2017. április 30., vasárnap

Rajzeszközök 2. - Szerszámok Japánból!

Történt egyszer, hogy a kiotói Seika Egyetem (itt kezdték el először egyetemi szinten oktatni a mangakészítést Japánban) előadói eljöttek Budapestre egy háromnapos manga workshopot* tartani. Előkerültek a nálunk sosem látott csodának, ellenben Japánban általánosnak számító speciális tollhegyek, képregénypapírok, radírok, amiket egészen addig úri huncutságnak, feleslegesnek, a wannabe mangakák lehúzásának képzeltem el, hisz nélkülük is készítettünk már képregényeket. Aztán kipróbáltam őket. 




A képen a tollak kipróbálásához mellékelt munkafüzet lapok láthatók. Nagyon komoly!😃 Mangarajzoláshoz iskolai munkafüzet, amiben a kihúzást kell gyakorolni előre rajzolt vonalakon és karaktereken! Mondjuk én fellázadtam, és a konkrét oldalon a saját, más típusú tollamat próbáltam ki.

A helyzet az, hogy soha nem állt annyira kézre még toll, nem gördült olyan folyamatosan és szépen vonal a papíromon, mint az először ott kipróbált mártogatós tollak esetében. Használtam már itthoni művészellátós mártogatós tollakat tipográfia órán, de ezek a tollhegyek direkt rajzolásra, direkt a képregényrajzolásban legelterjedtebb vonalrajzos technikára lettek tervezve. Fontos tudni azonban, hogy nem mindegy, milyen papírra, milyen tussal dolgozunk velük. De ha minden megvan, szerintem az egyik legjobb alternatívát jelentik, nekem ezek váltak be legjobban eddig.

Ha többet szeretnél tudni a japán mangakák által is használt rajzeszközökről, látogass vissza a következő cikkeim miatt!

*Élménybeszámolóm a manga workshopról: http://kepregeny.blog.hu/2012/04/04/mangakurzus_budapesten

2017. április 29., szombat

Rajzeszközök 1. - Bevezető


Középsuliban kezdett el érdekelni a képregényezés. Egy barátom mutatott egy írást a Morbidban* arról, hogy a lap képregényrajzolói milyen tollakat, ceruzát, radírt használnak. Az írószerboltos tűfilcek már akkor sem tetszettek, elkezdtem hát művészellátókba járni, és mindenfélét összevásároltam kísérletezés címén.
Művészeti iskolába jelentkezve, más művészekkel megismerkedve és az internet révén még jobban kinyílt előttem a világ. Egyik karácsonyra kaptam egy Wacom digitalizáló táblát, és pár évig csak digitálisan rajzoltam. Egy idő után mégis visszatértem a hagyományos eszközökhöz, és ezekről szeretnék most elindítani egy cikksorozatot. Többnyire a képen látható eszközöket használom mostanában. A későbbiekben egyenként is bemutatom őket.








Sok kísérletezés után arra jutottam, hogy inkább drágább, de jobb minőségű, a céljaimnak, technikámnak jobban megfelelő termékeket vásárlok. Lehet, hogy a közvélekedés szerint egy profi egy tégla sarkával aszfaltra karcolva is mesterit tud alkotni, de a gyakorlatban azért mégiscsak számít, hogy személy szerint nekünk mely eszközök állnak jobban kézre, és azok milyen minőségűek. Pláne, hogy azonos munkaminőség mellett is van különbség, hogy adott feladatokhoz, a kívánt hangulathoz, mondanivalóhoz mely eszközök illenek jobban.

Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek a legdrágább holmik beszerzésével kell kezdeni, vagy hogy a drágább minden esetben jobb. Inkább azt, hogy próbáljunk ki minél több eszközt, azon belül minél több márkát, típust, és persze használjuk arra, amire tervezték (vagy nem arra, de ez már tapasztalat kérdése). Azt se felejtsük el, hogy lehet ugyan kockás füzetbe, ceruzával is szépen rajzolni, de ha mondjuk képregénykötetet tervezünk, vannak bizonyos technikai feltételek, amihez igazodni kell már a rajzolás megkezdésekor, így bizonyos eszközök és technikák kieshetnek.

* Humorlap fárasztó viccekkel és erotikus képregényekkel, magyar alkotóktól. Ez a stáb adta ki az első hazai mangás-animés magazint, a két számot megért Manga Mániát is.

2017. április 22., szombat

Miért épp tachikiri? Mi az a kifutó?

Mivel eleve mangás, animés hatásra kezdtem el képregényeket készíteni, és nem jutott eszembe jó magyar név, lett hát japán. A szónak két idevágó 😉 jelentése is van.

A mangaiparban tachikirinek hívják a margón túlnyúló, oldalszélig érő képkockákat - ezeket magyarul kifutós paneleknek mondjuk. Szó szerint egyébként olyasmit jelent, hogy "levágni" vagy "szétvágni", és ez találó is, mivel a kifutót levágják a kinyomtatott képregényoldalakról, mielőtt kötetbe ragasztják azokat.

(A szemléltető oldal korábbi cooking mangámból, a Bábtörténetből való.)


Nem lehet mindig hajszál pontosan vágni, előfordulhat, hogy picivel kijjebb nyesik le a megjelöltnél. Ilyenkor azoknál a rajzoknál, amik kiérnek a lap széléig, vékony fehér csíkok rontanák az összképet, ha csak addig lennének megrajzolva. Tehát a kifutós paneleket kicsivel tovább kell rajzolni a tervezett oldalméretnél. Ehhez a kötet méreteit ismerve szerkesztek vagy kapok egy sablont.


A lap körüli szürke sáv a kifutó helye (eredetileg piros volt, de fekete-fehér képregényt rajzoltam, így a rajzprogiban ennek a layere is kiszürkült, ami nem érdekes, mert úgyis kitöröljük a sablon rétegét leadás előtt). Tachikirinél tehát ezen is folytatni kell a rajzot. A nyomda 5 millimétert ajánlott emiatt hozzátoldani a kívánt oldalmérethez, és kaptam egyéb instrukciókat is a szerkesztő kolleginától, például hogy mekkorák a margók, és így mettől meddig rajzolhatom a nem kifutós paneleket.


Ami a szürke sávon belül van, az került a nyomdából megkapott, kész füzetbe. Arra mindenképp vigyázni kell, hogy a szövegbuborékok és fontos részletek, pl. arcok még kifutós paneleknél se nagyon legyenek a lap széléhez közel, nehogy levágásra kerüljenek. Ha a kötet gerincéhez esnek közel, akkor pedig nehezebben olvashatók, mivel egészen szét kell feszíteni hozzá a kötetet, hacsak nem mindössze füzet vastagságú (a "gyári" mangákban épp ezért is gyakori, hogy ezen az szélen nem használnak tachikirit).

Blogunk címének van egy átvitt értelme is. A kendóban a tachikiri során a szerencsés pályázó egymás után több (~20) ellenféllel vív egyenként ötperces küzdelmeket pihenőidő nélkül. Akik ezt megtapasztalták, azt mondják, eljön előbb-utóbb az a szint, amikor már minden tartalék energiáját mozgósította a harcos, és ezért nincs is más lehetősége, mint minden technikát a legtakarékosabban, sallangmentesen véghezvinni, miközben egyre inkább a sziklaszilárd akarata tartja talpon. Vannak néha pillanatok, amikor én is hasonlóan élem meg a képregénykészítést... Különösen a 24 órás képregényrajzoló versenyeken - de erről majd egy másik alkalommal😃

2017. április 17., hétfő

Köszöntő

Sziasztok!

Ezen a blogon képregények rajzolásával, írásával, karaktertervezéssel, rajzeszközökkel kapcsolatos cikkeimet olvashatjátok majd, melyek közül sok már most megtalálható képregénysorozatom, az 5Pallos facebook oldalán (https://www.facebook.com/5pallos). Azért írtam őket, hogy annak népszerűsítésével egyidejűleg a saját munkámon keresztül mutassak be alkotói fogásokat mindenkinek, aki szeretne maga is képregény/manga készítésébe fogni. Viszont kiderült, hogy egy fb galéria nem igazán alkalmas erre, és most itt vagyunk!

A "szakmai" írások mellett várhatóak személyesebb, valamint mangákkal, animékkel, témabeli eseményekkel kapcsolatos bejegyzések, egyéb bolondozások is. Mivel az 5Pallos és a többi, pályázatokra szánt manga (erről egy későbbi posztban!) sem gyártja le önmagát, átmenetileg lesznek majd ritkásabb időszakok is, de amíg kitart a felhalmozott anyag, legalább heti egyszeri frissítésre számíthattok.

És ha mindezek után meg akarjátok tudni, mi az a tachikiri, várlak vissza titeket! :)