Háromféle tollheggyel dolgozom a mártogatós tollal elvégezhető feladatoknál:
- G-pen: rugalmasságának köszönhetően vékonyabb és vastagabb vonalak is húzhatók vele nyomástól függően, illetve szép lendületes, élettel teli kontúrokat lehet vele rajzolni. Szerintem a leghasznosabb a három közül.
-Maru-pen: ezzel tudok a legvékonyabb vonalakat húzni, finom részletekhez, háttérelemekhez való. Sajnos gyakrabban kell tusba mártani, és bizonyos tusok hamar bele is tapadnak, nagyon gyakran kell pucolni. Hegyes vége miatt különösen fontos, hogy sima lapot használjunk, azon kevésbé akad meg, kevésbé sérti fel. Extra fontos a megfelelő kéztartás, a megfelelő szög megtalálása, hogy ne csak kaparjuk vele a lapot, és ne pattanjon el, jól összepacázva mindent.
- Saji-/ Kabura-/Tama-pen: a fentieknél ritkábban kell mártani, és a legjobban csúszik a papíron kiszélesedő hegye (azt mondják, innen a „kanál” név, nem az öblös formájáról) révén, így ennél számít a legkevésbé, hogy milyen papírra rajzolunk vele. A helyes kéztartásra és nyomásra is mintha kevésbé lenne érzékeny, talán ezért ajánlják ezt kezdőknek. Ügyességtől függően lehet közel olyan vékonyan rajzolni vele, mint a Maruval, de nem olyan vastagon, mint a G-vel. Ezt használom a legritkábban, tulajdonképpen nélküle is megvagyok. Viszont nem értek egyet azzal a túlmisztifikálással, hogy a vérbeli profik túllépnek rajta, és csak a kevésbé jó rajzolóknak való. Azt hiszem, a Bakuman animében hallottam először ezt a marhaságot, és azóta minden wannabe mangakás fórumon ezt olvasom.
- G-pen: rugalmasságának köszönhetően vékonyabb és vastagabb vonalak is húzhatók vele nyomástól függően, illetve szép lendületes, élettel teli kontúrokat lehet vele rajzolni. Szerintem a leghasznosabb a három közül.
-Maru-pen: ezzel tudok a legvékonyabb vonalakat húzni, finom részletekhez, háttérelemekhez való. Sajnos gyakrabban kell tusba mártani, és bizonyos tusok hamar bele is tapadnak, nagyon gyakran kell pucolni. Hegyes vége miatt különösen fontos, hogy sima lapot használjunk, azon kevésbé akad meg, kevésbé sérti fel. Extra fontos a megfelelő kéztartás, a megfelelő szög megtalálása, hogy ne csak kaparjuk vele a lapot, és ne pattanjon el, jól összepacázva mindent.
- Saji-/ Kabura-/Tama-pen: a fentieknél ritkábban kell mártani, és a legjobban csúszik a papíron kiszélesedő hegye (azt mondják, innen a „kanál” név, nem az öblös formájáról) révén, így ennél számít a legkevésbé, hogy milyen papírra rajzolunk vele. A helyes kéztartásra és nyomásra is mintha kevésbé lenne érzékeny, talán ezért ajánlják ezt kezdőknek. Ügyességtől függően lehet közel olyan vékonyan rajzolni vele, mint a Maruval, de nem olyan vastagon, mint a G-vel. Ezt használom a legritkábban, tulajdonképpen nélküle is megvagyok. Viszont nem értek egyet azzal a túlmisztifikálással, hogy a vérbeli profik túllépnek rajta, és csak a kevésbé jó rajzolóknak való. Azt hiszem, a Bakuman animében hallottam először ezt a marhaságot, és azóta minden wannabe mangakás fórumon ezt olvasom.
A képen balra a fent említett hegyek, Maru, Saji és G, jobbra random művészellátós, inkább szépíráshoz való hegyek. A kis dobozkában - ilyenekben postázza a Deleter őket - tartalék Saji és G hegyek, amiket szerintem már itthon vettem, a Maidóból, de így kényelmesebb tárolni, mint az eredeti blisterekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése