nem mindenkinek megoldás - akinek például csak hobbi, annak indokolatlanul sok idő- és energiabefektetés szűk határidővel, kötöttségek mellett alkotni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az első fecskék sikerén felbuzdulva kialakuljon egy stabil kör, aminek tagjai előbb lesznek ismertek a nemzetközi eredményeik miatt, és ezután, a "sikerek" felhalmozásával tűnnek eladhatóbbnak a kiadók szemében, vonzóbbnak a potenciális honi olvasók, példaképek az amatőr alkotók számára. Majdnem ide sorolnám Futaki Attilát, Tondora Juditot, Farkas Lajost is, de igazándiból elsősorban Seny-t tartom jelenleg a legfontosabb példának (a Saturday A.M.-nél futó <i>Saigami</i> c. sorozata miatt). Mivel a mangás közösségből a szemünk láttára nőtt fel a profi léthez, sokat nyomhat a latban, hogy "közülünk való", ami az ambiciózus amatőr művészeknek azonosulási pont. Skatuya és a Tapasticon, egyéb netes felületeken potenciálisan eddig felfedezetlen (számunkra) népszerű magyar alkotók dettó, még ha nem is profi környezetben dolgoznak. Bár a kétezer tetszikelés nem egyenlő kétezer eladott kiadvány árával, de jól jöhet még az a mértékű követettség, ami egy kizárólag magyar netes közönség előtt elképzelhetetlen. Szóval ha engem kérdeztek, lehet, hogy nem mesébe illő a magyar képregény mostani helyzete, és egészében talán sosem fog ez megváltozni, de azért számítok pár izgalmas felfedezésre a jövőben!<br />
<br />
"- Ha Japánban születtek volna, mára mindannyiuk sorozatot vezetne valamelyik magazinban!". Bár a konferencia elhúzódott, és nem volt éppen lélekemelő azt hallgatni, hogy az import munkák mellett milyen kevés figyelmet kapnak hazájukban ezek a tehetséges srácok, Horie ceremóniamesteri tudományának hála csepp elszontyolodás nélkül, sőt, inkább fellelkesülten hagytuk el a termet, hogy belevessük magunkat a Takamoriban eltöltött tábori napokat megkoronázó búcsúpartiba. <br />
<br />
<i>Folytatása következik!</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-DEw_85FpZ8k/XAgDowliyfI/AAAAAAAABMc/CO-IENnf3MULk6halGdPsAuRxa7g_POBACLcBGAs/s1600/20181205_173936.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-DEw_85FpZ8k/XAgDowliyfI/AAAAAAAABMc/CO-IENnf3MULk6halGdPsAuRxa7g_POBACLcBGAs/s400/20181205_173936.jpg" width="400" /></a></div>
<i> </i> </div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-33640248364569617462018-12-03T09:03:00.002-08:002018-12-03T09:12:48.504-08:00Mangatábor Japánban 6. - Marketinges beszélgetés és ikinari dango<div style="text-align: justify;">
<i>Az előző részben meglátogattuk az Aso Népfőiskolát, ahol egy különleges filmprojekt készültébe nyertünk betekintést, és mangakáktól kérdezgethettünk másfél órán át. A következő nap szintén itt voltak a programok, a legújabb blogbejegyzésből megtudhatjátok, mik!</i><br />
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-6lgbc_k5Rj8/W_wFFnCu1EI/AAAAAAAABMA/GKP8p2Z1FQAxlsjsYbFfGXjbQgn4U68dACEwYBhgL/s1600/piknik3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-6lgbc_k5Rj8/W_wFFnCu1EI/AAAAAAAABMA/GKP8p2Z1FQAxlsjsYbFfGXjbQgn4U68dACEwYBhgL/s400/piknik3.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A keddet teljes egészében az iskola területén töltöttük. Megint kérdezgetős eseménnyel kezdtünk, csak most főleg a kiadó marketingvezetőjével. Engem leginkább a japán és a hazai képregénykiadás marketinges oldalának a különbsége érdekelt, ezért is kérdeztem idevágó dolgokat még előző nap. A válasz viszont jobb helyen van itt, mert ezen a beszélgetésen kaptunk pár kiegészítő információt. Szóval arra voltam kíváncsi, hogy egyrészt milyen csatornákon történik Japánban a mainstream mangakiadványok megismertetése a közönséggel, másrészt pedig, hogy az alkotók mennyire vannak ebbe bevonva.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az elmúlt több mint nyolc év tapasztalata és más hazai képregényalkotók, kiadók véleménye alapján úgy látom, itthon túl nagy költséggel járna egy komolyabb reklámhadjárat a várható bevételhez képest, ezért nagy szerepe van / kéne lennie a közösségi média nyújtotta lehetőségeknek. Bár képregényeink jelentős része szerzői kiadás, és esetükben magától értetődő, de a kisebb-nagyobb kiadók által felkarolt projekteknél is fontos, hogy maguk az alkotók is kivegyék részüket az érdeklődés generálásából.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A japán piacon, ugyan nincs tiltva, de jellemzően nincs szükség az alkotók ilyen jellegű bevonására. Persze, szervezhetnek nekik időnként nyilvános dedikálásokat és hasonló eseményeket, de messze nincs akkora szerepe például a facebook megosztásaiknak, mint nálunk. A vevőcsalogatást ugyanis a kiadók marketingosztálya és a könyvesboltok (!) tekintik feladatuknak, és ebben utóbbiak szerepe kiemelkedő. A nagyjából kilencezer könyvesboltból kábé háromezer hajlamos az együttműködésre, ezeket a kiadók könyvügynökök közvetítésével környékezik meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mondani se kell, hogy Japánban a hazai helyzet ellenkezője áll fenn, vagyis nagy üzlet a képregény, a könyvesboltok komoly forgalmat bonyolítanak le belőle, ezért érdekeltek a hatékony reklámban. Emiatt sokszor kiemelt polcokon kerülnek bemutatásra, ingyenes minták (egy-egy fejezet) kerülnek kihelyezésre, és a kiadó által megbízott ügynökökkel közösen egyéb módszereket is kidolgoznak a vásárlás ösztönzésére.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy átlagos, viszonylag frissen debütált alkotó sorozata kötetenként úgy tizenötezer példányban jelenik meg első körben, míg egy menő mangakáé háromszázezer példányban. Oda Eiichiro <i>One Piece</i> sorozatát a hype mozdony teljes sebességgel elcsapta, és kötetenként hárommillió fölött tolja maga előtt ki tudja, meddig. Az első 3 in 1 kötet alapján, bevallom, nem vagyok annyira oda érte, de objektíven nézve könnyű belátni, miért tetszik olyan sok embernek. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-XnoVIvIcX_s/W_wFE2CyqKI/AAAAAAAABL8/7vLVoB0k6Ugl1L18vC_0F3NNZfXll8WngCEwYBhgL/s1600/kormi%2B2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://2.bp.blogspot.com/-XnoVIvIcX_s/W_wFE2CyqKI/AAAAAAAABL8/7vLVoB0k6Ugl1L18vC_0F3NNZfXll8WngCEwYBhgL/s400/kormi%2B2.jpg" width="300" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-yzwdXZT7GmM/W_wFFFeKMgI/AAAAAAAABL8/vKrel7-49eYi70gw5ybaOC44YO1REnjkwCEwYBhgL/s1600/kormi1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://3.bp.blogspot.com/-yzwdXZT7GmM/W_wFFFeKMgI/AAAAAAAABL8/vKrel7-49eYi70gw5ybaOC44YO1REnjkwCEwYBhgL/s400/kormi1.jpg" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kriptozoológiai felfedezés a suli udvarán</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Mivel előadónk editorból lett marketinges, ezen a területen is tájékozott. A szerkesztői munkakörrel kapcsolatban említette például, hogy egy-egy editor akár tíz, még nem publikált alkotóval is foglalkozhat párhuzamosan, mellettük akár három olyannal, akinek jelenleg sorozata fut. Ezekből párat leadhat a beosztottjainak. Ő a manga első olvasója, a véleménye sokat számít a munka folyamán. Emellett feladata az is, hogy segítsen a kutatómunkában az alkotónak, amivel időt takarít meg neki. Az sem túlzás, hogy először az editor megy el a moziban megnézni a filmeket, ami érdekelheti az alkotót, hogy beszámoljon, melyikre érdemes beülnie, melyik alkalmatlan az inspirálódásra. Tekintve, hogy egy heti megjelenésű magazinnál alkalmanként kb. 18 oldalt le kell tenni az asztalra, én már nem lepődök meg semmi ilyesmin.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az időbeosztás úgy néz ki, hogy első nap az editor és a mangaka összeülnek egy meetingre, ahol részletekbe menően megbeszélik, hogy alakuljon a következő epizód. A harmadik nap végéig el kell készüljön a name (= rajzolt forgatókönyv), habár a valóságban ez sokszor csúszik. Ha minden jól megy, négy nap marad rajzolásra, amibe egy vagy több asszisztens is besegít. Ezalatt az editor tűkön ül. Chris mondta, hogy náluk is be van készítve egy ágy az irodába arra az esetre, ha az utolsó pillanatban, az éjszaka közepén futna be az anyag, amit persze meg kell várni. Ha valaki csak író, akkor is marad ez a beosztás, csak amíg az illusztrátor rajzol, bemutathatja a következő rész írott vázlatát. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A saját rekordom eddig 26 oldal egy hónap alatt, és ez csak a rajzolás, kihúzás, digitális utómunka. Az írás, ha sokat kell konzultálni, többször is átíratják a történet vázát, átrajzoltatják a képes forgatókönyvet, lehet még egy hónap is pluszba. Az is igaz viszont, hogy ez polgári meló mellett van így, ha csak mangával foglalkoznék, gyorsabban is mehetne. Illetve remélem, amúgy is gyorsulok idővel. De felhívták rá a figyelmünket, hogy a fenti tempó egyelőre nem él a Comic Zenonnál, és tőlünk sem várják most el. A heti sorozatok alkotóira meg tekintsünk úgy, mint profi atlétákra, akik semmi másra nem gondolnak, csak a mangára, mert annyira azért nem magától értetődő, hogy ha valaki hivatásos alkotó, akkor automatikusan bírja is ezt az ütemet. Azt csak én teszem hozzá - így pszt, magunk között szólva -, hogy erre gondoljunk, mielőtt rinyálunk, hogy ez meg ez a mangaka lustálkodik ahelyett, hogy tolná ki magából az új részeket, hogy mi ingyen letölthessük. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ebédre megint a helyi nénik főztek nekünk. Az uzsis sátrak most nem a sportpályán, hanem a főépület és a tornacsarnok közötti-mögötti füves placcon lettek felhúzva. Onigiri és ikinari dango volt a menü gombalevessel, előbbieket akár magunknak is elkészíthettük a segítségükkel. Én meghagytam másnak ezt a lehetőséget, és amúgy is sebes volt a kezem (nem hiszitek el, a napok óta tartó ötpercenkénti cipőcsere közben véresre dörzsölődött az egyik ujjam), úgyhogy csak a háttérből figyeltem. Az ikinari dango egyébként Kumamoto prefektúra híres nasija. Könnyen és viszonylag gyorsan elkészíthető, ezért tipikus vendégváró falat. Egy karika édesburgonyát ankóval, vörösbab pasztával kennek meg, majd becsomagolják (recepttől függően) rizslisztből gyúrt tésztába, és meggőzölik. Az eredmény a magyar ízlésnek csak enyhén édes, viszont elég laktató, ezért nem csak édességként fogyasztható.<br />
<br />
Már tervezem, hogy itthon megpróbálkozok vele. Múltkor nem találtam meg mindent hozzá az Ázsia bt.-nél, helyette létrehoztam életem első két onigirijét. Vettem hozzá sushihoz való rizst (származási hely: Olaszország...de gondolom a fajta a lényeg), elég jól tapadt is, hogy gyúrni lehessen. Kicsit megégettem, de a nagy része használható volt. Nem akartam elsőre nagyon flancolni, úgyhogy csak felaprított, medvehagymás sült tofut tettem bele, annak meg a beledarált gaz dacára sem volt sok íze. Mint kiderült, attól a rizsgombóctól pedig undorodom, amit két perccel azelőtt a saját kezemmel nyomorgattam. Azért csak megettem. A háromszög nem ment elsőre, gömböcöt csináltam, és betekertem egy fél norilapba Nem volt nagy kaland, de legközelebb jobban kitalálom. Vagyis legközelebb a tamagoyaki lesz műsoron, van már hozzá speckó szögletes serpenyő (ami erre való, nem a grillserpenyő, amit nem csak egyetlen boltban kapni), mirin, szójaszósz..</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-lQx4wfdNx5c/W_wFFeekk7I/AAAAAAAABL4/1GriKp9fWQAHdKQI4huhIe0HDpcGB-E_wCEwYBhgL/s1600/piknik.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://3.bp.blogspot.com/-lQx4wfdNx5c/W_wFFeekk7I/AAAAAAAABL4/1GriKp9fWQAHdKQI4huhIe0HDpcGB-E_wCEwYBhgL/s400/piknik.jpg" width="300" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Erről jut eszembe, a tekiket az előző esti étteremben valószínűleg már megfőzték azóta. Nem láttam jól, hogy
milyen fajhoz tartoztak, de azt tudom, hogy a kínai lágyhéjú teknőst (<i>Pelodiscus sinensis</i>)
nagy számban tenyésztik étkezési célra Japánban is. Azért pont ezt a
fajt, mert olyan, mint a tilápia a halgazdálkodásban: jól viseli a
gazdasági tartás körülményeit, és szinte bármilyen takarmányt
hasznosít. Itthon is találkozhattok vele néha állatkereskedésekben, a
rokonságomban is tart valaki egyet már évtizedek óta. Igencsak
vágósúlyban van, de mi családtagként kezeljük. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-OKagw8AClYw/W_wFFsWIihI/AAAAAAAABMA/nV7N0PcXhBQVLG6lIIqP0-DBaiPm142DgCEwYBhgL/s1600/piknik2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-OKagw8AClYw/W_wFFsWIihI/AAAAAAAABMA/nV7N0PcXhBQVLG6lIIqP0-DBaiPm142DgCEwYBhgL/s400/piknik2.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ki tudja, miért, de egy gyerekcsoport is ugyanott piknikezett. Biztos valami tábor volt nekik is a környéken. Jól megnéztek. A tévések is, akik le-lecsaptak a gyanútlan Master Class tagokra, egyszer épp rám. A riporter egy bolondos fickó volt, érzésem szerint egy ilyen "nézd, de vicces ez a külföldi" műsorhoz gyűjtöttek anyagot. Nem tudtam felvenni a tempóját bohóckodásban, meg nem is áll nekem jól, és nem is mindig értettem, amit mond, ezért többször is csak álltam ott bután, de nem éreztem őket tolakodónak vagy ilyesmi. Emberünk kérdezte, mi tetszik Takamoriban, és mi a kedvenc mangám. Hát a hegyek és <i>Bakuman</i> meg <i>Dragon Ball</i>. Na utóbbit nem tudom, miért mondtam, de ezerszer is megbántam, mert aztán ott kellett kamehamésat játszani! 😃 Aztán nekiállt teleportálgatni körülöttem, és még rám néztek furán, amikor nem értettem, hogy mit csinál - nem is vagyok igazi <i>Dragon Ball</i> rajongó, csak egy pózer! 😂 És tényleg, a <i>DBZ</i> utáni bármilyen inkarnáció már csak rétestészta a szememben. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A hátralévő időben bóklásztam kicsit a suli mögötti kuckók körül, ahol egy nagy kennelben - inkább egy ráccsal kerített komplett kertben - golden retriever jellegű kutyák jöttek izgalomba azon, hogy mi a ménkűt keres itt ennyi ember. Voltak cicák is - egy mezei cirmos és egy vörös csonkfarkú. Utóbbi azonnal odament mindenkihez, és eldobta magát, hogy dögönyözzék. Az ugatásra és a hangos beszédre sem jött ki senki a kuckóból. Utólag tűnt csak fel, hogy tulajdonképpen sehol nem láttunk embereket - mintha mindenki bezárkózott volna a gaijinapokalipszis idejére. De az is lehet, hogy a környékbeli házak lakói voltak a vendéglátók, kisegítő személyzet, szakácsok stb. A helyi állatvilág minden esetre úgy néz ki, nem bánta a jelenlétünket. Mondjuk levelibéka nem volt, pedig az indulás előtti hónapokban azzal promózták a helyet - hát csalódnom kell?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És ha már kisállatok, a múltkor elfelejtettem említeni, de most pótlom. Nézzétek, mit nyertem előző este! Mert természetesen a szálloda lobbijában is van pár gachapon gép, még ha nem is nagy, vagy különösebben izgalmas választékkal. Szóval ez itt a nyestkutya a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=CaYdWBPapkg" target="_blank"><i>Tanuki to Kitsune</i> mangából és animéből</a> - háttal. De hogy maga a tárgy mi lehet, fogalmam sincs. Valami csíptető, de elég gyenge. Kislányok hajába való? Papírokat kell összefogni vele? Felbontott chipses zacskót lehet vele visszazárni? A forrásmű dizájnja nagyon bejön, én is szeretnék megtanulni ilyen egyszerű, de hatásos karaktereket rajzolni. És egy egész világot köréjük, ami még annál is nehezebb nekem. Minden részletet ugyanabban a stílusban tervezni meg, mint a karikat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-LXE0_A4oWuw/W_wFEZwt5TI/AAAAAAAABLY/rBduXR65L2MhhzuSSQwh_z6xlXpAwGp7gCLcBGAs/s1600/gacha1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-LXE0_A4oWuw/W_wFEZwt5TI/AAAAAAAABLY/rBduXR65L2MhhzuSSQwh_z6xlXpAwGp7gCLcBGAs/s400/gacha1.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-yzXt4LovXLk/W_wFEcyHlII/AAAAAAAABLc/BePT_5esU2MbDuom5WAkc7JpgUOLAWtNwCEwYBhgL/s1600/gacha3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1132" data-original-width="1600" height="282" src="https://3.bp.blogspot.com/-yzXt4LovXLk/W_wFEcyHlII/AAAAAAAABLc/BePT_5esU2MbDuom5WAkc7JpgUOLAWtNwCEwYBhgL/s400/gacha3.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-qaaE0AnM9YU/W_wFERqc6NI/AAAAAAAABLU/lYm--XF3D_MGpj_QLtXlsT8sNB4EEXTeQCEwYBhgL/s1600/gacha2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-qaaE0AnM9YU/W_wFERqc6NI/AAAAAAAABLU/lYm--XF3D_MGpj_QLtXlsT8sNB4EEXTeQCEwYBhgL/s400/gacha2.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ebédszünet után a tornacsarnokban gyűltünk össze a következő programhoz, ami nem volt más, mint az első Nemzetközi Mangakonferencia a SMAC! szervezésében. Innen folytatjuk majd a következő cikkben, mert egy kicsit sűrű lesz a dolog, sok érdekesség elhangzott, amit érdemes lehet összegyűjtenem!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Folytatása következik!</i></div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-41375442959192027472018-11-26T05:21:00.001-08:002021-04-05T05:26:26.129-07:00Mangatábor Japánban 5. - Programok az Aso Népfőiskolában<div style="text-align: justify;">
<i>Az előző részben meztelenkedtem titkos mangatechnikákért cserébe, sőt, oklevelet is kaptam. De ez a csodás este véget ért, és most itt vagyunk! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-Iz3TWRlJdN4/W_mSNB14l4I/AAAAAAAABHE/8KTMVZmegaMwKugpQd6UWhFZR1OFmX-1ACLcBGAs/s1600/t%25C3%25A1j.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-Iz3TWRlJdN4/W_mSNB14l4I/AAAAAAAABHE/8KTMVZmegaMwKugpQd6UWhFZR1OFmX-1ACLcBGAs/s400/t%25C3%25A1j.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Ekkora pókot még életemben nem láttam! Eddig észre se vettem, pedig végig itt feszített a hálószoba ablaka előtt a majdnem méteres átmérőjű hálójában. És jól látom? A másik ablak felett is lakik egy - csak még nagyobb! És a társalgó ablakában...fogadjunk... Itt is egy! Te, ezek minden ablakkal egyre nagyobbak és színesebbek! Ő lehet a level boss! De kell is a tömeg a kaiju fighthoz a bazi nagy szitakötőkkel. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Első találkozásom a <i>Nephila clavata</i> pókfajjal. Japán-szerte elterjedt, és mint később megfigyeltem, a szálloda területén gyakorlatilag mindenhol ott húzódnak hálóik körbe az eresz alatt, a lakosztályokon kívül persze. Csak a nőstények nőnek nagyra, és ha nem is akkorára, mint sok madárpók, amivel állatkereskedésekben találkoztam, de a hazai fajoknál lényegesen nagyobbra. Ráadásul a szongáriai cselőpókkal ellentétben a nyílt színen élik mindennapjaikat. Máris jobban indult ez a harmatos, madárdalos, ciripelős (dolgoznak még szeptemberben a kabócák, vagy más lehetett?) reggel! Felfedezésük teljessé tette a hegyi, falusi hangulatot. Örülök, hogy nem tüntették el őket a kényeskedő vendégek miatt, odakint senkit ne zavarjanak. Meg aztán mégiscsak egy nemzeti park területén épült a hotel, ez is benne van az árban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eleinte nem sok kedvem volt korábban kelni csak azért, hogy egy szentélyt megnézzek, de gondoltam, most van itt az alkalom, nem szabad kihagyni. Szóval összelapátoltuk magunkat a srácokkal, és a megbeszéltek szerint 7:40-re teljes menetfelszerelésben megjelentünk a szálloda lobbijában. A szentély egy nyugis hely, és mindenki szerette volna, hogy az is maradjon, ezért az érdeklődőket szétosztották három turnusra a három, táborban töltött reggelre. Így elég volt két-két céges minibusz, hogy az egészen közeli úti célunkhoz átdobjon minket.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-4Obka1qrkSQ/W_mxpQQlQVI/AAAAAAAABK4/Bm12mtNFugk5iMhzfl95EcEoGaC33VEBACEwYBhgL/s1600/shrine11.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-4Obka1qrkSQ/W_mxpQQlQVI/AAAAAAAABK4/Bm12mtNFugk5iMhzfl95EcEoGaC33VEBACEwYBhgL/s400/shrine11.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-CymWRM5w8Q4/W_mxodbD9uI/AAAAAAAABK0/5masQv4k6j8kqQnL3pNqocLOXrjeJS_cwCEwYBhgL/s1600/shrine1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-CymWRM5w8Q4/W_mxodbD9uI/AAAAAAAABK0/5masQv4k6j8kqQnL3pNqocLOXrjeJS_cwCEwYBhgL/s400/shrine1.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-ySuXTKwj1bQ/W_mxo8QGoRI/AAAAAAAABKw/4rDy-bkyWD4bwostkXe2y8tG2Yv2M89MACEwYBhgL/s1600/shrine10.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-ySuXTKwj1bQ/W_mxo8QGoRI/AAAAAAAABKw/4rDy-bkyWD4bwostkXe2y8tG2Yv2M89MACEwYBhgL/s400/shrine10.jpg" width="400" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-3uhzrR0hNC0/W_mxqktSvHI/AAAAAAAABK8/1HEg9awvy6wv--A4hNbPtrEloT39gnLFQCEwYBhgL/s1600/shrine3.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-3uhzrR0hNC0/W_mxqktSvHI/AAAAAAAABK8/1HEg9awvy6wv--A4hNbPtrEloT39gnLFQCEwYBhgL/s400/shrine3.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-Qst3y4vd--k/W_mxp1pt9yI/AAAAAAAABK4/UTWU6MkQwloW7_G77o4No3Q1KCscoTRqACEwYBhgL/s1600/shrine2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1227" height="640" src="https://4.bp.blogspot.com/-Qst3y4vd--k/W_mxp1pt9yI/AAAAAAAABK4/UTWU6MkQwloW7_G77o4No3Q1KCscoTRqACEwYBhgL/s640/shrine2.jpg" width="489" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
A Kamishikimi Kumanoimasu szentély egy erdővel fedett domboldalon található, és érdekessége, hogy Midorikawa Yuki, a szintén Kumamoto prefektúrába valósi mangaka róla mintázta népszerű műve (<i>Hotarubi no Mori e</i>) emblematikus helyszínét. Mi sajnos nem azon a bizonyos lépcsősoron másztunk fel, hanem eleve az épületcsoport mellett tettek ki, úgyhogy csak a lépcső tetejéről lefele fotózva tudom nektek prezentálni a toriit. Jó távolról, mert nem volt idő alaposan bejárni az egész turistautat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-Aqm800jdfo4/W_mxsEC6w0I/AAAAAAAABIo/WDCagQhKimsRbx2BJTuUc1wTLfns1sPowCLcBGAs/s1600/shrine9.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="640" src="https://3.bp.blogspot.com/-Aqm800jdfo4/W_mxsEC6w0I/AAAAAAAABIo/WDCagQhKimsRbx2BJTuUc1wTLfns1sPowCLcBGAs/s640/shrine9.jpg" width="480" /></a></div>
<br />
Viszont mégis megvolt a reggeli gyaloglás, mert innen még feljebb is volt látnivaló. Túrabot gyanánt mindenki felkapott egy-egy szál bambuszt - oda volt készítve a kirándulóknak egy útszéli kukaszerűségben-, és ilyen nagypapás külsőségek között felkaptattunk a lebetonozott (!) erdei ösvényen. Amit itt találtunk, az tulajdonképpen egy másik szentélyként, vagy inkább csak spirituális helyszínként szolgáló kis barlangféle.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-r5pjWRVOgXE/W_mxrxvr8yI/AAAAAAAABKw/sZChFLA3fRoJNLlbb_S7IX8QmphxLW9MwCEwYBhgL/s1600/shrine8.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="640" src="https://2.bp.blogspot.com/-r5pjWRVOgXE/W_mxrxvr8yI/AAAAAAAABKw/sZChFLA3fRoJNLlbb_S7IX8QmphxLW9MwCEwYBhgL/s640/shrine8.jpg" width="480" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-6JgO0rzX-4E/W_mxrat5M2I/AAAAAAAABKs/tTi0SxJZc_Iy1u7b_-8qBE8LKhGBKm65wCEwYBhgL/s1600/shrine6.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1132" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-6JgO0rzX-4E/W_mxrat5M2I/AAAAAAAABKs/tTi0SxJZc_Iy1u7b_-8qBE8LKhGBKm65wCEwYBhgL/s640/shrine6.jpg" width="452" /></a></div>
<br />
Ez tulajdonképpen egy nagyszobányi nyílás a sziklatömbben, amint keresztül át lehet látni a mögötte elterülő erdőre. Itt is kifeszítve a szakrális épületekre jellemző kötelek, rájuk kötve a jellegzetes, jókívánságokat tartalmazó papírlapok. Előtte kőkupac, ahová az aprópénzes felajánlásokat tehetik az ide érkezők. Utólag jutott csak eszembe, hogy ott kellett volna hagynom egy magyar kétszázast, hadd nézzenek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-1-kfrbTkFQg/W_mxrT8ireI/AAAAAAAABLA/Fm4drMs9lZ4n0i9v1WBgln_fSQSpdLhpQCEwYBhgL/s1600/shrine7.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-1-kfrbTkFQg/W_mxrT8ireI/AAAAAAAABLA/Fm4drMs9lZ4n0i9v1WBgln_fSQSpdLhpQCEwYBhgL/s400/shrine7.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/--nlLclSKJ80/W_mxrC-Gw-I/AAAAAAAABLA/l1Eqr9k1XhofYmgmhEdtJunOCpdK7rs1QCEwYBhgL/s1600/shrine5.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/--nlLclSKJ80/W_mxrC-Gw-I/AAAAAAAABLA/l1Eqr9k1XhofYmgmhEdtJunOCpdK7rs1QCEwYBhgL/s400/shrine5.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Mire visszafurikáztunk a szállóba, már javában tartott a reggeliző idő. Az étkező svédasztalos, sokféle párolt és friss zöldség, gyümi, rizs, hal, omlett, panírozott dolgok, péksütemények, italként üdítők, kávék, teák, gyümölcslevek. Amit megkóstoltam, többnyire ízlett. A péksütik kisebbek az itthoniaknál (például egy fahéjas csiga magyar és japán verzióját összehasonlítva), a dzsem pedig ilyen furán, japánosan praktikus csomagolásban kerül az asztalra. A pakk egyik felében dzsem, másikban vaj, egy-egy kis nyílással a két térfélen, nyomásra vékony csíkokban egyszerre lehet adagolni a kettőt kenyérre, bármire.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-EzgVqpKOo_k/W_mxmhnN0tI/AAAAAAAABK8/CgNM8HYji80PXZGYtu9q020rPtle8BS-gCEwYBhgL/s1600/eb%25C3%25A9dl%25C5%25914.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-EzgVqpKOo_k/W_mxmhnN0tI/AAAAAAAABK8/CgNM8HYji80PXZGYtu9q020rPtle8BS-gCEwYBhgL/s400/eb%25C3%25A9dl%25C5%25914.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-fYkXPPSFa2g/W_mxmQ6EAAI/AAAAAAAABKw/7FnFVXGOx-wA-Qmp0OOdXVWK_u49QQsnQCEwYBhgL/s1600/eb%25C3%25A9dl%25C5%25913.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1132" data-original-width="1600" height="282" src="https://2.bp.blogspot.com/-fYkXPPSFa2g/W_mxmQ6EAAI/AAAAAAAABKw/7FnFVXGOx-wA-Qmp0OOdXVWK_u49QQsnQCEwYBhgL/s400/eb%25C3%25A9dl%25C5%25913.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-Dut0OEe3wJg/W_mxlyBUQ6I/AAAAAAAABLA/wcff8-hDU08EwXKdaEiUd0oD076bGr4mACEwYBhgL/s1600/eb%25C3%25A9dl%25C5%25912.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-Dut0OEe3wJg/W_mxlyBUQ6I/AAAAAAAABLA/wcff8-hDU08EwXKdaEiUd0oD076bGr4mACEwYBhgL/s400/eb%25C3%25A9dl%25C5%25912.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-cr8zhkmGjiQ/W_mxmU2oaOI/AAAAAAAABK0/P35PZayXPpswxWQ6U1HQa2qY4rICzRwLQCEwYBhgL/s1600/eb%25C3%25A9dl%25C5%25911.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-cr8zhkmGjiQ/W_mxmU2oaOI/AAAAAAAABK0/P35PZayXPpswxWQ6U1HQa2qY4rICzRwLQCEwYBhgL/s400/eb%25C3%25A9dl%25C5%25911.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-qnGYbd269oI/W_mxnR8vtzI/AAAAAAAABK4/SSkZqg2p2xw2zRHM2pgFooLtXBtGbL-KQCEwYBhgL/s1600/nari.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="837" data-original-width="1600" height="208" src="https://1.bp.blogspot.com/-qnGYbd269oI/W_mxnR8vtzI/AAAAAAAABK4/SSkZqg2p2xw2zRHM2pgFooLtXBtGbL-KQCEwYBhgL/s400/nari.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-8ZVzSdbLnVA/W_mxmwtR6hI/AAAAAAAABK8/nigLZ7rQ7icH6mxXgBD67Gd3LCVQ-3wAgCEwYBhgL/s1600/eb%25C3%25A9dl%25C5%2591ablakb%25C3%25B3l.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-8ZVzSdbLnVA/W_mxmwtR6hI/AAAAAAAABK8/nigLZ7rQ7icH6mxXgBD67Gd3LCVQ-3wAgCEwYBhgL/s400/eb%25C3%25A9dl%25C5%2591ablakb%25C3%25B3l.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Az ebédlő panorámaablaka a szállodával szemközti két hegyre néz; egyikük a Nekodake. Érdekes karéjai a macska füleire emlékeztettek valakit annak idején, innen a név. Következő állomásunk, az Aso Népfőiskola épp ennek tövében épült 1951-ben. Eredetileg általános iskolaként funkcionált 2003-as bezárásáig. Hogy az épület a maga régies stílusában megmaradjon az utókornak, és ne kelljen lebontani, innen elballagott helyi lakosok, mesteremberek, írók bevonásával elindították benne a népfőiskolai programot, de különböző rendezvényeknek is otthont ad, mint például a Kumamotói Nemzetközi Mangatábor eseményei.<br />
<br />
Az első műsorszám egy filmvetítés, amihez a különálló tornacsarnokban rendezkedtünk be. Az épület bejáratánál természetesen levettük cipellőinket, és a kiosztott nylonszatyrokban vittük be magunkkal, miután pacskert húztunk. Odabent Takamori mascotja, Kazemaru fogadott. Faját ne kérdezzétek. A terem bejárattal szemben végében beépített színpad függönnyel, kivetítővel, bár a filmet nem ezen, hanem egy mobil kivetítőn néztük. Maga az alkotás pedig nem volt más, mint a korábbi Silent Manga Audition futamok nyertes műveinek válogatásából adaptált élőszereplős film animált storyboardja, amit Tomizawa Jun tervezett, rendezője Hojo Tsukasa.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-Hp2P5FRlSPU/W_mxvDNWqUI/AAAAAAAABKs/-vKxtVvLBycKSvg4OJnvJwe6BmEdakKiACEwYBhgL/s1600/torna3.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-Hp2P5FRlSPU/W_mxvDNWqUI/AAAAAAAABKs/-vKxtVvLBycKSvg4OJnvJwe6BmEdakKiACEwYBhgL/s400/torna3.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-HOJUCzwTEow/W_mxvJEYxmI/AAAAAAAABKo/BTT_-YV1qLIMYsoCzLpp4vHj29Vs3dVbACEwYBhgL/s1600/torna.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-HOJUCzwTEow/W_mxvJEYxmI/AAAAAAAABKo/BTT_-YV1qLIMYsoCzLpp4vHj29Vs3dVbACEwYBhgL/s400/torna.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-MjFXAnVbkx8/W_mxvC6yCdI/AAAAAAAABK8/oGAPogWoPNUccr6KJN9TuSa4D4y0F4ZNgCEwYBhgL/s1600/torna2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-MjFXAnVbkx8/W_mxvC6yCdI/AAAAAAAABK8/oGAPogWoPNUccr6KJN9TuSa4D4y0F4ZNgCEwYBhgL/s400/torna2.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Elég drámai darab lesz, mivel azokból a sztorikból lett összegyúrva, amik valami komoly veszteség megéléséről és a továbblépésről szólnak. Kicsit bele kellett nyúlni némelyik történetbe, hogy egymásba fűzhetőek legyenek, és az összefogó szálat, a film nyitó és záró jelenetét Hojo mester tette hozzá. Sokat dobott a hatáson a zenei aláfestés. Amint a vetítés után megvitattuk, kinek hogy tetszett, kiderült, hogy mindenkinek megvolt a maga "kedvenc" része, aminél kicsordult a könnye. Én azt éreztem a legerősebbnek, amelyikben a vietnami háború idején az apa elhagyja lányát, hogy bevonuljon, majd amikor csodával határos módon élve jut haza, hogy meglátogassa azóta felnőtt gyermekét, rájön, hogy mégsem élve tért vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Dél körül ebédszünetet tartottunk. Kitereltek a suli előtti füves sportpályára, ahol már ment a sürgés-forgás, sátrak mindenhol. Az még hagyján, hogy az egyik ponyva alatt helyi nénik főtt rizst, feltétnek uborkát, metélőhagymát, umeboshit (savanyított szilvaszerűség, jó sós), egyéb savanyított cuccokat mértek nekünk tányérra. De aztán megláttuk a két többméteres, lejtősen rögzített bambuszcsövet. Nevezzük csak nyugodtan vályúnak, mert pontosan azok voltak, egy kis csavarral. Nagashi somennek hívják a produkciót, amikor meleg, napsütéses napokon főtt tésztát, tofut, zöldségeket engednek le a bambusz(fél)csövekben lefolyó hideg vízáramban, amit a vendégek mellette állva "röptében" kapkodnak ki és fogyasztanak el evőpálcikáikkal. Kaptunk egy kis csészét is valami alaplével, talán hogy ebbe mártogassuk, amit fogtunk, de nekem körülményes volt ez a kombinálás. A kikapott tésztacsomók - direkt a forráshoz legközelebb helyezkedtem el, hogy nekem jusson a legtöbb, érintetlen falat - a legritkább esetben sikerültek akkorára, hogy beleférjenek, annál könnyebben csúsztak mellé, le a fűbe. Hamar meguntam és a kiivott csészét csak a kipecázott, szabadulni próbáló csipet megtámasztására használtam. A koktélparadicsom nagyon szökős, alig tudtam párat kibirizgálni, leginkább a cső falához szorítva. A tofu mindig megúszta, mert ha sikerült is ráfognom, olyan puha volt, hogy vagy kibújt, vagy szétmállott. A csőből műanyag tartályba folyatták a vizet, amire kosarat tettek. Amit nem kaptunk el, itt összegyűlt, tehát munka nélkül is jól lehetett lakni. Ahogy az várható volt, mellé is ment nem kevés, csőtörés is előfordult, szóval a móka végeztével a két cső helyén két tésztasávot is fel kellett takarítania a segítőknek.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-6v-6ZBxZuyw/W_mxwbQUP4I/AAAAAAAABK0/iASx91yu8AIRiJ18nPjFfGaxxnC66VbUQCEwYBhgL/s1600/udvar4.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-6v-6ZBxZuyw/W_mxwbQUP4I/AAAAAAAABK0/iASx91yu8AIRiJ18nPjFfGaxxnC66VbUQCEwYBhgL/s400/udvar4.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-9GMLewRUdJg/W_mxxYu71wI/AAAAAAAABLA/dr85QxR7XbMmuqmNQWG1QQxwMyXcsu3HQCEwYBhgL/s1600/udvar7.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-9GMLewRUdJg/W_mxxYu71wI/AAAAAAAABLA/dr85QxR7XbMmuqmNQWG1QQxwMyXcsu3HQCEwYBhgL/s400/udvar7.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-t11H9_Gux1g/W_mxwcmzm-I/AAAAAAAABKo/973aAW8yH7EAu-tMUnCfETVZ0afHY8kwACEwYBhgL/s1600/udvar5.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-t11H9_Gux1g/W_mxwcmzm-I/AAAAAAAABKo/973aAW8yH7EAu-tMUnCfETVZ0afHY8kwACEwYBhgL/s400/udvar5.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-5X4Mw-C2kR4/W_mxwBBi5_I/AAAAAAAABLA/TdrfFh8cdIY6tIEgyE3FPlBeuAfUq1N4wCEwYBhgL/s1600/udvar3.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-5X4Mw-C2kR4/W_mxwBBi5_I/AAAAAAAABLA/TdrfFh8cdIY6tIEgyE3FPlBeuAfUq1N4wCEwYBhgL/s400/udvar3.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-xtbnGbrn5cc/W_mxv9wKY1I/AAAAAAAABK4/ebKOq6htBxEAJ9sMQYkWM4RCud5osCRsgCEwYBhgL/s1600/udvar1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1132" data-original-width="1600" height="282" src="https://1.bp.blogspot.com/-xtbnGbrn5cc/W_mxv9wKY1I/AAAAAAAABK4/ebKOq6htBxEAJ9sMQYkWM4RCud5osCRsgCEwYBhgL/s400/udvar1.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-H7NBcDVicYU/W_mxw6KLUgI/AAAAAAAABKs/AQ0VvAcc8P4bKsbUTHPComrsRhN0M9VcQCEwYBhgL/s1600/udvar6.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-H7NBcDVicYU/W_mxw6KLUgI/AAAAAAAABKs/AQ0VvAcc8P4bKsbUTHPComrsRhN0M9VcQCEwYBhgL/s400/udvar6.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Bár egyszerű fogás volt, jól esett azért. A natúr és két-három, ki tudja, milyen növénycafatokkal ízesített rizs is, azzal együtt, hogy az összes feltét vegán volt. Turistaként a legtöbben szusira, tempurára, külföldön is ismert kajára utaznak, itt viszont az egyszerű, feltehetően a helyiek által a hétköznapokban fogyasztott ételeket is értékeltük. A következő programpontig maradt még egy kis időm lesifotókat lőni a többiekről és szétnézni a szomszédos utcában. Egy fotózkodásra kialakított kapualjban találtam egy héttörpét, nem tudom, mit keresett ott. Miért pont Disney?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-ziRCuq0irOw/W_mxv4VG35I/AAAAAAAABKw/sMBpsczXb_wNBaswVuwIXsD3o_KcCbtuACEwYBhgL/s1600/udvar2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-ziRCuq0irOw/W_mxv4VG35I/AAAAAAAABKw/sMBpsczXb_wNBaswVuwIXsD3o_KcCbtuACEwYBhgL/s400/udvar2.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-GqhsSjtrWOs/W_mxyzMbX5I/AAAAAAAABK0/Bb93obD0No0Gs5VIaUx2VM3BMGjPapnKwCEwYBhgL/s1600/utca3.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-GqhsSjtrWOs/W_mxyzMbX5I/AAAAAAAABK0/Bb93obD0No0Gs5VIaUx2VM3BMGjPapnKwCEwYBhgL/s400/utca3.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-9-BOKcCcwJ4/W_mxyYWm-II/AAAAAAAABKo/XVhIxVjPwXYoyS7yYpLNMXvF6zaLxXdFQCEwYBhgL/s1600/utca2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-9-BOKcCcwJ4/W_mxyYWm-II/AAAAAAAABKo/XVhIxVjPwXYoyS7yYpLNMXvF6zaLxXdFQCEwYBhgL/s400/utca2.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-zJ9ofhUSOOA/W_mxx8LpyzI/AAAAAAAABKs/PpvGsd5zLpgr33j3f_RBKu_e8DOtefE5ACEwYBhgL/s1600/utca1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-zJ9ofhUSOOA/W_mxx8LpyzI/AAAAAAAABKs/PpvGsd5zLpgr33j3f_RBKu_e8DOtefE5ACEwYBhgL/s400/utca1.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Y0js3bQVBNI/W_mxvozl2SI/AAAAAAAABK0/l9hLMbDqUXQCiFcKfSNPe22dCgY9sz3RgCEwYBhgL/s1600/t%25C3%25B6pi.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-Y0js3bQVBNI/W_mxvozl2SI/AAAAAAAABK0/l9hLMbDqUXQCiFcKfSNPe22dCgY9sz3RgCEwYBhgL/s400/t%25C3%25B6pi.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-06qpg4l3zCs/W_nChQaLjKI/AAAAAAAABLI/ELLeB4vw3WEXRVM8YWw6zo4-GFJcSRRjQCLcBGAs/s1600/utca5.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-06qpg4l3zCs/W_nChQaLjKI/AAAAAAAABLI/ELLeB4vw3WEXRVM8YWw6zo4-GFJcSRRjQCLcBGAs/s400/utca5.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Gyülekező után megszálltuk az iskola földszintes, fapadlós főépületét. A folyosók és tantermek falait régi, fekete-fehér fotók díszítik a korabeli osztályokról, eseményekről. Meglepődtem azon, hogy a terembe nem csak egy, normál méretű ajtó vezet, hanem a teljes hosszában két-három szélesebb, gyerekmagassághoz igazított tolóajtó is fel van szerelve. Létezik, hogy a nagy ajtót csak a tanárok használhatták, a kis állatkáknak meg maradt a karámkapu? A padokat, székeket szerencsére kicserélték, hogy mi is beleférjünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-mvlpjoY81MQ/W_mxunDfKBI/AAAAAAAABLA/6hjW56h7fVUeT2FKIIM_3YhRbaiKdL34wCEwYBhgL/s1600/suli7.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-mvlpjoY81MQ/W_mxunDfKBI/AAAAAAAABLA/6hjW56h7fVUeT2FKIIM_3YhRbaiKdL34wCEwYBhgL/s400/suli7.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-TTMcjYeXKiE/W_mxtqZKjHI/AAAAAAAABKo/4oa3Ro7vklonUBr6bnhR7GPbyvYNpTvHQCEwYBhgL/s1600/suli5.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-TTMcjYeXKiE/W_mxtqZKjHI/AAAAAAAABKo/4oa3Ro7vklonUBr6bnhR7GPbyvYNpTvHQCEwYBhgL/s400/suli5.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-g1K-RTzFT5w/W_mxuG6dS8I/AAAAAAAABKo/DQYm756462cldgyU5gSzY-6MjXSh9p5tACEwYBhgL/s1600/suli6.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-g1K-RTzFT5w/W_mxuG6dS8I/AAAAAAAABKo/DQYm756462cldgyU5gSzY-6MjXSh9p5tACEwYBhgL/s400/suli6.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-wjffE5p4AHE/W_mxts3S_QI/AAAAAAAABK8/jA0tv6FLJ88N7oajPMRYHpHbLFbbJ2OegCEwYBhgL/s1600/suli3.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-wjffE5p4AHE/W_mxts3S_QI/AAAAAAAABK8/jA0tv6FLJ88N7oajPMRYHpHbLFbbJ2OegCEwYBhgL/s400/suli3.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-f_XsdgLYJwc/W_mxtKUQ4kI/AAAAAAAABK0/viUcTLCHabkEW1x0cdke_u3WQ5ZNwg6VQCEwYBhgL/s1600/suli2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-f_XsdgLYJwc/W_mxtKUQ4kI/AAAAAAAABK0/viUcTLCHabkEW1x0cdke_u3WQ5ZNwg6VQCEwYBhgL/s400/suli2.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-OJN2XUVvBzA/W_mxtumwQSI/AAAAAAAABK0/XN1dMbWljYIgQ156eB3JWAi1Mai5ilGuwCEwYBhgL/s1600/suli4.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-OJN2XUVvBzA/W_mxtumwQSI/AAAAAAAABK0/XN1dMbWljYIgQ156eB3JWAi1Mai5ilGuwCEwYBhgL/s400/suli4.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Q&A session következett, mangakáktól, editoroktól, a kiadó más szakembereitől lehetett kérdezgetni fél kettőtől háromig. Két terembe osztottak szét minket, így a szerencsén múlott, hogy ki kinek a válaszait hallhatta. Az én osztályomban a Monthly Comic Zenon seinen magazin két mangakája, Kuwayoshi Asa és Yamada Toshiaki ült a tanári asztalhoz. Nem szerették volna, hogy lefotózzuk őket, de nagyon szimpatikusak voltak. A banketten is őket zargattuk. Kuwayoshi aktuális sorozata, a <a href="https://www.manga-audition.com/comic-zenon/granny-girl-hinata-chan-by-asa-kuwayoshi/" target="_blank"><i>Granny Girl Hinata-chan</i></a> egy kislány testébe zárt öregasszonyról szól. Yamada a <a href="https://www.manga-audition.com/comic-zenon/the-tactician-of-wind-kuroda-kanbei-gifuu-doudou-kaze-no-gunshi-by-toshiaki-yamada/" target="_blank"><i>The Tactician of Wind - Kuroda Kanbei</i></a> című, Japán hadakozó fejedelemségek korában játszódó történelmi képregény rajzolója.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Érdekes, hogy amikor itt van a lehetőség, milyen nehéz jó kérdéseket kitalálni! Úgy értem, olyanokat, amik megválaszolásához tényleg egy gyakorló mangakára van szükség, és nem lehet kiguglizni pár kattintással. Talán mérgelődnének is magukban - én a helyükben biztosan -, ha valaki alap rajztanulós kérdéssel húzná az idejüket. Azért voltam gondban, mert azt sem tudtam, hogy kíváncsi vagyok-e valamire egyáltalán, nem a tömérdek infó feldolgozásának, alkalmazásának fázisánál tartok-e. Magyarul azt sem tudtam, mit nem tudok, de azt igen, hogy sok mindent hallottam, és minden téren gyakorlásra van szükségem, mert elméletben mindent tudni és a gyakorlatban megvalósítani két külön dolog.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sok többé-kevésbé kiszámítható kérdés érkezett, elsősorban a profi mangakaléttel kapcsolatban. Megtudtuk, hogy osztják be az időt, mennyi ideig tartott, amíg a felfedezésük után először sorozatot indíthattak, illetve hogy egyáltalán hogy sodródtak erre a pályára. Én egy marketinges kérdést tettem fel, de a következő cikkben térek vissza rá, mert szorosan kapcsolódik egy későbbi eseményen elhangzottakhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A legfontosabb útravalók a beszélgetésből:</div>
<div style="text-align: justify;">
- a manga a tömegeknek készül; ha művészet helyett üzletként tekintünk rá, könnyebb eltalálni, mit fognak szeretni</div>
<div style="text-align: justify;">
- sokféle zsáner létezik, mindenki megtalálhatja a helyét (ha nem egyik lapnál, akkor a másiknál - ez erősen japán piacra méretezett megállapítás, de az üzenet magja attól még megfontolandó)</div>
<div style="text-align: justify;">
- nem létezik egyetlen tutibiztos recept a sikeres mangára - kísérletezzetek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mire nagyjából kiolvadt a jégtömbbé fagyott, kezdéskor kiosztogatott ásványvíz mindenki asztalán, újabb szünet következett. EZT TALÁLTAM!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-3kvYPwOR4l4/W_mx34FBBLI/AAAAAAAABK8/8Yeq1sEwGHkcvCWjMZQxa3m0Rv-TxGI7ACEwYBhgL/s1600/wc.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-3kvYPwOR4l4/W_mx34FBBLI/AAAAAAAABK8/8Yeq1sEwGHkcvCWjMZQxa3m0Rv-TxGI7ACEwYBhgL/s640/wc.jpg" width="480" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
De nem használtam, csak bementem fotózni. Mások is csak a piszoárokat használták közben. Mellékhelyiséghez való cserepacskerek is voltak bekészítve, bár a két itt töltött nap alatt a folyamatos csereberélésben volt, hogy véletlenül a kinti papucsban, vagy csak zokniban szaladtam be. A szappandarabok egy hálós zacskóban voltak kikötve a mosdókagylóhoz - ezt az egészet kellett a víz alatt dörzsölni-, hogy a letört darabok se menjenek egyből a lefolyóba. A "B" opció egyébként az itthoni Toitoi mobilretyók helyi megfelelője. Kint volt a csudában, de kézmosáshoz vissza kellett utána zarándokolni vagy a pottyantóshoz, vagy a sportpálya melletti "C" lehetőséghez, szóval akkor már egyből oda érdemes menni. Kis kuckó piszoárral, ülő wc-vel, tök rendben. Örülök, hogy még itt, a skanzen-iskolában is gondoltak a fejlesztésre!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A következő előadást - újra a tornacsarnokban, kivetítőn - egy professzor tartotta agyunk működésének furcsaságairól. A mangakészítéshez semmi köze nem volt, inkább biológiaórának tudható be. Fél hat körül buszra szálltunk, hogy felkeressük az aznapi vacsorahelyszínt, egy helyi fogásra specializálódott éttermet.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-QFsn88Tg3S0/W_mx3g9fFdI/AAAAAAAABLA/BGhEPGQgQ0o922t1qghM5-1TDRXHS0EDgCEwYBhgL/s1600/vacsi8.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-QFsn88Tg3S0/W_mx3g9fFdI/AAAAAAAABLA/BGhEPGQgQ0o922t1qghM5-1TDRXHS0EDgCEwYBhgL/s400/vacsi8.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
A bejárat előtt azonnal szemet szúrt az érdekes mosolyú Kumamon maci, maszek kivitelezés. Betódultunk. Az előtér közönséges bárnak tűnt, leszámítva a fal mellett egy ráccsal fedett műanyag ládában evickélő teknős jelenlétét. Biztos a tulaj házi kedvence. Hátravezettek minket a különterembe, na ez már egész különlegesen festett. A vendéglő a nyárson sütés egy helyi formáját kínálja. Tatamival fedett vendégtér, asztal helyett homokozók. Oké, ezek asztalok, csak térdelő magasságban, és a közepükben van egy tároló homokkal feltöltve. A nyársra húzott, miso szósszal lekent hal, kaliforniai zöldpaprika, tofu tömb, valami gyökérféle és pár apróság ebbe van leszúrva a parázs köré. Az asztal peremén evőeszközök és egy fél pár kesztyű minden egyes vendégnek, hogy azzal húzza ki a felhevült nyársat a homokból a tányérra.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-CmvNA4TxsrA/W_mx3C-HGbI/AAAAAAAABK0/NR4LXLFKRhEOv8mPbHZclD2a7qBCEUPNQCEwYBhgL/s1600/vacsi7.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-CmvNA4TxsrA/W_mx3C-HGbI/AAAAAAAABK0/NR4LXLFKRhEOv8mPbHZclD2a7qBCEUPNQCEwYBhgL/s400/vacsi7.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-BPbVFvGZgbU/W_mx14HErYI/AAAAAAAABK0/mp79EZRXm9YkltwvJCAlyGouxdlAVhqxQCEwYBhgL/s1600/vacsi5.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-BPbVFvGZgbU/W_mx14HErYI/AAAAAAAABK0/mp79EZRXm9YkltwvJCAlyGouxdlAVhqxQCEwYBhgL/s400/vacsi5.jpg" width="400" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-gmy-K-yaKjU/W_mx1a3tjeI/AAAAAAAABKw/giG6RvuXPHIzALd_WJcqWzRLcntwSauDQCEwYBhgL/s1600/vacsi4.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-gmy-K-yaKjU/W_mx1a3tjeI/AAAAAAAABKw/giG6RvuXPHIzALd_WJcqWzRLcntwSauDQCEwYBhgL/s400/vacsi4.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-8pS26ID8Q9E/W_mx2aL5EQI/AAAAAAAABK4/MHDEwPK7kuEJjACpD78SiXrm3bYsfG8rwCEwYBhgL/s1600/vacsi6.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-8pS26ID8Q9E/W_mx2aL5EQI/AAAAAAAABK4/MHDEwPK7kuEJjACpD78SiXrm3bYsfG8rwCEwYBhgL/s400/vacsi6.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy óriási problémám volt csak: kizárt, hogy pár percnél tovább térdeljek vagy török-üljek. Szerencsére volt két, székekkel körbeülhető asztal is a még cipőben megközelíthető előtéri részen, úgyhogy egyedi igényemet jelezve Chris, az editorom helyet cserélt velem, én pedig csatlakoztam az orosz-ukrán különítményhez. Most mutatkoztunk még csak be egymásnak, de jól éreztem magam a társaságukban, a későbbiekben is szívesen csatlakoztam hozzájuk.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-LHp42MxvKIM/W_mx0_JoYCI/AAAAAAAABKs/7C-uX1J2BGUi2czJhf1F2nRGjwSYOHIkACEwYBhgL/s1600/vacsi3.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-LHp42MxvKIM/W_mx0_JoYCI/AAAAAAAABKs/7C-uX1J2BGUi2czJhf1F2nRGjwSYOHIkACEwYBhgL/s400/vacsi3.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-tW1NHL9zlHY/W_mx0ZTsc0I/AAAAAAAABKs/K_WVcc3Vo0ccbYg94Qcrb-aC0SyxKmcjwCEwYBhgL/s1600/vacsi2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-tW1NHL9zlHY/W_mx0ZTsc0I/AAAAAAAABKs/K_WVcc3Vo0ccbYg94Qcrb-aC0SyxKmcjwCEwYBhgL/s400/vacsi2.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-XSgS0vXEPzs/W_mxzzOZ1VI/AAAAAAAABKs/1WRz3s7z2wch6r01kVno_qfSdCRLiiFgwCEwYBhgL/s1600/vacsi1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-XSgS0vXEPzs/W_mxzzOZ1VI/AAAAAAAABKs/1WRz3s7z2wch6r01kVno_qfSdCRLiiFgwCEwYBhgL/s400/vacsi1.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Nem akármekkora kupleráj keletkezett a tatami szélén szanaszét dobált cipőkből, ciki volt, hogy az egyik felszolgálónéninek kellett sorba rendeznie, amikor épp nem a nyársakat forgatta asztalról asztalra járva. A dolog másik fele viszont, hogy elrendezve is csupán jobban nézett ki az a cipőkupac, ami úgy beterítette a padlót, hogy csak rajta végigtaposva lehetett feljutni a tatamiig, de több hely így sem lett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A vacsora elején még dög meleg volt, használtuk is a kiosztott kis legyezőket, ahogy azt kell, de ahogy a parázs lassan kialudt minden homokozóban, jobb idő lett. A feeding frenzy is elült, mire eljött a meglepi kulturális előadás ideje. A terem egyik oldalát szúnyoghálós tolóajtók alkották, amiket a bemutató idejére félrecsúsztattak. A hátsókertben rákezdett a zenekar, és a csapat az ebédlőből, páholyból nézhette a show-t. Takamori oroszlántánc-társulata lejtett a tiszteletünkre. Páran kisurrantunk az eresz alá, hogy közelebbről lássuk őket. Nahát, itt is egy ládányi teknős, meg a szomszéd helyiségben még kettő! Hé, hiszen ezek nem is házi kedvencek...!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az "oroszlánok" becsörtettek a közönség közé, és bekapták a találomra kiválasztott nézők fejét. Ez a hiedelmek szerint szerencsét hoz. Nem tudom, hogy nem estek orra, vagy vertek le valamit! A végén fotózkodni is lehetett velük, amit sietve ki is használtam. Van ugyanis egy személyes történetem ezzel a népséggel. Egész kicsi, talán ovis lehettem, amikor egy éjszaka azt álmodtam, hogy az újpalotai Erdőkerülőnél a dzsindzsában - ma már Aldi és Lidl van a helyén - bóklásztam egyedül. A magas gazból hirtelen egy rusnya, bozontos lény ugrott elém. Mintha egy bordó puli lett volna félig kutya-, félig emberi arccal. Futni kezdtem az ellenkező irányba, de utolért, és letaposva beleharapott a fejembe. Itt ébredtem fel, de a lényt még mindig láttam az ágy mellett olyan valóságosan, mintha csak tényleg ott állt volna, mielőtt eltűnt a falon tátongó nyíláson beszállingózó hűvös ködben. Eltelt azóta majdnem három évtized, amikor egy képregényötlethez oroszlántáncos videókat kezdtem keresgélni Youtube-on. Megtudtam, hogy nem csak Kínában van ilyen (ott is több stílus), hanem több más távol-keleti országban is. Mindenhol kicsit más, máshogy is mozgatják. Aztán egyszer csak újra szembejött az a randa ábrázat - bizonyos japán és koreai oroszlánmaszkok ilyenek! Most pedig, hogy élőben is megevett ha nem is egy pont ugyanolyan, de hasonló, a kör bezárult! Így már tényleg nagyon szerencsésnek érezhetem magam!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-AZlwtBXrHtI/W_mxn-pOlzI/AAAAAAAABKs/e6it5i0iQW80x5PDEkWcS_452M4snQnkQCEwYBhgL/s1600/shishi.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-AZlwtBXrHtI/W_mxn-pOlzI/AAAAAAAABKs/e6it5i0iQW80x5PDEkWcS_452M4snQnkQCEwYBhgL/s400/shishi.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A szállodába visszatérve úgy döntöttünk Vincentékkel, hogy aznap este is mártózunk egyet, hátha megint ránk szakad a mangalexikon. Fürdőzés után úgy, ahogy kijöttünk, alsógatyában, kockás köcedliben leslattyogtunk a hallba, mert Nicolas, aki korábban kiszállt, magával vitte a szobakulcsot, és ha nincs odafent, biztos a dohányzóban van. De nem csak őt, hanem a fél társaságot is lent találtuk. Kisebb-nagyobb csoportokban ment a networking, go játszma, képregényelemzés, egymás eredeti oldalainak és kiadott köteteinek szemlézése, rajzolás. A hangulat miatt ott ragadtunk.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-G20GC31qCRw/W_mxm3RRH3I/AAAAAAAABK8/nLzLqjXNn0EzAuMv2lxDUtNwuA49HRnsACEwYBhgL/s1600/lobby.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-G20GC31qCRw/W_mxm3RRH3I/AAAAAAAABK8/nLzLqjXNn0EzAuMv2lxDUtNwuA49HRnsACEwYBhgL/s400/lobby.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Megismerkedtem Kjati indonéz kollégával, aki egy szerény, visszahúzódó fiatalember, miközben megél, sőt házat vett és családot tart fenn a mangázásból. Egyébként darabolós hentaiban utazik. A francia Nicolas és a brazil Max kisebb tornyokat húztak fel köteteikből a társalgó asztalán. Paulo és Gigi, az Eudetenis duó tagjai - szintén Brazíliából - vázlatfüzetüket mutogatták. Ők is a mangából és manga stílusú illusztrációk gyártásából élnek, mint még jó páran a meghívottak közül. Hogy milyen érzés volt számomra ilyen társaságban? Mintha óriások között járnék. Egyszerűen más perspektívába kerültek az itthoni képregényes kör problémái, amire a következő napi események még inkább rájátszottak, de erről majd legközelebb!<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-9YVMo2UDCl0/W_mxm2QFldI/AAAAAAAABKo/zXK5aNDQG6cElbJ1Mvz6IBwDOsNuzVD6QCEwYBhgL/s1600/est1.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="640" src="https://2.bp.blogspot.com/-9YVMo2UDCl0/W_mxm2QFldI/AAAAAAAABKo/zXK5aNDQG6cElbJ1Mvz6IBwDOsNuzVD6QCEwYBhgL/s640/est1.jpg" width="480" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Max Andrade képregénye, a háttérben az alkotóval (középen)</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Kachisou Portugáliából kiosztott egy kazal shikishi boardot, hogy mindenkitől rajzos dedikációt kérjen. Felugrottam a szobába a rajzos pakkomért, és még aznap este elkészítettem a magamét. A <i>True Riders</i> protagonistáját választottam a teknőslovaglós jelenetből. Akkor már nem, csak másnap reggel, a zuhanyzó lakosztályból visszaúton adtam át neki. Kedden kicsit jobban ráértünk készülődni így, hogy a szentélyt már hétfőn letudtuk, de kilenckor újra célba vettük az Aso Népfőiskolát, ahol egy ezidáig példátlan kezdeményezés részesei lehettünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Folytatása következik!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-BQvST9ZGr8c/W_mVLw_k9fI/AAAAAAAABHQ/pL5G6MY_vfEUC1YqpAYc0XEmE-AWQN4GwCLcBGAs/s1600/rajz.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1132" height="640" src="https://2.bp.blogspot.com/-BQvST9ZGr8c/W_mVLw_k9fI/AAAAAAAABHQ/pL5G6MY_vfEUC1YqpAYc0XEmE-AWQN4GwCLcBGAs/s640/rajz.jpg" width="452" /></a></div>
</div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-8528495873341760202018-11-19T02:44:00.002-08:002018-11-24T03:35:29.078-08:00Mangatábor Japánban 4. - Avatóünnepség és titkos értekezlet a közfürdőben<div style="text-align: justify;">
<i>Az előző részben végre megérkeztünk Takamoriba, a mangatábor helyszínére, és egy helyi látványosság megcsodálása után a komplett, több mint 50 képregényalkotóból és számos kísérőből álló társaság birtokba vette hagyományos mintára berendezett hotelszobáit. Rövid szépítkezés után felkerekedtünk, hogy részt vegyünk életünk nagy eseményén, az avatóval egybekötött banketten, ahol az új Master Class tagok megkapják okleveleiket. Innen folytatjuk!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-deVJJJWcXNs/W_Hi0vGVc7I/AAAAAAAABFQ/0Tdnw8cGmmIJFhTaObkIKadZDRxBr5hfgCLcBGAs/s1600/pia.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="827" data-original-width="1169" height="282" src="https://2.bp.blogspot.com/-deVJJJWcXNs/W_Hi0vGVc7I/AAAAAAAABFQ/0Tdnw8cGmmIJFhTaObkIKadZDRxBr5hfgCLcBGAs/s400/pia.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
M-miért van mindenki öltönyben rajtam kívül?! Nem arról volt szó, hogy nincs dresszkód, és nem kell túlságosan kiöltözni?! Én meg még milyen büszke voltam az új kockás ingemre és farmeromra! Hát, most már mindegy, csak az a fontos, hogy olyan magabiztossággal viseljem ezt a göncöt, mintha drágább lett volna a többi jelenlevő teljes ruhatáránál! Ez az! Bourgeois márka, tölgyfahordóban érlelt!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amint a megbeszélt találkozóhelyre érve szembesültem azzal, hogy a srácok itt nem úgy álltak a megjelenés dolgához, mint az itthoni környezetemben az iskolai ünnepségtől kezdve kb. mindenhol. Hogy az a lúzer, aki rendesen felöltözik, meg az anyuci kedvence és stréber is. Kultúrsokk! De azért látszott, hogy a többiek is inkább biztonsági játékosok voltak, mint divatdiktátorok, észrevehetően kényelmetlenül érezték magukat a cicomában. Na, de a kiosztott piros szalagvirág, amit fel kellett tűznünk, mindenkit egyformán manökenné változtatott. Azért pont virág, mert az a sikeres vizsgát, levizsgázott diákot szimbolizálja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A díszterem előtt mindenki cipő le, mivel még ott is tatami fedi a padlót, nem parketta. Csoportonként sorakoztunk fel a bejáratnál, és vártuk a jelet, hogy bemehessünk - egészen úgy, mint amikor egy iskolai rendezvényen a tornaterem előtt várják az osztályok, hogy bevonulhassanak. A virágos kitűző már megalapozta ezt a szalagavatós hangulatot. Odabent asztalsorok csinosan tálalt, egzotikus ételekkel, a bejárattal szemközti oldalon már elfoglalta helyét a Takamori középiskola diákzenekara. Az újoncok a fal mellett sorakoztak fel, a többiek az asztalok körül állva. Székek csak a terem egyik végében voltak, a különböző rendű és rangú meghívottak, kiadói munkatársak, tolmácsok, egyéb kísérők részére fenntartva. Az átellenes végen színpad mikrofonnal és a szervezők, támogatók logóival teleírt paravánnal, mellette a konferálók posztamense, szintén mikrofonokkal. A színpad körül fotósok, filmesek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-I6i0I6c5wsQ/W_Hkp24v1hI/AAAAAAAABFk/X9896Ee3Ci4npahk4Uyu6r3rS83rxlPCQCLcBGAs/s1600/terem.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-I6i0I6c5wsQ/W_Hkp24v1hI/AAAAAAAABFk/X9896Ee3Ci4npahk4Uyu6r3rS83rxlPCQCLcBGAs/s400/terem.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A ceremóniát a posztamensnél álló két hagyományos öltözetű, nagyon reprezentatív megjelenésű fiatal hölgy - egyikük Takamori polgármesterének lánya - nyitotta meg. Sorban léptek fel a színpadra rövid beszédet mondani a <i>Coamix</i> kiadó alapítója és vezetője, Horie Nobuhiko, a <i>SMAC! Webmagazine</i> főszerkesztője, Mochida Syuichi, valamint a Silent Manga Audition pályázatokon zsűriző mangakák, mint Tsugihara Ryuji és Tomizawa Jun. Sajnos nem sokra emlékszem az elhangzottakból, mert alig láttam-hallottam az izgalomtól. Az biztos benne volt, hogy mennyire örülnek a részvételünknek és a felmutatott eredményeinknek, és hogy mi vagyunk a manga jövője. Ez mindig benne van. Szinte sztárként kezeltek minket a tábor teljes ideje alatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eljött a pillanat, egyesével szólítottak minket a színpadra, hogy átadják díszokleveleinket. Rögtön másodikként kerültem sorra. És ott álltam a rivaldafényben, fogtam az oklevelemet, amit kézszorítás kíséretében adott át a <i>Weekly Shonen Jump</i> egykori főszerkesztője... Ezt a pillanatot nem felejtem el egyhamar! A kötelező köszönőbeszédem meglepően gördülékenyen ment, mert direkt két mondatra szorítkoztam számítva rá, hogy ezen a ponton már a hangom is biztos elmegy, és zavaromban belebonyolódnék egy cirkalmasabb monológba. Amikor jó estét kívántam a közönségnek, és azt azonnal fordítottak japánra, hirtelen már azt hittem, rosszul mondtam - pedig csak angolul! Huh! "A lehetőségért, hogy ma este itt lehetek, a Silent Manga Audition szervezőit illeti a köszönet. Magyarországról a manga hazájába hosszú út vezetett, és nem csak földrajzi értelemben! Köszönöm!". Meghajlás. Hah!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután mindenki felsorakozott a színpadon, és kellő mennyiségű fotó készült rólunk, a ceremónia véget ért. Egyikünk szatyrába helyeztük biztonságba az okleveleket, hogy két kézzel vethessük magunkat a kajára. Mielőtt nagyon elmerültünk volna benne, Enrico, a csapatunk vezetője felvett velem egy szintén pármondatos interjút arról, hogy mit gondolok a pályázatról. A rendelkezésre álló öt másodpercben kitalált mondandómat először magyarul kellett volna előadni, de önkéntelenül is angolul szólaltam meg. Annyira koncentráltam az elmúlt napokban a folyékony beszédre, hogy nehéznek bizonyult egyik nyelvről a másikra váltogatni. Kivéve, amikor random megtörtént, és csak néztek rám, mire rájöttem, miért nem értenek. Szóval take 2: "A verseny egy óriási lehetőség, hogy valódi szakmabeliek elé tárjuk a munkáinkat. Különösen egy magyar alkotónak nagy dolog ez. Kár, hogy alig páran jelentkeztek eddig otthonról, de ez változhat a jövőben." Aztán megpróbáltam ugyanezt angolul is. Kisebb gondot okozott nem csak fordítani, de egyáltalán emlékezni is arra, amit fél perce elmondtam...😅 Majd vittek minket mangakákat feltartani az evésben szakmai kérdésekkel. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-POJVxLoG3vw/W_HlvwnSs1I/AAAAAAAABFw/7I3afCqFCs0mBsKa3ZyRgKo3lsund1WJwCLcBGAs/s1600/asztal.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-POJVxLoG3vw/W_HlvwnSs1I/AAAAAAAABFw/7I3afCqFCs0mBsKa3ZyRgKo3lsund1WJwCLcBGAs/s400/asztal.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rázendített a zenekar, mi meg hagytuk a Comic Zenon alkotóit, és megvizsgáltuk közelebbről a menüt. A többiek eddigre már nagyjából jóllaktak. Szóval vályúhoz! Csináltam gyorsan pár felvételt, de nem vittem túlzásba, mivel bármelyik pillanatban elragadhattak volna újabb interjúra - filmesek, sajtómunkatársak cirkáltak a sorok között szép számban. Attól mindenesetre nem kellett tartani, hogy az ennivaló elfogy, mert bár egyszerre kis adagok voltak kitéve, hogy jól mutasson minden az asztalon, de folyamatosan utántöltötték. Minden nagyon különlegesnek tűnt, minden nagyon finom volt, bár nem mindenről tudtam megmondani, hogy micsoda. Itt találkoztam életem hivatalos number one legfinomabb halételével is: kis barna haldarabka sütve. 😃 Nem tudom, hogy készült, mi a neve, de kicsit édeskés volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-1nLQQJ6llT8/W_Hlv6IkE3I/AAAAAAAABF0/DVVwIBIdHTslDxYxt3xTLtmL4jvvh_gSwCEwYBhgL/s1600/hal.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1132" data-original-width="1600" height="282" src="https://4.bp.blogspot.com/-1nLQQJ6llT8/W_Hlv6IkE3I/AAAAAAAABF0/DVVwIBIdHTslDxYxt3xTLtmL4jvvh_gSwCEwYBhgL/s400/hal.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-0zXnhdBusjA/W_HlvpRCoiI/AAAAAAAABGY/kVXSsKKEwMYaClerH1GlNU7vvlOYkivUwCEwYBhgL/s1600/bigy%25C3%25B3ka.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-0zXnhdBusjA/W_HlvpRCoiI/AAAAAAAABGY/kVXSsKKEwMYaClerH1GlNU7vvlOYkivUwCEwYBhgL/s400/bigy%25C3%25B3ka.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-cuPx-PFGGwg/W_HlweVjJAI/AAAAAAAABGg/3N-GT3jQn2YgLGPntq6Mo3NLZxUPPtoFQCEwYBhgL/s1600/puding.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://3.bp.blogspot.com/-cuPx-PFGGwg/W_HlweVjJAI/AAAAAAAABGg/3N-GT3jQn2YgLGPntq6Mo3NLZxUPPtoFQCEwYBhgL/s400/puding.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-1fvB3t6FzQE/W_HlwOIZfiI/AAAAAAAABGM/rnaQEgtD3gsJWMJSvDDM2CoAtAFNUGvNwCEwYBhgL/s1600/husi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-1fvB3t6FzQE/W_HlwOIZfiI/AAAAAAAABGM/rnaQEgtD3gsJWMJSvDDM2CoAtAFNUGvNwCEwYBhgL/s400/husi.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Innivaló fronton többféle tea, gyümölcslé és alkoholos ital. Ichirou, a
brazil mangások sztárja (sok amatőr képregényes az ő sikerein
felbuzdulva kezdett a SMA pályázatra nevezni) édesburgonya lepárlásával
készült felnőtt üdítővel kínált, de volt még ott más is. They spared no
expense, bár nem szabadult el egy állat se az este folyamán ennek
köszönhetően. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor eljött az idő, a konferálók bejelentették az ünnepség végét, hozzátéve, hogy még rengeteg kaja maradt, úgyhogy mindenki nyugodtan csomagoljon belőle későbbre a segítők által osztogatott műanyag dobozokba. A kiadó munkatársai egy szatyornyi ajándék nasit is kiszórtak az asztalra, de már mindenki tele volt, alig fogyott belőle. A kijáratnál vissza kellett szolgáltatni a szalagvirágos kitűzőket, de nem baj, mert nem az a lényeg, hanem az oklevél, amit csak most néztem meg jobban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-ul4b6JhVi4s/W_KR8h4SmZI/AAAAAAAABG4/8W72T_K_8RoRAMcBWGAKnBC_nbceel9kQCLcBGAs/s1600/oklev%25C3%25A9l.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-ul4b6JhVi4s/W_KR8h4SmZI/AAAAAAAABG4/8W72T_K_8RoRAMcBWGAKnBC_nbceel9kQCLcBGAs/s400/oklev%25C3%25A9l.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Lassan mindenki szétszéledt a szobákba, hallba, mosodába egyéni ingerenciától függően, de arra ismét nyomatékosan megkértek, hogy a szálloda területét ne hagyjuk el, mert - és ezt itt már nehéz volt elhinni - nincs odakint semmi, de semmi érdekes. Csak erdők meg falusi házak. Na persze.😄 </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Újra napirendre került a fürdés kérdése. Elöljáróban érdemes tudni, hogy amikor hónapokkal az utazás előtt közölték velünk, hogy a legtöbb szobában nincs zuhanyzó, helyette közfürdő van, kitört a pánik a fb csoportban. Nem mindenki szeret egyformán pucéran mutatkozni idegenek előtt akkor sem, ha a fürdő nem koedukált. Volt, akinek jól jött az egész karokat befedő tetoválása, ugyanis a házirend tiltja a fürdő használatát tetovált vendégeknek. Nekik a szervezők találtak egy még szabad zuhanyzós szobát. Erre hirtelen mindenki coming outolt, de több zuhanyzós szoba így sem termett, viszont azt az egyet kineveztük közös használatú helyiségnek (nyilván akik oda kerültek volna, kaptak másikat, zuhanytalant). A reggeli indulások időpontjai fixek, a sorban állás pedig esélyes, úgyhogy továbbra is javasolt volt mindenkinek a hotel fürdőjének használata.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Részemről most, hogy túl voltam az avatáson, már lényegesen kevésbé tartózkodtam a közfürdő
használatától. Szobatársaim, Nicolas és Vincent is így érezhették,
úgyhogy elhatároztuk, hogy ha már itt vagyunk, nem hagyjuk ki a
lehetőséget, hogy egy valódi onsenben üldögéljünk. Átvedlettünk a kockás yukatánkba, amit a szekrényben hagytak nekünk, fogtuk a homokozóvödörre emlékeztető rózsaszín szilikon kosárkát a kis- és nagy törölközővel, pacskert húztunk, és így slattyogtunk le a másodikra. Szokásos rutin, le a lábbelivel az előtérben. Szpojler: mivel legfeljebb a méretekben van látható különbség, nem mindenki ugyanabban távozik, mint amelyikben jött. Az öltözőben hagytunk mindent a kis méretű törcsit kivéve. A szekrénykulcs rugalmas madzagra van kötve, amit a karunkra húzhatunk, így nem lehet elveszíteni. Az egyik falon nagy tükrök, alatta mosdókagylók, mindenféle tisztálkodási kellék fültisztító pálcikától az eldobható borotváig, hajszárító, miegymás. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-oF6uS6jnkvQ/W_HjfCF7T7I/AAAAAAAABFc/G5t-KHKNT_Qu-8RKdAW1-R5TGjbIhVDQwCLcBGAs/s1600/theonsenboys.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1169" data-original-width="827" height="640" src="https://2.bp.blogspot.com/-oF6uS6jnkvQ/W_HjfCF7T7I/AAAAAAAABFc/G5t-KHKNT_Qu-8RKdAW1-R5TGjbIhVDQwCLcBGAs/s640/theonsenboys.jpg" width="452" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy tolóajtón léptünk be a tényleges fürdőbe. Ez úgy néz ki, hogy több sorban tükrök, csapok, zuhanyrózsák ülőmagasságban, ezekhez ülnek le a vendégek mosakodni műanyag sámlikra. Sampon, tusfürdő odakészítve, meg egy lavór, amibe a vizet engedik, például hogy azzal locsolják le magukról a habot. Szerencsére így estefelé már alig volt japán szállóvendég, úgyhogy a szobatársak társaságában simán állva zuhanyoztam, mert nem sikerült rájönnöm, hogy lehet ezt kuporogva hatékonyan kivitelezni. Csak hát a zuhany nem erre lett kitalálva, pár másodpercenként magától leállt, újra kellett nyomni. Ezután lehetett csak beülni a termálvizes medencébe, amiből kettő is volt. Egyik a helyiségen belül, a másik szabad ég alatt (igazából eresz alatt) az erkélyen. Ezt választottuk. Sokkal kisebb, mint a benti, alig pár négyzetméter alapterületű. Azt mondták, a legjobb ide korán reggel jönni, mert a medencéből csodálhatjuk a környék hajnali ködfátyolból előbújó hegycsúcsait. Hát, most tök sötét volt, úgyhogy hiába volt odaírva a korlátra szerelt táblára, hogy melyik csúcsot hogy hívják. Meg aztán úgysem tudtuk elolvasni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Na, hát itt üldögéltünk és beszélgettünk a forró vízben. Nem is olyan nagy ügy ez a nyilvános meztelenkedés! Aztán megjelent a vietnami delegáció négy fővel, majd egy indonéz és egy portugál srác is. Különböző elméletek születtek a magunkkal hozott kis törölköző használatáról. Annyiban mindenki egyetértett, hogy a fejünk tetejére kell tenni összehajtogatva. De szárazon, vagy nedvesen kell tartani? Volt, aki szerint be kell vizezni, hogy hűsítsen, amikor áttörölgetjük vele az arcunkat. Más vélemények szerint azért tesszük a fejünkre, amiért a sportolók sapkában edzenek. Mire Taiyo, a SMAC! Team japán munkatársa is bekéredzkedett, már teljesen körbeültük a kacsaúsztatót (hómajomúsztatót?). Az ő véleménye szerint arra való a törcsi, hogy azzal takarjuk magunkat, amikor bemászunk a többiek közé, vagy kiülünk a medence peremére hűsölni. Hmm, lehet, hogy ebben is van igazság, bár bennünk ez már fel sem merült.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-1GCSZmmfcVE/W_HofAoGk1I/AAAAAAAABGo/00K92Pe8oWUr3asCcg7qfDGcd3lp4Hi7gCLcBGAs/s1600/file.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1169" data-original-width="822" height="640" src="https://3.bp.blogspot.com/-1GCSZmmfcVE/W_HofAoGk1I/AAAAAAAABGo/00K92Pe8oWUr3asCcg7qfDGcd3lp4Hi7gCLcBGAs/s640/file.jpg" width="450" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kiss Judit karaktereivel készült egyoldalasom. A mi fürdőnk nem pont ilyen volt.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A gyors mártózásból majdnem egy órás titkos gyűlés lett. Az történt ugyanis, hogy Taiyo nagyon tud és szeret beszélni, van is egy stílusa. Mindenki szívesen hallgatta. Ugráltunk a "világi" és szakmai témák között. Például meglepődött, hogy a sok
pia ott maradt felbontatlanul, miközben Japánban a céges ivászatokon hihetetlen mennyiségben fogy, amiben nagy szerepe van a nyugatról jött munkatársaknak, és hogy nem erre számított az európai
kontingenstől. Meg hogy más országokban kevésbé mainstream az idegenek előtti pucér fürdés.<br />
<br />
Aztán szóba kerültek a jelenlevők nyertes munkái, mi tetszett bennük a zsűrinek, mi kevésbé. A motoros képregényem karakterei például - így fogalmazott - túl európaiak a japán olvasó számára. De ez nem a rajzstílusra vonatkozott, hanem a kiállásukra. A protagonista "intimidating". Félelmet keltő. Ezzel nehezen tudtam mit kezdeni, de rögtön mesélt egy felmérésről, amiből kiderült, hogy hogy viszonyulnak a nyugati és a japán gyerekek a képregényhősökhöz. Ennek a tanulsága, hogy a nyugati hősökre azt mondják, hogy "- Bárcsak ő lehetnék!", a japánokra azt, hogy "- Bárcsak a barátja lehetnék!". Ezt tehát figyelembe kell vennem alkotóként. Még mindig nem teljesen tiszta a dolog több okból, de úgy érzem, árnyalódik majd a kép, ahogy egyre közelebbről látok bele ebbe a kiadói kultúrába.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Előjött, hogy bár rajzilag nagyon sokan már most azon a szinten állnak, mint az átlag profi japán mangaka, de a történetmesélés problémás a többségnek. Jellemző, hogy mindenki valami nagyon eredetit akar írni, ami a világos történetvezetés rovására megy. Ez talán abból adódik, hogy mindenki a történetet tartja a központi tényezőnek, pedig a mangában a karakter a legfontosabb. Ezt is túl lehet bonyolítani, pedig hogy megtaláljuk a tökéletes protagonistát, Taiyo szerint a legrövidebb út, ha veszünk egy eseményt, és visszafejtjük, hogy ki az, akinek ez a legnagyobb problémát okozza. Ő lesz a mi emberünk, akinek tutibiztos motivációja van. Az eredetiséget pedig az fogja adni, hogy a probléma megoldására valami szokatlan eszközt adunk a kezébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elhangzottak egyéb dolgok is. Egy részüket talán nem lenne ildomos tovább adnom, mivel bizalmas infók, de a háttérben meghúzódó, mindent összefogó motívum érezhetően az volt, hogy nagyon helyesen vágtunk bele a pályázásba, mert egy szinten túl a fióknak rajzolni a világ legnagyobb időpazarlása. A többség hozzám képest sokkal jelentősebb képregényes múlttal rendelkezik, van, aki ebből is él otthon. Szerintem mindegyikünk a maga szintjétől függetlenül, vagy éppen azt magában tudatosítva egyet tudott érteni ezzel a gondolattal, még ha nem is lehet mindegyikünkből busásan kereső sztár. Egy darabig jó buli a három barátunknak dolgozni, aztán ez legkésőbb akkor megváltozik, amikor kikötünk egy olyan karrier mellett, ami tulajdonképpen minket választott, nem mi választottuk, a képregényezés pedig felemészti azt az időt és energiát, ami ahhoz kéne, hogy jobbítsunk a sorsunkon, ha nem tetszik a rendszer. De az elhatározásunknak köszönhetően ültünk most ott, szerkesztőkkel dolgozunk, ellátnak fizetős munkákkal, és ez fontos. Nem csak a pillanatnyi anyagi helyzetünkben, hanem a mentalitásunk csiszolgatásában is, lelkes amatőrből profivá.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem gondoltam, hogy ennyire hasznos lesz ez az esti mártózás! A víz sajnos egyre forróbbnak hatott, egy óra után már kezdett kicsit sok lenni, úgyhogy a szobatársaimmal lassan szedelődzködni kezdtünk. A többiek még maradtak, biztos ők kapták meg a legigazabb titkos tanítást, meg jól ki is beszélhettek minket, főleg engem. Mi viszont jelentkeztünk kora reggelre egy opcionális, napirenden felüli kirándulásra egy közeli szentélyhez, úgyhogy jobbnak láttuk, ha eltesszük magunkat. De micsoda egy nap volt ez! Az ünnepség és a fürdős szeánsz hatása alatt alig tudtam elaludni!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Folytatása következik!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-Vx30p46qgh4/W_Hh4vjqy-I/AAAAAAAABFI/-Dv-eKJcUzAwb0CRGQskfJTmkX99yC6rACLcBGAs/s1600/kumamon.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="827" data-original-width="1169" height="282" src="https://2.bp.blogspot.com/-Vx30p46qgh4/W_Hh4vjqy-I/AAAAAAAABFI/-Dv-eKJcUzAwb0CRGQskfJTmkX99yC6rACLcBGAs/s400/kumamon.jpg" width="400" /></a></div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-2992757098378331372018-10-24T07:36:00.002-07:002021-04-05T05:02:32.389-07:00Mangatábor Japánban 3. - Út Takamoriba, megérkezés a táborba<div style="text-align: justify;">
<i>Az első két részből kiderült, milyen volt a hosszú utazás Japánba, hogy fogadtak vendéglátóim, és hogy éreztem magam a vicces nevű hotelben, ahol az első éjszaka megszálltunk, hogy minden meghívottat bevárjunk. Szeptember 16-án, vasárnap reggel végre elindultunk valódi úti célunk, a Kumamoto prefektúra Takamori városában rendezett Kumamoto International Manga Camp felé.</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-b1kgcY1a32s/W8jONfyJXQI/AAAAAAAABC4/yy545Q3fcbEkNIcYCxOakjJfeLu_KEdagCEwYBhgL/s1600/mccamp20183tai3.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="850" data-original-width="1134" height="298" src="https://2.bp.blogspot.com/-b1kgcY1a32s/W8jONfyJXQI/AAAAAAAABC4/yy545Q3fcbEkNIcYCxOakjJfeLu_KEdagCEwYBhgL/s400/mccamp20183tai3.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Újra meleg, napsütés, ideális kirándulóidő. A busz első ülésére ültem az ablak mellé, hogy minél többet lássak a tájból. Mellettem Hyrohiku, a Malajziából érkezett képregényes foglalt helyet, akinek <a href="http://smacmag.net/v3/mc1shot2/roots-by-hyrohiku/?_ga=2.213873044.1614135653.1539615953-904742523.1484147321" target="_blank">one-shotja egy ideje olvasható a Silent Manga Audition oldalán</a>, és elegendő érdeklődés esetén akár sorozatként is folytatódhatna. Indulás után beszélgettünk egy darabig családról, rajzos karrierlehetőségekről, otthonaink és a japán vidék hasonlóságáról és különbözőségéről. Tosuból kifelé menet láttam például életemben először bambuszerdőt. De ez csak akkor tűnt fel, amikor közelebb haladtunk el mellettük, és nem takarta semmi a sűrűn álló szárakat - nindzsa itt át nem suhant volna sem hátratartott kézzel, sem máshogy- , mert távolról lombot formáló levéltömegeik számomra közönséges erdőnek látszottak. Oké, növénytanból buktam egyszer, és másodjára is csak átcsúsztam. Viszont a közismert tusfestményeken, sőt, ami azt illeti, az animékben is mindig csak a földhöz közeli, ritkásan elágazó szárakat mutatják, ezért el sem tudtam képzelni, hogy végződnek. Néhány kopasz foltot megfigyelve derült ki, hogy keresztmetszetük fölfelé fokozatosan keskenyedik, ágaik a csúcshoz közel egyre inkább az ég felé irányulnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Külvárosi hangulat egy órán keresztül. Még mindig sok raktár, üzemi telep, parkoló, gumiabroncs szaküzlet váltotta egymást. A lakóövezetek kicsit barátságosabbak - különféle curry-s, panírozott húsos éttermek, az alacsony kertes házak közt néhány, slice of life mangákból ismerős, jellegzetesen japán, nyitott folyosós emeletes ház. Olyasmi, mint amilyenben Saikóék stúdiója is van a <i>Bakumanban</i>, csak itt a városszélen kevesebb az emeletek száma. Megálltunk húsz percre egy pihenőhelyen. Étterem, mindenes bolt, elektronikai üzlet, büfékuckók vártak itt. Az étterem előterében gachapon masinák több sorban - imádom őket! Az egyik titkos küldetésem minél több érdekes figura begyűjtése volt, erre készültem már mióta!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-iKz5ElpCYaY/W8jHqPan7vI/AAAAAAAABB8/zYLanXnuIXURUPY2-UX-Y7LfJTlymJlgwCLcBGAs/s1600/mccamp20183stop5.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1134" data-original-width="850" height="640" src="https://3.bp.blogspot.com/-iKz5ElpCYaY/W8jHqPan7vI/AAAAAAAABB8/zYLanXnuIXURUPY2-UX-Y7LfJTlymJlgwCLcBGAs/s640/mccamp20183stop5.jpg" width="478" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Ha valaki esetleg nem tudná, miről van szó, olyan automatákat kell elképzelni, amiknek a tartályában műanyag kapszulába zárt játékok, bizsuk, egyéb bolondságok vannak összekeverve. A búra illusztrációin mindig ott van, mik lapulhatnak az adott gépben - többnyire 5-6 változatból álló szériák, amikbe szándékosan tesznek pár
kevésbé vonzó és egy nagyon jó játékot, növelve a "pecázás" izgalmát. 100 yenes érmék bedobásával - a komolyabbakhoz 3-4 is kell - és a fogantyú eltekerésével zsákbamacskaszerűen dobnak ki egy-egy kapszulát. Hasonlók vannak itthon is, de sokkal, sokkal gagyibbak, egészen kis gyerekek tudják legfeljebb díjazni. Szemben a japán gachapon játékokkal, amik közül rengeteget kimondottan felnőtt gyűjtőknek találnak ki kreatív félnótások. Az éttermi soron például többek közt zen kertet és egy vidéki telket lehet összegyűjteni elemenként. Az egyik kapszulában van a ház, egy másikban egy szakasznyi patak vízimalommal, megint másikban egy szénabála és így tovább.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-5-RCYLc0hP0/W8jI9jnqVlI/AAAAAAAABCE/J0xbXNiiupUzOMtsQsNyfiifxScy1BNpACLcBGAs/s1600/mccamp20183stop4.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1011" data-original-width="1600" height="252" src="https://2.bp.blogspot.com/-5-RCYLc0hP0/W8jI9jnqVlI/AAAAAAAABCE/J0xbXNiiupUzOMtsQsNyfiifxScy1BNpACLcBGAs/s400/mccamp20183stop4.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Mindenki odavolt a masinákért, többen is leragadtak előttük. Én is kinéztem pár érdekes szériát, csakhogy kizárólag tízezreseim voltak. Mayu, az egyik editor megkérte az étterem pénztáros nénijét, hogy egy lepedőt váltson fel nekem úgy, hogy egy ezrest száz yenes érmékben kapjak vissza. Ezzel aztán elmentem garázdálkodni. Elsőként egy <i>Cutie Honey Flash</i> animés kulcstartó-sorozat ragadta meg a figyelmemet. Cutie Honey az ún. "jó figura", civil, kibontott hajú formája a "jellegtelen", az énekes és a mesterlövész forma az "elmegy", és a kakukktojás, aki nem Honey valamelyik alakja, hanem a főellenség, Sister Jill a "csak ezt ne". Hát nem pont ezt kaptam?! De hoztam egy szabályt, mégpedig hogy egy gépből csak egyszer vásárlok, különben gyorsan átcsapna a móka szerencsejátékba, és a világ minden pénzét el tudnám verni, mire azt dobja a gép, amit kinéztem!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-SnUcwXruV70/W8o9QUTbq_I/AAAAAAAABEg/0WfzUkQcKYYWdLolnXX8g_S-u8kfPCWMwCLcBGAs/s1600/mccamp20183toyn2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="972" data-original-width="1571" height="246" src="https://3.bp.blogspot.com/-SnUcwXruV70/W8o9QUTbq_I/AAAAAAAABEg/0WfzUkQcKYYWdLolnXX8g_S-u8kfPCWMwCLcBGAs/s400/mccamp20183toyn2.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Ezt a szabályt a következőnél mindjárt meg is szegtem, de igazoltan! Ebben a sorozatban ugyanis kis barlangban bujkáló garnélák ÉS algaevő harcsák vegyesen voltak, ami olyan, mintha két széria lenne összekeverve. Muszáj volt mindkettőből legalább egyet-egyet szerezni! Értitek, valaki egy nap arra ébredt, hogy rátalált egy tátongó piaci résre, amit az átlagember számára teljesen ismeretlen algázók és akváriumi garnélák apró modelljeivel lehetett csak betömni... Két dobás, kétféle fogás, sima ügy. A kék színű garnéla annyira nem tetszik, nem tudom, mennyire élethű, de a többiből már láttam élőt. Az algaevő eléggé élethű, és arra is figyeltek, hogy a barlangja is "algás" legyen (eredetileg a zöld az övé). A fotón nem látszik, de alulról is ki van dolgozva, van kis üvegnyalós szája, mint az igazinak!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-jUMtGWRe1OI/W8jJIL264GI/AAAAAAAABCI/w_11Jb4fKdsg78ZSHo0bo1SDTPC54wJmQCLcBGAs/s1600/mccamp20183toy2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="850" data-original-width="1134" height="298" src="https://3.bp.blogspot.com/-jUMtGWRe1OI/W8jJIL264GI/AAAAAAAABCI/w_11Jb4fKdsg78ZSHo0bo1SDTPC54wJmQCLcBGAs/s400/mccamp20183toy2.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Egy dobásra maradt még apróm, választásom egy gömbakváriumos-aranyhalas szettre esett. Ilyet itthon is láttam már a Mondoconon, egy idős, német ajkú házaspár szokta árulni a főleg japán édességekkel megrakott standján. Ennél arról van szó, hogy van egy kis átlátszó kübli, benne egy hígabb zselészerű anyag. Különböző fajtájú aranyhalakból lehet mellé téve egy-egy példány, amit aztán bele kell süllyeszteni a trutykóba, és akkor elvileg olyan, mintha lenne egy kis akváriumunk. Csak az a baj, hogy nekem nem nagyon állt meg a hal vízszintesen, előbb-utóbb elkezdett az oldalára fordulni. Mivel rengeteg halat gondoztam korábban, nem szeretem ezt a látványt, mert tudom, hogy ha így csinál, akkor nem őszinte a mosolya. E bejegyzés írása közben egy hátán lebegő, azaz döglött aranyhal néz vissza rám a kis hínármatricás bilijéből. A zselé fénytörése is a bomló test körüli nyálkaréteget és az egyre zavarosabb vizet idézi. Mondtam már, hogy tapintásra is ilyen kis puha, sikamlós a jószág?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-oc0bMmnfpLU/W8jJbt7ICeI/AAAAAAAABCU/kNrMrgZspbcAxVK6jjVTa28JP1hHqRlAwCLcBGAs/s1600/mccamp20183toy1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="850" data-original-width="1134" height="298" src="https://3.bp.blogspot.com/-oc0bMmnfpLU/W8jJbt7ICeI/AAAAAAAABCU/kNrMrgZspbcAxVK6jjVTa28JP1hHqRlAwCLcBGAs/s400/mccamp20183toy1.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-tUIK6laCkVY/W8o9E2lpTAI/AAAAAAAABEc/neZ7CyxQeykGKMMdIlPe5BFeD3-ztgPewCLcBGAs/s1600/mccamp20183toyn1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="850" data-original-width="1134" height="298" src="https://4.bp.blogspot.com/-tUIK6laCkVY/W8o9E2lpTAI/AAAAAAAABEc/neZ7CyxQeykGKMMdIlPe5BFeD3-ztgPewCLcBGAs/s400/mccamp20183toyn1.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Itthon a conon vettem egyszer zöld teás KitKatot, de nem ízlett. Több ismerősöm szerint haltápíze van (szerintem is, bár nem tudom, honnan tudjuk, hogy milyen a haltáp). Egy budai kávézóban kértem matchás lattét, annak meg lucernaíze volt. Ennyi negatív zöld teás tapasztalat után nem hittem volna, hogy valaha is megbarátkozom ezzel az ízesítéssel, de a japán út többször is rámcáfolt. A közeli büfében mindenféle nyársra húzott sült hal, odango, tésztával bevont étel mellett nyomós fagyit is árultak, háromféle ízben. Vaníliás, zöld teás, vaníliás-zöld teás. A többiek már rávetették magukat, bár óvatos duhajként többségében a feles kombót választották. Ezen én is felbátorodtam, és kértem egy full matchásat.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-GU1_PDm2-Xc/W8jMt-utspI/AAAAAAAABCo/K4AzLUgJxeMOHf9gqI3NyK1u0Fu2tUpLwCEwYBhgL/s1600/mccamp20183stop2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="850" data-original-width="1134" height="298" src="https://3.bp.blogspot.com/-GU1_PDm2-Xc/W8jMt-utspI/AAAAAAAABCo/K4AzLUgJxeMOHf9gqI3NyK1u0Fu2tUpLwCEwYBhgL/s400/mccamp20183stop2.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Mi értelme vaníliával keverni? Ha rossz, akkor elrontja a vaníliát is, ha jó, a vanília csak hígítja. Utóbbit abból vezettem le, hogy már megtapasztaltam, a mi édességeinkhez képest a japán csemegék kicsit haloványabb ízűek. És valóban, egy visszafogott, de kellemes matcha aroma érződött rajta. Nem olyan intenzíven, mint a téli hidegben befűtött állatkerti elefántházat idéző lattén, de ez az előnyére vált. Érdemes megemlíteni, hogy a tölcsér is picivel finomabb volt, mint az itthoni (édességben a basic és a mézes kivitel között állt), formája miatt pedig jobban ült rajta a kupac. Természetesen tele volt nyomva az egész, nem csak a peremére volt ügyeskedve az amúgy is nagy adag. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-2R3HMg_aLss/W8jMYhne8-I/AAAAAAAABCg/JEJWt7EPM5kWSElaQDwib_vhKPaDk7NDgCLcBGAs/s1600/mccamp20183stop1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1134" data-original-width="850" height="640" src="https://3.bp.blogspot.com/-2R3HMg_aLss/W8jMYhne8-I/AAAAAAAABCg/JEJWt7EPM5kWSElaQDwib_vhKPaDk7NDgCLcBGAs/s640/mccamp20183stop1.jpg" width="476" /></a></div>
<br />
Vissza a buszba, folytatódott a több órás túra. Mayunál volt hordozható wifi, úgyhogy útközben meg tudtam osztani pár addig lőtt fotót a privát és az 5Pallosos fb profilomon. Közben megváltozott a táj, egyre kevesebb épületet és egyre több erdőfoltot láttunk. Mielőtt bevettük volna magunkat a hegyek közé, még egy utolsó pisiszünetre megálltunk egy újabb pihenőhelyen. A természet közelségét jelezte, hogy akkora fekete pillangó szállt el mellettünk a parkolóban, hogy először azt hittem, fecske! Én ugyan nem mentem be, de a srácok a nyilvános illemhelyen mást is láttak, a vidék közeledtének kevésbé szívderítő hírnökét. Azt a bizonyost... A pottyantóst... Ajjaj, innentől már mindenhol csak ilyen lesz? Azt nem élném túl!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-nQ-s9J2odVY/W8jUDZSpOkI/AAAAAAAABDM/ny4xGeMdK4M4800VHJw5_oZ8f9Xq8IFkwCLcBGAs/s1600/mccamp20183tai4.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1134" data-original-width="850" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-nQ-s9J2odVY/W8jUDZSpOkI/AAAAAAAABDM/ny4xGeMdK4M4800VHJw5_oZ8f9Xq8IFkwCLcBGAs/s640/mccamp20183tai4.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-Ci8NxzIpOmI/W8jUvMB5d5I/AAAAAAAABDU/VGSq-kTlvqQtiO8V9vGlAh9sD_rm4d9XQCLcBGAs/s1600/mccamp20183tai2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1134" data-original-width="850" height="640" src="https://4.bp.blogspot.com/-Ci8NxzIpOmI/W8jUvMB5d5I/AAAAAAAABDU/VGSq-kTlvqQtiO8V9vGlAh9sD_rm4d9XQCLcBGAs/s640/mccamp20183tai2.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
Vécés után büfés téma. Több kifőzde is sorakozott itt. Egyikben shaved ice volt kapható. Ez nem teljesen azonos a magyarul jégkásának
hívott trutyival, mert frissen "reszelik" hozzá a jeget, és utólag öntik
nyakon sziruppal, nem kavarog folyamatosan a szörpben ázva. Kiskanállal kell lapátolni, nem szívószállal szürcsölni. A szomszéd kuckóban édesburgonyás taiyakit és más, tésztában sült vagy főtt csemegéket lehetett venni. Sokféle ízben létezik még, a közös bennük a halformájú tészta, és hogy valamilyen töltelékkel vannak megtömve. Kumamoto prefektúrában nagyon megy az édesburgonya, mindenbe ezt raknak, gondolom ezért is a "krumplis hal" itt a fő attrakció. Forrón árulták, úgyhogy a melegben nem volt hozzá ingerenciám, de lefotóztam nektek Hyrohiku példányát az én combomon!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-pKMx_Zdak3s/W8jRPTN7cCI/AAAAAAAABDA/i8d8O4N0sW4TNWfCA1Pu72Wn3JS8ReirgCLcBGAs/s1600/mccamp20183tai1.jpg"><img border="0" data-original-height="1042" data-original-width="1389" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-pKMx_Zdak3s/W8jRPTN7cCI/AAAAAAAABDA/i8d8O4N0sW4TNWfCA1Pu72Wn3JS8ReirgCLcBGAs/s400/mccamp20183tai1.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
Célállomásunk, Takamori az Aso vulkán - Japán legnagyobb aktív vulkánja - <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Kaldera" target="_blank">kalderájában</a> található egy nemzeti park területén. Hegyen-völgyön át vezetett utunk. Mindenhol erdővel borított sziklák, bennük itt-ott kopasz foltok, földrengés, földcsuszamlás nyomai. A "táj zöldellő orcáján sebhelyként éktelenkedő csupasz barázda" modoroskodó megfogalmazása ugyanennek, de nagyon találó. Az emberi jelenlétet leginkább weekend házak, szolgálati épületek, útszéli vendéglátóhelyek és erdészeti, útkarbantartási felépítmények, munkagépek jelezték. Egy négyfős motoros banda beelőzte a buszunkat. Takamori Tigers vagy Eagles, valami hasonló nevük volt. Egy darabig alakzatba fejlődve feszítettek fekete alapon arany feliratos egyen bőrmellényeikben, majd lehúzódtak valami klubhelyre. Több, motorosokat célzó étkezdét, szórakozóhelyet, szaküzletet is láttam az út során.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mély folyóvölgyön haladtunk át, a szerpentinről lepillantva látszott a görgetegsziklás meder a sekély és csak pár méter széles, fodrozódó vízfolyással (ezt átszellemült hangon mondom). Bevallom, egészen idáig maradt még bennem egy kis nyomasztó érzés előző estéről. A pillanatnyi örömök, mint a játékautomata vagy a fagyi, nem tudták teljesen elűzni azt a furcsa hangulatot, amit az idegen környezet és társaság váltott ki bennem. De ahogy elhaladtunk a vadregényes völgy felett, lassan átlendültem rajta. Nem tudom megmagyarázni, miért, de a hullámzó patak feltűnésének biztos köze van hozzá. Különleges kapcsolatom van a patakokkal. Gyerekként a Szilas-patakhoz jártunk kirándulni, békákra, siklókra, szitakötő lárvákra vadásztam itt. A mai napig izgalomba jövök a térdig érő természetes vizek közelében - milyen kisállatok lapulhatnak az üledék alatt? Egzotikus állatok gondozójaként a vizes élőhelyek tanulmányozása révén váltak fontossá, és tulajdonképpen emiatt is értem el sikereket kínai tűzhasú gőték és karmosbékák, lebegő békák felnevelésében. Csupa szép emlék, pozitív gondolat, amit ez a táj váltott ki. Az ok, amiért pedig ezt láthattam, nem a véletlen, hanem a saját munkám, kitartásom eredménye. Talán ennek tudatosulása dobott fel egy kicsit. Azóta, hogy ezen elgondolkodtam, minden új helyszínt, élményt saját, mangába fektetett munkám tükrében éltem meg. Nem pusztán kirándultam, hanem - vigyázzatok, ez giccses lesz - abban a bizonyos filózós értelemben vett Út újabb állomásait jártam be.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A hegyek közt átvágva megérkeztünk Takamoriba. Elvileg ez egy kisváros, de hangulata inkább falusi. A népsűrűség állítólag 35 fő négyzetkilométerenként - hát úgy is néz ki, nagyon nyugis minden. Autós forgalommal alig találkoztunk, gyalogossal még annyira se. Csupa kertes ház, nem volt két-három szintesnél magasabb épület. A mezőgazdaság jelentősnek tűnik, sok helyen épp dolgoztak a parcellákon, bár nem tudom, mit termesztenek itt. Néhol elkerített legelők egy egyöntetűen barna színű, jellegzetes helyi tehénfajtával. Elhúztunk egy nagyobb füves placc mellett, ami népszerű családi kirándulóhelynek tűnt, kecskesimogató karám is volt ott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy erdőfolt mögül előbukkant tábori szálláshelyünk, várakoztunk egy kicsit a parkolójában. Az editorok egy gyors egyeztetés után úgy döntöttek, lecuccolás előtt van még egy kis időnk egy helyi látványosság meglátogatására. Mielőtt továbbindultunk volna, a SMAC! Web Magazine főszerkesztője, Mochida szállt fel a buszra, hogy üdvözöljön minket, és egy rövid lelkesítő beszédet tartson. Köhmm...: "- Oda Eiichiro, a One Piece alkotója több népszerű mangakával együtt szintén Kumamoto prefektúrában született. Gyerekkorában éppen olyan hegyeket látott maga körül, mint amilyeneket most Ti is itt, Takamoriban. Ez a táj indította be fantáziáját, és gyakorolt hatást későbbi munkáira. Kívánom, hogy itt tartózkodásotok ideje alatt Titeket is hasonlóképpen megihlessen, és hazatérve sok kiváló manga megírására inspiráljon!" Nálam működött.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-54cVAyDnzDs/W8jWYaMSXnI/AAAAAAAABDg/bL4yAQV9ko8Z6MhIl0vZxErVeOXPIufsACLcBGAs/s1600/mccamp20183tun1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="850" data-original-width="1134" height="298" src="https://1.bp.blogspot.com/-54cVAyDnzDs/W8jWYaMSXnI/AAAAAAAABDg/bL4yAQV9ko8Z6MhIl0vZxErVeOXPIufsACLcBGAs/s400/mccamp20183tun1.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-fN22ZjxCPoo/W8jXCMFEhDI/AAAAAAAABDo/BUcBhknldnEAJ4_Y9iOq1UVoS1o4XSz4wCEwYBhgL/s1600/mccamp20183tun2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="850" data-original-width="1134" height="298" src="https://2.bp.blogspot.com/-fN22ZjxCPoo/W8jXCMFEhDI/AAAAAAAABDo/BUcBhknldnEAJ4_Y9iOq1UVoS1o4XSz4wCEwYBhgL/s400/mccamp20183tun2.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-cHDA-Q1_bow/W8jX0RoaGaI/AAAAAAAABEU/zM4QoS9pUo0IX-9ICrUcvGau7R896VQRACPcBGAYYCw/s1600/mccamp20183tun6.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="850" data-original-width="1134" height="298" src="https://2.bp.blogspot.com/-cHDA-Q1_bow/W8jX0RoaGaI/AAAAAAAABEU/zM4QoS9pUo0IX-9ICrUcvGau7R896VQRACPcBGAYYCw/s400/mccamp20183tun6.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Forrásmegjelölés. Mármint ez vár az alagút végén.</td></tr>
</tbody></table>
A nevezetesség, amit célba vettünk, nem volt más, mint a Takamori Yusui Tunnel Park. Egy alagútról beszélünk, aminek legmélyén egy forrás vize tör felszínre. Spirituális helynek számít, a hiedelmek szerint itt lakozik a környező vidék természetes vizeinek istene. Az egyetlen be- és kijáratától idáig vezető szakasz hangulatvilágítással, installációkkal - anime figurákkal, helyi ovisok mosolygós arcképeivel, virágokkal, szélkerekekkel stb. - van díszítve. Az igazat megvallva leginkább a bejárat előtti díszkert tetszett, magának az alagútnak a vizualitása nem vág az ízlésembe. A Vidámpark Mesecsónakját juttatta eszembe. A fények, a visszhang, a víz csobogása és a halk zene együtt viszont kétségtelenül segített befelé fordulni, és alaposabban is elgondolkodni arról, amit a főszerkesztő a természeti elemek nyújtotta inspirációról és a jövőbeli mangáinkról mondott.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-s777DhRXoNA/W8jXRdmYf0I/AAAAAAAABDs/6ozo6S6scbcy5ffwgEEDeetoT9R-g2OlgCLcBGAs/s1600/mccamp20183tun3.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1134" data-original-width="850" height="640" src="https://2.bp.blogspot.com/-s777DhRXoNA/W8jXRdmYf0I/AAAAAAAABDs/6ozo6S6scbcy5ffwgEEDeetoT9R-g2OlgCLcBGAs/s640/mccamp20183tun3.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-9eDYDJAwnr8/W8jXZPtvKzI/AAAAAAAABD0/J3xtR62qC-kuo3MSkAp1AHSe3FnRhD7mwCLcBGAs/s1600/mccamp20183tun4.jpg"><img border="0" data-original-height="1134" data-original-width="850" height="640" src="https://2.bp.blogspot.com/-9eDYDJAwnr8/W8jXZPtvKzI/AAAAAAAABD0/J3xtR62qC-kuo3MSkAp1AHSe3FnRhD7mwCLcBGAs/s640/mccamp20183tun4.jpg" width="478" /></a></div>
<br />
A bejárat mellett jobb szélen található ez a kút. Önmagában bár jópofa volt, de nem elég kawaii, úgyhogy befogtam az "<a href="http://smacmag.net/v1/mc1shot/a-tiny-bond-by-vanilla/?_ga=2.31187775.1085457376.1539949204-904742523.1484147321" target="_blank">A Tiny Bond</a>" című Master Class one-shot (katt a címre az elolvasásához) alkotóit, a Vanilla duót Indonéziából, hogy pózoljanak csapos békával. <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-DHhT1wxJi7g/W8jXmJc32GI/AAAAAAAABD8/ZWAuwm671tMghQs7kZOuSAtY69rxLhRSACLcBGAs/s1600/mccamp20183tun5.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1134" data-original-width="850" height="640" src="https://3.bp.blogspot.com/-DHhT1wxJi7g/W8jXmJc32GI/AAAAAAAABD8/ZWAuwm671tMghQs7kZOuSAtY69rxLhRSACLcBGAs/s640/mccamp20183tun5.jpg" width="478" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-nPdnxJ4BFKQ/W8jXrOdv9fI/AAAAAAAABEE/6R9jWFeZfT0gIxjT8vgGXEYXyyvpd8n2wCLcBGAs/s1600/mccamp20183tun7.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1134" data-original-width="850" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-nPdnxJ4BFKQ/W8jXrOdv9fI/AAAAAAAABEE/6R9jWFeZfT0gIxjT8vgGXEYXyyvpd8n2wCLcBGAs/s640/mccamp20183tun7.jpg" width="478" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Itt nem látszik, de a drótokon átlátszó gyöngyök futottak felfele, mintha a víz felfelé esne.</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az alagútnál egyesült társaságunk a meghívottak másik felével, akik még Tosuban egy másik hotelben voltak elszállásolva. A régi Master Class tagok ismerősként üdvözölték egymást, újoncként többüknek még itt bemutatkoztam. Vérmérséklettől függően egyelőre kicsit távolságtartóak voltunk egymással, de biztos voltam benne, hogy alakulni fog ez! Miután a teljes csapat visszatért a szállásra, gyors eligazítást kaptunk a délutáni és esti programokkal kapcsolatosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenki izgatott volt a nap fénypontja, az avatóünnepség miatt. A csapatkapitányok külön-külön felhívták a csoportjuk figyelmét a találkozó pontos helyére és időpontjára. Csak ekkor derült ki, hogy az új Master Class tagok nem úszhatják meg egy rövid, angol nyelvű köszönőbeszéd bemondása nélkül, amit egy interjú is követ angol- és anyanyelven. Háhá, ez jól jött, mert túl nyugodt voltam már, kellett valami kis izgalom! Dresszkód a ceremóniára egyébként nem volt, csak annyit mondtak, hogy nem formális eseményről van szó, de mivel sok fotó és videofelvétel készül rólunk, legyünk azért csinosak. A régi Master Class tagok mérsékelten csinosan is jók. A felkészülésre volt még egy óránk, úgyhogy a kijelölt szobatársak egymásra találása és a kulcsok kiosztása után visszavonultunk lepakolni, kicsípni magunkat.<br />
<br /> A tábor ideje alatt, vasárnap délutántól szerda reggelig a <a href="https://www.qkamura.or.jp/en/aso/" target="_blank">Kyukamura Minami-Aso hotelben</a> szálltunk meg. Ez egy ryokan, vagyis hagyományos japán szálló, ami talán a modern homlokzatról nem látszik, de amint benyitunk egy szobába, egyértelművé válik. Belépés után rögtön le kellett vennünk a lábbelinket, mert a legnagyobb prosztóságok egyike a nagyrészt tatamival borított szobába cipőstül belépni. Kevés a bútor. Térdelőmagassághoz igazodó asztal, tévéállvány, tágas beépített szekrények, ágyak helyett kiterített matracok és jellegzetes, kemény japán párnák a belső szobában. A külső helyiségben normál karosszékek és dohányzóasztal (bár a szoba nem dohányzó), de itt van a mosdókagyló is falitükörrel, a Hotel AZ-ból már ismerős, egyszer használatos higiéniai cikkekkel. De kit érdekel mindez, amikor van egy sokkal égetőbb kérdésünk! What about the slozi?! Eljött az igazság pillanata, hogy megtudjam végre, milyen wc-t kell használnunk a hátralevő napokban!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
GYŐZELEM! Rendes, civilizált klotyó! Kicsit még jobb is, mint a Tosubeli, mert ülőkemelegítő funkció is volt rajta! Egyéb tekintetben ugyanolyan. Még a toalettpapír is pont olyan vékony, hogy már a használhatatlansággal határos, vagy legalábbis nem gazdaságos. De kaptunk, és ez a lényeg! Egy pár pacsker is be volt elé készítve, mert itt szokás a mellékhelyiségben külön lábbelibe lépni, majd a munka végeztével kilépni belőle - a benti padlót nem érintve-, hogy ne hordjunk ki onnan semmi bacit. A fürdés távoli problémának tűnt még, így a zuhanyzó elsőre nem is nagyon hiányzott. Egyelőre az avatóceremóniát és a beszédet éljem túl, gondoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Alig rendezkedtem be, már indulhattam is a Sakurasou díszterem előtti folyosó halljába, ahol gyülekezni kellett. Felkaptam vadiúj ingemet és hozzá passzoló, világos színű farmeromat, nyakamba aggattam az érkezéskor kiosztott névkártyát, és torkomban dobogó szívvel elindultam képregényes pályafutásom eddigi legfontosabb eseményére.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<i>Folytatás következik!</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-v2h4T8BTBUQ/W8jGjvxoX4I/AAAAAAAABB0/Tf44WYc69n4bJ55gc9k2hS0S9LVwiVysgCEwYBhgL/s1600/mccamp20183honey.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1259" data-original-width="874" height="640" src="https://2.bp.blogspot.com/-v2h4T8BTBUQ/W8jGjvxoX4I/AAAAAAAABB0/Tf44WYc69n4bJ55gc9k2hS0S9LVwiVysgCEwYBhgL/s640/mccamp20183honey.jpg" width="444" /></a></div>
</div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-64482877788197201182018-10-18T08:09:00.001-07:002018-10-18T08:20:30.810-07:00Mangatábor Japánban 2. - Első találkozás a többiekkel, szálloda Tosuban<div style="text-align: justify;">
<i>Az első részből kiderült, hogy egy mangakiadó meghívására átrepültem a világot, hogy pár napig együtt táborozzak a stábbal és sok más meghívott képregényalkotóval. 2018. szeptember 15-én, reggel egy fél napos, kínzással felérő repülőút végén Tokióban landoltam, innen folytatom a történetet.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-f4imfpGWseE/W8O43etwLII/AAAAAAAABAA/fbivZq4fltUGTAcRr_owsQr120Gui0GSQCLcBGAs/s1600/mccamp2018sushi2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1186" data-original-width="1600" height="296" src="https://2.bp.blogspot.com/-f4imfpGWseE/W8O43etwLII/AAAAAAAABAA/fbivZq4fltUGTAcRr_owsQr120Gui0GSQCLcBGAs/s400/mccamp2018sushi2.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem nem indokoltak ezek a reptéri mozgójárdák. Gyalog is ugyanolyan gyorsan lehetne haladni, még nagy csomaggal is. Nem sokáig enyhíti a terhünket, mert össz-vissz valami húszméteres szakaszon szállít, és még csak nem is emelkedőn. A folyosó felét foglalja el, így aki türelmetlen, vagy meg akarja mutatni, hogy milyen kemény gyerek, tüntetőleg sétálhat a lusta disznók mellett. Oké, a hosszú út alatt megnyomorodott térdemnek azért jól esett, hogy addig sem kellett vonszolnom magam. De vége a lazsának, elágazás következett. A bőröndös piktogrammal és angol-japán felirattal megtámogatott jelzőtábla mutatta, merre menjek a csomagomat felvenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Apránként előkerült a reptéri személyzet. Először csak egy magányos, egyenruhás ajtónálló, majd a következő folyosón egy középkorú hölgy, aki az információs központ szerepét töltötte be. Egy pillanatra azt hittem, rossz helyen fordultam le, mert nem láttam többé a "luggage claim" táblákat, de a néni megnyugtatott, hogy ott lesz az, csak előbb menjek át a biztonsági ellenőrzésen a szomszéd teremben, azoknál az idős bácsiknál és néniknél. Szerencsére mindegyikük beszélt valamennyire angolul. Első lépésnek ujjlenyomatot vettek egy hasonló masinával, mint amivel Zürichben az útlevelemet olvastattam be. A fotóhoz levetették a szemüvegemet, hátha egy teljesen más személy rejtőzik alatta. Csak viccelek, nagyon kedvesek voltak és segítőkészek, nem szívattak vagy ilyesmi. Ezután beállítottak egy sorbanállás-szimulátor végére, ami egy terráriumban ülő fiatal sráchoz vezetett. Ő ellenőrizte az útlevelemet, megnézte, hogy tényleg én vagyok-e a képen, aztán átengedett a kapun a csomagátvevő terembe. Sok időbe telt kilyukadni ide, de minden simán ment.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Órát ez idáig nem láttam sehol felszerelve, a mobilom meg telekomos
internet hozzáférés híján már rég nem az időzónámnak megfelelő időt
mutatta. A folyosólabirintusban bolyongva egészen elvesztettem az
időérzékemet, nem voltam benne biztos, hogy nem kell már csipkednem
magam. Megkerestem a futószalagot, amire az én gépemről való csomagokat tették. Épp akkor fordult ki a pakkom a nyíláson, amikor odaértem, úgyhogy gyorsan le is kaptam. Na de ahogy az kinézett! Az egész tiszta gané, a műanyag biléta az elérhetőségeimmel összegyűrve, szakadozott, csupa olaj! Volt egy olyan érzésem, hogy ezt nem a japán munkatársak művelték vele. Ja, és a lakat sehol! Azonnal feldobtam egy padra, és ellenőriztem, hiányzik-e belőle valami, de szerencsére minden megvolt. Onnan látszott csak, hogy belenyúltak, hogy az itthoni és a japán címemmel ellátott papírlapok nem ott voltak, ahová raktam őket. Nem biztos, hogy tolvajok voltak, a lakatot levághatta a biztonsági szolgálat is, mert van, hogy nem bajlódnak a tulaj előkerítésével, ha bele akarnak nézni. Létezik TSA záras lakat, amihez a reptéri biztonságiaknak van kulcsa, hogy ne kelljen szétbarmolni, de akkor minek árulnak a bőröndboltok egyáltalán olyat, ami nem így működik? Kétezer forintos történet, de akkor is. Gondoltam rá, hogy jelentem, csak hogy tudatosuljon bennük, hogy igen, az ügyfél elégedetlen, és ennek nyoma marad, de mivel igazából baj nem történt, siettem inkább tovább, nehogy lecsússzak a csatlakozásról.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Még egy ellenőrzés, itt a felvett bőröndöm tartalmára volt kíváncsi az udvarias biztonsági ember. Feltettem az asztalára, kinyitottam, és mialatt fehér kesztyűben lapozgatta az összehajtogatott pólókat és zoknigombolyagokat, kérdezett párat. De ez nem volt az az izzasztós interjú, amivel az utazós oldalakon riogattak. Megkérdezte, turistaútra jöttem-e, bár inkább csak hangosan gondolkodott, mert a holmimból rögtön látta. Amikor ahhoz a rekeszhez értünk, ahol a kiadónak szánt ajándék képregényrakást utaztattam, megelőztem a kérdést, és elmondtam, hogy hoztam pár "külföldi mangát" a vendéglátóimnak szuvenírként (a lényeg, hogy nem eladásra). Átlapozta, nagyjából megszámolta, hány darab anélkül, hogy kiemelte volna a kis fészekből, amit még itthon komponáltam a képregények köré a ruháimból, hogy a csomagdobálásnál se mozduljanak el. Szerencsére nem a belezős, pucérkodós részeknél nyíltak ki. A megbotránkoztató médiumok behozatala elvileg tilos attól függetlenül, hogy a belezős és lolicon képregények fellegvárában vagyunk, de hogy mi számít fekete listásnak, lehet, hogy a vizsgálatot végző megítélésén múlik. Nem voltam biztos benne, hogy ami nálunk még nem kirívóan durva, az itt melyik kalapba esik (pl. a <i>Nekronin</i> első száma, vagy a <i>Nyugat + Zombik</i> asztalon akciózós jelenete). Az őr mindent rendben talált, udvariasan elköszönt, mehettem tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-01GhbOSo59A/W8O52iaEXII/AAAAAAAABAM/aadkVjrmwY8WZOFQnhoXKls-uSpznafdgCEwYBhgL/s1600/mccamp2018sushi3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1555" data-original-width="1545" height="400" src="https://2.bp.blogspot.com/-01GhbOSo59A/W8O52iaEXII/AAAAAAAABAM/aadkVjrmwY8WZOFQnhoXKls-uSpznafdgCEwYBhgL/s400/mccamp2018sushi3.jpg" width="396" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A következő kapun kívüli világ bentről nézve olyan kihaltnak tűnt, hogy azt hittem, rossz helyre nyitottam be. Pedig tényleg arra kellett menni a Fukuokába tartó géphez becsekkolni, csak a terminál egyik eldugott szegletébe nyílt, azért nem láttam a sok embert. A biztonsági, akitől a biztonság kedvéért (...) megerősítést kértem ez ügyben, érezhetően nem értette a problémámat, de azért természetesen szépen elmondta. "- Ott az a kapu. Ki tetszik menni, jobbra fordulni, és ott lesz a check-in pult." Azért maradt meg bennem ez a jelenet, mert az őr egy érdekes karakter volt. Fiatal srác, harminc alatti. Termetre alacsony még az ottani átlaghoz képest is, viszont atletikus alkat keskeny csípővel és széles vállakkal. Amikor megszólítottam, egészen közel lépett hozzám, mint aki kötekedni akar, és úgy nézett felfele, hogy válaszoljon. A kiállása alapján ha nem itt kötött volna ki, lehet, hogy gengszter lett volna belőle. Még egy halvány sebhely is volt az arcán. Utólag gondolkodtam rajta, hogy biztos kényelmetlen neki a nyugati turisták magassága, úgy értem, némelyikük ki ha nem én modorával párosulva. A kőbányai bunyós odalépés azért lehet, hogy megelőzze az arcoskodást a "kis japóval". Meg tudjátok, van az a mém, hogy ha magas ember alacsonnyal beszélget, milyen pózban illik és nem illik előbbinek az utóbbit hallgatni. Állítólag zavaró, ha odahajolunk, csak az a baj, hogy ez nem feszengés, hanem azt jelenti, hogy jobban figyelünk, hogy rendesen halljunk mindent. Részemről legalábbis így van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval megtaláltam a check-in pultot, ahol a személyzet segített beállni a megfelelő sorba. Rendben eljutottam a jelzett kapuig, de még volt fél órám a beszállás megkezdéséig. A váróteremben egyetlen üzlet, de ott ételektől kezdve a Japános tematikájú hűtőmágneseken át az újságokig és mangákig sok minden kapható. Ezen a ponton már két napja nem aludtam, és még nem értem el az úti célomat, nem nagyon volt kedvem nézelődni. Inkább hegyeztem a fülem az alig kivehető angol mondatokra a hangosbemondóból. Összesen két-három külföldi turistát láttam a várakozók között, mivel csak belföldi járatok indulnak innen. A jegykezelő hölgy rendes volt, mert amikor kiderült, hogy fél órát csúszik az indulás, odajött, és mondta, hogy csak várjak ott, mert így is az ő kapujától indul majd a repülőm. Ez megnyugtatott, mert a közepes akusztika és a tört angolság miatt nagyon nehezen hámoztam ki, mit szeretne, amikor a hangosbemondóba olvasta be.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végre nyílt a kapu, kisbusz vitt a repülőig. Esett az eső, a fedett lépcsőig megtett két méteren a felsorakozó légiutas-kísérők esernyőket tartottak a felszállók fölé. Belülről szúrt szemet, hogy az utastér sokkal kisebb volt, mint amivel érkeztem, de még a Pestről Zürichbe tartónál is. Fokozódott a babaház-feeling, nem csak a plafon volt lejjebb, az ülések is mintha közelebb álltak volna egymáshoz. Óriási szerencse, vagy inkább figyelmesség a becsekkolást végző hölgy részéről, hogy külső helyet kaptam, nem kellett szendvicsben nyomorognom, vagy az ablakhoz passzírozva. Így is ki kellett lógatnom a folyosóra az egyik térdemet, hogy valamennyire elférjek. Egyébként én voltam a gépen az egyetlen külföldi, csak úgy világítottam. Két huszonéves lány nyerte meg a belső üléseket. Udvariasan bekéredzkedtek, cserébe előzékenyen felpattantam, ha egyikük mosdóba indult. Ó, a mosdó! Remélem, a ryokanban nem hagyományos, guggolós budi lesz, mert akkor végem! A repülőn lévőt megint nem teszteltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Két óra múlva megérkeztem Fukuokába. Kezdtem belejönni, hogy mindenért meghajlunk, a mosolyogva integető pluszos lánytól és barátnőjétől is így köszöntem el. A csomagfelvétel simán ment, a pakk sértetlenül megérkezett, nem koszolódott tovább. A távolból, a fotocellás kapun túl már ki is szúrtam <a href="http://www.manga-audition.com/the-editors/" target="_blank">a SMA stábjának egy részét</a>. Biztos, ami biztos, mindenki lobogtatott egy-egy <a href="http://www.manga-audition.com/" target="_blank">Silent Manga Audition</a> feliratú táblát, de erre nem volt szükség. Mayut ismertem fel elsőként, hiába bújt maszk mögé. Először szorítottunk kezet editorommal, Chrisszel, aki rögtön meg is hívott egy vendéglőbe, amíg a többiek átvonultak a nemzetközi forgalmat lebonyolító terminálba az Indonéziából érkező képregényesek fogadására.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
El se hagytuk a repülőteret, már a rövid vendéglős folyosó pár üzlete kívülről nézve is japánabb volt, mint itthon minden együttvéve, amit annak próbálnak eladni! Kis étkezdék, mindegyik más-más fogásra specializálódott. A kirakatokban mindenhol élethű műanyag ételmakettek, hogy lássuk, mi vár ránk odabent. Hogy örültem volna egy garnitúra játékszusinak, amikor még tartott nálam a modellfigura-festős őrület! Szóba került, hogy emellett Warhammer Fantasy szabályokat és White Dwarf cikkeket is fordítottam a Trollbarlang megbízásából, és kiderült, hogy a csúcsminőségű festeni valók széles választéka ellenére Japánban is komoly rajongóbázisa van a játéknak. Vagy éppen azért, mert velem ellentétben a tényleges játék oldaláról közelítik meg, nem csak kreatív hobbiként.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Chris két kollégája velünk tartott. Kérdezték, mit szeretnék enni, de a bőség zavarában nem tudtam határozott választ adni. Legutóbb épp egy <a href="http://smacmag.net/v/smaex3mc/fusion-by-gabor-molnar/?reso=h" target="_blank">ramenes mangán</a> dolgoztunk együtt, úgyhogy bedobtam a levesezőt. A kísérők udvariasan sugallták, hogy aznap már legalább egyszer megrameneztették őket a korábban befutott vendégek, jobban örülnének valami alternatív megoldásnak. Például szusinak, ha már úgyis a szusis kirakat előtt mentünk el. Velem lehet tárgyalni! Beültünk szusizni. Hogy melyiket szeretem? Hát mindet, főleg a tengeri herkentyűset - kivéve azt, amin hal van! A lazac okés, a tonhal is belefér, de minden más jusson annak, aki jobban megérdemli. Itthon sem eszek sok halat, néhány ritka kivételtől eltekintve egyszerűen sosem bírtam megkedvelni. A pontyot sem, ami pedig hagyományos magyar karácsonyi alapanyag. A japán kollégák ezen nem csodálkoztak, sokkal inkább azon, hogy van egyáltalán, aki megeszi. Nem igazán részletezték, de valami olyasmit hallottam ki a véleményük mögül, hogy valami betegség (vagy sugárfertőzés?) miatt ott nem tanácsos pontyot fogyasztani. Vagy csak szusiként nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-anhJrpSbLDQ/W8O7fcs6WZI/AAAAAAAABAY/qc0OZzhsgpcJ-DaIp8BhHh_2auGrEiB8ACEwYBhgL/s1600/mccamp2018sushi1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1587" data-original-width="1600" height="396" src="https://3.bp.blogspot.com/-anhJrpSbLDQ/W8O7fcs6WZI/AAAAAAAABAY/qc0OZzhsgpcJ-DaIp8BhHh_2auGrEiB8ACEwYBhgL/s400/mccamp2018sushi1.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amíg kihozták a rendelést, egy korsó sör mellett napirendre került a politika, Chris kedvelt témája, majd hogy produktívak legyünk, a mobilinternet kérdése. Kaptam helyi SIM kártyát, hogy mindig elérhető legyek, és én is elérjem az editorokat, ha szükséges. Elsőre nem sikerült beüzemelni, úgyhogy későbbre halasztottuk, és inkább burkoltunk. Óriási adag szusi több tálcán, itthon negyvenezer alatt nem kapnék ilyet! És milyen finom mind! A friss alapanyag ízre, textúrára összehasonlíthatatlan a gyorsfagyasztott tenger gyümölcseivel. Most, hogy megtudtam, milyennek kell lennie valójában, többé nem vágyok fagyasztott garnélára! Sosem ettem azelőtt tengeri sünt és abalone csigát, de volt mindkettőből egy-egy nigiri a hozzám legközelebbi bambuszkosárkában. Nem tudnám pontosan leírni, milyenek voltak. Előbbi talán kicsit kesernyés, de mindkettő jó értelemben vett tengerízű. Repülőhal-kaviáros maki - ilyen kapható Magyarországon is, ahogy lazacos, tonhalas is, de mondanom sem kell, ezek finomabbak. Tintahal sashimi, ez végképp tök más, mint itthon! Nem gumis, és van íze! Véletlenül az egész kupacot felcsíptem, jól összetapicskoltam a számmal illetett evőpálcikámmal a közös fogyasztásra szánt ennivalót. Olvastam ezt-azt az asztali etikettről, valószínűleg meg is szegtem pár szabályt, de ebben az esetben úgy vettem észre, senki nem zavartatta magát, nem használtak külön kiszedő eszközt. Engem ugyan nem izgat, a BKV-n hamarabb kapok el valami nyavalyát! Én is rendbe jöttem addigra (remélem, hogy hordozó sem voltam már!), és nem tántorított el az a tény sem, hogy Japánban épp olyan járványszezon várt, mint amiből kiszakadtam. Csak ugye itt minden érintett hordta a nindzsa cosplayt. Hamarosan leszállt az indonéz csapat gépe, úgyhogy elindultunk mi is eléjük. Pedig rengeteg kaja maradt még! Remélem, hogy elcsomagoltatta valaki, és nem lett kidobva! Te jó ég! A szívem szakadt meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A nemzetközi terminál kicsit odébb van, mint a belföldi, ahol engem fogadtak. Odakint kellemes, meleg, napsütéses idő volt, az itthonihoz képest szokatlanul magas páratartalommal. Céges minibusszal átgurultunk a másik épülethez, ahol megkértem Christ, hogy fotózzon le a homlokzat oroszláncsaládos szobra előtt. Azt mondta, oké, de ez csak egy sima szobor, nem valami japánspecifikus! Nem baj, a csajok bírják az oroszláncsaládos cuccokat - válaszoltam. Odabent aztán lekapott egy rendes Japános (Fukuokás) felépítmény előtt is, ami igazából egy fesztiváli kellék. Bizonyos rendezvényeken az alján lévő lyukakba rudakat illesztenek, hogy annál fogva egy csapat a vállán hordozza végig az utcán.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-axoCy9WDYrY/W8O-pDk4FfI/AAAAAAAABBE/Ys2R3XQWBHIqBj1UlfSw2ZkDgitDhGXowCEwYBhgL/s1600/mccamp2018fukuoka1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://2.bp.blogspot.com/-axoCy9WDYrY/W8O-pDk4FfI/AAAAAAAABBE/Ys2R3XQWBHIqBj1UlfSw2ZkDgitDhGXowCEwYBhgL/s400/mccamp2018fukuoka1.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-RHuVTwNoN7s/W8O97DNqE7I/AAAAAAAABA4/SwvF-BO_tfMUEJqU20FT_brkNKbDBzzcgCLcBGAs/s1600/mccamp2018fukuoka2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1191" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-RHuVTwNoN7s/W8O97DNqE7I/AAAAAAAABA4/SwvF-BO_tfMUEJqU20FT_brkNKbDBzzcgCLcBGAs/s640/mccamp2018fukuoka2.jpg" width="476" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A mostani tábor különlegessége, hogy nem csak az új, de a korábban avatott Master Class tagok is mind meg lettek hívva. Indonéziában nagyon megy a helyi készítésű manga, nem csoda, hogy sok ambiciózus fiatal alkotó jelentkezett a pályázatra, és ért el előkelő helyezést. Országukból így egy 12 fős csoport érkezett. Jött még pár spanyol kolléga is. Bemutatkozás és eligazítás után magunk mögött hagytuk a repteret, és késő délután megérkeztünk Tosu városba, ahol megszálltunk a <a href="https://travel.rakuten.com/hotel/Japan-Saga_Prefecture-Tosu-Hotel_AZ_Saga_Tosu/136806/" target="_blank">Hotel AZ hotelben</a>. Az első gondolatom a helyről, hogy ha ezt itthon elmesélem, mindenki bohócfilmes poénokat fog bedobálni. A második, hogy a környék elég sivárnak tűnt turista szemmel. Rengeteg raktárépület, alacsony családi házak - hagyományos és modern vegyesen. Mindössze pár nyugati stílusú szálloda és egy játékbarlang magasodott ki, körben a távolban ködbe vesző hegyvonulat. Nyomott külvárosi hangulat, járókelők sehol. Taiyo, a SMA munkatársa is megmondta, hogy abszolúte semmi, de semmi nincs odakünn, úgyhogy ne is csámborogjunk el. Gyanús, hogy ezt csak azért mondta, nehogy eltévedjen valaki, mert egy nyugati turistának már a hotel szomszédságában álló japán kivitelű kertes házak is egzotikumnak számítanak. Nem igaz, hogy <i>semmi</i> érdekeset nem találnánk, ha nagyon akarnánk...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-_0vH6viNALM/W8PAdRTx9qI/AAAAAAAABBU/uqEtdUDUsWoaMfLaTarHarhkQYiJZU9sQCLcBGAs/s1600/mccamp2018tosu1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-_0vH6viNALM/W8PAdRTx9qI/AAAAAAAABBU/uqEtdUDUsWoaMfLaTarHarhkQYiJZU9sQCLcBGAs/s400/mccamp2018tosu1.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-41ZKavidJmQ/W8PAdQjeVaI/AAAAAAAABBY/rNVCbYy9RxY6qfkfKNeJtAwxqbnKca0YACLcBGAs/s1600/mccamp2018tosu2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1201" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-41ZKavidJmQ/W8PAdQjeVaI/AAAAAAAABBY/rNVCbYy9RxY6qfkfKNeJtAwxqbnKca0YACLcBGAs/s400/mccamp2018tosu2.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A hallban újabb eligazítás. Vacsorára aznap sajnos nem lehetett számítani, viszont a szomszédban volt egy éjjelnappali. A tokiói metrózáshoz kaptunk egy feltöltött Suica kártyát, ami nem csak bérletként funkciónál, de például ilyen helyeken is fel lehet használni vásárláshoz. Kiosztottak egy paksamétát is, amin a szervezők elérhetőségei mellett a teljes út alatt felkeresett szálláshelyek címei, a napi programok, hasznos japán kifejezések és etikett, a japán SIM kártya beüzemelési útmutatója, valamint a csoportbeosztás található. Több mint ötven ember hatékony koordinálásához szükség volt hat, egyenként 8-10 fős csoportot alkotni egy-egy editorral az élen. A papír szerint én az "A" csoportba kerültem Enrico vezetésével, társaim pedig négy olasz, egy francia, egy német és egy amerikai képregényes. Velük még nem találkoztam, mert egy részüket egy másik szállodába vitték, a többiek meg csak később érkeztek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A jelenlevőkkel elfoglaltuk a nyolcadik emeletet (a japán épületekben az első emelettől indul a számozás, az a tulajdonképpeni földszint), meglepetésemre egyágyas - bár franciaágyas - szobákat kaptunk. Ahol alkotóduók voltak, gondolom ott ketten egy szobába kerültek, mert egyébként két személyesnek írják le ezeket is a honlapon. Izgatottan nyitottam be a mosdóba, ahol a négyzethez közelítő arányú, kicsi, de mély fürdőkád mellett megkönnyebbülésemre nyugati wc fogadott. Volt rajta beépített bidé, amin a fenékmosó víz hőmérsékletét és a sugár erősségét is szabályozni lehet. Igaz, az ülőkemelegítő és a zene funkció hiányzott - elég csöves modell, de ez jutott. Az egész fülke aljzata húsz centivel magasabban van a padló szintjéhez képest, sokkal alacsonyabb belmagasságú, mint a szoba, és csupa műanyag. Nem szellőzött valami jól, zuhanyzás után (szigorúan zárt ajtónál, hogy a kicsapó pára ne hozza működésbe a füstjelzőt) sokáig nyirkosak voltak a falak. A csap mellett egyenként csomagolt, eldobható fogkefe, borotva, két használatra elég tubusos fogkrém. A falon szappan és sampon nyomós adagolóban. Törölköző, pizsi helyett fehér yukata kikészítve, utóbbit nem próbáltam fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-oeG5ScoSwCA/W8O9epYSI6I/AAAAAAAABAo/tku2A8hOmrwTwTNibk5-iQbV1GLo3t-6gCLcBGAs/s1600/mccamp2018tosuszoba.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="640" src="https://2.bp.blogspot.com/-oeG5ScoSwCA/W8O9epYSI6I/AAAAAAAABAo/tku2A8hOmrwTwTNibk5-iQbV1GLo3t-6gCLcBGAs/s640/mccamp2018tosuszoba.jpg" width="480" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-1rdshrZsspM/W8O9ekIbYFI/AAAAAAAABAs/_uQGZl2K-M8cM2vpTkzX527rE99ZGq7twCLcBGAs/s1600/mccamp2018tosuwc.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-1rdshrZsspM/W8O9ekIbYFI/AAAAAAAABAs/_uQGZl2K-M8cM2vpTkzX527rE99ZGq7twCLcBGAs/s640/mccamp2018tosuwc.jpg" width="480" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Megérkezés után mindenki elment pihenni, de megbeszéltük, hogy ha indulunk a közértbe vacsoráért, kopogunk egymásnak, hogy együtt menjünk. Ledőltem az ágyra, és kibontottam a céges borítékot, amit még Chris adott a vendéglőben. Ebben volt a SIM kártya csomagja, a Suica card, meg valami furcsa szolgáltatásra feljogosító pakk, ami ha jól értem, egy élő tolmács vonal hívását teszi lehetővé, ha angolul nem tudó japán illetővel kell kommunikálnunk. Tényleg, a recepciósoknál is van ilyen, ha szükségünk lenne valamire, erről beszélt Taiyo! Most, hogy volt bőven időm, nekimentem megint a SIM kártyának. Nagyon keservesen találtam meg a megfelelő menüpontokat, mert nem csak, hogy itt angolul voltak megadva, a telómon meg magyar van beállítva, mert ezen lehet a legkönnyebben segíteni. De sokszor teljesen logikátlan helyen voltak eldugva, és úgy voltak megfogalmazva, hogy utoljára gondoltam volna arra, hogy ezeket keresem. Mire sikerült a beállítás, hogy a szálloda wi-fijén keresztül felregelhessek a szolgáltató oldalán, már beesteledett. Ami nagyobb baj, hogy így sem működött. Az a helyzet, hogy sok nyugati mobil nem használható Japánban, hiába kártyafüggetlennek és "SIM unlocked-nak" van véve. Az enyém is ilyennek bizonyult, amiért irtózatosan felhúztam magam. A szoba magányában egyre jobban elöntött az elszigeteltség érzése, főleg, ahogy hallottam, a beszűrődő hangok alapján az indonéz csapattagok milyen jól elvannak egymás közt. Vártam a kopogást, de nem jött senki, nekem meg elment a kedvem mindentől és mindenkitől, úgyhogy én sem erőltettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az eligazításnál elmondták, másnap reggel mettől meddig lehet reggelizni az étkezőben, és mikor van gyülekező a hallban, hogy útra keljünk következő állomásunk, a tényleges mangatábor felé. Beállítottam az ébresztőt az ágy támlájába épített órán, és eltettem magam másnapra. A szoba meleg volt és levegőtlen, a légkondi hangosan zúgott, ha pedig ablakot nyitottam, az országúti zajoktól nem tudtam elaludni még úgy sem, hogy legutoljára két és fél nappal azelőtt sikerült. Valahogy aztán csak összejött, és amikor szó szerint a hasamra sütött a nap, már kicsivel jobban éreztem magam. Az ablakon kilesve előbb egy varjút pillantottam meg, ami a vezetékeket szerelő munkásokat leste, majd egy edzőtáborozó gyerek judo / karate csoportot, akik buszra szálltak, talán hogy egy jó kis hegyi, erdei edzéssel kezdjék a napot. Szerencsére én most nem olyan táborban voltam, ahol futással kell kezdeni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Épp zuhanyoztam, amikor a szomszéd srácok kopogtak, hogy gyerünk reggelizni. Mint kiderült, félrehallottam az instrukciókat, és igencsak bele kellett húzni, hogy a konyha zárása előtt odaérjek. Tisztáztuk az előző este dolgát is. Az történt, hogy bár akkor nem kopogtak, de küldtek facebook üzenetet, hogy megyek-e velük, amit vagy a körülményes internet miatt, vagy mert addigra már lefeküdtem, nem kaptam meg, vagy nem vettem észre, hogy megjött. Úgyhogy kellemesen csalódtam a fiúkban-lányokban, nem olyanok, mint itthon annyian, akikkel eddig dolgom volt, akik az első adandó alkalommal leráztak, kihagytak mindenből. Na, de rohanás lefele!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-CWwJN-GCdSw/W8O_XX0e9bI/AAAAAAAABBI/oo4vMM2XdDAc21rg0nmXRm4tRsr4s2I1wCLcBGAs/s1600/mccamp2018reggelitosu.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1234" data-original-width="1032" height="640" src="https://4.bp.blogspot.com/-CWwJN-GCdSw/W8O_XX0e9bI/AAAAAAAABBI/oo4vMM2XdDAc21rg0nmXRm4tRsr4s2I1wCLcBGAs/s640/mccamp2018reggelitosu.jpg" width="534" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szinte üres az étkező, egy-két japán szállóvendég imitt-amott. Kiszúrtam két olasz csapattársamat és egy maláj kollégát - felismertem őket facebookos fotóikról. Bemutatkoztam, majd a svédasztalos menü felderítése után leültem közéjük. A választék nem volt nagy, de minden, amit kóstoltam, finom volt. Japán omlett, amit téglaformára sütnek és kis téglalapokká szeletelnek fel. Meglepően édes, mert cukorral készítik. Elena, az olasz lány pont emiatt nem szereti, de nekem nagyon bejön a repülős menüből már ismerős lágy tésztájú mini zsömlével kombinálva. Mini virsli, semmi különös, de nem is rossz. A rizst most átugrottam, a levest és a pikáns szószos ételeket is. Viszont a sült halfilé! Sötét színű, de nem volt odaégve. Kicsit olajos ízű, minden esetre nagyon jó! Vicces belegondolni, hogy előző nap mekkora magabiztossággal jelentettem ki, hogy nem szeretem a halat annak fényében, hogy ilyen jót, mint most nem is nagyon ettem még!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-6SjvJSwg6Cw/W8O79J7ikYI/AAAAAAAABAc/NMBu5-wun74dFD4MfLRZIBcvW3dTYvXuwCEwYBhgL/s1600/mccamp2018sushi4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1149" height="640" src="https://4.bp.blogspot.com/-6SjvJSwg6Cw/W8O79J7ikYI/AAAAAAAABAc/NMBu5-wun74dFD4MfLRZIBcvW3dTYvXuwCEwYBhgL/s640/mccamp2018sushi4.jpg" width="458" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggeli után Hyrohiku, a maláj srác elment a szálloda pénzbedobós mosodájából visszaszerezni a ruháit, majd lőni pár fotót a közeli házakról referenciakép gyanánt. A többiekkel szétszéledtünk, hogy összekészüljünk a találkozó előtt. Az editorok felhívták rá a figyelmünket, de a paksamétában is kiemelték, hogy a japánok pontos emberek, fontos, hogy mi is mindig időben jelenjünk meg a megbeszélt helyen. Vasárnap délelőtt tíz órakor kiránduló busz várt ránk a hotel parkolójában. Útravalóul mindenki kapott egy félliteres ásványvizet, majd nekivágtunk a több órás útnak. Irány Takamori, a Kumamotói Nemzetközi Mangatábor helyszíne!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Folytatás következik!</i></div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-18641193529758804932018-10-12T13:25:00.000-07:002018-10-12T13:25:04.369-07:00Mangatábor Japánban 1. - Rákészülés és repülőút Tokióba <div style="text-align: justify;">
<i>Egy nagy nemzetközi mangarajzoló pályázat szervezői meghívtak egy Japánban tartott táborba, ahol a szakmai programok és városnézés mellett az a megtiszteltetés is ért, hogy átvehettem díszoklevelemet a versenyen nyújtott teljesítményemért. Ha kíváncsiak vagytok, milyen volt a híres mangakák és a bő ötven, a világ minden tájáról érkező díjazott alkotó társaságában eltöltött néhány nap, kövessétek új cikksorozatomat, aminek első részét lejjebb görgetve olvashatjátok!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-w0gWSbaSqV0/W8DupeIJwiI/AAAAAAAAA-g/hVdG-RcAAJwnfKKmdQpvS9H2mhqXgiTbQCLcBGAs/s1600/mccamp201801.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1073" data-original-width="1403" height="305" src="https://1.bp.blogspot.com/-w0gWSbaSqV0/W8DupeIJwiI/AAAAAAAAA-g/hVdG-RcAAJwnfKKmdQpvS9H2mhqXgiTbQCLcBGAs/s400/mccamp201801.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kijutni Japánba legalább egyszer azt hiszem, minden mangarajongó vágya. Az én bakancslistámon is szerepelt középiskolás, <i>Dragon Ball</i>-függő koromtól fogva, de amilyen sokba kerül már önmagában a repülőjegy is, az évek során valahogy letettem róla. Volna rá félretett pénzem, egzotikus ételekre, programokra, japán holmikra elszórni még oké is lenne, de sajnálnék annyit magára a közlekedésre költeni. Amióta azonban a <a href="http://www.manga-audition.com/" target="_blank">Silent Manga Audition</a> beszivárgott az életembe, a nagy utazás újra realitássá vált. A pályázat nyolcadik fordulóján elért helyezésemnek köszönhetően 2017. december végétől folyamatos kapcsolatban állok a SMAC! team editoraival, két új közös projekten is túl vagyunk azóta. Talán ez is segített, hogy a szervezők felvételt szavazzanak meg számomra a korábbi fordulók szerintük legígéretesebb nyerteseiből toborzott <a href="http://smacmag.net/masterclass/?_ga=2.88764443.1617238666.1539274412-904742523.1484147321" target="_blank">Master Class</a> tagjai közé. Az új tagokat az időről időre Japánban megrendezett banketteken avatják, ráadásul az utazás és az ott tartózkodás minden költségét állják. Így történhetett, hogy élve a kivételes lehetőséggel, 2018. szeptember 14-én útra keltem a manga hazájába! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Érdemes tudni rólam, hogy a pénzkérdést félretéve sem vagyok egy nagy utazó. Korábban a díszállattenyésztő hobbi miatt nem is igen mozdulhattam ki, mert ha megtettem, visszatértemkor mindig valami katasztrófahelyzet fogadott. Pár napnál tovább ezért nem is maradtam távol, és legmesszebbre is Prágába, vagyis a "szomszédba" utaztam - még középsulisként, busszal, nagy társaságban. Nem tökegyedül. Táborozni se jártam soha egy érettségi utáni küzdősport tábort leszámítva, ami meg pont olyan rosszul sült el, ahogy addig is képzeltem az ilyen alkalmakat. Gondolhatjátok, hogy az öröm mellé jutott egy kis pánik is, ami egyenes arányban fokozódott a tábor facebook csoportjában az editorok által csepegtetett tudnivalók szaporodásával.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A legnagyobb para a közfürdő és a régi típusú japán wc dolgában generálódott, mivel a programismertető szerint az idő nagy részét egy hagyományos japán szállóban és egy régi általános iskolában terveztük tölteni. Nem vagyok különösebben exhibicionista, és a térdem, bokám is rossz - tudjátok, nem tudok guggolni... Ami azt illeti, huzamosabb ideig seizában vagy törökülésben ülni se, ami megnehezíti a tradicionális japán életérzés maradéktalan élvezetét. Aztán ott van az idegen nyelv kérdése. Iskolában kifejezetten jó voltam angolból, de jelenleg, bár általában mindent megértek, amit normál tempóban mondanak, beszélni nem beszélek folyékonyan. Mindezeket figyelembe véve kicsivel talán érthetőbb, hogy volt pár pillanat, amikor - bármennyire is butaságnak hangzik - legszívesebben lemondtam volna az utat. De nem tettem, mert tudom, hogy nem akárkit hív meg csak úgy egy <a href="http://www.coamix.co.jp/en/" target="_blank">valódi japán mangakiadó</a>, és lehet, hogy ilyen alkalom számomra sem adódik többet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-N2XCMnfHrzc/W8D7Jt4-PXI/AAAAAAAAA_U/BdncGgh_WycNvG8FBWC2EKPsDo2rN6E3QCLcBGAs/s1600/mccamp201806.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="877" data-original-width="1169" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-N2XCMnfHrzc/W8D7Jt4-PXI/AAAAAAAAA_U/BdncGgh_WycNvG8FBWC2EKPsDo2rN6E3QCLcBGAs/s400/mccamp201806.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az útlevelem ezer éve lejárt, úgyhogy mindenképpen újat kellett csináltatni még jóval a zarándoklat előtt, hogy mihamarább repjegyet foglalhassanak számomra. Vízum szerencsére nem kellett, és elegendő költőpénzt is tudtam váltani még épp időben, mert az előkészületek javát az utolsó hetekre hagytam az <a href="http://smacmag.net/v/smaex3mc/fusion-by-gabor-molnar/?_ga=2.97155359.1617238666.1539274412-904742523.1484147321" target="_blank">aktuális SMA manga</a> elhúzódó munkálatai miatt. Megírták, mit vigyünk magunkkal, hogy viselkedjünk, ha már ott vagyunk, hol és kikkel leszünk egy szobában elszállásolva meg hasonlók. Előre felmérték, van-e valami különleges igényünk az ételeket és elhelyezést tekintve (pl. ételallergia, vallási előírások miatt), illetve lehetőséget biztosítottak az utazás előkészületei során felmerülő költségek visszaigénylésére (pl. taxi, vonatjegy a reptérig, nagykövetségig, ételvásárlás az odaút alatt, ha blokkal igazoljuk), úgyhogy mondtam is nekik, itthoni mércével szokatlanul nagyvonalú a stáb. Hasonlót eddig csak a Szegedi Képregényfesztiválon való részvételkor tapasztaltam kiállítóként, nyilván a szervezők anyagi korlátaival arányosan. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gondoltam, nem illik ezek után üres kézzel menni. Nem lehetett tudni, hány editor lesz ott, és hogy lesznek-e olyanok, akiket még nem ismerhettünk, mert addig a háttérben ténykedtek (többségüknek nem csak a mangakák istápolása, hanem saját webes cikksorozat vezetése, oktatóvideókban szereplés is a feladata, egyebek mellett). Ezért ahelyett, hogy vettem volna tíz zacskó flancosan csomagolt pirospaprikát a Váci utcában, amiből 1-5 darabot aztán hazahoztam volna, kollektív ajándékot szántam nekik - konkrétan egy magyar képregényes pakkot. Mivel a meghívás egyik célja a különböző országok képregényes kultúrájának feltérképezése, úgy éreztem, hasznosnak találják majd.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-3oxpPByPzWA/W8D4okD-uTI/AAAAAAAAA-8/sq_-ojG3Wi8EE3xHX9HduJoBhqHU8ItmgCLcBGAs/s1600/mccamp201804.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1203" data-original-width="1600" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-3oxpPByPzWA/W8D4okD-uTI/AAAAAAAAA-8/sq_-ojG3Wi8EE3xHX9HduJoBhqHU8ItmgCLcBGAs/s400/mccamp201804.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kerültek a csomagba friss (egy-két éven belül megjelent) szerzői munkák, hogy bepillantást nyerjenek a mai trendekbe, meg pár régebbi, amik valamilyen szempontból különlegesek voltak. Jutottak bele a klasszikus adaptációs vonalról származók is magyar képregénytörténeti jelentőségük okán csakúgy, mint egy-egy mostani <i>Füles</i> és <i>Kedvenc</i> rejtvénymagazin, hogy lássák természetes környezetüket. Rádobtam még a halomra egy jubileumi <i>Mondo</i> magazint és egy katalógust is a nyáron az Országos Széchényi Könyvtárban tartott képregénykiállítás anyagáról, illetve pár gyöngyszemet a hazai mangakiadás sötét múltjából (Semices kiadású <i>Sailor Moon</i>, <i>Video Girl Ai</i>, stb.). Írtam angol nyelvű lábjegyzetet mindegyikhez, hogy tudják, miről szólnak, és miért fontosak. Nagy részüket vettem, néhányat kedvezményesen vagy ajándékba kaptam, illetve amik már nem hozzáférhetők, saját gyűjteményemből áldoztam fel. Ezeket elosztottam a bőröndöm és a kézipoggyászom között, hogy ha az előbbit a reptéren elkeverik - na emiatt is rettegtem már előre egy ismerősöm egészen friss tapasztalata miatt -, legalább a fele időben megérkezzen. A 33 különböző méretű és formátumú kiadvány összértéke miatt kicsit aggódtam, hogy vámfizetésre köteleznek, vagy egyes pucérkodós, belezős jeleneteknél kinyitva fennakadnak majd csomagellenőrzésnél. Szeretik ilyesmivel riogatni az egyszeri turistát a japán vámügy hivatalos oldalán...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-TMD5nvvba5c/W8D7gWc-qAI/AAAAAAAAA_c/yoMHlrqZWBsA6ShGA4sJI-xlLpmvAilrQCLcBGAs/s1600/mccamp201805.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="877" data-original-width="1169" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-TMD5nvvba5c/W8D7gWc-qAI/AAAAAAAAA_c/yoMHlrqZWBsA6ShGA4sJI-xlLpmvAilrQCLcBGAs/s400/mccamp201805.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az indulás előtti napokban kaptunk pár hasznos infót arra az esetre, ha elektronikai cikkeket szeretnénk odakint vásárolni. Ebből a jóhiszemű posztból valahogy aztán a Master Class facebook csoport átcsapott online piactérré, ahol mindenki előre leadhatta a rendelést, hogy mit szeretne venni Japánban, amit érkezéséig az editorok igyekeznek majd beszerezni, hogy ne kelljen időt pazarolni a helyszínen a keresgélésre. Számomra a vadászat öröme része a kalandnak, nem nyújtottam be semmire az igényemet. Konkrét elképzelésem úgysem volt, azt terveztem, biztos találok éppen elég kafa cuccot, amikor majd ott cirkálunk Tokió utcáin. A bőröndöt is úgy pakoltam, hogy hazafelé maradjon hely a szuvenírnek - no meg a rengeteg fancy rajzeszköznek, amit az utolsó nap programjába illesztett, Sekaido művészellátóba tett látogatáskor zsákmányolhatok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Volt azért egy kis ijesztgetés is, mert pont akkoriban volt tájfun sok helyen nem csak Japánban, de az egész környékén. Nagyon rusnya tájfun-térképet mutogattak nekünk, és elláttak egy rakat telefonszámmal, e-mail címmel, egyéb elérhetőséggel, hogy ha bármi van, a szervezők segíteni tudjanak. Ami jó, mert nem attól féltem, hogy lezuhanunk, hanem attól, hogy esetleg lezárják a reptereket, máshová irányítják a gépet, csúsznak járatok, ami aztán felborít mindent, én meg ott rohangálok majd tanácstalanul egyik termináltól a másikig, életem első repülőútja pedig káoszba fullad. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az indulás előtti utolsó héten elmentem beszerezni pár új göncöt, sajna egy időben ezzel az új járványszerűséggel. Előtte is tömegesen krehácsoltak a nyakamba a buszon, de immár az egész bevásárlóközpont járványügyi központtá vált. Mindenki akkorra időzítette a shoppingolást, mert akció volt a C&A-ban, ami pedig egyenesen lepratelep benyomását keltette. Azt még valamennyire megértem, hogy hétköznaponként a nagy igyekezetben emberek betegen mennek dolgozni, de hogy egy rohadt pulóver egy ezressel olcsóbban többet érjen, mint mások egészsége, arra a szememben nincs bocsánat. Senki nem szeretne betegség miatt lecsúszni egy méregdrága repülőútról (még ha más is fizeti), jogosan tarthattam ennek lehetőségétől. Találjátok ki, megbetegedtem-e az indulás előtt négy nappal a leprások miatt?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
13-a, csütörtök este, kigyógyultam valamennyire. Az utazás előtti éjszaka hajnali kettőig forgolódtam az ágyban, aztán lassan egyértelművé vált, hogy nem fogok tudni elaludni. Így is lett. Korán reggel ki Ferihegyre, majd becsekkolás. Az útiterv a következő volt. Közvetlen járat innen Japánba nincs, szóval Pestről a SWISS gépén előbb az ellenkező irányba, a svájci Zürichbe kell repülni, nem egészen másfél óra. Onnan viszont majdnem fél nap alatt jutok majd el ténylegesen Japánba, a Narita reptérre. Ott váltás az ANA belföldi járatára, még két óra Fukuokába. Átszállásra másfél-két óra áll rendelkezésre minden esetben. Habár az eredeti elképzelés szerint a csomagomat már csak a legvégső állomáson kellett volna felvennem, a reptéri munkatárs figyelmeztetett, hogy Japánba belépéskor úgyis megnézik a pakkomat, ezért csak Tokióig csekkolja be. Jó. Hamarabb kiderül, ha loptak belőle a hírhedten enyveskezű magyar reptéri csomagdobálók. A felszerelt lakatot is biztos pillanatok alatt lekapnák, de úgyis csak azért tettem rá, hogy inkább egy lakat nélkülivel próbálkozzanak. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A biztonsági ellenőrzés után már itthon egy kis "külföld" fogadott: a reptéri boltokban rengeteg olyan árut kapni, amit az átlagos hazai boltokban nem. Hasonló érzés fogott el, mint kiskoromban a Déli pályaudvarnál működő "dollárboltban" tett látogatásokkor, amikor anyukámék ritkás külföldi kirándulásaikból megmaradt valutáját mentünk elkölteni akkor még egzotikusnak számító Mirindára, Toblerone csokira, legóra meg ilyesmikre. A gyomrom háborgott a nagy izgalomban, de csak betoltam egy croissant-ot meg egy muffint egy kis ásványvízzel. Ez is kétezer forintba került, mert reptér, de az éhezést sem láttam jobbnak úgy, hogy első repülősként (repülőként? repperként?) nem tudtam, mire számítsak kajafronton a mindent egybevetve nagyjából egy napos úton. Blokkokat nem gyűjtögettem, vendéglátóim így is épp eleget áldoztak már rám. Ne filléreskedjünk, ha nem muszáj.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-8XsmtJtlHaw/W8Dv6UVT2pI/AAAAAAAAA-o/EDxO3jVDcv4AtX2OboDilrBKxuDj2fP3gCLcBGAs/s1600/mccamp201802.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="842" data-original-width="631" height="400" src="https://2.bp.blogspot.com/-8XsmtJtlHaw/W8Dv6UVT2pI/AAAAAAAAA-o/EDxO3jVDcv4AtX2OboDilrBKxuDj2fP3gCLcBGAs/s400/mccamp201802.jpg" width="298" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mosolyogj! A háttérben minden hatodik ember göthös!</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Micsoda meglepetés - a tiszteletemre a reptérre is kivonult a járványügyi intézet! Fordulni se tudtam, mindenhonnan krehács. Csináltam is szelfit a fuldokló tömeggel. Az út első szakasza ezt leszámítva kellemesnek volt mondható. Az ablak mellé kaptam helyet. Mindenki azt kérdezte itthon, nem félek-e a repüléstől, meg hogy nem fogom-e kidobni a taccsot, de a helyzet az, hogy a szomszédaim egy ablakra tapadt ötéves mellé ültek, aki aznap járt először a majálison. A felpattanás is vicces volt, de a kedvenc részem, amikor szinte oldalra fordulva kanyarodik a gép. A horizont egészen a fejem fölé került, az addig alattam elterülő erdős táj pedig bolyhos falvédővé vált. Hamarosan reggelit szolgáltak fel, vajas croissant-ot (ismétlés a tudás atyja), itókát és egy apró SWISS logós svájci csokit. Gyorsan megérkeztünk Zürichbe, eddig minden oké.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a reptér kicsit cifrábbnak tűnt a Liszt Ferencnél. A megfelelő kapuhoz előbb azt a kijáratot kellett megtalálni, ami az ellenőrző ponton át (egy leolvasóra téve csekkolják az útlevelet, jól megnézik az arcunkat üvegajtón keresztül) egy olyan kisvasúthoz vezet, ami majd egy kétperces döcögéssel a megfelelő terminálba szállít, miközben a hangosbemondóban madárcsicsergés és tehénbőgés váltakozik. A csatlakozásra várva belefutottam egy kirándulásból hazaigyekvő japán általános iskolás osztályba, egy gépen utaztunk Tokióig. Ezalatt több különbséget is megfigyeltem rajtuk az itteniekhez képest. Először is, bár voltak köztük kis leprások, de mindegyik szájmaszkot viselt, hogy ne betegítse meg a környezetét. Másodszor, tudtak viselkedni. Nem üvöltöztek, nem csapkodtak, és amikor rosszalkodtak, az úgy nézett ki, hogy sűrűn cseréltek üléseket, és feltérdeltek a székben, hogy hátrafordulva beszélgessenek a mögöttük ülő társaikkal, nem zavaró hangerővel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-fAlXXbkMYNE/W8DxRvt7B9I/AAAAAAAAA-w/K6rrGhARrFEdvWQK8cvv5BuYLDufoDZXwCLcBGAs/s1600/mccamp201803.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="686" data-original-width="631" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-fAlXXbkMYNE/W8DxRvt7B9I/AAAAAAAAA-w/K6rrGhARrFEdvWQK8cvv5BuYLDufoDZXwCLcBGAs/s400/mccamp201803.jpg" width="367" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Már ráharaptam, amikor eszembe jutott, hogy ha nincs fotó, akkor meg sem történt.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, elvárás-e a légitársaságok részéről, hogy a légiutas-kísérők szépek legyenek, de mindenesetre azok voltak. Végig mosolygósok, kedvesek, ami nyilván munkaköri kötelesség. Viszont a legszebb, talán japán lánynak több arcát is láthattuk, ami szerintem nagyon vicces volt. Éppen töltögette az utasok poharait az említett, szinte túl udvarias modorban, de egyszer csak az egyik gyerek mondhatott valamit, mert hirtelen az irányukba nézett, és az összes kellem eltűnt az arcáról. "Kis szaros!"- tekintet. A későbbiekben megfigyeltem, hogy a japán stewardessek más stílusban szolgálták ki a nyugati turistákat és a japán felnőtteket, idősebb diákokat, mint a japán kisiskolásokat - két üléssor között hirtelen komolyra váltva, mintha tanárnővé változtak volna. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ne tévesszen meg senkit a "B" jelzés a jegyen, ez a SWISS-nél nem business class, hanem turista osztály. Amivel semmi gond, nem is vártam el többet, csak hát a lábaim jó hosszúak, úgy férek csak el, ha kisterpeszben a térdeim az előttem lévő ülés két sarka mellé nyúlnak ki. Szerencsére csak a jobboldalamon ült egy nagydarab srác, és ő se nagyon nyújtogatta felém a térdét. Esetleg az út vége felé, de igazat adtam neki, mert addig az ő lábai nyomorogtak, hogy az enyémek úgy-ahogy elférjenek. Tőlem balra egy középiskolásnak saccolt japán lány ült. Majd kuporgott. Mindenféle pózokat vett fel. Összegömbölyödött. Ő megtehette, mert bőven elfért az ülésben. De az élet nem habos torta. Amikor eljutott oda, hogy aludni szeretne, próbált erre hajolni, arra hajolni, de nem nagyon ment a dolog. A még legtűrhetőbb pozitúra a homlokának a lenyitott uzsonnaasztalra támasztása volt, esetleg a minden üléshez járó kispárnával és pokróccal kombinálva. Én azokat végig az ölemben fogtam. Rohadt kényelmetlen volt, pedig feldobhattam volna a csomagtartóba, ha lett volna annyi eszem, meg nem lett volna olyan körülményes a fészkelődés egy középső ülésből. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan elkezdték körbetolni az italos kocsikat. Csak egy üveg mentes vizet kértem, és beosztottam, mert nem vonzott a repülőn lévő közös wc, mint egyetlen opció. Vagyis de, a sorban állás kicsit vonzott. Kiosztottak egy-egy kis csomag sós kekszet. Pár óra múlva előkerült az első rendes kaja is. Valami tojásos masszás anyag hússal meg párolt zöldséggel. Igazából már nem emlékszem rá, elég felejthető volt, bár nem kifejezetten rossz. De jutott mellé majonézes káposztasaláta, joghurt, kis, puha tésztájú zsömleféle, hozzá vaj és dzsem is. Mintha egy tálcán szolgálák volna fel a tízórait és az ebédet. A joghurtot és a salátát átugrottam, mert nem akartam, hogy meghajtson, de fájó szívvel, mert utálok ételt kidobni. Láttam viszont, hogy a csajszi a salival kezdte, úgyhogy megkínáltam az enyémmel. Ez a fejemben úgy játszódott le, hogy én udvariasan felajánlom, ő megköszöni és örömmel elfogadja. Mindenki boldog, én pedig annak tudatában folytatom az ebédet, hogy aznap is cselekedtem valami jót, és az étel sem a kukában kötött ki. A valóságban viszont ez úgy nézett ki, hogy én, mint nagydarab, vadidegen külföldi váratlanul odahajolok, megkérdem angolul, hogy "-kéred az enyémet is?", mire a ő riadtan a széktámlához simul, és mondja, hogy "-nem!". Ennyiben maradtunk, de innentől még kínosabbá vált a fészkelődés, nehogy hozzáérjek, és azt higgye, molesztálom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tetűlassan telt az idő, olvasással próbáltam elütni. Molnár Gábor <i>Éjbe zuhant évek</i> című önéletrajzi regényét vittem magammal. Ott vettem fel a fonalat, hogy az író vakságát okozó balesete után hazaindulna Brazíliából Magyarországra. Egyik folyami kikötőből a másikig utazik számos kényelmetlenség között, míg végül felszállhat az Európába tartó óceánjáróra. Mikor vonatja befut a Keleti pályaudvarra, első dolga, hogy taxival elvigye két Dél-Amerikában fogott és ládákba csomagolt óriáskígyóját a pesti állatkertnek ajándékba, amin persze az út során mindenki ledöbben. De a neheze eztán jön - nem csak a protagonista, de az olvasó számára, az én számomra is. A huszonéves Molnár ugyanis csak annyit árult el levelében az itthoniaknak, hogy látászavarban szenved. Annál a jelenetnél, amikor érkezésekor senki nincs otthon, ezért a munkahelyén keresi fel anyját, aki csak ott tudja meg, hogy fia megvakult, inkább letettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-D73C0NcY8v0/W8EAIWnOLqI/AAAAAAAAA_o/CRFoKWo0Ld8Y7UWLsZxO26zu3bLx_U1MACLcBGAs/s1600/mccamp201807.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="877" data-original-width="1169" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-D73C0NcY8v0/W8EAIWnOLqI/AAAAAAAAA_o/CRFoKWo0Ld8Y7UWLsZxO26zu3bLx_U1MACLcBGAs/s400/mccamp201807.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is nagyon tudtam volna olvasni ha akartam volna se, mert lekapcsolták a villanyt, lehúzták a sötétítő függönyöket, és csak egy kis halovány pilács égett. Ha valaki lámpát gyújtott maga fölött, odamentek a légikisasszonyok, és leoltották. Ekkorra jutottam el oda, hogy mindenem fájt, felállni meg nehézkes lett volna a körülöttem ülők miatt, és amúgy sem segített volna sokat. Az előttem lévő ülés támlájába épített képernyőn elvileg tudtam volna filmeket nézni, a gyakorlatban viszont rossz volt a kép, a távirányítót meg a karfából, szinte az alvó lány alól kellett volna kipiszkálnom, amibe szorosan bele volt gyógyulva. Egyszer megpróbáltam, pont úgy festettem, mint aki bizalmaskodni akar, rohadt gyanús volt. Aludni nem tudtam, úgyhogy kezdtem kicsit élve eltemetve érezni magam. Vagy még inkább úgy, mint amikor kiskoromban egy műtét miatt egy éjszakát kórházban kellett töltenem - a félhomály, a neszek, a nővérke - stewardess időnkénti sertepertélése közöttünk és a lázálomszerű képek álom és ébrenlét határán. Néha légörvénybe futottunk, ami kicsit meghullámoztatta a gépet. Ilyenkor örültem, és vártam a következőt, mert legalább történt valami.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szinte el se akartam hinni, amikor egyszer csak elkezdték felrángatni a függönyöket, és tolták befelé a felszolgáló kocsikat. Forróvizes kéztörlő kendőket kaptunk, amit Japánban étkezések előtt használnak. Jött a második fő étkezés. Főtt rizs, szószos sült disznó darabkák. Határozottan jól sikerült. Mellé a kötelező puha minibuci vajjal és dzsemmel, gyümölcssaláta. Dobozos jégkrém. Ez aztán nagyon kell a sok prüszkölőnek! Otthagytam, nehogy visszaessek. A többit megettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Még korábban kiosztottak két kitöltendő űrlapot, amit elkérnek az embertől az országba lépéskor. Hol fogunk megszállni, van-e nálunk egy bizonyos összeg feletti készpénz, van-e elvámolni való árunk, büntetett előéletűek vagyunk-e, ilyesmikre kellett válaszolni rajtuk. Amikor a pilóta bejelentette, hogy hamarosan megérkezünk, mindenki pánikszerűen nekiesett a kitöltésnek, látszólag nagy rutinnal. Én nem voltam rutinos, ezért már az út elején elkezdtem kitöltögetni, és mostanra majdnem el is készültem. Nem értettem, mire vonatkozik egy bizonyos pont, de megkérdeztem egy légikisasszonyt, aki segített. Az igazság az, hogy itthon rengeteget olvastam ezekről a papírokról, és szinte minden oldalon előre riogattak olyan dolgokkal, amiket nem is kérdeztek (pl. hogy MINIMUM mennyi pénzt viszünk magunkkal - hogy elhiggyék, turisták vagyunk, nem illegális bevándorlók). Meg hogy rövid interjúra számíthatunk a reptéri őrök részéről. Másrészről az is igaz, hogy hiába tudok angolul, ha a hétköznapokban nem használt szavakat használtak olyan fogalmakra, amiket sokkal közérthetőbben is meg lehet nevezni. Az ilyesmik jól megkavartak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Akárhogy is, a leszállást megkezdtük, és rövid idő múlva, életemben először japán földre léptem. Nyirkos, borús idő a Narita reptéren. Követtem a jelzéseket, elindultam a csomagfelvétel felé, de mielőtt nekivágtam a labirintusnak, beugrottam a mosdóba. A wc-t nem néztem, de a piszoár igényes. Ez biztató, talán nem hagy el jószerencsém a rötyivel kapcsolatosan a jövőben sem! A csap olyan modern, hogy nem is jöttem rá, hogy működik. Összevissza fogdostam, kerestem egy gombot vagy fotocellát, mire random pillanatban elindult a víz, majd elállt. Más is így járt, nevettünk a dolgon. Volt még bőven időm a következő gép indulásáig, de nem tudtam, meddig tart a beléptetési procedúra, úgyhogy gyorsan indultam is tovább. A gépemről mindenki előrement már. Szinte egyedül lézengtem a kihalt folyosókon, miközben próbáltam feldolgozni, hogy én most frankón Japánban vagyok! Hiába próbáltak némelyek lehúzni, hogy a képregényezéssel nem viszem semmire, meg hogy a japánok direkt elzárkóznak a nyugati alkotóktól, ha mangáról van szó, valahogy mégis ide kerültem!</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Folytatás következik!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-beIQxSlhD5g/W8EDBexrlgI/AAAAAAAAA_0/J4Df9NzSfVESs8btXoY9QbLxsapUMl2bgCLcBGAs/s1600/minunplusle300dpi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1088" data-original-width="1600" height="271" src="https://3.bp.blogspot.com/-beIQxSlhD5g/W8EDBexrlgI/AAAAAAAAA_0/J4Df9NzSfVESs8btXoY9QbLxsapUMl2bgCLcBGAs/s400/minunplusle300dpi.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-56528722649052339382018-06-03T09:50:00.001-07:002018-06-03T10:31:08.059-07:00Teknőslovasok<div style="text-align: justify;">
<i>True Riders</i> című munkám a Silent Manga Audition nemzetközi mangapályázatra készült, és Grand Prix Runner Up helyezést ért el. <a href="http://smacmag.net/v/sma8/true-riders-by-g%C3%A1bor-moln%C3%A1r/?_ga=2.165415359.1885401151.1519936834-904742523.1484147321#0" target="_blank">ELOLVASHATJÁTOK A SZERVEZŐK WEBOLDALÁN</a>. Legújabb bejegyzésemben összeszedek egy rakás dolgot a keletkezéséről, a karakterek és a setting összehozásáról, rajzolásügyi megfontolásokról.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-XVGvlym1QCY/WxQJH2QICxI/AAAAAAAAA8k/WUSANTh7yngh7ZFt65Nagui1gACgTzu3gCEwYBhgL/s1600/20180603_164305.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="828" data-original-width="1199" height="275" src="https://4.bp.blogspot.com/-XVGvlym1QCY/WxQJH2QICxI/AAAAAAAAA8k/WUSANTh7yngh7ZFt65Nagui1gACgTzu3gCEwYBhgL/s400/20180603_164305.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://tachikiri.blogspot.hu/2017/10/ajanlo-araki-mangaoktato-konyve.html" target="_blank">Araki Hirohiko szerint</a> a manga négy alappillére fontossági sorrendben a karakter, a történet, a környezet és a téma. Mégis az utóbbiból indulnék ki, hiszen ez a szempont volt adott. A pályázaton ugyanis minden alkalommal más-más témára, jeligére várnak alkotásokat, amin felül viszonylag kevés dologban kötik meg a kezünket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Téma</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A pályázat nyolcadik körének jeligéje a "Fair Play" volt. <a href="http://tachikiri.blogspot.hu/2018/05/sakk-es-ki-shou-ten-ketsu.html" target="_blank">Legutóbbi bejegyzésemben</a> már írtam arról, hogy milyen gondolatokat ébresztett bennem a dolog. Vegyük fel ott a fonalat, hogy nem voltam benne biztos, akarok-e még egy nevezést leadni ugyanarra a versenyre, mert semmi új mondanivalóm nem volt a "versenyzünk és a nehézségek közepette összebarátkozunk az ellenféllel" tematikán felül. Ami nagyon shounen mangás, nagyon gyakori is a pályaművekben, de érzésem szerint futószalagtermék. Aztán gondoltam, kipróbálom, meddig jutok, ha nem próbálok mindenképpen (rosszul értelmezett) eredeti lenni az alapok elsajátítása előtt. Szóval "friendship, effort, victory" for the win. Csak arra kellett vigyáznom, hogy ne valódi sportot ábrázoljak, tekintve, hogy egyiknek sem ismerem a pontos szabályait, eszközeit, kutatásra meg nem volt idő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Környezet</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nagy ötletelésben valamiért beugrott a <i>Star Wars - Episode 1</i> fogatversenye, majd a <i>Saber Rider</i> anime első része. Főleg utóbbi indította be a fogaskerekeket. A sivatagi helyszín nagyon vonzó, ha lassan rajzolunk, vagy bármi miatt nem akarunk bonyolult szerkesztett hátterekkel foglalkozni. Lett végre egy fix pont! Sajnos a járművek már nem olyan szép organikusak, nem megkerülhető a szabályos formák ábrázolása technikai kütyükkel, amikhez sose értettem és sose érdekeltek. Plusz kitalálni hihető sci-fi járműveket számomra nem olyan könnyű. Ezt megpróbáltam úgy kicselezni, hogy robotállatokat rajzolok, amiken a karakterek lovagolnak. Így elég lett volna az állatfigurák főbb tömegeit kicsit darabosra venni, pár szellőzőrostát meg drótot tenni ide-oda.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-bQcc4fyt9aw/WxQJH-U2faI/AAAAAAAAA88/uB4dd6c0eIYOA4r2ZeLfeZV1PSnacKEpgCEwYBhgL/s1600/20180603_163954.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="737" data-original-width="983" height="298" src="https://1.bp.blogspot.com/-bQcc4fyt9aw/WxQJH-U2faI/AAAAAAAAA88/uB4dd6c0eIYOA4r2ZeLfeZV1PSnacKEpgCEwYBhgL/s400/20180603_163954.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végül két dolog döntötte el a kérdést. Egyrészt a jelenetben, ahol a motorosok átülnek a teknősökre, hogy teknősháton fejezzék be a versenyt, a komikus hatás elérése végett nagyobb kontrasztot éreztem szükségesnek jármű és "jármű" között. Számomra a robotállat már majdnem rendes állat abból a szempontból, ahogy a gazdáik viszonyulnak hozzájuk (ha nem csak <i>rule of cool</i> alapján alkalmazzuk őket, hanem van is funkciója az állatszerűségüknek). Vagyis számítunk rá, hogy van affinitásuk az állatokhoz, így nem olyan meglepő, ha segítségül hívják őket a történet egy pontján. Egy vad motorosról viszont nem ez az első, ami eszünkbe jut, ezért meglepőbb, hogy eszébe jut átülni motorról teknősre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másrészt próbáltam kicsit előre tervezni. Többször előfordult eddig, hogy a SMA első helyezettjeiből pár perces élőszereplős fimet forgattak. Úgy okoskodtam, hogy növelem erre az esélyeimet, ha átírom a settinget űrversenyről rendes földi motorosbandák uralta kietlen tájra. Így olcsóbb lehetne az előállítás, mert nem kell idegen lényeket meg űrjárgányokat gyártani/animálni, ill. szponzort is találhatnak hozzá pl. használt motoros stúdiók személyében. Óriásteknősök pedig léteznek, és arra a pár másodpercre el is bírnak embereket. Az állatkert, ahol nevelik őket, pedig csinálna magának reklámot a filmmel, mint a Tobu állatkert <a href="https://soranews24.com/tag/grape-kun/" target="_blank">Grape-kun nevű pingvinjével</a>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-ZgBC_K1N9Sk/WxQJGsCuj7I/AAAAAAAAA9E/jYXaOQJqnLw-ySgfYW_mA0T02KPVeceMQCEwYBhgL/s1600/20180603_163345.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="737" data-original-width="983" height="298" src="https://1.bp.blogspot.com/-ZgBC_K1N9Sk/WxQJGsCuj7I/AAAAAAAAA9E/jYXaOQJqnLw-ySgfYW_mA0T02KPVeceMQCEwYBhgL/s400/20180603_163345.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Így lett a környezet tehát posztapokaliptikus sivatag motorosbandákkal, sima motorokkal. A martalócvezér járgányát azért kicsit felpimpeltem, erről majd a karakterekről szóló részben. A motorokhoz nem értek, nem is szeretem rajzolni őket (igazából a posztapót sem szeretem), de hát senki nem rajzolta volna meg helyettem, és nehogy már azért dobjak el egy jó sztoriötletet, mert valaminek a rajzolásához nem szoktam hozzá! Nem konkrét motortípust rajzoltam, nehogy a gyártó tiltakozzon, mert kedvenc modelljének nívóját csökkentené, ha üzemhibásan látnák a potenciális vásárlók egy képregényben. Ehelyett sok-sok referenciaképről összeválogattam, mik azok tulajdonságok, amik alapján rögtön felismerhető, hogy egy motort látunk. Mint a pálcikaember, csak motorban. Egy pálcikamotor. Cserébe a teknős sem egy konkrét fajt ábrázol, és még a gyümölcs is kamu.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az oszlopkaktuszok miatt azt mondanánk, Amerikában járunk, de csak a háttér színesítése miatt rajzoltam őket. Ha sivatag, akkor kaktusz, keselyű és állatkoponya - ezt véste belénk a popkultúra. Szimbólumok, amiktől a mainstreamhez szokott olvasó könnyebben azonosítja, hogy mit lát. Fun fact: gyerekkoromban teljesen kiakadtam a jeleneten, amikor a Nils Holgersson openingjéban a rénszarvas egy szikláról szemlélte a tájat nagygiccsesen. Mikor nem bakkecske az, hogy ott pipiskedjen a hegyes csülkeivel! A Storm Riders manhuában meg irreálisan sok és nem normális elrendezésű ága van a szarvasok (a tehén és a borjak!) agancsának...őrület! De alkotóként már úgy gondolom, nem kell és lehet minden apróságban a valóságot másolni. Vannak sokkal kártékonyabb szimbólumok is, lásd aranyhal gömbakváriumban. Ami hát nem ideális a hal számára, ha a befogadó valóságként értelmezi...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Történet</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"A <i>True Riders</i> egy motorosról szól, aki vizet akar szerezni a sivatagban. Ezt egy rivális bandavezér mind magának akarja, de végül a protagonista bajtársiasságával kiérdemli a részét."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ebben a formátumban várják tőlem mostanában az új képregényötleteket a SMA editorai. Igen, furcsa volt elsőre a kötött forma, meg hogy nincs értelme kilóméteres mondatokkal szpemelni a messangert, amikor úgyis megkérnek, hogy azért próbáljam meg így. Főleg, hogy sok fontos részlet, csavar, amit selling pointnak gondolok, nem látszik ennyiből. Viszont a gondolatok rendezésére tökéletes, mert látszik, ki a protagonista, mi a küldetése, mi a fő akadálya annak, hogy ezt teljesítse és mi a megoldás. Az elképzelés szerint ha nem tudjuk ilyen egyszerűen megfogalmazni a lényeget, nem állt még össze elég tisztán a fejünkben a cselekmény váza. Van egy érzésem, hogy nem minden történettípusra lehet ezt ráhúzni, de azért a legnépszerűbb címek - vagy a nyertes pályamunkák többsége - visszafejtve csak összefoglalható ebben a sablonban. Ahogy a <i>True Riders</i> is, habár még csak nem is gondoltam ilyesmire íráskor.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-m08QAfUlUXk/WxQJI24RCtI/AAAAAAAAA9A/9pwr8w-0sOoHTfOWcT7SpZzknjc7HeotACEwYBhgL/s1600/20180603_164554.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="737" data-original-width="983" height="298" src="https://2.bp.blogspot.com/-m08QAfUlUXk/WxQJI24RCtI/AAAAAAAAA9A/9pwr8w-0sOoHTfOWcT7SpZzknjc7HeotACEwYBhgL/s400/20180603_164554.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>1. Bevezetés</u></div>
<div style="text-align: justify;">
A történet indulásától nagyjából a verseny kezdetéig tartó részben tisztázom az alap felállást. Rögtön az első oldalon, nagyban bemutatom a protagonistát, ami mint utólag kiderült, jó pont (a jelenleg kidolgozásra váró mangámhoz is ezt kérték). A környezet belövéséhez is kapunk egy kis mankót a sziklákkal meg a kietlen, repedezett országúton málladozó teherautóval. A protagonista örvendve kukkolja a roncsot a hordókkal, így kezdődik a motiváció megalapozása is, ami a következő oldalpáron tök egyértelművé válik. Az első verzióban üzemanyagért zajlott volna a küzdelem, de úgy éreztem, hogy jobban lehet azonosulni az indítékával, ha valami olyanért harcol, ami alapvető az életben maradáshoz. De a hordókon kívülről nem látszik, ezért be kell mutatni az olvasónak, mi van bennük - erre valók az ivós panelek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hamar előkerülnek a konfliktus okozói az erőszakos ex-pankrátorok képében. Azt várnánk, hogy a két banda egymásnak esik, és óriási vérfürdő árán döntik el, kié a zsákmány. Kiváló alkalom, hogy bemutassam, milyen fából faragták a főszereplőt, aki itt cselekvő hőssé válik, döntése tereli új mederbe a cselekményt. Nevezetesen azzal, hogy mindkét stáb egészségét szem előtt tartva békés megoldást kínál egy motorverseny formájában, amiben kihívja az ellenlábasok vezérét. Vélhetően nem csak pacifista, de ravasz is, mert nem szkanderozni hívja. Az ellenfélről is sokat elmond, hogy belemegy a játékba. Plot convenience-nek tűnik? Hát nem erről szól a sok ellenségből baráttá válós sztoriszál a mainstream shounen mangákban? Gilgames-eposz for the win! De pszt, ezt itt még nem tudjuk!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-xN6AtgMK-nM/WxQJITfzz0I/AAAAAAAAA88/ZtUPKIAYHWE6onYA_DoJ75ou2W0PsCGrgCEwYBhgL/s1600/20180603_164441.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="737" data-original-width="983" height="297" src="https://1.bp.blogspot.com/-xN6AtgMK-nM/WxQJITfzz0I/AAAAAAAAA88/ZtUPKIAYHWE6onYA_DoJ75ou2W0PsCGrgCEwYBhgL/s400/20180603_164441.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>2.<i> </i>Cselekmény kibontása</u></div>
<div style="text-align: justify;">
A verseny kezdetétől a pihenőig tartó rész. Itt már tudjuk, mire megy ki az egész - a protagonista versenyben kell legyőzze ellenfelét a célja eléréséhez. Az a kérdés, hogy sikerül-e neki. A verseny jó ürügy egy kis akcióra. Történetvezetés szempontjából fontos mozzanat az ellenfél balesete, és hogy a protagonista visszafordul érte. Nincs kiloccsant agyvelő meg nyílt törések, mert akkor hogy lesz ebből mese? Szórakoztatni vagyunk itt, nem a napihalálos hírekkel konkurálni! Egyébként pont ezt a megjegyzést fűzte hozzá a zsűri (bár japánul, így guglival fordítottam le), azaz hogy látszik az olvasó szórakoztatására való törekvés a munkán.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Innentől többféleképpen folytatódhatott volna a történet. Amíg egy klasszikus űrmotoros versenyt képzeltem el, annyi lett volna a "Fair Play", hogy ha az ellenfél önhibáján kívül veszít, a protagonista is kiejti magát a játékból, és ketten ülnek a porban, amíg mindenki más be nem fejezi a futamot és meg nem jön a segítség. A sporttársias tematikába azonban sokkal jobban illik, hogy bármi történjék is, a versenyt végigcsinálják igazi játékosokhoz méltóan. Innen ered a cím is; a <i>rider</i> nem csak lovasokra, de motorosokra is utalhat. Így lyukadunk ki oda, hogy... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-xAd_kz-IL7U/WxQRsYw73OI/AAAAAAAAA9M/o-QLsK2sYIUTr8J2jqSjBrlvVjxGlc2wQCLcBGAs/s1600/P1060271.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="737" data-original-width="983" height="298" src="https://3.bp.blogspot.com/-xAd_kz-IL7U/WxQRsYw73OI/AAAAAAAAA9M/o-QLsK2sYIUTr8J2jqSjBrlvVjxGlc2wQCLcBGAs/s400/P1060271.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>3. Csavar</u></div>
<div style="text-align: justify;">
...a bandavezér TEKNŐSHÁTON AKARJA FOLYTATNI A FUTAMOT?! A kétoldalas kép a történet legfontosabb jelenete, megérdemli a kiemelt helyet. A két kisebbik panel közül a teknős elég belengetett gyümölcsösben nem vagyok biztos, az talán elhagyható lett volna. Mégis, bemutatja, hogy innentől a gyümölcs botra van szúrva, megerősíti, hogy <i>az</i> a gyümölcs van a botra szúrva, a gyümölcs igazságosan el van felezve és hogy a teknősöket rendkívül érdekli a gyümölcs. Apróságok, de sok múlik azon, hogy a megfelelő időben egyértelművé tesszük-e őket. A másik kis panel a várakozó bandatagok reakcióival kiemeli a helyzet abszurdságát, a komédia alapeszköze. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>4. Megoldás</u> </div>
<div style="text-align: justify;">
Az utolsó oldal. Annyi trükközés van a jelenetben, hogy nem derül ki, ki győzött. Úgy éreztem, a "Fair Play" mondanivalóját jobban aláhúzza, ha nyitva hagyom a kérdést, csak a következményeket mutatom: mindenki nyer, mert mindenki kap vizet, és az ellenségek sporttársakká válnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Karakter</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szereplők több változáson is átestek az ötlet kipattanása óta. A Silent Manga Audition 7-re beküldött <a href="http://smacmag.net/v/sma7can/biotrigger-by-g%C3%A1bor-moln%C3%A1r/?_ga=2.250748230.1199379033.1527944636-904742523.1484147321" target="_blank"><i>Biotriggerből</i></a> kiindulva az <i>5Pallos</i> stábját választottam mintául, hogy gyorsabban haladjak a már bejáratott karakterdizájn rajzolásával. Ez annyiban módosult a késztermékben, hogy már csak a protagonista hasonlít Táltosra. Tezuka Osamu <i>Dororója</i> is hatással volt a megrajzolásukra, ami az 5Pallososnál "hurkásabb", kevésbé részletezett végtagokban, rajzfilmesen változatos testalkatokban és a főszereplő szemébe lógó fekete séróban érhető tetten.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-ylSBhL0Jpcs/WxQJGsu2gpI/AAAAAAAAA80/X-Jij7R_9-ECfnO59ORImMxgL7VXoyb8wCEwYBhgL/s1600/20180603_163210.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="827" data-original-width="1201" height="275" src="https://2.bp.blogspot.com/-ylSBhL0Jpcs/WxQJGsu2gpI/AAAAAAAAA80/X-Jij7R_9-ECfnO59ORImMxgL7VXoyb8wCEwYBhgL/s400/20180603_163210.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A protagonista - nem adtam neki nevet, hívjuk most csak Enkidunak - farmermellényén békejelet visel, ami eredetileg a nukleáris fegyverkezés elleni tiltakozás szimbóluma. Ez a posztapokaliptikus kontextust nézve szó szerint is értelmezhető, de a mai, általános pacifista jelentése is helytálló. Ezzel a békés képpel szándékosan súrlódik a "vad megjelenés" a leszaggatott ujjakkal (a mellény kabát volt valamikor), a felállított gallérral, a fejkendővel és a sebhellyel, amik kemény gyerek-attribútumok. Ez a kettősség vonatkozik a jellemére is, és ez segíti hozzá célja eléréséhez. A sebhelyes oldalon lévő szemét soha nem láthatjuk, mert a haja mindig eltakarja. Ez kicsit titokzatossá teszi, ami pedig áttételesen az intellektualitására utal - szépen mondva nem csak tökös, de ravasz is. Kialvatlan szeme van, biztos a 24/7 töprengés miatt a banda jövőjéről, amit egyik napról a másikra élnek. Az orrán tapasz, mert néha ököllel kell döntést hozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Akárhogy is néz ki, végső soron a cselekedetei határozzák meg a karaktert. A first mate visszafogásán és a békés párbaj felajánlásán, majd a sérült ellenfélhez való visszatérésen kívül fontos mozzanat még jellemábrázolás szempontjából az a panel, ahol elárulja, hogy nem csak emberbarátiságból fordult vissza érte. Előrelátó, mert tudja, hogy ha a martalóc nélkül ér be a célba, orgyilkossággal gyanúsítaná a rivális banda, aminek megint csak vérfürdő lenne a vége. De őszinte is, hogy ezt kertelés nélkül elmondja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-xWqhD8twDSQ/WxQJJYi-7SI/AAAAAAAAA9E/YrhvkO4qYvIJSB5QcIzpLIryursiBF-yQCEwYBhgL/s1600/20180603_164639.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="827" data-original-width="1189" height="277" src="https://1.bp.blogspot.com/-xWqhD8twDSQ/WxQJJYi-7SI/AAAAAAAAA9E/YrhvkO4qYvIJSB5QcIzpLIryursiBF-yQCEwYBhgL/s400/20180603_164639.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bár a képregényben nincs kimondva, de a főhős és bandája hadiárvák, akik
magukra maradtak a pusztában - ez a felütés szintén illeszkedik a
<i>Dororo</i> címszereplőjének sorsához. A tinédzser jófiúk kontra felnőtt gengszterek nem a véletlen műve. Tematikusan is passzol, de stratégiailag is fontos számomra, mivel hogy a legtöbb népszerű shounen mangában hasonló az alap felállás. Mi meg ugye most nyerésre játszunk, nem dobjuk ki a sablonokat, ha megtaláljuk a helyüket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Itt egy picit tovább rétegeltem a dolgot, mert babát is rajzoltam nekik. Konkrétan
arra gondoltam, nem csak azzal növelem a téteket, hogy ivóvizet kell
szerezni a csapatnak, plusz le kell szerelni a banditákat, de most már
külön a csecsemő és az anyukája biztonsága miatt is aggódhat az olvasó. Már csak egy kiskutya hiányzik a képletből! Eleinte az ellenséges bandába is akartam nőket tenni - Toportyán az <i>5Pallosból</i> lett volna a rajtzászlós csaj vad neccharisnyában, a punk fickó helyett- de a fenti gondolatmenetet tovább víve fenyegetőbbnek tűntek nélkülük. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-ndnDzA34TyQ/WxQJGpuBxCI/AAAAAAAAA84/wh2HUr6DCmwkRCNwB2_KOqjLTbXZOF-awCEwYBhgL/s1600/20180603_163541.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="983" data-original-width="737" height="640" src="https://2.bp.blogspot.com/-ndnDzA34TyQ/WxQJGpuBxCI/AAAAAAAAA84/wh2HUr6DCmwkRCNwB2_KOqjLTbXZOF-awCEwYBhgL/s640/20180603_163541.jpg" width="478" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ellenlábas bandavezérről Shere Khan (a Disney-féle <i>Dzsungel könyvéből</i>) és Charles Vane kalózkapitány (a <i>Black Sails</i> sorozatból) jutnak eszembe. A pókháló népszerű börtöntetkó, a tüskés vállpáncél alapkellék a sztereotíp posztapó martalócok körében - kiváló példa rá a zsűri egyik tagja, Hara Tetsuo által rajzolt mangának, a <i>Fist of the North Starnak</i> a fél brigádja. Koponyamotívumok a szerkón és a motoron is, hogy még kegyetlenebbnek tűnjön. Járgányának sárvédőjére még orrszarvútülköket imitáló díszek is kerültek. Ennek az is az oka, hogy eltérjenek egymástól a két főszereplő motorjai, amik a hasonló sztorikban nem pusztán járművek, de a karakterek egyéniségének meghosszabbításai is. Mint az embertelen méretű, cifra kardok a fantasy mangákban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha a <i>True Riders</i> sorozat lenne, a két karakter kapcsolatát valószínűleg egy majdnem apa-fia kapcsolat irányába vinném, ahogy alaposabban megismerve egymást a martalócvezér fiatalkori önmagát látná a protagonistában. Egy antihős lenne, akiben megvan a jóság csírája, csak épp a világégés utáni élet nem erre szelektál. </div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-7939137874856347102018-05-03T09:44:00.002-07:002018-05-03T09:44:58.421-07:00Sakk és ki-shou-ten-ketsu<div style="text-align: justify;">
A Silent Manga Audition mangapályázat nyolcadik körére, a "Fair Play" témára készítettem <i>Knightly Duel</i> című, egyoldalas képregényemet, ami végül SMAC! Editors Award díjat kapott. Nem sok magyar induló művét láthattuk eddig a versenyen, ezért aztán úgy gondoltam, nyertes munkáim elemzésével talán kedvet csinálhatok a nevezéshez. Bár az elemzés lehet, hogy túl fontoskodónak hangzik, mondjuk inkább úgy, hogy leírok róluk mindent, ami eszembe jut a keletkezésük miértjeiről. Mivel nem oszthatok meg egész oldalakat a pályamunkákból a SMA hivatalos felületén kívül, vázlatokat és különálló paneleket használok fel a cikkhez, magát a teljes képregényt <a href="http://smacmag.net/v/sma8/knightly-duel-by-g%C3%A1bor-moln%C3%A1r/?reso=h" target="_blank">ITT NÉZEGETHETITEK KÖZBEN.</a></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-ozhij1FvBFQ/WtywTaWLR4I/AAAAAAAAA7Y/KvAVzNViNB0Hs-eBiY1K4dnsvpzcq90HwCLcBGAs/s1600/editorsaw.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="677" data-original-width="1121" height="241" src="https://2.bp.blogspot.com/-ozhij1FvBFQ/WtywTaWLR4I/AAAAAAAAA7Y/KvAVzNViNB0Hs-eBiY1K4dnsvpzcq90HwCLcBGAs/s400/editorsaw.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Megadott témára történetet kitalálni</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Első lépésben definiálni célszerű, hogy mit jelent egyáltalán számunkra a megadott téma: a "Fair Play", avagy "tiszta játszma". Számomra az ellenfelek egyenlő feltételek melletti küzdelmét, aminek során az írott és íratlan szabályokhoz igazodást a résztvevők kötelességüknek tekintik és el is várják egymástól. Ebből elsőre egy sportmanga lehetősége ugrott be, de az élet más területein, kevésbé direkt formában is jelen lehet ez a mentalitás. Számítottam rá, hogy sokak a sportból fognak kiindulni, ezért próbáltam kitalálni valami mást, amivel kitűnhetek a mezőnyből. Korábban sok történelmi és fantasy modellfigurát festettem, és rengeteg kardokról, páncélokról, csatákról szóló irományt olvastam, úgyhogy második nekifutásra a lovagi torna ugrott be. Ez sem fogott volna meg különösebben, de előkerült egy régi ötletem egy bizonyos sakktábláról, amit össze tudtam kombinálni a párbaj tematikával. Önmagában csak egy geg erejéig tűnt érdekesnek, de mivel az előző verseny során kiderült, hogy akár egyoldalas műveket is küldhetünk, eldöntöttem, hogy egyetlen oldalra és gegre teszek fel mindent.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A gegről és a címválasztásról</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A képregény poénja, hogy a csata előtt a két marcona bajnok párbajhoz készülődik, de vérontás helyett egy lovagi tornát szimuláló sakktáblához ülve rendezik az ügyet. Egy közönséges sakkjátszmát nem találtam volna elég meghökkentőnek, kellett hozzá a plusz csavar. Kapóra jött, hogy a sakkban van huszár -angolul knight, vagyis lovag-, és lépni is úgy lehet vele, hogy egy pástot szimuláló sávot hagyva levágható a tábla többi része, mégis ki tudják ütni egymást.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A csonka sakktábla ötlete még nagyon sok évvel ezelőttről származik. Javában tartott a modellezős korszakom, és mindenféle formabontó kreténséggel kísérleteztem, amikor kitaláltam, vagyis eredetileg dizájner tárgynak terveztem. Aztán jött egy képregényötlet két jó barátról, egy itáliai zsoldoskapitányról és egy menazséria-tulajdonosról, akik egy ilyen tábla fölött merengenek az élet dolgairól. Az 5Pallosban is feltűnt volna, mint titkos jelentéssel bíró ajándék, amit küldönc útján kap valaki - párbajra hívás, amiben Táltos az egyik résztvevő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A címet aszerint választottam meg, hogy igazodjon az alábbi szempontokhoz. Egyrészt jó, ha tükrözi a verseny tematikáját (duel=párbaj, aminek rendszerint szabályai vannak), bár ez nem létfontosságú. Mivel nagyon kevés panel állt a rendelkezésemre, hogy narráció nélkül is egyértelművé tegyem, mi a szitu, a lovagi(as) párbaj kifejezéssel plusz megerősítést kap az olvasó. Mindezek mellett utalás a sakk knight figurájára és foreshadowing. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-4FT3wvzqraU/WtywTpI6bMI/AAAAAAAAA7g/Y4vehu-4Bng6H0ahATfgQbbkdFFszCGAQCEwYBhgL/s1600/duelsketch.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="755" data-original-width="1600" height="186" src="https://1.bp.blogspot.com/-4FT3wvzqraU/WtywTpI6bMI/AAAAAAAAA7g/Y4vehu-4Bng6H0ahATfgQbbkdFFszCGAQCEwYBhgL/s400/duelsketch.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Rajzstílus, eszközök </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy a legjobban működjön a geg, fenn kellett tartanom a komolyság látszatát, amíg csak lehet, ezért egy realisztikusabb rajzstílust választottam. Ehhez hozzá tartozik a részletesebb ábrázolás (pl. a sodronying láncszemeinek egyenkénti megrajzolása a közeliken) és a sűrű vonalkázós, pontozós effektek. Nagyon fontos, hogy az ellenfelek első ránézésre egyértelműen megkülönböztethetőek legyenek, ezért van, hogy az egyik sereg katonáinak fehér, a másiknak fekete a felszerelése. Ez a sakk tematikával is összecseng, bár nem volt cél. Ugyanerre való az eltérő sisak- és vértdizájn a főszereplőkön, és persze az arcoknak is jól felismerhetőnek kell lenniük (főleg, ha olyan történetet illusztrálunk, amiben mindenki egyenruhát visel). A páncélok, fegyverek nem egy konkrét történelmi kor szerint lettek összeválogatva, hogy hamarabb elkészüljek, és nem menjen el még egy csomó idő a történelmi kutatásra is, ami jelen képregény szempontjából teljesen felesleges. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A címfelirat nem foglal sok helyet, és a fontválasztás ellenére nem túl tolakodó a kis, egyszerű keretbe helyezve. A panelon belüli kompozíció legkevésbé fontos részét takarja ki, és a flow-t sem zavarja meg. Egy darabig gondolkoztam azon, hogy kell-e The End felirat, de elhagytam, mert úgyis mindenki látja, hogy vége, ha lapoz. Csakhogy mivel mindenki hosszabb képregényre számított, volt, aki azt hitte, lemaradtak oldalak (hiszen nem az egy oldalnyi terjedelem a tipikus még ezen a pályázaton sem), úgyhogy a jövőre nézve megfontolandó a lezárás egyértelmű jelzése.<br />
<br />
Ezt a képregényt közvetlenül az előző futamra szánt munkáim befejezése után gyártottam le velük egyhuzamban, mert utána az 5Pallossal is haladni kellett, és nem akartam félbeszakítani azt a közelgő SMA határidő miatt. Úgy voltam vele, hogy úgyis csak egy oldal, jobb hamar letudni (egy hét alatt sikerült). A részletesebb rajzstílust fontosnak tartottam, de időspórolás miatt nem használtam screen-tone-okat vagy bármi egyéb "szürkézést" árnyékolásra, "színezésre", kiemelésre. Maradt a vonalrajz, és a G-pen, tűfilcek, ecsettoll egy A4-es Bristol lapra. 0.05-ös tűfilccel a kézben nagy a kísértés túlrészletezni a karaktereket főleg közeli plánoknál ("na még egy kis satírozás ide a járomcsontjához, na még egy kicsi az orra alá..."), úgyhogy inkább nem is nagyon árnyékoltam. Ebben a képregényben sokkal fontosabb az arcjáték minél tisztább olvashatósága, amit könnyű elrontani a kelleténél több satírozással.<br />
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-SgfXmiqP_0U/WtywTT1zONI/AAAAAAAAA7o/zuHkzefdx5oYpx_RxVqPt0LGbPkPgVw6ACEwYBhgL/s1600/knightlyduelbprom%25C3%25B3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="402" data-original-width="866" height="185" src="https://2.bp.blogspot.com/-SgfXmiqP_0U/WtywTT1zONI/AAAAAAAAA7o/zuHkzefdx5oYpx_RxVqPt0LGbPkPgVw6ACEwYBhgL/s400/knightlyduelbprom%25C3%25B3.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Szerkezet</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Knightly Duel lényegében egy yonkoma, vagyis négypaneles képregénycsík annak ellenére, hogy öt panelből áll, amik nem rendeződnek szabályos sorba. Ugyanakkor visszaköszön benne a ki-shou-ten-ketsu szerkezet, ami nem csak a japán négykockások, de általában a távol-keleti történetmesélés jellemző vonása.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>1. panel</u></div>
<div style="text-align: justify;">
A bevezető rész a <i>ki</i>, itt kerülnek bemutatásra a szereplők és a környezet, elindítja a cselekményt. Látjuk egymással szemben felsorakozni a seregeket, élükön a két bajnokkal, akik jól elkülöníthetők a közkatonáktól, amiből sejteni, hogy fontos szerepük lesz. A képkivágás úgy lett megválasztva, hogy rajtuk kívül látszódjanak a tömegek, így feltételezzük, hogy egy csatatéren vagyunk. A pózok sugallják, hogy "nem hátrálunk", ezzel is megerősítve, hogy ellenfelekről van szó. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>2. és 3. panel</u></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Shou</i>, vagyis a cselekmény kibontása. Bár két külön panelből áll, ezek funkciójukban megegyeznek: a két főszereplő eltökélt tekintettel bámulja egymást, villám formájú csatorna a panelek közt - feszült hangulat. Lehetett volna egyetlen, megosztott panelben ábrázolni, esztétikai döntés volt ez a megoldás. A plánozás nem véletlen, ebben a szögben tűntek a karakterek a legtökösebbnek. Valamivel tökösebbnek, mint profilból rajzolva, de nem olyan indokolatlanul eltúlzottan tökösnek, mint békaperspektívából. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>4. panel</u></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ten</i>, vagyis a váratlan fordulat. Sakkfigura! Hogy jön ide a sakkfigura? A TAKK a bábuk jellegzetes koppanása a táblán, ami a sebességvonalak mellett dinamikát ad az akciónak, de egy visszafogott komikus hatás is a célja, amennyiben összedolgozik a meglepetéssel, hogy MIT KERES ITT EGY SAKKFIGURA? Nagyon fontos volt, hogy azonnal felismerhetőre rajzoljam a huszár figuráját, mert a tábla még nem látszik, de ha már itt nem esik le az olvasónak, hogy sakkozást lát, az visszaveti a csattanó hatását. Az akció pillanatnyi időtartamát segít érzékeltetni a panel kis mérete.</div>
<div style="text-align: justify;">
<u><br /></u></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>5. panel</u></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ketsu</i>, vagyis a következmény. Funkciója a fordulat összekötése a bevezetésben és a kibontásban történtekkel. Két harcos párbajozni készül + sakk -> sakkpárbaj. Fontos a sakktábla központi elhelyezése, hogy jól látható a két bábu fajtája és a tábla felépítése (három mező széles, mert ennyi a minimális hely, amin a huszárok lólépésben mozogni tudnak), és a karakterek reakciói. Minél komolyabbnak látszanak, annál jobb. A fehér bajnok épp most tette meg az első lépést, keze még a levegőben, feszülten várja a fekete bajnok lépését, aki mélyen töpreng a stratégiailag legjobb válaszon. A háttérben bámészkodó sereg, vagy maga a háttér, ami elvonhatná a fenti elemekről a figyelmet nem fontos, ezért el lett hagyva. A hordón sakkozást a kockajátékot játszó katonákat ábrázoló metszetek, vázafestmények ihlették - valamiért többen is feldolgozták ezt a jelenetet a történelem során. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-wOj3QMWyNBw/WtydsznlpHI/AAAAAAAAA7E/Cp-VW-TR-ScHMjcNclOLCgl20qm4OZwoQCLcBGAs/s1600/1529%2B-%2BAnton%2BWoensam.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="767" data-original-width="517" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-wOj3QMWyNBw/WtydsznlpHI/AAAAAAAAA7E/Cp-VW-TR-ScHMjcNclOLCgl20qm4OZwoQCLcBGAs/s640/1529%2B-%2BAnton%2BWoensam.jpg" width="431" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<i>Szerencsejátékot jásztó landsknechtek - Anton Woensam metszete 1529-ből.</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-xThVGsbWYVg/Wtydsr3lOvI/AAAAAAAAA7I/h1J63KT8xwsSWUc832nWyDkd1AgzDe4agCEwYBhgL/s1600/Exekias_ajax_ach.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="579" height="310" src="https://1.bp.blogspot.com/-xThVGsbWYVg/Wtydsr3lOvI/AAAAAAAAA7I/h1J63KT8xwsSWUc832nWyDkd1AgzDe4agCEwYBhgL/s400/Exekias_ajax_ach.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<i>Akhilleusz és Aiász kockajátéka - Exékiasz feketealakos vázafestménye kr.e. 540-530 tájáról</i>Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-54691442791337798632018-04-15T09:38:00.001-07:002018-04-15T13:46:57.838-07:005Pallos, beszélnünk kell...<div style="text-align: justify;">
<i>Elhamarkodottan vágtunk ebbe az egészbe. Eltelt bő három év, és nem tartunk sehol, ami az én hibám. Sokat gondolkodtam az elmúlt hónapokban, és be kellett látnom, hogy ez így nem vezet jóra. Mindenkinek az lesz a legjobb, ha minél hamarabb kimondjuk, hogy vége.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval abbahagyom az 5Pallost. Mielőtt belemennénk a részletekbe, jöjjön egy kis recap azok számára, akik esetleg nem ismerik a képregénysorozatot és indulásának körülményeit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-rFda78hmOks/WtN5tn6dNJI/AAAAAAAAA48/m-VqZAk29YY9zb0mllxOnPaaEVSRzdNhwCLcBGAs/s1600/otpallosfrontcover.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1046" data-original-width="771" height="640" src="https://2.bp.blogspot.com/-rFda78hmOks/WtN5tn6dNJI/AAAAAAAAA48/m-VqZAk29YY9zb0mllxOnPaaEVSRzdNhwCLcBGAs/s640/otpallosfrontcover.jpg" width="471" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Előzmények</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Képregényalkotói csoportunk, a 5Panels alapításának negyedik évfordulója körül jutott eszembe, hogy a következő születésnapunkat stílszerű lenne egy rólunk szóló képregény kiadásával megünnepelni. Többféleképpen is meg lehetett volna ragadni a dolgot, lehetett volna például önéletrajzi vagy "munkahelyi" képregény (amikben a főszereplők egy meghatározott szakma képviselői, és rajtuk keresztül a szakma nehézségeibe nyerhet az olvasó betekintést). Végül egy fiktív középkori díszletek közé helyezett kalandtörténet mellett döntöttem, mert úgy gondoltam, az olvasók érdekesebbnek találják, ha karddal a kézben nindzsázunk, mint azt, hogy maszatoló radírokra panaszkodunk. Az elképzelés szerint az elmúlt öt év során velünk történt vicces vagy más miatt érdekes helyzetekről emlékeztünk volna meg fantasy környezetbe ültetve, sok belsős poénnal és utalással, de úgy mozgatva a cselekményt és a rólunk mintázott karaktereket, hogy azok is jó kedvvel olvassák, akik nem ismernek minket. Ez lett az 5Pallos.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egész <i>egy pár hónap alatt lezongorázható, füzetnyi terjedelmű projektnek indult</i> a szokásos rajzaimhoz képest leegyszerűsített dizájnnal. Nem akartam sokáig leragadni vele, mert már javában terveztem egy másik, nagyobb lélegzetvételű képregénykötet megírását. Aztán az első szakasz forgatókönyvének megírásakor már látszott, hogy csúszni fog egy kicsit a dolog, mert a tervezett oldalszámon mégsem tudtam volna előadni úgy, ahogy jónak gondoltam. A condensed storytelling mellett rendes történet helyett tényleg csak in-joke-okra lett volna hely. Az első epizód 2015 októberében jelent meg 24 oldalon, az elképzeltnél jóval szellősebb, mangásabb panelkezeléssel az EpicLine magazin 13. számában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A fogadtatás szuper volt, mert bár nem álltak érte sosem tömött sorokban, de a sorozatnak szentelt facebook oldal rendszeres frissítésével és bizonyos csoportokban történő heti többszöri tartalommegosztással ("így készült" írások, rajzeszköz ismertetők, wip képek - amiket itt a blogon is olvashattok) a korábbi munkáimnál sokkal népszerűbb lett. Az első epizódot legalább kétszer utánnyomattuk, és 2016-ban Alfabéta-díjat is nyert. Több pozitív hangvételű kritika és ajánló is született róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-0TdZKg3Pv1U/WtN_Aa7zgkI/AAAAAAAAA5c/DXaDeSLaxPQidzeysN7PNS84-HcBB5o_QCLcBGAs/s1600/ep3gyilok1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1147" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-0TdZKg3Pv1U/WtN_Aa7zgkI/AAAAAAAAA5c/DXaDeSLaxPQidzeysN7PNS84-HcBB5o_QCLcBGAs/s640/ep3gyilok1.jpg" width="458" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A csavar</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ember joggal gondolná, hogy minél többet gyakorol valamit, annál gyorsabban fog haladni vele a későbbiekben. Csakhogy az 5Pallos második epizódja már érezhetőbben lassabban készült annak ellenére, hogy szinte minden szabadidőmben vele foglalkoztam. Tulajdonképen a nem szabad időmben is, mivel olyan helyen dolgozom, ahol két vásárló kiszolgálása között lehetséges neten adatokat gyűjteni és brainstormingolni. Mindenképp el akartam készülni a második résszel a soron következő képregényfesztiválra, hogy minél kevesebb rendezvény maradjon ki folytatás nélkül. Mivel egy ponton túl már nem akartam húzni az időt egy újabb átírással, gondoltam, ez a rész most lesz amilyen lesz, aztán majd legközelebb csak jobban megy.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A harmadik rész 2017 májusában jelent meg, és jobban sikerült, viszont egy teljes évet kellett várnia rá az olvasóknak (ami azért részben kiadói döntések következménye is). Ez túl sok idő egy 24 oldalas, folytatásos epizódokból álló sorozatnál! Sajnos azonban nem látok rá lehetőséget, hogy érdemben felpörgessem a tempót, így meg évekig tartana még, mire meglátnánk az alagút végét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A probléma</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Itt van tehát ez a hobbisorozat, ami az összes időmet kitölti, mégis borzasztó ritkásan jelenik meg, ingadozó minőségben. Alapvető hibát érzek a hatékonyságban minden szempontból! Már egy ideje látom, hogy nem fenntartható a dolog (kívülről nézve talán még nyilvánvalóbb, ki tudja), de nem akartam cserben hagyni sem a sorozat követőit, sem az EpicLine magazint.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az elmúlt egy-két év több történése is arra vezetett rá, hogy nem szabad leragadni semminél, ami nem megy, és nem szabad félni az ebből származó kudarctól, vagy - ahogy én ezeket a dolgokat megélem-, hogy szégyent hozok magamra és a környezetemre. Különösen nehéz a felsülést megemészteni, ha arra gondolok, hogy milyen sok kortárs hazai sorozat szakad félbe, és - úgy érzem - a képregényfogyasztó közösség szinte már számít is erre minden újonnan induló szériánál. Időnként ráakadok olyan megjegyzésekre, amik a címek elkaszálását tipikus hazai, amatőr fordulatként kezelik. Én is így képzeltem addig, amíg bele nem gondoltam, hogy rendszeresen vágják el még a fejlett képregényes piacokra szánt, profi (= megélhetésszerűen alkotó) művészek sorozatait is azért, mert nem teljesítenek az elvárásoknak megfelelően. Ennek tudatában kicsit könnyebb a helyére tenni a dolgot azzal együtt, hogy teljesen megértem az olvasók csalódottságát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-OeBPQxjOv8c/WtN8uKwmV6I/AAAAAAAAA5M/J2Bm7A_pcRcjJFjgxnsC68OZKgDfkkXuQCLcBGAs/s1600/20deep.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1107" height="640" src="https://4.bp.blogspot.com/-OeBPQxjOv8c/WtN8uKwmV6I/AAAAAAAAA5M/J2Bm7A_pcRcjJFjgxnsC68OZKgDfkkXuQCLcBGAs/s640/20deep.jpg" width="442" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Feloldás</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem mintha teljesen haszontalan lett volna az egész. Sokat tanultam azzal, hogy próbáltam kihozni az 5Pallosból, amit lehet, és ehhez rengeteget olvastam írásról, online marketingről és sok kapcsolódó témáról. Ha mindez kimarad, talán sokkal később jutok el odáig, hogy <a href="https://tachikiri.blogspot.hu/2018/03/ez-jo-kor-volt.html" target="_blank">díjat nyerjek egy komoly mangapályázaton</a>. És ha már itt tartunk, hadd zárjam pozitív sorokkal a bejegyzést.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Silent Manga Audition nem csak egy pályázat, de tehetségkutató verseny is, ami meglátszik a díjazáson, illetve a díjazottak és a szerkesztői stáb közötti további kommunikáción. A kiemelkedő helyezést elérő nyertesek számára lett létrehozva a SMA Masterclass tagság, ami tulajdonképpen egyfajta tiszteletbeli cím, rosta, lépcsőfok. A gyakorlatban több előnye is van, kezdve azzal, hogy az új Masterclass tagok részt vesznek egy egyhetes workshopon, valamint rendelkezésükre áll a szerkesztői team a következő munkájuk kidolgozására. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nemrég <a href="http://www.manga-audition.com/2018-masterclass-announcement/" target="_blank">én is Masterclass taggá váltam</a>, és meghívást kaptam egy szeptemberi utazásra Japánba, ahol szakmai előadásokat látogatunk, megnézzük a Kumamotói Nemzetközi Képregényfesztivált, találkozunk a SMA szervezőkkel egy díjátadón és hasonlók.😎 Sosem ültem még repülőn, nem mentem messzebb Prágánál és utoljára évekkel ezelőtt jártam külföldön (Sankt Pöltenben egy díszállatvásáron), szóval izgi lesz és csupa kihívás már felkészülni is.😅 Jelenleg pedig épp a <a href="http://www.manga-audition.com/sma-ex3-kumamoto2018/" target="_blank">Kumamoto Roundra</a> írok egy rövid forgatót, és már jelentkezett is Chris, az egyik editor, hogy szóljak, ha előolvasóra, segítségre van szükségem. Azt is mondta, hogy jelezzem, ha van már ötletem egy oneshotra... Megfordult már a fejemben, hogy az 5Pallos kudarca után elmegyek egy kis "szabadságra" képregényügyileg, de láthatjátok, váratlanul felpörögtek az események! Addig kell ütni a vasat, amíg meleg, asszem! Szóval gyártom a mangát minden fordulóra, és a oneshot, ami a közönség megfelelő reakciója alapján akár sorozatként is folytatódhat, talán épp abból az ötletből indul majd ki, amit annak idején félretettem az 5Pallos kedvéért!</div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-74622475994674053142018-03-02T09:53:00.001-08:002018-03-04T04:55:10.896-08:00Ez jó kör volt!<div style="text-align: justify;">
<b>Fun fact</b>: a <i>Fist of the North Star</i> és a <i>City Hunter</i> mangák inspirálták a főhősét egy korábbi képregényemnek, ami pár évvel ezelőtt díjat nyert itthon. Tavaly decemberben pont e két sorozat alkotója zsűrizte egy új mangámat, és ítélt neki díjat egy nemzetközi pályázaton! 😎</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval az úgy volt, hogy...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: black;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-tpj7k4zluG4/WpmJa2SzZVI/AAAAAAAAA4U/oIXTi-v7NjcTBgW7pvTEVCPtev7bsRK_wCLcBGAs/s1600/gy%25C3%25BCmmermangapanel.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1433" data-original-width="1600" height="357" src="https://2.bp.blogspot.com/-tpj7k4zluG4/WpmJa2SzZVI/AAAAAAAAA4U/oIXTi-v7NjcTBgW7pvTEVCPtev7bsRK_wCLcBGAs/s400/gy%25C3%25BCmmermangapanel.jpg" width="400" /></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: black;"><a href="https://tachikiri.blogspot.hu/2017/09/helyzetjelentes-5pallos-fronton-egyeb.html" target="_blank">Pár bejegyzéssel korábban már említettem</a>, hogy elkezdtem nevezgetni egy elég komoly nemzetközi mangapályázatra, mert abban bíztam, hogy ha nyerek és szanaszét osztom a hírét, többen felfigyelnek az itthoni "mangás" közönségből is az <i>5Pallos</i> projektre a már beavatott "képregényes" közösségen felül. Nyertem ugyan már Alfabéta-díjat, hármat is - ezt minden évben a legjobbnak ítélt új magyar képregény kapja-, de úgy tapasztaltam, az újonnan megcélzott közegben ez nem különösebben bír hírértékkel. Meg amúgy sem, sajnos. Bezzeg ha sokkal nagyobb körítéssel, igazi japán mangakák (mint a fent említett Hara Tetsuo és Hojo Tsukasa) mondanák azt a munkámra, hogy megteszi, egyszeriben "valódi" alkotóvá válnék a szemükben - gondoltam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán az akkori futam eredményhirdetésénél jó nagyot koppantam. Pedig kajás manga volt a téma, én meg...hát, csináltam már ilyet... <i>Meggyőző érv! Tessék, egy serleg!</i> Fú, de irigy voltam a nyertesekre! 😁 De nem maradhatott ennyiben a dolog - szerencsére van már egy kis gyakorlatom a negatív érzések építő energiává transzformálásában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha elkapja az embert a gépszíj, egyáltalán nem megerőltető végigelemezni a valaha nevezett összes pályamunkát, közben jegyzetelni. Próbáltam közös vonásokat felfedezni a díjazott művekben, és ezek meglétét vagy hiányát keresni a sajátjaimban. Annyit elárulok, hogy alapvető dolgokról van szó, amikről mégis nagyon könnyű megfeledkezni. Egyértelmű protagonista, világos cél, erős nyitás, pár emlékezetes panel, ilyesmik. Például a <span style="color: black;"><a href="http://www.manga-audition.com/sma7-2017award/" target="_blank">Silent Manga Audition 7 - Unforgettable Taste</a> pályázatra beadott címeim közül egyikben sem volt a főszereplőnek körülírható küldetése. Ez mondjuk részben a szabályok félreértelmezése miatt is történhetett. Egy ponton ugyanis írják, hogy a történet maga nem szempont az elbírálásnál, egy másik helyen pedig, hogy a vizuális történetmesélés meghatározó. Ezekből - tévesen - azt szűrtem le, hogy elég, ha a panelezést rutinosan kezelem. A lényeg, hogy a következő versenymunkáimnál a fentiekre kiemelten figyeltem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Előre tudni lehetett az eredményhirdetés napját, de azt nem, hogy ki jutott át a rostán, és ki milyen helyezést kapott. A megelőző hetekben induló napi visszaszámlálós tweetekkel és hatásvadász, tornyokba pakolt mangaoldalakat ábrázoló fotók posztolásával a szervezők igazán tudják, hogy kell táncolni a versenyzők idegein! A nagy nap reggelén szépen rákészültem; rendbe szedtem magam, kizártam minden zavaró tényezőt, és elkerülve minden olyan felületet, ahol elszpojlerezhették volna a nyertesek kilétét, egyenesen a SMA honlapjára mentem. <i>Nem sírok, ha megint nem nyerek.</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bejön a főoldal, már az új cover illusztrációval, rajta a lezárult versenyre nevezők és díjazottak számával, háttérben hagyományosan pár nyertes munkából vett rajzzal. Lejjebb görget. 😰</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: black;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-LvxkoUAZK3s/WpmI8QwO2JI/AAAAAAAAA4M/QGpwTjlxCVEgmOoWyXbSAkpH2lz8Lf4RACLcBGAs/s1600/huuu.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="796" data-original-width="931" height="340" src="https://2.bp.blogspot.com/-LvxkoUAZK3s/WpmI8QwO2JI/AAAAAAAAA4M/QGpwTjlxCVEgmOoWyXbSAkpH2lz8Lf4RACLcBGAs/s400/huuu.jpg" width="400" /></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
...NA VÁRJÁL, AZ OTT AZ ÉN KARAKTEREM! HUH, EZEK SZERINT NYERTEM VALAMIT! Titokban reméltem, hogy most legalább egy Honorable Mention-t (a legalacsonyabb, még pénzdíjas helyezés) elérek, bár a másik munkámat tartottam rá esélyesnek, nem ezt! De oké, velem lehet alkudn...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: black;"><a href="http://smacmag.net/v/sma8/true-riders-by-g%C3%A1bor-moln%C3%A1r/?_ga=2.165415359.1885401151.1519936834-904742523.1484147321" target="_blank">...HHHHáÓÓÓÓÓÓ EZ GRAND PRIX RUNNER UP LETT!!</a> Ez a második legjobb helyezés. Azért nem úgy mondom, hogy második helyezett, mert a Grand Prix-t ezúttal ketten is megkapták, a következő szintre, a GP Runner Up-ra pedig négy nyertes jutott! De még ha a neveink sorrendjében is számolom, az akkor is ötödik a 493-ból! Sosem titkoltam, hogy mivel rengeteg energiát fektettem az elmúlt években a képregényezésbe, biztos voltam benne, hogy majd, <i>egyszer</i> eljutok ide, de ez most hirtelen jött! És tudjátok, mi még a poén? <a href="http://smacmag.net/v/sma8/knightly-duel-by-g%C3%A1bor-moln%C3%A1r/?_ga=2.135014769.1885401151.1519936834-904742523.1484147321" target="_blank">A második pályamunkám</a> is felbukkant valahol a sor vége felé, egy újonnan bevezetett kategóriában (SMAC! Editors Award)! Egy későbbi bejegyzésben tervezem egyébként kielemezni mindkettőt, hátha szolgálok pár érdekességgel. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az igazat megvallva valamiféle eufórikus érzésre számítottam, de ez valahogy elmaradt. Miután végigpörgettem a listát, hamar le is ülepedett bennem az élmény. <i>Nyertem. Még szép, hisz mást se csináltam az elmúlt több mint hét évben, mint képregényeket.</i> Nem igazán gondolom, hogy más érzés lett volna fődíjat nyerni - kicsit több pénz járt volna utána, de ennyi. Csak egy héttel később pörgetett fel újra a dolog, és csak ekkor számoltam át, hogy mennyi lesz forintban az a 300.000 yen, ami majd a bankszámlámat üti, miután Mayu a SMAC! szerkesztői csapatból elintézi a papírmunkát (igen, nem rossz, de azért vonjatok le belőle bő húsz százalékot, amit már Japánban levettek róla adó címén). Szanaszét osztottam a hírt mindenféle képregényes és animés facebook csoportban, és tök jó volt, hogy sokan ismeretlenül is gratuláltak a helyezésekhez. Ez elég sokat számít nekem!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: black;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-UKcqCSk0fgc/WpmKyt_PvII/AAAAAAAAA4k/9tmOHvt-6WM8F5S20xHC7Lnq80LqktINACEwYBhgL/s1600/editorsaw.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="677" data-original-width="1121" height="241" src="https://1.bp.blogspot.com/-UKcqCSk0fgc/WpmKyt_PvII/AAAAAAAAA4k/9tmOHvt-6WM8F5S20xHC7Lnq80LqktINACEwYBhgL/s400/editorsaw.jpg" width="400" /></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A karácsonyi ünnepek után beindultak az események. A szerkesztők közül többen is felkerestek különböző okokból. Elég nemzetközi a stáb egyébként. Chris az interjú kapcsán írt rám, amit minden helyezettel készíteni szoktak. Itt ért egy kis hideg zuhany. Nem vagyok egy dumagép amúgy sem, és bár napi szinten olvasok és hallgatok angol nyelvű médiumokat, a szóbeli nyelvhasználatom mindössze turisták útbaigazítására korlátozódik, évente kétszer. <i>Ebből egyszer rossz irányba.</i> Na, szóval nézem a honlapjukat, gratuláció minden nyertesnek és résztvevőnek. De mi ez itt? "-Ügyesek voltatok! Hamarosan MINDNYÁJATOKAT MEGCSÖRGETÜNK EGY VIDEO CALL EREJÉIG, HOGY SZÓBAN IS GRATULÁLHASSUNK A SIKEREITEKHEZ ÉS HOSSZASAN ELBESZÉLGESSÜNK!" << <i>ezt angolul írták, alatta a képen az első boldog alannyal egy laptop monitorján, amit körbeült a teljes szerkesztőség</i><< 😱</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tehát mint kiderült, és Chris is megerősítette, igencsak preferált élőszóban interjút adni. Nem lehetett kifogás, hogy a környezetemben soha senki nem használ webkamerát, ezért nekem sincs, hisz most nyertem egy valag pénzt, nehogy már ne tudjak venni belőle egyet! 😅 Próbáltam írásban megválaszolni az összeírt kérdéseket, de pár hét szervezkedés után csak meg kellett ejteni a dolgot egy hirtelen felindulásból vásárolt szerkezet segítségével. Japánban kb. nyolc órával előrébb léteznek, nekem meg a nyertesek freelancer többségével szemben bejárós munkám van, ezért csak valamikor hajnalban tudtam ezt beiktatni. Így történt, hogy egyik hétköznap reggel, munkába indulás előtt életemben először lenyomtam egy nagyjából egy órás interjút angol nyelven.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyáltalán nem ment folyékonyan, de csak megértettük egymást. A jelentősen lerövidített és szerkesztett anyag végül felkerült az oldalra, <span style="color: red;"><span style="color: black;"><a href="http://www.manga-audition.com/sma8-interview-08-gabor-molnar-grand-prix-runner-up-winner/" target="_blank">itt olvasható</a>.</span><span style="color: black;"> Időközben Mayu átutalta a zsozsót, és mivel eldicsekedtem vele, hogy már rajta vagyok a következő SMA futamra beadandó mangán, Enrico felajánlotta, hogy dolgozzuk ki együtt. Korábban olvastam, hogy friss nyertesek a további versenyeken támogatást kapnak a szerkesztők egyikétől, amit majdnem egy kerek pillanatig furcsa koncepciónak tartottam, de ha azt vesszük, hogy ez egy tehetségkutató pályázat, rögtön értelmet nyer az egész. Így derülhet ki többek között, hogy mennyi potenciál lakozik még az alanyban, mennyire lehet együtt dolgozni vele, mennyire tud alkalmazkodni az adott szerkesztőségnél bevett munkamenethez - mindez még jóval egy éles megbízás előtt. Ha jobban belegondolok, az interjú is alkalmas lehetett szűrésre, főleg, amikor eljutottunk a klasszikusnak mondható motivációs kérdésig: miként képzelem el a mangás karrieremet pár év múlva? </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ami a jelent illeti, most kezdem még csak rajzolni az új pályamunkát az aktuális futamra, ami március 31-én jár le. Már december utolsó hetében nekiültem az intenzív írásnak, de nagyon nehezen állt össze, és amikor egyeztettünk, kiderült, hogy megint alapvető hiányosságokat felejtettem benne. Az elmúlt két hónap jó pár új ötlet kidolgozásával és kukázásával telt, mire megállapodhattunk ennél. Eleinte nehezemre esett variálni valamin, amibe egy csomó energiát és időt öltem, de a végeredmény tényleg sokkal letisztultabb lesz, mint amilyen akkor lett volna, ha azonnal elkezdhetem a rajzolást. Úgyhogy akár nyerek, akár nem, ezzel a valamennyire közös munkával legalább szokom egy kicsit a gyűrődést, és egyszer talán nem csak az elvi lehetőségem lesz meg a hivatásszerű alkotáshoz, de az elvárt rutinom is. Ezt nehezebbnek tartom felszedni, mint a technikai tudást, mert utóbbit lehet egyedül is gyakorolni, míg az előbbihez valódi megrendelők, határidők, pénzügyek kellenek, hogy rákényszerítsék az embert a profizmusra. Nekem legalábbis.</div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-90872864082097737782018-02-18T05:19:00.001-08:002018-02-18T05:55:29.088-08:00Nemzetközi mangarajzoló pályázatok, amikre még van időd nevezni<div style="text-align: justify;">
Ti nem imádjátok, amikor a kezdő alkotót leugatják, hogy "mangát csak japánok készíthetnek", vagy "a japánok direkt távol akarják tartani a piacuktól a külföldi mangakákat"? Nagyon izgalmas téma, a cikk végén össze is szedem a gondolataimat erről, de addig is, íme pár nemzetközi, japán szervezésű mangapályázat, amire még nevezhettek, plusz egy kakukktojás.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-XDIDBw1NpBw/Wol4H0RcE8I/AAAAAAAAA3U/Et7XwbtEDwEn2gQbYYxXlooFC9m4FQ6wwCLcBGAs/s1600/japanwinner.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="797" data-original-width="1267" height="250" src="https://3.bp.blogspot.com/-XDIDBw1NpBw/Wol4H0RcE8I/AAAAAAAAA3U/Et7XwbtEDwEn2gQbYYxXlooFC9m4FQ6wwCLcBGAs/s400/japanwinner.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1. <a href="http://www.manga-audition.com/sma9-silent-manga-audition-round-nine-2018-march/" target="_blank">SILENT MANGA AUDITION 9</a> </div>
<div style="text-align: justify;">
Azért kezdem ezzel, mert már többször is küldtem ide anyagot, és elég jók a tapasztalataim, amiket a következő cikkemben meg is osztok veletek 😎 Röviden, szöveg nélküli, legfeljebb 16 oldalas, fekete-fehér mangákat várnak japán lapozási irány szerint rajzolva a megadott témára. A limitált oldalszám és az, hogy nem kell szöveg megfogalmazásával, fordításával bíbelődni, számomra a "legkönnyebben" teljesíthető pályázattá teszi, ugyanakkor kihívás olyan történetet írni, ami narráció és párbeszédek nélkül is tisztán érthető. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bőkezűen mérik a pénzjutalmat, és nem is lehetetlen nyerni, mivel van vagy húsz helyezés - igaz, a vetélytársak ezekre négyszázan vannak, a világ minden tájáról. A zsűriben olyan világhírű mangakák is helyet kapnak, mint Hara Tetsuo vagy Hojo Tsukasa, a <i>Fist of the North Star</i> és a <i>City Hunter</i> alkotói. Szóval elég komoly, nem a szokásos deviant artos amatőr contest ez, ha eddig nem derült volna ki. 😏 Pláne, hogy alapvetően tehetségkutató céllal működik, és a rendszeresen kimagasló eredményeket elérőket meghívják Japánba egy pár napos workshopra, illetve akár tényleges megbízás is lehet a vége a szervezők kiadójának online magazinjában. <b>Az aktuális verseny beküldési határideje március 31.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-64ASS8WbUU8/Wol238_OahI/AAAAAAAAA3E/eAJN8Jq7yr4NNBUEmQ5g6-C2pEOS-oPSQCEwYBhgL/s1600/SMA09banner_design_a-830x467.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="467" data-original-width="830" height="225" src="https://2.bp.blogspot.com/-64ASS8WbUU8/Wol238_OahI/AAAAAAAAA3E/eAJN8Jq7yr4NNBUEmQ5g6-C2pEOS-oPSQCEwYBhgL/s400/SMA09banner_design_a-830x467.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2. <a href="http://www.manga-audition.com/sma-ex3-kumamoto2018/" target="_blank">SILENT MANGA AUDITION KUMAMOTO ROUND 2018</a></div>
<div style="text-align: justify;">
Az évente kétszer megrendezett, alap SMA pályázatokon felül a szervezők soron kívüli versenyeket is indítanak. A Kumamotói Nemzetközi Mangafesztiválhoz kapcsolódó Kumamoto 2018-as futam annyiban különbözik a szokásostól, hogy nem csak mangát, de illusztrációt is be lehet küldeni. A képregények paraméterei azonosak a sima SMA pályamunkákéval, de van új téma, és felismerhetően szerepeltetni kell Kumamotó tájait, nevezetességeit. Szintén szép pénzjutalom, és instant Japán utazás a top helyezetteknek. A legutóbbi alkalomról készült fotókon a nyertesek japán gyerekekkel festegetnek közösen és kirándulgatnak. <b>A mostani futam beküldési határideje május 31.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-yqNpO0Ij_Gs/Wol3frQyJfI/AAAAAAAAA3M/ejHCd9DQHIsrtAhXsVgO-aanIDMbDb-jACLcBGAs/s1600/SMA-EX3_bnr1802_c-830x467.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="467" data-original-width="830" height="225" src="https://4.bp.blogspot.com/-yqNpO0Ij_Gs/Wol3frQyJfI/AAAAAAAAA3M/ejHCd9DQHIsrtAhXsVgO-aanIDMbDb-jACLcBGAs/s400/SMA-EX3_bnr1802_c-830x467.png" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
3. <a href="https://medibang.com/contest/2ndmcpomanga/" target="_blank">2nd MCPO AWARD</a></div>
<div style="text-align: justify;">
A Manga Contents Promote Organization második nemzetközi pályázatára nem szöveg nélküli képregényeket várnak, 30 oldal a felső limit, nincs kötött olvasási irány, téma és zsáner, de szintén egy kerek történetet kell beadni. Alapvetően japán nyelvű szövegezésre lesz szükség, de ha nem megy, angolul tegyük (vagy koreaiul, kínaiul - kinek hogy könnyebb), és a szervezőkkel együttműködő MediBang stábja fordítja le japánra. Lehet nevezni önálló illusztrációkkal is. A pénzjutalom hasonló az előzőekhez, a zsűriből Ueyama Tochi (<i>Cooking papa</i>) és Rikudo Koshi (<i>Excel Saga</i>) fő munkáival találkoztam eddig.<b> Határidő: március 31.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-AXlX5smXW-s/Wol5qC80LzI/AAAAAAAAA3g/1Roh31BgInoJ4DPv0XVAxqzhLgNbY1BkwCLcBGAs/s1600/contest_language_139_1b172985-ebcc-4a33-b135-2e3a9bdc3f70.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="1024" height="195" src="https://3.bp.blogspot.com/-AXlX5smXW-s/Wol5qC80LzI/AAAAAAAAA3g/1Roh31BgInoJ4DPv0XVAxqzhLgNbY1BkwCLcBGAs/s400/contest_language_139_1b172985-ebcc-4a33-b135-2e3a9bdc3f70.png" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
4. <a href="http://www.manga-award.mofa.go.jp/index_e.html" target="_blank">JAPAN INTERNATIONAL MANGA AWARD</a></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennek a versenynek még nem hirdették ki a következő fordulóját, de nem maradhat le a listáról. Minden évben március-április táján írják ki az aktuális pályázatot, amire minimum 24 oldalas, nyomtatott formában elküldött mangákat várnak. Kifejezetten erős szokott lenni a mezőny, tekintve, hogy profi alkotók már publikált munkái is gyakran indulnak (mivel kiadók is nevezhetnek általuk kiadott kötetekkel, az alkotók beleegyezésével). </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Évekkel ezelőtt neveztem ide Pádár Ádámmal közös cuccunk, <i><a href="http://5panels.goobo.hu/letoltheto-kepregeny-padar-molnar-a-munka-gyumolcse/" target="_blank">A munka gyümölcse</a></i> példányaival, de nem csak én tapasztaltam, hanem más nevezőtől is hallottam, hogy nem kapunk visszajelzést arról, hogy egyáltalán megérkezett-e a pakkunk. Megszoktam, hogy például a Belgrádi Képregényfesztivál pályázatánál minden lépésről értesítenek, ezért lepődtem meg ezen. Elvileg a hazai Japán Nagykövetségnek is lehet címezni, ahonnan továbbítják a szervezőknek, de szerintem egyenesen nekik Japánba célszerűbb küldeni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-Xya_OLjALFs/Wol6YNHSCwI/AAAAAAAAA3o/lrh9NUMIpWU25eO3fW6-BPTxltWpF8fRwCLcBGAs/s1600/mangalogo2016.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="335" data-original-width="347" height="308" src="https://4.bp.blogspot.com/-Xya_OLjALFs/Wol6YNHSCwI/AAAAAAAAA3o/lrh9NUMIpWU25eO3fW6-BPTxltWpF8fRwCLcBGAs/s320/mangalogo2016.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
+1 <a href="https://www.mangadraft.com/contests/european-comic-schools-contest-2018.en" target="_blank">EUROPEAN COMIC SCHOOL CONTEST 2018</a></div>
<div style="text-align: justify;">
A kakukktojás. Ugyanis kifejezetten művészeti iskolák tanulóinak szól, de a megkötés, hogy ezekben az intézményekben digitális művészet, illusztráció mellett képregényalkotást is oktassanak, számomra nem tiszta. Itthon ugyanis tudtommal nem oktatják folyamatosan, szervezetten a képregényezést, úgyhogy a hazai tanulók ki is esnek a játékból. Ha valakit nagyon izgat a dolog, érdemes lenne rákérdeznie, hogy az összes megnevezett szakirány együttesen elvárt-e, vagy elég, ha egyiket oktatják a felsoroltak közül? Mert egyébként nem lenne rossz ez se, formás pénzjutalom plusz tárgynyeremény és rajzprogram a szervező CELSYS-től, zsűriben neves alkotókkal. A közönségszavazás része mondjuk nekem nem szimpatikus.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezekkel a pályázatokkal futottam tehát össze mostanában. Ami pedig a nyitó kérdést illeti, egyrészt a fenti mangapályázatok többsége külön kiemeli, hogy ne erőltessünk magunkra "igazi mangás" stílust (amit mi nyugaton gondolunk AZ IGAZ manga sztájlnak), nem az alapján értékelik a műveket. Másrészt pedig megfelelő képzettség ÉS professzionális hozzáállás, munkatapasztalat nélkül persze, hogy nem bajlódik egy kiadó se a jelentkezőkkel, főleg, ha a nyelv és a távolság is akadály, mivel a folyamatos és hatékony kommunikáció nagyon fontos ebben a szakmában is. Viszont ha keresgéltek kicsit Youtube-on, találtok pár nyugati srácot/csajszit, akik kiköltözve Japánba dolgoztak hosszabb-rövidebb ideig hivatásos mangakaként vagy asszisztensként. Ők is a miénktől eltérő munkamorált és a kommunikációt emelik ki fő nehézségként, amiben természetesen hátrányunk van. De nem azért, mert más nemzetiségűek vagyunk, hanem mert nem szoktunk hozzá ahhoz a munkakörnyezethez. Azóta kezdem ezt én is érezni, mióta a SMA helyezésem után felajánlotta egy szerkesztőjük, hogy közösen dolgozzunk a következő pályamunkán, de erről majd egy későbbi cikkben!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-wQN8HTsFKDo/Wol81I9NidI/AAAAAAAAA34/5aQmCB7GuWEHsQCqcTQNBUQw55jubIXQwCLcBGAs/s1600/japanwinner2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="790" data-original-width="944" height="334" src="https://4.bp.blogspot.com/-wQN8HTsFKDo/Wol81I9NidI/AAAAAAAAA34/5aQmCB7GuWEHsQCqcTQNBUQw55jubIXQwCLcBGAs/s400/japanwinner2.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-72835892802792383002017-10-25T09:32:00.000-07:002017-10-25T09:32:35.703-07:00Képregényoldalak retusálása<div style="text-align: justify;">
Olyan nincs, hogy ne szúrjak el valamit kihúzás közben! Majdnem minden oldalhoz hozzá kell nyúlni utólag. Az alábbiakban pár találomra összehordott gondolatot/technikát osztok meg veletek retusálás témában. Fontos tudnivaló, hogy digitálisan minden sokkal egyszerűbb lenne, de én szeretek minél több mozzanatot hagyományos technikával letudni, hogy szkennelés után minél kevesebbet kelljen bohóckodni a rajzzal. Hogy miért nem eleve digitálisan dolgozok? Mert nem esik kézre egy ideje, és kerülöm, amikor csak tehetem. Színezésnél nem tehetem, de térjünk vissza inkább a fő témánkhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Jelölések</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A következő munkarend szerint dolgozom. Először megrajzolom az összes oldalt, majd kihúzom egyhuzamban mindet, és mielőtt szkennelem, egy menetben retusálok, amit kell. Sokszor előfordul, hogy ha nem feltűnő a hiba, megfeledkezem, hol kellett volna javítani, és csak akkor veszem észre, amikor már késő. Ezért kitaláltam, hogy amint elrontok valamit kihúzáskor, rögtön feltapasztok egy kis jelölőcédulát a papírra. Olyat használok, aminek nem túl nagy a ragasztós felülete, és nem is valami erős a rögzítés, így nem árt a tusrajznak, amikor felszedem.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-DG9s8iqJ1xk/WckQzzytRjI/AAAAAAAAA0M/TQEnlzeZP-YJExTBiPlpOkq5qrJIj_soQCLcBGAs/s1600/IMG_4043.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="524" data-original-width="787" height="266" src="https://3.bp.blogspot.com/-DG9s8iqJ1xk/WckQzzytRjI/AAAAAAAAA0M/TQEnlzeZP-YJExTBiPlpOkq5qrJIj_soQCLcBGAs/s400/IMG_4043.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Hibajavító festék</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fekete-fehér, vonalrajzos technikával készítem a képregényeimet fehér papírra, így használhatok retusáláshoz hibajavítót. Kíváncsiságból kértem egy Deleter White 2-t is, amikor Japánból rendeltem művészkellékeket, de igazából úgy sejtem, a technika többet számít, mint a festék márkája. A White 2 kicsit sűrűbb, mint a White 1, de tök mindegy, mert a fehér festékek úgy általában gyengén fednek, vagyis gyakran több rétegben kell felhordani őket. Méghozzá több vékony rétegben, mert vastagon felkenve modellfestős szlenggel élve "túrós" felületet kapunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha ilyen itthoni Ápiszos hibajavítót vennék, aminek a kupakjában saját ecset van, azt is inkább úgy használnám, hogy kiöntök egy kicsit egy palettára, és szükség esetén a megfelelő állagúra hígítva rendes művészecsettel vinném fel. Pláne, ha nem konkrétan hibajavításra, hanem kitöltött felületek díszítésére van szükség. Például fehér motívumokat a fekete ruhára könnyebb utólag felfesteni, mint megrajzolni, aztán kitöltéskor kerülgetni. Lehet használni fehér filctollat, ceruzát vagy zselés tollat is, de elég fontos, hogy ne oldja fel a tust, mert akkor egy szürke pacsmagot csinál. Bizonyos tinták érzékenyebbek erre, mint mások, érdemes próbatrutymákolást végezni. Az is szempont lehet, hogy miután megszáradt, lehet-e rá rajzolni, vagy elkenődik-e rajta a tus, lekaparja-e a toll?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ragasztgatás</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A legutóbbi <a href="http://www.manga-audition.com/" target="_blank">Silent Manga Audition pályázatra</a> szánt (szöveg nélküli) képregényem egyik jelenetébe nyúlok bele az alábbi képeken. A sztori szerint a srác egy másik karakternek magyarázza, hogy ha nem ment volna vissza érte a sivatagba a motorbaleset után, még azt mondták volna rá, hogy direkt veszejtette el őt. Viszont utólag jöttem rá, hogy az olvasó nem biztos, hogy úgy értelmezi a képet, hogy a karakter ezt elmondja, lehet, hogy úgy jön le, mintha gondolná vagy latolgatná a dolgokat. </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-phoiBeZI4dQ/WckQQVRjIAI/AAAAAAAAA0E/GGzmzO0t0N87Z-phnzIvRWjtYE11sUoLQCEwYBhgL/s1600/winner.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="566" data-original-width="787" height="287" src="https://4.bp.blogspot.com/-phoiBeZI4dQ/WckQQVRjIAI/AAAAAAAAA0E/GGzmzO0t0N87Z-phnzIvRWjtYE11sUoLQCEwYBhgL/s400/winner.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Újrarajzolni nem volt idő, viszont arra gondoltam, egy gesztussal kicsit egyértelműbbé lehet tenni a szitut. De nem akartam belerajzolni a kész panelbe, hátha mégis más megoldást választanék, és akkor már nem lenne visszaút. Fogtam egy másik papírt, felvázoltam a mutogatós kezet kb. megfelelő méretben, majd ollóval kivágtam, és rápróbáltam a képregényoldalra. Sikerült megfelelő pozíciót találni neki, úgyhogy kihúztam, majd felragasztottam. </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-Ojj3SFbjf5U/WckQrwOk7NI/AAAAAAAAA0I/RSUU7NaidtIaZjltj9ucMxkfn-_60bfegCEwYBhgL/s1600/toldal%25C3%25A9k.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="509" data-original-width="787" height="257" src="https://2.bp.blogspot.com/-Ojj3SFbjf5U/WckQrwOk7NI/AAAAAAAAA0I/RSUU7NaidtIaZjltj9ucMxkfn-_60bfegCEwYBhgL/s400/toldal%25C3%25A9k.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-0s79ZsxsheI/WckQQMfEeqI/AAAAAAAAA0A/O6bsjSNlx24JYb2j6Bwje_P0yqrCJ-7IwCEwYBhgL/s1600/transzferragaszto.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="663" data-original-width="787" height="336" src="https://1.bp.blogspot.com/-0s79ZsxsheI/WckQQMfEeqI/AAAAAAAAA0A/O6bsjSNlx24JYb2j6Bwje_P0yqrCJ-7IwCEwYBhgL/s400/transzferragaszto.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ehhez transzfer ragasztót érdemes használni, így többször is levehető és visszarakható a protézis, ha át kell pozicionálni. Létezik stiftes és spray kivitelben, utóbbi hobby boltokban kapható (de nem minden spray ragasztó transzfer is egyben!). Miután megtaláltam a kéz végleges helyét, levágtam a felesleget, és hogy továbbra se keljen az eredeti rajzba nyúlni, mert ki tudja, digitálisan retusáltam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-uOzCv80zOAM/WckQP0q6ShI/AAAAAAAAAz8/6kFQJYCwZcY5_-62qckA42huuogGKHN7ACEwYBhgL/s1600/trueridersk%25C3%25A9sz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="440" data-original-width="866" height="202" src="https://3.bp.blogspot.com/-uOzCv80zOAM/WckQP0q6ShI/AAAAAAAAAz8/6kFQJYCwZcY5_-62qckA42huuogGKHN7ACEwYBhgL/s400/trueridersk%25C3%25A9sz.jpg" width="400" /></a></div>
<br />Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-20007622788136778102017-10-03T08:46:00.001-07:002017-10-03T08:54:33.317-07:00Ajánló - Araki mangaoktató könyve<div style="text-align: justify;">
Rengeteg, nyugati rajongókat megszólító mangás oktatókönyv létezik. Színvonaluk egyenetlen, bár például a közismert <i>How to Draw Manga</i> sorozatban találkoztam pár, elsősorban kezdőknek hasznos kötettel. Alapvető hiányossága azonban többségüknek, hogy jellemzően csak a mangakészítés rajzi oldalával, azon belül is főleg karakterek és objektumok megformálásával foglalkoznak, míg a történetírás, az oldalkompozíciók felépítése, a karakteralkotás mélyebb elemzése sokszor elsikkad.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Araki Hirohiko egyebek mellett a harminc éve futó, világszerte népszerű <i>JoJo's Bizarre Adventure</i> című mangasorozat alkotója. Ha egy ilyen kaliberű mangaka neve szerepel egy szakkönyv borítóján, az rögtön sokkal hitelesebbnek hat a futószalagon gyártott, inkább csak a mangásan rajzolgatókat célzó kiadványoknál. Ezt gondoltam, amikor megláttam a cuccot a Book Depository kínálatában, és az aktuális mangaellátmányommal együtt meg is rendeltem. Vajon azt kaptam, amit vártam?<br />
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Bl8iftLGkfI/Wc9xVLiA0mI/AAAAAAAAA0k/2jVRLHwUgHIxJXnEjyqeXHSuVFl_yxekQCLcBGAs/s1600/araki1.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="724" data-original-width="984" height="293" src="https://1.bp.blogspot.com/-Bl8iftLGkfI/Wc9xVLiA0mI/AAAAAAAAA0k/2jVRLHwUgHIxJXnEjyqeXHSuVFl_yxekQCLcBGAs/s400/araki1.JPG" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Hirohiko Araki: Manga in Theory and Practice - The Craft of Creating Manga</b> (első angol nyelvű kiadás, Viz Media 2017.)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az igényesen tálalt, keményfedeles kiadvány a fentieknél sokkal inkább szakkönyvszerűbb nem csak tartalmát, de megjelenését tekintve is. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én - hacsak nem művészeti albumról van szó- nem szeretem, amikor oldalasra felnagyított képek mellé jár nyúlfarknyi szöveg, mert ilyenkor úgy érzem, nincs mit mondania a szerzőnek. Viszont ez itt 226 oldal, nagyrészt teleírva a mester okosságaival, még ha viszonylag szellősen szedve is! Mindössze pár oldalnyi fekete-fehér illusztrációval, leginkább képregényoldalakkal és kiemelt panelekkel találkozunk, amiken a szövegben említett fogásokat szemlélteti a szerző. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A fejezetek tematikája a négy alaptényező, vagyis a karakter, a történet, a világ és a téma rangsorára és egyensúlyára épül. A könyv legfőbb erénye, hogy az amúgy sem különösebben száraz szakszöveget átjárja a személyesség, mivel Araki minden megállapítását saját karrierjének fényében bontja ki. Eleinte nem értjük, miért fontos, hogy kezdő korában mennyire türelmetlenek voltak a magazinok szerkesztői. Mivel mindig rengeteg anyagot kellett elbírálniuk, gyakori volt, hogy az első oldal alapján döntöttek, sőt azt is csak félig húzták ki a borítékból. Innen lyukadunk ki oda, hogy mit célszerű mindenképp bemutatni rögtön az első oldalakon, hogy az olvasó tovább akarjon lapozni, és máris a szakmázásnál tartunk!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-1hSnQKRlq70/Wc9ynzbhBvI/AAAAAAAAA0w/6EjFU5e53TsBxQXM0LOsiCXSlA2E08yEwCLcBGAs/s1600/araki2.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="266" src="https://4.bp.blogspot.com/-1hSnQKRlq70/Wc9ynzbhBvI/AAAAAAAAA0w/6EjFU5e53TsBxQXM0LOsiCXSlA2E08yEwCLcBGAs/s400/araki2.JPG" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Habár a szenvedélyes bevezető alapján valamiféle misztikumra számítanánk, amit csak egy valódi japán mangaka képes megragadni, apránként elkezdenek visszaköszönni a történetalkotás nyugati szakirodalmából már ismerős alapvetések. A kulturális különbségek ellenére sok mindent hasonló formában szeretünk megélni. Csak esetleg ami Syd Fieldnél* a kőbe vésett háromfelvonásos szerkezet, az itt a <i>ki-sho-ten-ketsu</i>. Azt azért érdemes figyelembe venni, hogy Araki érezhetően -és nem is burkoltan- a mainstream (!) shonen battle (!) mangákra vonatkozóan ajánlja tanácsait, bár nyilván ezek nagy része más típusú képregényeknél is helytálló. Sok minden belefért volna még a könyvbe, de a mangaka polihisztor jellegéből adódóan (nem csak az íráshoz, de a rajzoláshoz és a "rendezéshez" is értenie kell) úgy érzem, elég jól ki lett egyensúlyozva a képregényalkotói igényekhez mérten egy direkt (forgatókönyv)írásra koncentráló munkához hasonlítva. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ultimate mangaoktató könyv ezúttal sem született meg, de szerintem több okból nem is tudna, szóval maradjunk annyiban, hogy ez egy jó olvasmány. Abban nem vagyok biztos, hogy abszolút kezdő wannabe képregényesek is maradéktalanul be tudják-e fogadni, mert több ponton éreztem úgy, hogy szükség volt az eddig elkövetett hibáimra az adott technika működésének megértéséhez. Ettől függetlenül -vagy éppen ezért, mert haladó leckének is elmegy - ajánlom beszerzésre. Külön szimpatikus, ahogy miután 226 oldalon át levezette, hogyan kövessük <i>az mangakészítésnek igaz útját</i>
(kb. ilyen fellengzősen fogalmaz), záró gondolatként felszólít mindezen
előírások elvetésére. Araki szerint az alapokat ugyan mindenkinek ismernie kell, de a manga
jövőjének alakításához nem elég a bevált formulák másolása. Ezzel egyetértek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-8ZkKTFrt0ro/Wc9yOAfUTlI/AAAAAAAAA0s/8JCVsA6dWf02vyLGV9aJajPWbvjAd3l1QCLcBGAs/s1600/araki3.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="710" data-original-width="984" height="287" src="https://2.bp.blogspot.com/-8ZkKTFrt0ro/Wc9yOAfUTlI/AAAAAAAAA0s/8JCVsA6dWf02vyLGV9aJajPWbvjAd3l1QCLcBGAs/s400/araki3.JPG" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>*Syd Field: Forgatókönyv - A forgatókönyvírás alapjai.</i> Képregényíróknak is hasznos könyv, de kicsit nyögvenyelős a túlzott anekdotázgatás miatt. </div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-31991802923774837102017-09-25T04:47:00.001-07:002017-09-25T05:02:43.782-07:00Helyzetjelentés 5Pallos fronton, egyéb tervek<div style="text-align: justify;">
Képregénysorozatom, az 5Pallos legutóbbi része májusban jelent meg az EpicLine magazin 16. számában. Ez se tegnap volt! Amikor elkezdtem a sorozatot, úgy kalkuláltam, hogy évente három szám is belefér, de kettő mindenképpen. Reális elképzelésnek tűnt, hogy minél többet írok és rajzolok, a gyakorlat miatt egyre gyorsabban tudok majd dolgozni, és pár év alatt lenyomom a teljes sorozatot (nagyjából 10-12 rész van betervezve összesen). Erre egyre lassabban megy minden, franc tudja, miért. De nem írom ide, hogy NYUGALOM, SEMMI PÁNIK, NEM HAGYOM FÉLBE CSAK ÚGY, mert mindenki pánikba esik, leejti a poharát, és sikítva megfogadja, hogy soha többet nem vesz magyar képregényt. Viszont azt leírom, hogy mire jöttem rá, amióta dolgozom a sztorin, és mi mással foglalkozok, amikor épp nem ezzel (és ez miért lesz mégis jó mindenkinek, vagy nem).</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-tsbstF50VZY/WcjbownRBUI/AAAAAAAAAys/lSOTgYDzxwYlwNsv3XoaN-12KOKkBy6JACEwYBhgL/s1600/knightlyduelbprom%25C3%25B3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="402" data-original-width="866" height="185" src="https://1.bp.blogspot.com/-tsbstF50VZY/WcjbownRBUI/AAAAAAAAAys/lSOTgYDzxwYlwNsv3XoaN-12KOKkBy6JACEwYBhgL/s400/knightlyduelbprom%25C3%25B3.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az elmúlt hét-nyolc évben a képregényezés és az állattenyésztés köré építettem az életem. Annak, aki nem ismer: különféle békafajokkal és kínai tűzhasú gőtével foglalkoztam, cikkeket is írtam róluk, de ez most mindegy (nem teljesen, lásd később). Ezeken a területeken volt sikerélményem, itt sikerült baráti-szakmai kapcsolatokat kialakítanom. Ez eddig semmi másban nem jött össze igazán, szóval elég fontos dolgok számomra. Aztán képregényezés miatt végül is leépítettem az állatkertet, hogy több időm legyen alkotásra, és hogy ne hanyagoljam el a lényeket, amikor időre kell befejezni valamit, és megfeledkezek minden másról.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-QCxSwZQy4IY/Wcjj3jTqmbI/AAAAAAAAAzY/PLdnr1oaYV0hoWkrzne21Pq0EiGaMnIpwCEwYBhgL/s1600/G%25C5%2591tehat%25C3%25A1roz%25C3%25B33%2Bcopy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="827" data-original-width="1169" height="282" src="https://3.bp.blogspot.com/-QCxSwZQy4IY/Wcjj3jTqmbI/AAAAAAAAAzY/PLdnr1oaYV0hoWkrzne21Pq0EiGaMnIpwCEwYBhgL/s400/G%25C5%2591tehat%25C3%25A1roz%25C3%25B33%2Bcopy.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az 5Pallos az első komolyabb terjedelmű munkám, és úgy terveztem, mindent ennek rendelek alá, amíg a végére nem érek. Voltak bizonyos elvárásaim a sorozattal kapcsolatban, és 2015. márciusa óta (akkor jött ki az első epizód) már látni, mik teljesülhetnek ezekből, és miben nem jutok vele sem előbbre. Ráadásul ahogy írtam, egyre lassabban meg az írás is, rajzolás is, aminek a lehetséges okaiba most nem megyek bele. Előbb-utóbb minden hobbiképregényesnek számot kell vetnie, hogy mi éri meg, és meddig. Itt jelentkezik egy ilyen kis előrehozott kapuzárási pánik is, hogy mi mindent csinálhatnék ugyanezzel az idővel és energiával, ami ténylegesen a jövőmet építené! 😃</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az én válaszom a dilemmára az lett, hogy nem akarok belesántulni egyetlen képregénybe, amin már látszik, mennyi van benne (mennyire érdekli a közönséget, mennyire befogadható, mennyire tudok új terepeken új olvasókat bevonzani vele). Viszont abbahagyni sem akarom, mert számít nekem ez a történet, számít, hogy bár nem bestseller, de azért vannak rajongói, ráadásul a félbehagyott magyar sorozatok halmazát sem szándékozom bővíteni. Ehhez valami nagyon súlyosnak vagy kivételesen jónak kéne történnie. Azt se gondoltam volna egykor, hogy marketinges írásokat fogok tanulmányozni, meg cikkeket írni és blogot vezetni kimondottan a képregényezés miatt, miközben rengeteg olyan dolog rám ragad, amit ezen kívül is hasznosítani tudok. De új motivációra van szükségem, és újabb projektekre a fejlődéshez. Így még lassabban halad ugyan az 5Pallos, de hosszú távon jót fog tenni, amiből remélhetőleg maga a sorozat is profitál. </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-oUFu_lsgxDM/WcjgpLtTdsI/AAAAAAAAAzM/HKYVMaX--Awew2Pr8U1I9tKfaKQtA-XygCEwYBhgL/s1600/v%25C3%25A9rmedve.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="950" data-original-width="1181" height="321" src="https://1.bp.blogspot.com/-oUFu_lsgxDM/WcjgpLtTdsI/AAAAAAAAAzM/HKYVMaX--Awew2Pr8U1I9tKfaKQtA-XygCEwYBhgL/s400/v%25C3%25A9rmedve.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A <a href="http://www.manga-audition.com/" target="_blank">Silent Manga Audition</a> egy japán szervezésű, mangakiadásban tapasztalt szerkesztők és világhírű alkotók által szervezett nemzetközi pályázat, amelyre szöveg nélküli képregényekkel lehet nevezni az aktuális tematika szerint. Megy már egy pár éve, jövő héten zárul le a nyolcadik forduló. Sok országból érkeznek nevezések, és baromi motiváló látni, hogy például Indonéziában, Vietnámban vagy Brazíliában milyen sok az ambiciózus képregényes (tőlünk sajnos hagyományosan alig van jelentkező). Nem csoda, ha minden alkalommal több százan indulnak, hisz nem rossz a pénzjutalom, és a zsinórban jobb helyezést elérőket Japánba is meghívják pár napra workshopolni. Ha bírja a gyűrődést, a SMA webmagazinjában mangasorozat rajzolására is felkérik. Személy szerint utóbbira nem számítok, mert tetűlassú vagyok, de minden más jöhet! Már csak nyerni kéne.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-XS0EDHausrY/WcjbozABdvI/AAAAAAAAAyk/hb9x6Sw_cGAtoVnUwBWPcUGNue1QtUvjgCLcBGAs/s1600/biotriggerwip.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="787" data-original-width="1181" height="266" src="https://4.bp.blogspot.com/-XS0EDHausrY/WcjbozABdvI/AAAAAAAAAyk/hb9x6Sw_cGAtoVnUwBWPcUGNue1QtUvjgCLcBGAs/s400/biotriggerwip.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A hetedik fordulón indultam először, és bár díjat nem nyertem, de a két pályamunkám közül <a href="http://smacmag.net/v/sma7/biotrigger-by-g%C3%A1bor-moln%C3%A1r/" target="_blank">az egyik "Award Candidate" lett</a>, ami olyasmit jelent, hogy átment a rostán, ami elválasztja az első százvalahány munkát a többitől (608 nevezés volt, 41 díjazott). Alaposan az egómba taposott, hogy erre volt elég a hét év gyakorlat meg a három Alfabéta-díj, hogy az első negyvenben sem voltam benne, és az első magyar díjazott sem én lettem, aki ráadásul pont az én első futamomban lett nyertes (<a href="http://smacmag.net/v/sma7/taste-of-nostalgia-by-luleiya/" target="_blank"><i>Lüleiya</i> lett az</a>, akinek természetesen rögtön gratuláltam is, mert lehet, hogy irigy vagyok, de nem megkeseredett). Képzeljétek el az ábrázatomat, amint izgatottan olvasom, hogy eredményhirdetés előtt a zsűri elnöke gratulációját fejezi ki Magyarország első díjazottjának, majd továbbgörgetve nem találom a nevem... 😀</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-QFAVSLRBxvw/WcjsE9EztxI/AAAAAAAAAzs/YtxmIO0OH6Y3NJJKQMHDFGL7WLLarg7RwCLcBGAs/s1600/trueriders_thumb.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="400" src="https://4.bp.blogspot.com/-QFAVSLRBxvw/WcjsE9EztxI/AAAAAAAAAzs/YtxmIO0OH6Y3NJJKQMHDFGL7WLLarg7RwCLcBGAs/s1600/trueriders_thumb.jpg" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Annyi haszna volt ennek a pofáraesésnek, hogy miután áttanulmányoztam valamennyi díjazottat évekre visszamenően, felfedeztem pár dolgot, és ennek tükrében kukáztam a készülő új 5Pallos részt, hogy újraírjam. Azt' vagy jó lesz, vagy nem, de jobb lesz, mint amilyen lett volna. No meg kiviláglott, hogy konkrétan ezen a pályázaton mit szeret a zsűri. Próbálok a továbbiakban jobban igazodni ehhez, bár nem volnék őszinte, ha azt mondanám, hogy cseppet sem tartom modorosnak a helyezett mangák jelentős részét. De majd most jól leadok én is egy modoroskodó sónen motorversenyes darabot, ami egy giga brófiszttel ér véget, és mindenki összehúzott szemöldökkel vigyorog, mint egy pszichopata! 😎 És ezt addig ismételgetem, amíg meg nem unom, a kiszórt pályamunkákból pedig később egy antológiát állítok össze.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-garAXpFLHFM/Wcjbo7Aw5_I/AAAAAAAAAys/oZJCoZKY_HwdSBnwECoFyaaazhcRAWs2ACEwYBhgL/s1600/motoros.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="764" data-original-width="1143" height="265" src="https://4.bp.blogspot.com/-garAXpFLHFM/Wcjbo7Aw5_I/AAAAAAAAAys/oZJCoZKY_HwdSBnwECoFyaaazhcRAWs2ACEwYBhgL/s400/motoros.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy másik projekt, amit kifejezetten a munkahelyemen írok üresjáratban (amikor nem az 5Pallost), egy nemzetközi webképregénynek szánt yonkoma, vagyis négy kockás képregénycsík lesz. Ennek megvan a hagyományos felépítése, ami úgy érzem, jó fogódzkodó lesz, azonkívül segíteni fog rendbe tenni a "rendes" képregényeim történetvezetését is. Az alapötlet nem más, mint korábbi állatkereskedői tapasztalataim feldolgozása. Nagyon régóta foglalkoztatott ez a gondolat, de nem tudtam összefüggő sztorivá kovácsolni a rövid gegekre épülő jeleneteket. A 4koma forma viszont ideálisnak tűnik, mert nagyobb ugrásokat tesz lehetővé csíkok és jelenetek között (az összekötő részekkel támadt korábban nehézségem).</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-T5odvS0dDeo/Wcjc3ioqmvI/AAAAAAAAAy0/zC4ttfubpKIZDbm8WlHtEPY6knNoxwO3ACLcBGAs/s1600/screentoneteszt3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="878" data-original-width="892" height="392" src="https://3.bp.blogspot.com/-T5odvS0dDeo/Wcjc3ioqmvI/AAAAAAAAAy0/zC4ttfubpKIZDbm8WlHtEPY6knNoxwO3ACLcBGAs/s400/screentoneteszt3.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Persze nem csak poén lesz poén hátán, sőt, ez nem is kimondottan abban a csattanósra erőltetett stílben fog szólni, sokkal inkább ilyen összefüggő történetre építkező (már megvan a vége, az eleje, a karakterek motivációstul, hibástul, erényestül, drámai szükségletestül), visszafogottabb slice of life hangulat olyan karakterutakkal, amikkel a célközönség (huszonéves lányok, akik szeretik az egzotikus állatokat) azonosulni tud. Nem tervezem hosszúra, hogy ne csak elkezdeni, de befejezni is megtanuljak, és rajzilag is egyszerűbb lesz az 5Pallosnál, hogy sokkal gyorsabban haladjak. És akkor ezzel kipróbálom, hogy a netes, multi-kulti színtéren meddig tudok eljutni, ha már az 5Pallossal úgyis akadályokba ütközök ( például, mert nem kezdeném lefordítani, amíg bizonytalan a folytatás üteme, és a spéci nyelvezet miatt - ami a hangulat része- nem is lenne egyszerű).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Van pár tervem ezeken felül is, de mindnek megvan a maga ideje.</div>
<br />Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-14698997446223210612017-08-03T09:02:00.001-07:002017-08-03T12:57:37.525-07:00Világépítés - Wuxia életérzés az Óperencián innen<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">Képregénysorozatom, az 5Pallos eseményeinek és hangulatának egyik fő ihletője Si Naj-an <i>Vízparti történet</i>
(angol nyelvű forrásokban <i>Shi Nai'an: Water Margin</i>, <i>All Men are Brothers</i> vagy
<i>Outlaws of the Marsh</i>) című munkája, amelyet a klasszikus kínai
regényirodalom egyik legjelentősebb alkotásaként tartanak számon. Sok adaptációja látott eddig napvilágot, mifelénk a <i>Dynasty Warriors</i> / <i>Suikoden</i> videójátékok és a <i>Hero 108</i> Cartoon Network-ös rajzfilmsorozat talán a legismertebb példák azokra a munkákra, amik a regényből merítettek. Magyarul is kiadták, bár kicsit megnyirbálva, <span class="text_exposed_show">egyes fejezeteket kihagyva.</span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br /> </span></span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-fsb2-TPAAZg/WX4DH_Z7QwI/AAAAAAAAAx8/HEvu_6UhHE0PNtf87bEuP0NvfJAVo6AqACEwYBhgL/s1600/wusongsz%25C3%25ADnes.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1216" data-original-width="1600" height="303" src="https://2.bp.blogspot.com/-fsb2-TPAAZg/WX4DH_Z7QwI/AAAAAAAAAx8/HEvu_6UhHE0PNtf87bEuP0NvfJAVo6AqACEwYBhgL/s400/wusongsz%25C3%25ADnes.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br /> </span></span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">A wuxia zsánerrel rokon (bár egyesek szerint a <i>Vízparti történet</i> még nem az,
legfeljebb annak elődje) történetek egyik jellemzője, a
felborult társadalmi rend folytán a törvény helyett kardjukban és
személyes kapcsolataikban bízó egyének és titkos közösségek virágzása az 5Pallos
világában is fellelhető.</span></span></span></span></span> </span></span></span>Az itt emlegetett „berek” valójában nem egy földrajzi
helyet jelöl, hanem kísérlet a wuxia hagyományok „jianghu” fogalmának
magyar folklórközegbe helyezésére. A jianghu (szó szerint
„folyók és tavak”, Csongor Barnabásnál, a regény fordítójánál „a Folyam és a Tó vidéke”) a hivatalos, törvényes keretek közé
szorított társadalmi renddel párhuzamo<span class="text_exposed_show">san
létező közeg, fizikai határok nélkül. Egy miliő, amit elismert
harcosok, szerzetesek, befolyásos figurák, titkos közösségek és más, a
többség által a jianghu tagjának elfogadott személyek népesítenek be,
sokszínű kapcsolatrendszerrel összekötve. Kialakulásának előfeltétele a
válságos társadalmi rend, például a hivatalnokok következmények nélküli
visszaélései nyomán.</span></span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"> </span></span></span></span></span></span></span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">Modern szövegkörnyezetben használják a szervezett bűnözés, az alvilág
szinonimájaként is, de kifejezheti a legkülönfélébb – pl. szakmai,
érdeklődésbeli – csoportok körülírható közösségét is. </span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-euXvX9JV_nk/WX4DHacg_KI/AAAAAAAAAx0/I__uIqvO8xIQ0tlym9x6B0x6Tsw7-HqQQCEwYBhgL/s1600/v%25C3%25ADzparti1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="866" height="388" src="https://4.bp.blogspot.com/-euXvX9JV_nk/WX4DHacg_KI/AAAAAAAAAx0/I__uIqvO8xIQ0tlym9x6B0x6Tsw7-HqQQCEwYBhgL/s400/v%25C3%25ADzparti1.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">A jianghu tagjainak általában a polgári
nevük mellett vitézi nevük is van, amelyet leginkább a beavatottak
használnak egymás között, kívülállók nem feltétlenül ismernek. </span></span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">A wuxia filmekben gyakran „xia” a megszólítása az ismeretlen hősöknek,
ami nagyjából annyit tesz, hogy „vitéz”. Egy másik, szintén a wuxia
közegben elterjedt kifejezés a „hao han”, amit a hősök egymás közt,
egymásra használnak („derék legény”, vagy valami ilyesmi lehetne
magyarul). Hölgyek is lehetnek „derék legények”. Salló Sára, vagyis
Toportyán tehát simán belefér a szórásba - erre uta<span class="text_exposed_show">l
az 5Pallos első részének címe: Az öt szegénylegény (amivel még rá is
játszottam kicsit, hogy itthon is hallottam már vegyes ivarú társaságot
lelegényezni). <br /> </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br />
</span></span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"></span></span></span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-vqMVo-RxF_4/WX4DHZgQb2I/AAAAAAAAAx4/IXn_gxQD6LUbAoCF2h8nVDbkhs_qCbLDgCLcBGAs/s1600/levente.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="893" data-original-width="1600" height="222" src="https://3.bp.blogspot.com/-vqMVo-RxF_4/WX4DHZgQb2I/AAAAAAAAAx4/IXn_gxQD6LUbAoCF2h8nVDbkhs_qCbLDgCLcBGAs/s400/levente.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br />
</span></span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"></span></span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">Az 5Pallosba is szerettem volna egy megszólítást, amit
nem használ bárki bárkire, ellenben kifejezi, hogy a megszólító a
megszólítottat a berekhez tartozónak tekinti. </span></span></span>Számtalan kifejezés közül (pl. vitéz, lovag, hős, bajnok, harcos stb.) a
leventét választottam, mert ennek van számomra valami archaikus, népmesei csengése. Elfér egy fantasy történetben, de mégis ritkán találkozni vele - ha egyáltalán-, emiatt ezt találtam legalkalmasabbnak egy új fogalom, vagy inkább jelentésárnyalat megalkotására. Amikor azt hallom, hogy "levente", nem az 1920-as évek és a II. világháború közti
időszakban működő Leventeszervezetek tagjaira, hanem Arany <i>Toldijának</i>
„szép magyar leventéire, aranyos vitézeire” asszociálok, így egyfajta
nosztalgiafaktort is remélek az áthallástól. A nosztalgia pedig manapság menő a magyar képregényekben. 😉 </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br /></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><i>Az első és második kép saját fan art a Vízparti történet karaktereiről.</i></span></span></span></div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-76852472072581986112017-07-03T07:35:00.000-07:002017-07-03T07:35:33.729-07:00Rajzeszközök 9. - Fancy radír, nem elefántos<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">Mostanában
főleg Tombow Mono radírokat használok. Nem sznobizmusból, hanem mert mindenből a számomra legjobbat keresem, hogy az eszközök a kezem alá dolgozzanak, és ne nekem kelljen alkalmazkodnom hozzájuk. Mindjárt kiderül, hogy radírok tekintetében ezt mennyire sikerült eddig megvalósítani.😃</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">Az első pár darabot Japánból rendeltem, de azóta itthon is beszerezhető a márka a <a href="http://rajzshop.hu/termek-kategoriak/radirok/hagyomanyos-kezi-radirok/" target="_blank">RajzShop.hu webshopjából</a>. Igaz, nem minden egyes, <a href="http://deleter-mangashop.com/index_en_usd.html" target="_blank">Deleter webboltban</a> is szereplő típus, de úgy néztem, nem is gyártják már mindet azok közül, amiket korábban teszteltem.</span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"> A legalapabb <b>Mono Plastic Eraser </b><span class="text_exposed_show">dolga nálam a vázlatolás közbeni mindennemű radírfeladat, nincs mit magyarázni ezen. Dicsérik netszerte, animék iskolás jeleneteiben is felbukkan, de igazából egy sima radír, na.😃</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br /> </span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-JopVj2fWKb8/WTVBNn_mWbI/AAAAAAAAAuw/gQ0-0MUOgtUXEqm5Mf-VV4SlbVhPC92hgCEw/s1600/lightnondustmono.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="761" data-original-width="1142" height="265" src="https://3.bp.blogspot.com/-JopVj2fWKb8/WTVBNn_mWbI/AAAAAAAAAuw/gQ0-0MUOgtUXEqm5Mf-VV4SlbVhPC92hgCEw/s400/lightnondustmono.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"></span></span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br />
Kihúzás után a <b>Light</b> változatával vagy a <b>NonDust Eraserrel</b> tisztázom le
a rajzot, mert ezek elvileg kisebb nyomást igényelnek (inkább a Light),
és így kevésbé fakítják a tusvonalakat - ez azonban tus-, sőt,
papírfüggő is! A gyakorlatban az arra hajlamos tus - mint eddigi kedvencem, a Pilot Ink is - fakulni fog, ebből a szempontból majdnem mindegy, milyen radírral nyalogatjuk. Mondjuk azért ne valami keményebb radírral vagy dörzsradírral menjünk neki.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br /> Mindhárom fajta – ahogy a nevük is mutatja –
plastic eraser, vagyis nem gumi az anyaga, így az állaga is picit
különbözik egy Ápiszos radírtól. Különösen a NonDust verzión figyelhető
meg, hogy helyes technikával nem sok apró szöszt, hanem hosszabb
csimbókokba összeálló törmeléket képez egy nagyobb felület
kiradírozásakor (apró javításoknál persze csak morzsál). Ez pedig azért
jó, mert kevesebb szöszt kell a vonalak elkenésének kockáztatásával
leseperni. Jellegzetes állaga miatt ez kopik a leggyorsabban. A hagyományos fehér változatot mintha már nem gyártanák, ellenben az új fekete típus <b>dust CATCH</b> néven a fent említett hazai boltban is megtalálható. Eddig ez a kedvencem!</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br /></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-k_zPzZqk1ps/WTVBNTGro6I/AAAAAAAAAus/SD-hF-qykzkqFkgdSyInaKTdeskVQ7LmQCEw/s1600/fabercastelldustfree.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="718" data-original-width="1010" height="283" src="https://1.bp.blogspot.com/-k_zPzZqk1ps/WTVBNTGro6I/AAAAAAAAAus/SD-hF-qykzkqFkgdSyInaKTdeskVQ7LmQCEw/s400/fabercastelldustfree.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br /></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"> Egy kolléga tanácsára kipróbáltam a <b>Faber Castell Dust-Free</b>-t.
Szintén "forgácsmentes", mint a Mono </span></span></span></span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">NonDust Eraser</span></span></span>, csak épp akkoriban az még nem volt itthon
is beszerezhető. Office Depot-ban vettem, de a Faber Castell márka elég elterjedt. Olcsóbb, mint a Monós megfelelője, de kicsit
mintha kevésbé lenne "dust-free", mint amaz - több apró gyurmókot hagy
sajnos.</span></span></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">Apró részletek kiradírozásához baromi hasznos egy olyan radír, ami egész keskeny. Vettem nemrég egy <b>Tombow Mono Zero</b> precíziós radírt kör alakú töltettel (van téglalap alakú is), aminek pár milliméter átmérőjű feje van, és rottringszerűen jön elő a szárból nyomogatásra. Eddig bevált. Pontosabban találom el vele a vázlatoláskor feldobált felesleges vonalakat, amik túl közel vannak a megtartandóakhoz, és egy nagyobb darab radírral könnyebben elkennénk azokat is.</span></span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"> Tulajdonságra egyébként sima radír, semmi többet nem tud. </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-8nAjQxCHafQ/WTVBN6f2hcI/AAAAAAAAAu0/B5Dd18Xd37c6LRLhOXbIIu8oqiXL5gwTACEw/s1600/monozerodustcatch.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1142" data-original-width="819" height="640" src="https://4.bp.blogspot.com/-8nAjQxCHafQ/WTVBN6f2hcI/AAAAAAAAAu0/B5Dd18Xd37c6LRLhOXbIIu8oqiXL5gwTACEw/s640/monozerodustcatch.jpg" width="457" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">Ugyanerre való az <b>elektromos radír</b> is. Amikor évekkel ezelőtt először láttam valakinél, azt hittem, valami vicc -
japán vicc. Aztán kiderült, hogy baromi praktikus tud lenni, úgyhogy csak vettem egyet a budai <a href="http://shop.maido.hu/japan-iroszerek/radirok/elektromos-radir-szines" target="_blank">Maido webáruházában</a>. Azóta már mások is árulnak, más márkájút.</span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"> Azért szeretem, mert nem kell se nagyon rányomni, se tologatni, elég csak odaérinteni, ha például az egyik panelen rossz helyre<span class="text_exposed_show">
rajzoltuk a karakter pupilláját, és így nem mázoljuk szét a fél arcát
radírozás közben. Nyilván nagyobb felületek radírozására kényelmetlen,
és gyorsan is fogy ilyenkor. Lehet ugyan tartalék tölteléket vásárolni
hozzá, de drága az adag mennyiségéhez képest, szóval nem érdemes
pazarolni. A tartalék csomagban egyébként dörzsradír darabok is vannak,
amiket nem tudok mire használni, mert arra, amire jók, egyetlen darab
időtlen időkig elég lenne. Nyilván ezt a gyártó is tudja, és így próbál gyakoribb vásárlásra ösztönözni... Más márkák tartalék radíros pakkja olcsóbb és nem tömik tele dörzsradírral, szóval új belépőknek azt ajánlom inkább.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-T0ORJdlT51A/WTVBNb0IGXI/AAAAAAAAAuk/kWpyge06N9EGDug7ughOOUio9kxQuzhbACLcB/s1600/elektromos.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="803" data-original-width="661" height="640" src="https://4.bp.blogspot.com/-T0ORJdlT51A/WTVBNb0IGXI/AAAAAAAAAuk/kWpyge06N9EGDug7ughOOUio9kxQuzhbACLcB/s640/elektromos.jpg" width="526" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"> <br /> Nagyon egyszerűen
működik, két csavarással szét kell nyitni, beletölteni kettő darab AAA-s
(ami a kisebbik) ceruzaelemet, visszacsukni, és kész. A szerkezet
csúcsában van egy kis üreg, ebben van a kb. egy centis radírfej, amit
gombnyomásra pörget egy kis motor. Elég röhejes hangot ad, nyilvános
rajzolások alatt rögtön a figyelem középpontjába kerülünk vele. Amikor
használjuk, jól fogjuk le a lapot, mert különben kicsúsztathatja maga
alól, és rosszabb esetben kapunk egy szép kiradírozott csíkot a
legaprólékosabb rajzrészlet közepébe.<br /> <br /> Annyi a bökkenő, hogy az
elemek viszonylag gyorsan lemerülnek, és hiába működik még a gép, ha már nem
bírják elég gyorsan pörgetni a fejet. Ilyenkor aztán akadozik vagy akár
meg is áll a papíron, ha kicsit jobban rányomjuk (mert a lassabb pörgés
miatt nem veszi ki olyan jól a grafitot érintésre), és hajlamossá
válunk „radírozni” vele. Ekkor inkább elemet cserélek, mert nem akarom
tönkretenni egyidejűleg a rajzot és a szerkezetet azzal, hogy nem
rendeltetésszerűen használom.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"></span></span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">A <b>Sand Eraser</b>
olyasmi, mint a klasszikus piros-kék iskolás radír sosem használt kék
vége. Durva felületű, tusvonalak radírozására (durva lekaparására, hogy a
papírt is felszedje), de főleg screen-tone effektezésére való. Utóbbira
használtam elvétve, két raszterfólia találkozásánál átmenetet, illetve a
háttérbe felhőket kapirgáltam vele, de igazából nélkülözhető eszköz. Nincs róla fotóm, egy rusnya szürke valamit képzeljetek el.</span></span></span><br />
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br /></span></span></span>
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><i>Az alábbi képen egy teljes 5Pallos epizód kihúzás utáni letisztázásakor hátramaradó radírtörmelék látható kompozícióba rendezve.</i></span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-6Nf-D2JFrKw/WTVBNXEpF0I/AAAAAAAAAuo/xu1RUsyhb9caN1rwcDExH6suuxohl7o6ACEw/s1600/ezat%25C3%25B6rmel%25C3%25A9k.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="544" data-original-width="888" height="245" src="https://1.bp.blogspot.com/-6Nf-D2JFrKw/WTVBNXEpF0I/AAAAAAAAAuo/xu1RUsyhb9caN1rwcDExH6suuxohl7o6ACEw/s400/ezat%25C3%25B6rmel%25C3%25A9k.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-63147624766433308342017-06-26T08:20:00.001-07:002017-06-26T08:21:40.132-07:005Pallos - Honnan jött a cím?<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">Az <i>5Pallos</i> címe természetesen a 5Panels képregényalkotó csapat nevének fantasy világba illő változata. Ezért is írjuk egybe, számmal és nagy P-vel,
hogy következetesek legyünk a mintához. Hogy a 5Panels-t miért úgy írjuk? Mert
csak. 😎 Fontos még, hogy a csapat nevét "fájv panelsznek", a képregény címét "öt pallosnak" mondjuk. Ne hagyjuk megkavarni magunkat! 😃 Külföldiül biztos nem is azt jelentené, amit én szeretnék, már csak azért sem lenne úgy értelme...de ha mégis, SEJTEM, MIT JELENTHET, NEM KELL FIGYELMEZTETNI, KÖSZI! 😉😄</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-70hrK0ctulU/WVEgKAkiqHI/AAAAAAAAAvg/LAj5-h3SkrYuvUU60AkfWX_gixdGKYSYwCLcBGAs/s1600/5pallos0101.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="925" data-original-width="650" height="640" src="https://2.bp.blogspot.com/-70hrK0ctulU/WVEgKAkiqHI/AAAAAAAAAvg/LAj5-h3SkrYuvUU60AkfWX_gixdGKYSYwCLcBGAs/s640/5pallos0101.jpg" width="448" /></a></div>
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">Eredetileg nem is ez lett volna a címe, hanem
valami olyasmi, hogy<i> Nádifarkasok</i>, az egyik fő ihletadó, a <i>Vízparti történet</i> miatt (amiben a
hősök a mocsárban táboroznak, lásd az előző bejegyzésben<span class="text_exposed_show">). Ez utalt volna a szereplők harcmodorára és az egyik karakter, Toportyán nevének eredetére. És ők is a mocsárban laktak volna, nem az erdőben, ahová végül írói szempontok miatt költöztettem őket. Egy beszélgetés során Tálosi András (Spuri, az <i>EpicLine magazin</i> főszerkesztője)
javasolta, hogy legyen a történet egy pontján olyan geg, amikor valakik
nyelvbotlás miatt kimondják, hogy 5Panels, és emiatt jó lenne ehhez
hasonló csengésű nevet adni a főhősök csapatának. A gegben nem vagyok
biztos, de a név szerintem találó, mivel a pallos a bíráskodás,
az erőszakkal történő igazságszolgáltatás szimbóluma is lehet. Mondjuk
Táltosék öten egyelőre önbíráskodnak, saját maguknak adományozták a
pallosjogot...</span></span></span><br />
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br /> </span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-f303CARlEqM/WSA942w3mqI/AAAAAAAAAso/im_q_cYW1MI0JBA_qFigEYxqG2qCyyktQCLcB/s1600/log%25C3%25B3tervez%25C3%25A9sjpg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-f303CARlEqM/WSA942w3mqI/AAAAAAAAAso/im_q_cYW1MI0JBA_qFigEYxqG2qCyyktQCLcB/s640/log%25C3%25B3tervez%25C3%25A9sjpg.jpg" width="452" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">Az ábrán a logó próbaverziói láthatók. Lefutottuk a kötelező köröket a mintával túldíszített és az egymásba akasztott dupla L-es tipóval (ami pláne gáz amiatt, hogy egy négyest is kirajzol). Az ördögfiókás nyert ördögfióka - igazából ninja busó - nélkül. A későbbiekben lehet, hogy variálok még rajta, mert gyorsan kellett dönteni, továbbá nem vagyok tipográfus. Az 5-ös számra valaki azt mondta, S-nek olvasható, azzal talán még kezdek valamit.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"> </span></span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">Ha valaki kíváncsi lenne rá, a címfelirat betűtípusa:<br /> - 5-ös szám: Edo SZ <a href="http://www.dafont.com/edo.font" rel="nofollow nofollow" target="_blank">http://www.dafont.com/<wbr></wbr>edo.font</a><br /> - bötük: Dwarven Stonecraft <a href="http://www.dafont.com/dwarven-stonecraft.font" rel="nofollow nofollow" target="_blank">http://www.dafont.com/<wbr></wbr>dwarven-stonecraft.font</a></span></span></span></div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-51063274187917013252017-06-18T04:08:00.001-07:002017-06-18T04:17:03.715-07:005Pallos - Önéletrajzi fantasy<div style="text-align: justify;">
Elég sok rövid, pároldalas képregényt készítettem már, de egy idő után úgy éreztem, ilyen terjedelemben nem igazán lehet emlékezetes munkát alkotni. Ez persze nem teljesen igaz, de hogy a jövőre nézve nem ragadhattam le itt, az is tuti. Mert hát sorozatra sorozat írásával lehet gyúrni, kétszáz oldalas "egész estés" képregény kötetre meg ilyenek írásával (természetesen csak az után, hogy megszereztük az alapokat pár rövidebb munka során). Belevágtam hát első sorozatomba, melynek nyitóepizódja 2015-ben jelent meg az <i>EpicLine magazin</i> 13. számában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-C0qRABA2tgY/WSAu-oiPsaI/AAAAAAAAAsA/ifNGtjCRz507qIAl7cPxD5qVi0dnw-EEACLcB/s1600/bor%25C3%25ADt%25C3%25B3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-C0qRABA2tgY/WSAu-oiPsaI/AAAAAAAAAsA/ifNGtjCRz507qIAl7cPxD5qVi0dnw-EEACLcB/s640/bor%25C3%25ADt%25C3%25B3.jpg" width="456" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egész azzal kezdődött, hogy képregényalkotó csapatunk, a 5Panels lassan betölteni készült fennállásának ötödik évfordulóját. Erre az alkalomra többet kellett villantani a szokásos, tortapusztítással egybekötött évfordulós beszélgetésnél a <i>KépregényKedvelők Klubjában*</i>, és mivel képregényalkotó vagyok, rögtön egy különleges képregény lehetősége ugrott be.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"></span></span>
</div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_592023aa8d2ac2f91952143" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_592023aa8d2ac2f91952143" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_592023aa8d2ac2f91952143" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_592023aa8d2ac2f91952143" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_592023aa8d2ac2f91952143" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_592023aa8d2ac2f91952143" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_592023aa8d2ac2f91952143" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_592023aa8d2ac2f91952143" style="text-align: justify;">
Az <i>5Pallos</i> kitervelésekor elsősorban arra gondoltam, hogyan
formálhatnám érdekes képregénnyé a 5Panels csapatának történetét. Már
régebben is játszottam a gondolattal, hogy összeboronálom ezt az ötletet
egy híres kínai regény, a <i>Vízparti történet</i> egyik eseményszálával. Az,
ahogy Toronyhordozó és csapata a kancellár kincsének elrablása után csak
nagy nehezen lelt menedékre egy v<span class="text_exposed_show">ízparti
rablóerődben, igencsak emlékeztet engem arra, ahogy mi a kezdeti
időkben placcról placcra vándoroltunk, hogy együtt rajzolhassunk
képregényeket, mert mindenhonnan kiutáltak, elzavartak minket, majd
végül az ELTE-TTK épületében (a Duna-parton, hoppá!) találtunk biztos
tanyát akcióink kiterveléséhez. Ezt átültetve a mi világunkba eleinte túl absztrakt elképzelésnek éreztem, de eszembe jutott, hogy mi
van, ha nem az eseményeket helyezem modern környezetbe, hanem a
karaktereinket egy kalandtörténetbe? Így jött egy generikus wuxia-, majd
a <i>Szekerce és Szemerce</i>** univerzuma a képbe. Ez utóbbi első epizódját
szintén én írtam és rajzoltam, díjat is nyertem vele, így jó ötletnek
tűnt ezzel kezdeni valamit. </span><br />
<span class="text_exposed_show"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-8_FOeksCYPY/WSAvqRs_xFI/AAAAAAAAAsI/Sx0zemM4AGYnRDBb9eFEzIx0ahQT7_z7wCLcB/s1600/t%25C3%25B6rt%25C3%25A9netihlet%25C3%25A9se.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="280" src="https://3.bp.blogspot.com/-8_FOeksCYPY/WSAvqRs_xFI/AAAAAAAAAsI/Sx0zemM4AGYnRDBb9eFEzIx0ahQT7_z7wCLcB/s400/t%25C3%25B6rt%25C3%25A9netihlet%25C3%25A9se.jpg" width="400" /></a></div>
<span class="text_exposed_show"><br /> A <i>Szekerce</i> is jó adag magyar
népmesei hangulattal van megpakolva, de az <i>5Pallosnál</i> igyekszem erre
még jobban rájátszani, hogy még ízesebb, a közönséges fantasy mesék
sorából jobban kiemelkedő valami legyen belőle. Ennek eszközei
például ismert népdalok jellegzetes képeinek (lásd első rész, 10. oldal
1. panel, "érik a szőlő...-két szegénylegény...") megjelenítése, tipikusan magyaros szófordulatok, elnevezések, de erről a későbbi posztokban bőven lesz még szó, mert kihatással van a karaktertervezéstől kezdve sok mindenre.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">Szóval az <i>5Pallos</i> főszereplői a kiinduló elképzelés szerint valós személyek képregényes
alteregói. Azonban nem itt fordult elő először, hogy alkotótársaimról
készítettem rajzokat. Rendszeresen szerepeltettem némelyiküket
plakátjainkon, közös képregényeinkben, de az alábbi példa a kedvencem. Az egyik első ilyen rajz egy közös nyári kirándulás után készült,
ugyanis a helyszínen elfelejtettem fotózni, de mégis fel akartam tölteni
valamit a 5Panels e célra fenntartott facebook mappájába emlékként. A
rajzon a nap számomra legizgalmasabb jelenete látható, a szereplők közül
pedig rögtön három is a leendő 5Pallos gárdából.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-IRAY7ki8aiQ/WSAwFUlJu-I/AAAAAAAAAsM/fSptak-JYSg68bXqs7fDMlDcP3zPXe-zQCLcB/s1600/kir%25C3%25A1ndul%25C3%25A1s.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="372" src="https://1.bp.blogspot.com/-IRAY7ki8aiQ/WSAwFUlJu-I/AAAAAAAAAsM/fSptak-JYSg68bXqs7fDMlDcP3zPXe-zQCLcB/s400/kir%25C3%25A1ndul%25C3%25A1s.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A következő rajz egy hagyományos nyárbúcsúztató
piknikünkhöz kötődik, ugyanis az eseményre készült "plakát" egy
részletét láthatjuk (felül a nagy szöveges figyelemfelhívó részt levágtam). <span class="text_exposed_show">Pont ez volt a program, mint a képen: kicsaptuk a pokrócokat a
Margitszigeten, vittünk csomó képregényt közösen tanulmányozni, de
előbb fellőttük egy szép platánra a 5Panels-zászlót (az első általunk
szervezett képregényes nyári táborra készült még korábban).</span> Az ehhez h<span class="text_exposed_show">asonló rajzokon alakítottam ki apránként azt a formarendszert, ami alapján a csapattagjainkat formáztam meg <i>5Pallos</i> szereplőkként. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-COgXES2tHb0/WSAyUZIPIWI/AAAAAAAAAsY/Qd5XKrNIe3kwjCjUBXV0Zih5FLrAvBtYACLcB/s1600/Piknik2013.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-COgXES2tHb0/WSAyUZIPIWI/AAAAAAAAAsY/Qd5XKrNIe3kwjCjUBXV0Zih5FLrAvBtYACLcB/s400/Piknik2013.jpg" width="380" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<span class="text_exposed_show"> A történet szövését eleinte nagyban befolyásolták a valóságban velünk történt események, de az első két epizód megjelenése után a kritikák ezt negatívumként hozták fel. Erről egy képregényfesztiválon beszélgettem valakivel, és arra jutottunk, hogy ha egy <i>Bakuman</i> jellegű slice of life sztorit hoztam volna ki belőle a valódi események és személyek kissé dramatizált, de tényleges jelenlétével (amilyet eredetileg akartam, de azt hittem, épp azt fogják öncélú propagandának érezni, és sokak megsértődtek volna), jobban átjött volna a lényeg azon olvasóinknak, akik személyesen is ismernek minket. Mégpedig azért, mert a jelenlegi formájában az absztrakció felnagyítja a "dicsőséges pillanatokat", amitől a saját vállunk veregetésének tűnhet az egész. </span><br />
<span class="text_exposed_show"><br /></span>
<span class="text_exposed_show">Kicsit megnyugodtam, amikor ezzel kapcsolatban végeztem egy mini közvéleménykutatást az 5Pallos facebook csoportjában, és kiderült, hogy aki a sorozat előtt nem is hallott rólunk, észre sem vette volna, hogy van valami turpisság a dologban, nem csak egy - itt jó értelemben vett - közönséges kalandképregény, ha nem direkt ezzel harangozom be. Ugyanis lehet, hogy a valóságból merítettem az eseményekhez és karakterekhez, de az elejétől fogva figyelek rá, hogy önmagukban is illeszkedjenek a történetbe. </span>Észrevettem viszont még egy érdekes jelenséget: amint kijelentettem, hogy lesznek benne belsős utalások, már a csapat is mindenben azt látta, és olyan jelentéseket költöttek bele minden jelenetbe, amikre én nem is gondoltam. Ennyire kétélű fegyver, hogy milyen szöveggel promózzuk a képregényünket! 😃<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-3DrGYd-NRUU/WUWDk8WNLgI/AAAAAAAAAvM/q8c31OWiWoMJfYrN5LZ0fBnFu2JLbbuoACLcBGAs/s1600/borimunkaNAGYMUTAT%25C3%2593.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1189" data-original-width="887" height="640" src="https://3.bp.blogspot.com/-3DrGYd-NRUU/WUWDk8WNLgI/AAAAAAAAAvM/q8c31OWiWoMJfYrN5LZ0fBnFu2JLbbuoACLcBGAs/s640/borimunkaNAGYMUTAT%25C3%2593.jpg" width="475" /></a></div>
<br />
A későbbiekben mindenesetre kerülöm a direkt 5Panels-es belsős poénokat és utalásokat a képregényben, de az itteni blogos írásaimban továbbra is hivatkozok ezekre, mivel rengeteg cikk már rég megíródott az 5Pallos facebook oldalára, amikben pont ezekről rántom le a leplet. A karaktertervezésről szóló írásaimban is elő kell vennem a személyeket, akik a modelljeim voltak, mert a poénon kívül írói szempontból is érdekes lehet, hogy meglévő adottságokhoz hogy terveszek jelmezeket, háttérsztorit, tulajdonságokat, neveket. <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span class="text_exposed_show"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-6h2gRyj1T5E/WUWDkw8U7PI/AAAAAAAAAvI/kFl50-42ctgVClfpKADz0clSX1c_9xr_wCEwYBhgL/s1600/an%25C3%25A9vk%25C3%25A9sz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="807" data-original-width="1066" height="302" src="https://4.bp.blogspot.com/-6h2gRyj1T5E/WUWDkw8U7PI/AAAAAAAAAvI/kFl50-42ctgVClfpKADz0clSX1c_9xr_wCEwYBhgL/s400/an%25C3%25A9vk%25C3%25A9sz.jpg" width="400" /></a></span></div>
<br />
<span class="text_exposed_show"> </span><i><span class="text_exposed_show">* A KépregényKedvelők Klubja egy ingyenesen megtekinthető programsorozat - képregényes tematikájú beszélgetés meghívott szakmai vendégekkel -, melyet több mint egy évtizede szervez Kiss Ferenc képregényíró és -gyűjtő havi egy alkalommal a budapesti kArton Galériában.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span class="text_exposed_show"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span class="text_exposed_show">** A Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjait 2013-ban indítottam az EpicLine magazin 2. számában, színezői Kiss Judit és Koska Zoltán voltak. Az epizód Alfabéta-díjat nyert 2014-ben. A második résztől Koska Zoltán és Tálosi András viszik a sorozatot:</span></i><span class="text_exposed_show"> <a href="http://epicline.goobo.hu/szekerce-es-szemerce-extrak/">http://epicline.goobo.hu/szekerce-es-szemerce-extrak/</a></span><i><span class="text_exposed_show"><br /></span></i></div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-61808357917994155582017-06-12T10:44:00.000-07:002017-06-12T10:44:19.409-07:00Rajzeszközök 8. - Papírok mártogatós tollhoz<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">Az, hogy milyen eszközökkel rajzolunk, meghatározza, hogy
milyen papírra van szükségünk. Sokszor elég lenne a sima fénymásoló
papír is, csak vékonysága miatt nincs jó tartása és könnyen gyűrődik.
Ha nem áztatjuk el filctollal vagy festékkel, költségkímélő megoldásnak
megteszi. Nekem viszont valami simább felületű papírra volt szükségem a
mártogatós tollak miatt, hogy ne akado<span class="text_exposed_show">zzanak
rajta, ne karistolják annyira. Jobb is kicsit vastagabb lapra rajzolni,
főleg ha sokat radírozunk, vagy ha screen-tone-okat is használunk, mert
a vékony lapot a raszterfóliával együtt átvághatjuk (erről még írok egy későbbi posztban). Ha
esély van rá, hogy kiállítják rajzunkat, vagy egy zsűri kezébe kerül,
csak javít a megjelenésén is egy tartalmasabb papír, igényesebbnek hat,
kényelmesebben lehet forgatni, mert nem löttyed úgy ide-oda.<br /> <br />
Egy képregényes sporttárs javaslatára tettem kísérletet a műnyomó
kartonnal. Fényes vagy matt, rajzolás szempontjából nekem egyre ment.
Bár működött rajta a mártogatós toll és tus, nem hagyott annyira szép
vonalakat, mint a már sokat emlegetett <a href="http://kepregeny.blog.hu/2012/04/04/mangakurzus_budapesten" target="_blank">manga workshopos</a>
képregénypapíron. Ilyenre készült az <i>EpicLine Magazin</i> második számában
megjelent <i>Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai</i> c. képregény első
epizódjának kihúzása, miután a digitálisan rajzolt vázlat kékkel rá lett nyomtatva egy
komolyabb otthoni printerrel. Érdemes lehet azért próbálkozni vele, mert legalább
könnyen beszerezhető (pl. a <a href="http://www.panton.hu/hu/termekeink/munyomo/171" target="_blank">Pantonból</a>) és nem drága.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-TpscEb1rfJc/WTR-IiYmy1I/AAAAAAAAAuE/5clqr7WFWq8m4GiKaN6kOcaV25TExE_FwCLcB/s1600/m%25C5%25B1nyom%25C3%25B3.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="787" data-original-width="1050" height="297" src="https://1.bp.blogspot.com/-TpscEb1rfJc/WTR-IiYmy1I/AAAAAAAAAuE/5clqr7WFWq8m4GiKaN6kOcaV25TExE_FwCLcB/s400/m%25C5%25B1nyom%25C3%25B3.JPG" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><br /></span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">
Maradjunk annyiban, nem találtam az igazinak. Elhatároztam, hogy pont olyan képregénypapírra akarok dolgozni, amin minden
olyan frankón ment a workshopon. Viszont hiába kerestem, nem találtam a
közelben (értsd: Európában) ilyet, ill. ha volt is, mindent
összeszámolva nem jött ki olcsóbbra, mint egyenesen Japánból rendelni. Német/francia rajzeszközös webshopokból vagy az Amazonról pedig pont csak
Magyarországra nem élt az ingyen posta, va<span class="text_exposed_show">gy ide pont azt a terméket nem is szállítják. Szóval rendeltem Japánból, őket már ismerem, és eddig minden rendben ment.</span></span></span><br />
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"> </span></span></span><br />
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">
Az általam kipróbált Deleter képregénypapír többféle kivitelben
kapható. A-F jelölésekkel látják el attól függően, hogy mennyi és milyen
segédvonalak vannak rányomtatva halvány kékkel. Van, amelyiken csak a kifutó van jelölve, van, amin margók is vannak, vagy 2x4 paneles felosztás yonkoma képregénycsíkok rajzolásához. A jelölés szkennelés után nem látszik, nem olyan, mint a
kék ceruzás vázlatolásnál, hogy nekünk is rá kell segíteni az eltüntetésére rajzprogramban - bár biztos függ a szkenner beállításaitól is. </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-TbesEnzPpC8/WTR-InTROyI/AAAAAAAAAuU/MvEbA5i6cKwOzD7PfE6n19PLsKmRVizgACEw/s1600/deleterpapir.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="606" data-original-width="863" height="280" src="https://3.bp.blogspot.com/-TbesEnzPpC8/WTR-InTROyI/AAAAAAAAAuU/MvEbA5i6cKwOzD7PfE6n19PLsKmRVizgACEw/s400/deleterpapir.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">A legtöbb típus létezik a4 és b4 méretben, valamint 110 és 135
grammosban. </span></span></span>Én elsőként a 135 grammos, A4-es „B” papírt
választottam. Ezen nincs semmiféle jelölés, és nekem nem is hiányzik,
tekintve, hogy illusztrációkhoz, akár színes borítórajzokhoz is
használnám, amibe bezavarnak a vonalak. Másrészt mindig az adott
kiadványhoz igazítjuk az oldalarányokat, a margók, kifutók méretét, és a
hazai kiadásban kevésbé praktikus a japánok által használt rendszer,
ami a többi papíron van (az A4 csak a papírlap mérete, de a jelölések
által belőtt berajzolható rész mintha nem ilyen arányú lenne). Később
vettem „A” típusút is, csak hogy tudjak itt róla véleményt alkotni, de a
nem nyomtatott oldalát használom. </span></span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"></span></span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">Felülete kellemesen sima,
de nem annyira, mint a műnyomó kartoné, és jól bevált a
mártogatós tollakhoz, viszont a Kuretake „ecsetjellegű” rajztollaim mintha
nem tudnának rajta annyira finom vonalat húzni – azokhoz a legjobb
továbbra is valami fénymásoló – vagy rajzlap. </span></span></span><br />
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"> </span></span></span><br />
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"> Mint utólag
kiderült, a workshopon nem Deleter, hanem I-C márkájú papírt kaptunk, de
nekem egyformának tűnnek (megörököltem pár lapot egy kollégától, aki
kapott belőle tartalékba, de nem használta el azóta sem), leszámítva,
hogy az I-C még drágább.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-My4N4WBbdFM/WTR-JJ_xK4I/AAAAAAAAAuU/2eEE5MOqMVsZCh1WZVjpeVablkSw6z0cACEw/s1600/strathmorebristol.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="787" data-original-width="988" height="317" src="https://1.bp.blogspot.com/-My4N4WBbdFM/WTR-JJ_xK4I/AAAAAAAAAuU/2eEE5MOqMVsZCh1WZVjpeVablkSw6z0cACEw/s400/strathmorebristol.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"> Egy időben akadozott a Deleter papír rendelhetősége, ezért tovább kísérleteztem Magyarországon is beszerezhető papírokkal. Nyugati képregényesek régóta használják a Bristol papírt, de még sosem láttam itthon. Egy nap célirányosan elkezdtem keresgélni, és kiderült, hogy a Strathmore márka már több művészellátóban is kapható különböző méretben, vastagságban, ívben vagy tömb formában. A 270 grammos verzió kellemesen vastag, nem gyűrődik meg egykönnyen radírozáskor. Nem A méretarányban gyártják, úgyhogy az A4-et legjobban megközelítőt választottam, amit viszont mindig méretre kell nyesnem, hogy beférjen a szkennerembe. A később (a <a href="http://rajzshop.hu/termek/fabriano-bristol-rajztomb/" target="_blank">RajzShop.hu-n</a>) felfedezett Fabriano Bristol tömb viszont A4-ben is létezik. Mindkettő mükszik, nem rendelek több Deleter papírt.</span></span></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-QVoUqKLqikk/WTR-Io5nCXI/AAAAAAAAAuU/CcfcVozClp0rDVq_1z6uX4LILgX2uUGYACEw/s1600/fabrianobristol.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="525" data-original-width="787" height="266" src="https://2.bp.blogspot.com/-QVoUqKLqikk/WTR-Io5nCXI/AAAAAAAAAuU/CcfcVozClp0rDVq_1z6uX4LILgX2uUGYACEw/s400/fabrianobristol.JPG" width="400" /></a></div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-80354776789733574432017-06-04T12:30:00.000-07:002017-06-04T12:30:20.756-07:00Rajzeszközök 7. - Bevált és nem annyira hű de bevált tusmárkák<span class="mrs fsm fwn fcg"><span id="fbPhotoSnowliftTimestampAudienceContainer"></span><span class="fcg" id="fbPhotoSnowliftProfileOnlyAttribution"></span><span id="fbPhotoSnowliftExpiration"></span><span id="fbPhotoSnowliftBlock"></span></span><br />
<span id="fbPhotoSnowliftViewOnApp"></span><span id="fbPhotoSnowliftUseApp"></span><div class="_xlr" style="text-align: justify;">
<span class="fbPhotosPhotoContext" id="fbPhotoSnowliftContext"></span>A legutóbbi rajzeszközös cikkekben a mártogatós tollakról volt szó, most pedig következzen a tus, amivel használni lehet őket. Kiválasztásánál jó tudni, hogy gyártanak külön tusfestményekhez, tollak töltésére és egyéb területekre is tusokat, de nem mind jó a mártogatós tollhoz. Ha például túl híg, egyszerűen kifolyik belőle, nem lehet vele rajzolni. Az alábbiakban direkt e célra gyártott cuccokat mutatok be.</div>
<div class="_xlr" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="_xlr" style="text-align: justify;">
Próbálkoztam többféle művészellátós tussal, de egyiket sem éreztem az igazinak, nem találtam a <a href="http://kepregeny.blog.hu/2012/04/04/mangakurzus_budapesten" target="_blank">manga workshopon</a> kipróbált, direkt mártogatós tollhoz, vonalrajzhoz gyártott japán
tushoz foghatónak. Erre a célra túl hígnak találtam ezeket, ráadásul lassan is száradtak. Amikor elhatároztam, hogy Japánból rendelek
kellékeket, direkt az ott kipróbált márkát kerestem, de kíváncsiságból más márkákat is leteszteltem, illetve fogok tesztelni a jövőben.</div>
<div class="_xlr" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-MLIhDNg0zw0/WTReS6zsFrI/AAAAAAAAAt0/YYR-B6TR3u4ECLUUWmFz43Yi-yETwmIyQCLcB/s1600/black6pilot.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="709" data-original-width="1063" height="266" src="https://4.bp.blogspot.com/-MLIhDNg0zw0/WTReS6zsFrI/AAAAAAAAAt0/YYR-B6TR3u4ECLUUWmFz43Yi-yETwmIyQCLcB/s400/black6pilot.JPG" width="400" /></a></div>
<br /><span class="text_exposed_show"></span>
<span class="text_exposed_show"><b>Pilot Black Ink</b></span><br />
<div class="_xlr" style="text-align: justify;">
<span class="text_exposed_show"></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_59344883be10a2827251379">
<span class="text_exposed_show">
A szürke dobozos változatát használtuk a workshopon, de ott azt
tanácsolták, vegyük inkább a nedvességálló típust. Ez pedig a sárga
dobozos, amit én is használok – az 5Pallos első és második epizódjának
nagy része ezzel lett kihúzva. Üvegtégelye praktikus, mert
nehezebben borul fel súlya és formája miatt. Kinyitva érezni a tus
jellegzetes illatát – ezt a másik márkánál hiányolom, mert egy kis
szipuzás (<i>szigorúan csak ebből</i>) rajzolás előtt meghozza a munkakedvet. 😛 A Black
6-nál jobban fakul radírozáskor, és nedvességálló vagy sem, az alkohol
alapú Shinhan Touch filcet mindenesetre nem bírja. </span><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">Hosszabb állás után azt mondják,
érdemes felkeverni minden tust, de felrázni ezt a típust különösen tanácsos - legalábbis nem rögtön a tervezett munka előtt-, mert olyan
habos lesz, hogy egy napig nem tudjuk használni. </span></span></span></span><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">Mindent egybevetve
eddig mégis ez vált be leginkább.</span></span></span></div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_59344883be10a2827251379">
<span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"> </span></span></span> <br /> <b>Deleter Black 6</b><br /> Száradás
után is szép fényes marad. A vastagabb vonalak kitapinthatók lesznek a
papíron, mivel állaga sűrűbb kicsit az előbbinél. Azzal ellentétben elég
jól állta eddig a Touch filctollas színezést, így ezen tulajdonságai
miatt eleinte ez volt a kedvencem. Pár hónap pihenő után
azonban mintha jobban besűrűsödött volna, mint a Pilot. Maru-pennel
szinte használhatatlanná vált, mert szó szerint pár vonás után
eltömítette a hegyét, folyton pucolni kellett. Ezzel kezdtem az 5Pallos
első epizódját, de valahol a harmadik oldal környékén feladtam. G-pennel
még használható, bár kicsit mintha szöszösebb lenne a vonalak széle,
mint a másik tussal. Filccel színezett rajzokhoz azért mégis ezt fogom
használni, már ha készítek mostanában olyanokat.<br /> <br /> A tégelye nem a
legpraktikusabb, mert a tus beleszárad a fedél menetébe, és minden
nyitáskor seperhetjük félre a sok tustörmeléket, nehogy valahogy a
készülő oldalunkra kerüljön. </span><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">Nyilván felrázásnál szivárog a kupak alá valahogy. </span></span></span>A másik is csavarmenetesen nyílik, mégsem
szárad be így soha. A fényes felület szkennelésnél rosszul jön, mert a
szokásosnál is több, digitálisan retusálandó fehér pontot eredményez, ha
túl vastagon festettük fel. <br /> </span></div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_59344883be10a2827251379">
<span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><br /></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-lmGgXB27mdE/WTReS5WanrI/AAAAAAAAAts/fcWxNqwShu8H4ILBjrAgERQ0qzUwR7g_wCEw/s1600/black4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="866" data-original-width="683" height="640" src="https://4.bp.blogspot.com/-lmGgXB27mdE/WTReS5WanrI/AAAAAAAAAts/fcWxNqwShu8H4ILBjrAgERQ0qzUwR7g_wCEw/s640/black4.jpg" width="504" /></a></div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_59344883be10a2827251379">
<span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><br /></span></span></span></div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_59344883be10a2827251379">
<span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><b>Deleter Black 4</b><br />
Hasonlít a 6-oshoz abban, hogy elég jól bírja a radírozást, sőt. A
lineart letisztítása után szemmel látható a különbség az 5Pallos második
részének első, Black 4-es, valamint a további, Pilot Inkes oldalai
között, mert utóbbiak mindig megfakulnak radírozás után.<span class="text_exposed_show"> Megszáradva kissé fényes, de nem annyira, mint a 6-os. </span></span></span></span><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">Neopiko-colorral próbáltam ki, hogy viseli az alkoh<span class="text_exposed_show">ol-alapú markereket, és jól viseli.</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_59344883be10a2827251379">
<span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"> </span></span></span></span></span></span> <br />
Használhatóságában a Black 6 és a Pilot közt áll, mert bár nem tapad bele
a tollba ANNYIRA hamar, mégsem tudok egyetlen merítéssel olyan hosszan
dolgozni vele a következő öblítésig. Ráadásul az öblítővízben kis
lemezkéket képez, melyek egy része a felszínen marad, és legközelebb
azokat is pucolhatom le zsebkendővel, mivel rátapadnak a tollra. Nem egy
tiszta munka. Talán csak én nem tudok bánni vele, azért voltam
kénytelen félretenni, és visszatérni a Pilothoz, mert egyébként szuper.</span></span></span></span></div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_59344883be10a2827251379">
<span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br /></span></span></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-vfMOZxkyF30/WTReS4aDLcI/AAAAAAAAAtw/NDVdl7ipnLMa_OyYNcDDIosdhmi56Z_4gCEw/s1600/kuretake%2Bmanga%2Bblack.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="865" data-original-width="607" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-vfMOZxkyF30/WTReS4aDLcI/AAAAAAAAAtw/NDVdl7ipnLMa_OyYNcDDIosdhmi56Z_4gCEw/s640/kuretake%2Bmanga%2Bblack.JPG" width="448" /></a></div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_59344883be10a2827251379">
<span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><br /></span></span></span></span></div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_59344883be10a2827251379">
<span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_59344f9a21d6c1f44032099">
<b><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption">Kuretake Manga Black
Ink</span></span></span></span></span></span></span></span></b><br /> Még mindig keresem az egy igaz tust, ami nem tapad bele a mártogatós
tollba túl hamar, nem fakul meg radírozáskor, és még a filctollat is
bírja amellett, hogy száradás után vízálló. Nem mondhatnám, hogy
megtaláltam, de egy lépéssel közelebb kerültem hozzá. Eljutottam odáig, hogy tegyek egy próbát a Kuretake Manga Black
Inkjével. Elsősorban az szólt a próba mellett, hogy itthon is beszer<span class="text_exposed_show">ezhető <a href="http://shop.maido.hu/kalligrafia/tusok/manga-folyekony-tus" target="_blank">a Maido webboltjából</a>.
Az egyszerűsített válasz, hogy igen, bevált, és mivel már mindenre
találtam hazai boltokban helyettesítő terméket, többé nem életbevágó horror
pénzen a Deletertől rendelnem. A kicsit árnyaltabb válasz az, hogy jó,
jó, de még nem az igazi, és csak erre átállni kompromisszumokkal jár.<br /> <br />
Nedvességállónak tűnik, máshol azonban azt olvastam, hogy nem ajánlott
vizes technikák alá. A filctollat (Shinhan Touch és Neopiko
Color tesztelve) egész biztos nem bírja. A nálam eddig etalonnak
számító sárga dobozos Pilot Inkhez képest mélyebb a feketéje, illetve
azzal ellentétben száradás után is fényes. De a legfontosabb, hogy elég
jól bírja a radírozást, hisz csak emiatt nem ragadtam le végérvényesen a
Pilotnál (az ugyanis fakul, ami azért baj, mert szkennelés után jobban
fel kell húzni a kontrasztot, amitől az egész vékony vonalak már
vastagodni látszanak). Pontosabban szólva </span><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><span class="fbPhotosPhotoCaption" data-ft="{"tn":"K"}" id="fbPhotoSnowliftCaption" tabindex="0"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">a tollal húzott vonalak állják a radírt, de az ecsettel foltban felmázolt részek már nem annyira.</span></span></span></span></span></span></span></span></span> </span></div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_59344f9a21d6c1f44032099">
<span class="text_exposed_show"> </span></div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_59344f9a21d6c1f44032099">
<span class="text_exposed_show">Utóbbi három tulajdonságában hasonlít a korábban
emlegetett Deleter 6-os és 4-es tintákhoz. Sajnos abban is, hogy
hamarabb beleköt a tollhegybe, így tovább tart vele a munka a gyakoribb
pucolás miatt, habár hármuk közül még ez tűnik a legkellemesebbnek. Jelenleg párhuzamosan használom az eddigi kedvencemmel. A főbb
vonalakat a Manga Blackkel húzom, de ha elkezd szórakozni a tollal, a
részletekhez átváltok a Pilotra.<br /> </span></div>
</span></span></span></span></span></span></div>
<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_59344883be10a2827251379">
<span class="text_exposed_show"> </span></div>
</span></span></div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7774033727991480526.post-22988556205470439092017-05-29T07:47:00.000-07:002017-05-29T08:03:52.294-07:00Karaktertervezés - A nagyon alap alapjai<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-Ef5gx0fO8HM/WSn-O6YvnUI/AAAAAAAAAtA/Py_BWmuEHhQY1HfYySlWEARE-GN_N920gCLcB/s1600/karaktertervek4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="727" data-original-width="1363" height="213" src="https://4.bp.blogspot.com/-Ef5gx0fO8HM/WSn-O6YvnUI/AAAAAAAAAtA/Py_BWmuEHhQY1HfYySlWEARE-GN_N920gCLcB/s400/karaktertervek4.jpg" width="400" /></a></div>
<i> Fent: a Munka gyümölcse című,</i><i><i> Pádár Ádámmal közös </i>képregényünk antagonistájának tervei.</i><br />
<br />
Sokunknak vannak saját kitalált karakterei, akiket gyakran lerajzolunk, kalandjaik csak úgy pörögnek képzeletünkben. Készülnek a karakterlapok, rajtuk a jelmezek legapróbb részleteivel és karakterünk fontos belső tulajdonságaival, például hogy szeretik a rántott húst. 😊 Odáig már nem mindenki jut el, hogy a karakterek köré ténylegesen megírjon egy történetet, pláne nem egy kész képregényt. Ekkor már a praktikusságot és a leendő olvasók befogadó képességét is számításba kell venni, így gyakran kiderül, hogy nem azokra a részletekre koncentráltunk, amelyek kidolgozása tényleg fontos lenne, miközben átsiklottunk pár "apróság" felett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az alábbiakban összeszedem azokat a tudnivalókat karaktertervezés témában, amik eddig rám ragadtak kutakodásom során. Fontos, hogy mivel a karakterek külső (testalkat, mimika, jelmez stb.) és belső (pl. személyiség, motiváció, történetben betöltött szerep) tulajdonságai erősen összefonódnak, nem minden pontban tudom különválasztani ezek tárgyalását.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-vV85pptzmgk/WSn-Piw5lmI/AAAAAAAAAtc/5K2Ycl9ereUt5DSBPt47fE-_pgj1KLceACEw/s1600/szekerce.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="827" data-original-width="1169" height="282" src="https://2.bp.blogspot.com/-vV85pptzmgk/WSn-Piw5lmI/AAAAAAAAAtc/5K2Ycl9ereUt5DSBPt47fE-_pgj1KLceACEw/s400/szekerce.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<i>A Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai című, EpicLine magazinban futó sorozathoz készült legelső tervek. A karakter használatához is adtam tippeket a leendő íróknak.</i></div>
<ul style="text-align: justify;">
<li>A rendesen megtervezett karakterről nem csak egy pin-up van a kezünkben flancos jelmezben, menő pózban, és egy rövid megjegyzéssel, miszerint a kasztja druida pénztáros, gyűlöli a trollokat, szereti a mákos bejglit meg az animét. Nem csak a történet vezetésében segít, de az olvasó számára is érdekesebbé válik, ha van egy világos <b>motivációja</b>, <b>erényei</b>, <b>hibái</b>, <b>félelmei</b>. Ezeket jó mihamarabb kidolgozni, mert alapvetően (kéne, hogy) befolyásolják a viselkedést más karakterekkel szemben, a reakcióit különböző eseményekre - és ezzel a cselekmény irányát! </li>
</ul>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Az előbbiekkel szoros kapcsolatban van, de rajzilag könnyebben megfogható a karakter <b>személyisége</b>. Ehhez aztán lehet rengeteg karakterhez kötött mimikát, gesztust kitalálni, és az öltözékének, használati tárgyainak formájával, színválasztásával is szépen rájátszhatunk. Absztraktabb rajzstílusnál a testek alapformákká alakításával is érdemes kísérletezni (lásd Pixar filmek).</li>
</ul>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-QEDQj7kG5e4/WSn-O2KXSJI/AAAAAAAAAtc/g8HrJ9Pv270Sxxdvy5AmRKXRTCTr7KqFQCEw/s1600/kiralygepard.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="428" data-original-width="755" height="226" src="https://2.bp.blogspot.com/-QEDQj7kG5e4/WSn-O2KXSJI/AAAAAAAAAtc/g8HrJ9Pv270Sxxdvy5AmRKXRTCTr7KqFQCEw/s400/kiralygepard.jpg" width="400" /></a></div>
<i> </i><br />
<i>Pólódizájn versenyre készült ez a tömbszerű, erőszakos oroszlán és a kis sunyi királygepárd.</i><br />
<br />
<ul style="text-align: justify;">
</ul>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Egyedi gesztusok mellé egyedi szóhasználat. Ne mindenki az író hangján szólaljon meg. Nemre, rangra, szerepre, személyiségre jellemző következetes beszédstílus, esetleg egy-egy karakternél rendszeresen visszatérő szófordulat vagy kifejezés. Az 5Pallosban Pecér karaktere "Bronzvidra furkó!" felkiáltással kaszabolja az ellenséget, a Karvalyfivérek szavajárása a "mi a kóró...?" vagy "hogy a kóróba...?". </li>
</ul>
<ul style="text-align: justify;">
<li>A történetben betöltött <b>szerep</b> és a karakter <b>világa</b> is befolyásolja a megjelenést és a viselkedést. A jelmez dizájnja alapvető információkat közöl a karakterről. Zsánertől is függ, de sokszor a főbb szereplők már ránézésre kitűnnek a szereplőgárdából. Gondoljunk például az egyenruhában, egyszerű felszerelésben masírozó minionjai közül szó szerint kimagasló sötét nagyúr típusú karakterre vagy felcicomázott bajnokra. Slice of life vagy történelmi sztoriknál az adott kor és közeg szokásait is figyelembe kell vennie a karaktereknek, és ha ezektől eltérnek, annak kihatása kell legyen a cselekményre, illetve okkal tervezzük így. </li>
</ul>
<br />
<span id="goog_230879661"></span><span id="goog_230879662"></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-e8nvoL6kEj8/WSn-PlQqEpI/AAAAAAAAAtc/Xv5DKQ6w0RYKWr8KD2X1-tfUNmNYvLUugCEw/s1600/szekerce2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="841" data-original-width="595" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-e8nvoL6kEj8/WSn-PlQqEpI/AAAAAAAAAtc/Xv5DKQ6w0RYKWr8KD2X1-tfUNmNYvLUugCEw/s640/szekerce2.jpg" width="452" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Gyurkó beszélő páncélja a Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjaiból. A történet szerinti félelmetesen díszes vértet egyszerűbb formákra bontottam, elhagytam a felesleges cirádákat. A "pikkelylemezek" és a maszkok jellegzetesen formálódnak, könnyen megjegyezhetők.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<ul style="text-align: justify;">
</ul>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Praktikussági szempontból nem mindegy, <b>mennyire részletgazdag</b> a dizájn. Egy-egy önálló illusztráción jól mutathat a rengeteg apró minta, nyúlvány, textúra, de egy képregényben ugyanezt ezerszer is le kell tudnunk rajzolni mindenféle szögből és fényviszonyok mellett. Jól mozgathatónak, <b>forgathatónak</b> kell lennie, bár egy animációhoz képest képregényben még mindig több zsúfolható akár egy kis csalással is- csak előre mérlegeljük, hogy megéri-e? Képzeljük el, hogy állna a borzas sérója, ha akciófigura készülne belőle. 😃</li>
</ul>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-sy9pVsnefLA/WSn-O7NVJ3I/AAAAAAAAAtc/1zapQRAUVzIoOIiXBM8QMQDkvZ2cRjMQQCEw/s1600/001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1101" data-original-width="780" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-sy9pVsnefLA/WSn-O7NVJ3I/AAAAAAAAAtc/1zapQRAUVzIoOIiXBM8QMQDkvZ2cRjMQQCEw/s640/001.jpg" width="452" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Na ezeket a karaktereket például annyira nem volt könnyű mozgatni - nem is a dizájn, inkább a lajhárok lajhárléte miatt -, hogy a harmadik képkockától kezdve mindenki lajhár nélkül ábrázolta őket.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i> </div>
<ul style="text-align: justify;">
</ul>
<ul style="text-align: justify;">
<li>A főszereplő (ruha-)dizájnjának rugalmasnak/<b>variálhatónak</b> kell lennie, hiszen a történet során több helyszínen is megfordul. Magyarán lehet, hogy át kell öltöznie, mert tökig páncélban, pávatollas köpönyegben nehéz delfinen lovagolni, és koldusnak is nehezebben adja ki magát benne - pláne delfinnel a lába között. 😀 Viszont plusz pont, ha a delfinlovas- és koldusszerkója is tükrözi a karakterdizájn eredeti sémáját színekkel, formákkal, tematikával.</li>
</ul>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Ha egy jelenetben mindenki pucér, és úszósapkát húz, az olvasó akkor is azonnal meg tudja mondani, hogy ki kicsoda. Formák, tömegek, <b>sziluettek</b> egyedi alakítása. Nincs mit ragozni ezen. 😄 </li>
</ul>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Tt1CcXVIMI4/WSn-PQeOybI/AAAAAAAAAtc/WGmMS-1ydkchbod8mFq6I-Cc5fvoK5pdACEw/s1600/plazma.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="877" data-original-width="620" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-Tt1CcXVIMI4/WSn-PQeOybI/AAAAAAAAAtc/WGmMS-1ydkchbod8mFq6I-Cc5fvoK5pdACEw/s640/plazma.jpg" width="452" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Egy böngészős játékhoz megrendelt karaktertervem. Csak annyi előzetes infót kaptam, hogy sci-fi világba való kék plazmalényre van szükség. Az imádkozó sáskás tematikát és azt, hogy mechanikus páncélt használjon fizikai testként, én tettem hozzá.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<ul style="text-align: justify;">
</ul>
<ul style="text-align: justify;">
<li>A <b>színeknek jelentése</b> van (legyen). Esztétikai okokból pedig tanulmányozzunk színelméleti írásokat. Karakterenként 2-3 jól megválasztott alapszín és ezek tónusai általában elegendőek, a <b>motívumok következetesen</b> végig legyenek víve a teljes dizájnon. </li>
</ul>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Legyen <b>emlékezetes</b>. Ezt könnyebb mondani, mint megcsinálni. Nézzétek a sok mainstream animét, mennyire igyekeznek ugyanazt az iskolás uniformist újragondolni, a mindenféle leples, szalagos, fodros ruhákról és csápos, tüskés, használhatatlan élű és méretű fegyverekről nem is beszélve. De mivel minden második cím tele van hasonlókkal, valójában kevés a tényleg emlékezetes dizájn. Arra viszont ezek is jók, hogy a cosplayereknek kihívás legyen lemodellezni, és ez is lehet egy szempont - én már eleve úgy tervezek.😉 Szóval a kevesebb néha több. Itt újra idézném az alapformák, a színkód, a gesztusok és a sziluett alapján is könnyű beazonosíthatóság fontosságát. </li>
</ul>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-RUf1cb4NNow/WSn-PWktbAI/AAAAAAAAAtc/RVsNp1Bi3RcQlctc-jBS3kvt3IEZc4vUgCEw/s1600/qiang.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1087" data-original-width="594" height="640" src="https://2.bp.blogspot.com/-RUf1cb4NNow/WSn-PWktbAI/AAAAAAAAAtc/RVsNp1Bi3RcQlctc-jBS3kvt3IEZc4vUgCEw/s640/qiang.jpg" width="348" /></a></div>
<i>Az Erdőzúgást hasító jáde tőr c. képregényem főszereplői chibi sztájlban.</i><br />
<br />
<br />
Egyelőre ennyi. Lehet, hogy kifelejtettem valamit, de hát
ez egy elég nagy témakör - ezért nevezem a fentieket nagyon
alapnak, merő önvédelemből. 😏 A későbbi blogbejegyzésekben sorra veszem képregénysorozatom, az 5Pallos karaktereit külön-külön is, kitérve azokra a dolgokra, amik hatással voltak a megtervezésükre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Molnár Gáborhttp://www.blogger.com/profile/08796151115119963129noreply@blogger.com0