Elhamarkodottan vágtunk ebbe az egészbe. Eltelt bő három év, és nem tartunk sehol, ami az én hibám. Sokat gondolkodtam az elmúlt hónapokban, és be kellett látnom, hogy ez így nem vezet jóra. Mindenkinek az lesz a legjobb, ha minél hamarabb kimondjuk, hogy vége.
Szóval abbahagyom az 5Pallost. Mielőtt belemennénk a részletekbe, jöjjön egy kis recap azok számára, akik esetleg nem ismerik a képregénysorozatot és indulásának körülményeit.
Előzmények
Képregényalkotói csoportunk, a 5Panels alapításának negyedik évfordulója körül jutott eszembe, hogy a következő születésnapunkat stílszerű lenne egy rólunk szóló képregény kiadásával megünnepelni. Többféleképpen is meg lehetett volna ragadni a dolgot, lehetett volna például önéletrajzi vagy "munkahelyi" képregény (amikben a főszereplők egy meghatározott szakma képviselői, és rajtuk keresztül a szakma nehézségeibe nyerhet az olvasó betekintést). Végül egy fiktív középkori díszletek közé helyezett kalandtörténet mellett döntöttem, mert úgy gondoltam, az olvasók érdekesebbnek találják, ha karddal a kézben nindzsázunk, mint azt, hogy maszatoló radírokra panaszkodunk. Az elképzelés szerint az elmúlt öt év során velünk történt vicces vagy más miatt érdekes helyzetekről emlékeztünk volna meg fantasy környezetbe ültetve, sok belsős poénnal és utalással, de úgy mozgatva a cselekményt és a rólunk mintázott karaktereket, hogy azok is jó kedvvel olvassák, akik nem ismernek minket. Ez lett az 5Pallos.
Az egész egy pár hónap alatt lezongorázható, füzetnyi terjedelmű projektnek indult a szokásos rajzaimhoz képest leegyszerűsített dizájnnal. Nem akartam sokáig leragadni vele, mert már javában terveztem egy másik, nagyobb lélegzetvételű képregénykötet megírását. Aztán az első szakasz forgatókönyvének megírásakor már látszott, hogy csúszni fog egy kicsit a dolog, mert a tervezett oldalszámon mégsem tudtam volna előadni úgy, ahogy jónak gondoltam. A condensed storytelling mellett rendes történet helyett tényleg csak in-joke-okra lett volna hely. Az első epizód 2015 októberében jelent meg 24 oldalon, az elképzeltnél jóval szellősebb, mangásabb panelkezeléssel az EpicLine magazin 13. számában.
A fogadtatás szuper volt, mert bár nem álltak érte sosem tömött sorokban, de a sorozatnak szentelt facebook oldal rendszeres frissítésével és bizonyos csoportokban történő heti többszöri tartalommegosztással ("így készült" írások, rajzeszköz ismertetők, wip képek - amiket itt a blogon is olvashattok) a korábbi munkáimnál sokkal népszerűbb lett. Az első epizódot legalább kétszer utánnyomattuk, és 2016-ban Alfabéta-díjat is nyert. Több pozitív hangvételű kritika és ajánló is született róla.
A csavar
Az ember joggal gondolná, hogy minél többet gyakorol valamit, annál gyorsabban fog haladni vele a későbbiekben. Csakhogy az 5Pallos második epizódja már érezhetőbben lassabban készült annak ellenére, hogy szinte minden szabadidőmben vele foglalkoztam. Tulajdonképen a nem szabad időmben is, mivel olyan helyen dolgozom, ahol két vásárló kiszolgálása között lehetséges neten adatokat gyűjteni és brainstormingolni. Mindenképp el akartam készülni a második résszel a soron következő képregényfesztiválra, hogy minél kevesebb rendezvény maradjon ki folytatás nélkül. Mivel egy ponton túl már nem akartam húzni az időt egy újabb átírással, gondoltam, ez a rész most lesz amilyen lesz, aztán majd legközelebb csak jobban megy.
A harmadik rész 2017 májusában jelent meg, és jobban sikerült, viszont egy teljes évet kellett várnia rá az olvasóknak (ami azért részben kiadói döntések következménye is). Ez túl sok idő egy 24 oldalas, folytatásos epizódokból álló sorozatnál! Sajnos azonban nem látok rá lehetőséget, hogy érdemben felpörgessem a tempót, így meg évekig tartana még, mire meglátnánk az alagút végét.
A probléma
Itt van tehát ez a hobbisorozat, ami az összes időmet kitölti, mégis borzasztó ritkásan jelenik meg, ingadozó minőségben. Alapvető hibát érzek a hatékonyságban minden szempontból! Már egy ideje látom, hogy nem fenntartható a dolog (kívülről nézve talán még nyilvánvalóbb, ki tudja), de nem akartam cserben hagyni sem a sorozat követőit, sem az EpicLine magazint.
Az elmúlt egy-két év több történése is arra vezetett rá, hogy nem szabad leragadni semminél, ami nem megy, és nem szabad félni az ebből származó kudarctól, vagy - ahogy én ezeket a dolgokat megélem-, hogy szégyent hozok magamra és a környezetemre. Különösen nehéz a felsülést megemészteni, ha arra gondolok, hogy milyen sok kortárs hazai sorozat szakad félbe, és - úgy érzem - a képregényfogyasztó közösség szinte már számít is erre minden újonnan induló szériánál. Időnként ráakadok olyan megjegyzésekre, amik a címek elkaszálását tipikus hazai, amatőr fordulatként kezelik. Én is így képzeltem addig, amíg bele nem gondoltam, hogy rendszeresen vágják el még a fejlett képregényes piacokra szánt, profi (= megélhetésszerűen alkotó) művészek sorozatait is azért, mert nem teljesítenek az elvárásoknak megfelelően. Ennek tudatában kicsit könnyebb a helyére tenni a dolgot azzal együtt, hogy teljesen megértem az olvasók csalódottságát.
Feloldás
Nem mintha teljesen haszontalan lett volna az egész. Sokat tanultam azzal, hogy próbáltam kihozni az 5Pallosból, amit lehet, és ehhez rengeteget olvastam írásról, online marketingről és sok kapcsolódó témáról. Ha mindez kimarad, talán sokkal később jutok el odáig, hogy díjat nyerjek egy komoly mangapályázaton. És ha már itt tartunk, hadd zárjam pozitív sorokkal a bejegyzést.
A Silent Manga Audition nem csak egy pályázat, de tehetségkutató verseny is, ami meglátszik a díjazáson, illetve a díjazottak és a szerkesztői stáb közötti további kommunikáción. A kiemelkedő helyezést elérő nyertesek számára lett létrehozva a SMA Masterclass tagság, ami tulajdonképpen egyfajta tiszteletbeli cím, rosta, lépcsőfok. A gyakorlatban több előnye is van, kezdve azzal, hogy az új Masterclass tagok részt vesznek egy egyhetes workshopon, valamint rendelkezésükre áll a szerkesztői team a következő munkájuk kidolgozására.
Nemrég én is Masterclass taggá váltam, és meghívást kaptam egy szeptemberi utazásra Japánba, ahol szakmai előadásokat látogatunk, megnézzük a Kumamotói Nemzetközi Képregényfesztivált, találkozunk a SMA szervezőkkel egy díjátadón és hasonlók.😎 Sosem ültem még repülőn, nem mentem messzebb Prágánál és utoljára évekkel ezelőtt jártam külföldön (Sankt Pöltenben egy díszállatvásáron), szóval izgi lesz és csupa kihívás már felkészülni is.😅 Jelenleg pedig épp a Kumamoto Roundra írok egy rövid forgatót, és már jelentkezett is Chris, az egyik editor, hogy szóljak, ha előolvasóra, segítségre van szükségem. Azt is mondta, hogy jelezzem, ha van már ötletem egy oneshotra... Megfordult már a fejemben, hogy az 5Pallos kudarca után elmegyek egy kis "szabadságra" képregényügyileg, de láthatjátok, váratlanul felpörögtek az események! Addig kell ütni a vasat, amíg meleg, asszem! Szóval gyártom a mangát minden fordulóra, és a oneshot, ami a közönség megfelelő reakciója alapján akár sorozatként is folytatódhat, talán épp abból az ötletből indul majd ki, amit annak idején félretettem az 5Pallos kedvéért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése