Képregénysorozatom, az 5Pallos legutóbbi része májusban jelent meg az EpicLine magazin 16. számában. Ez se tegnap volt! Amikor elkezdtem a sorozatot, úgy kalkuláltam, hogy évente három szám is belefér, de kettő mindenképpen. Reális elképzelésnek tűnt, hogy minél többet írok és rajzolok, a gyakorlat miatt egyre gyorsabban tudok majd dolgozni, és pár év alatt lenyomom a teljes sorozatot (nagyjából 10-12 rész van betervezve összesen). Erre egyre lassabban megy minden, franc tudja, miért. De nem írom ide, hogy NYUGALOM, SEMMI PÁNIK, NEM HAGYOM FÉLBE CSAK ÚGY, mert mindenki pánikba esik, leejti a poharát, és sikítva megfogadja, hogy soha többet nem vesz magyar képregényt. Viszont azt leírom, hogy mire jöttem rá, amióta dolgozom a sztorin, és mi mással foglalkozok, amikor épp nem ezzel (és ez miért lesz mégis jó mindenkinek, vagy nem).
Az elmúlt hét-nyolc évben a képregényezés és az állattenyésztés köré építettem az életem. Annak, aki nem ismer: különféle békafajokkal és kínai tűzhasú gőtével foglalkoztam, cikkeket is írtam róluk, de ez most mindegy (nem teljesen, lásd később). Ezeken a területeken volt sikerélményem, itt sikerült baráti-szakmai kapcsolatokat kialakítanom. Ez eddig semmi másban nem jött össze igazán, szóval elég fontos dolgok számomra. Aztán képregényezés miatt végül is leépítettem az állatkertet, hogy több időm legyen alkotásra, és hogy ne hanyagoljam el a lényeket, amikor időre kell befejezni valamit, és megfeledkezek minden másról.
Az 5Pallos az első komolyabb terjedelmű munkám, és úgy terveztem, mindent ennek rendelek alá, amíg a végére nem érek. Voltak bizonyos elvárásaim a sorozattal kapcsolatban, és 2015. márciusa óta (akkor jött ki az első epizód) már látni, mik teljesülhetnek ezekből, és miben nem jutok vele sem előbbre. Ráadásul ahogy írtam, egyre lassabban meg az írás is, rajzolás is, aminek a lehetséges okaiba most nem megyek bele. Előbb-utóbb minden hobbiképregényesnek számot kell vetnie, hogy mi éri meg, és meddig. Itt jelentkezik egy ilyen kis előrehozott kapuzárási pánik is, hogy mi mindent csinálhatnék ugyanezzel az idővel és energiával, ami ténylegesen a jövőmet építené! 😃
Az én válaszom a dilemmára az lett, hogy nem akarok belesántulni egyetlen képregénybe, amin már látszik, mennyi van benne (mennyire érdekli a közönséget, mennyire befogadható, mennyire tudok új terepeken új olvasókat bevonzani vele). Viszont abbahagyni sem akarom, mert számít nekem ez a történet, számít, hogy bár nem bestseller, de azért vannak rajongói, ráadásul a félbehagyott magyar sorozatok halmazát sem szándékozom bővíteni. Ehhez valami nagyon súlyosnak vagy kivételesen jónak kéne történnie. Azt se gondoltam volna egykor, hogy marketinges írásokat fogok tanulmányozni, meg cikkeket írni és blogot vezetni kimondottan a képregényezés miatt, miközben rengeteg olyan dolog rám ragad, amit ezen kívül is hasznosítani tudok. De új motivációra van szükségem, és újabb projektekre a fejlődéshez. Így még lassabban halad ugyan az 5Pallos, de hosszú távon jót fog tenni, amiből remélhetőleg maga a sorozat is profitál.
A Silent Manga Audition egy japán szervezésű, mangakiadásban tapasztalt szerkesztők és világhírű alkotók által szervezett nemzetközi pályázat, amelyre szöveg nélküli képregényekkel lehet nevezni az aktuális tematika szerint. Megy már egy pár éve, jövő héten zárul le a nyolcadik forduló. Sok országból érkeznek nevezések, és baromi motiváló látni, hogy például Indonéziában, Vietnámban vagy Brazíliában milyen sok az ambiciózus képregényes (tőlünk sajnos hagyományosan alig van jelentkező). Nem csoda, ha minden alkalommal több százan indulnak, hisz nem rossz a pénzjutalom, és a zsinórban jobb helyezést elérőket Japánba is meghívják pár napra workshopolni. Ha bírja a gyűrődést, a SMA webmagazinjában mangasorozat rajzolására is felkérik. Személy szerint utóbbira nem számítok, mert tetűlassú vagyok, de minden más jöhet! Már csak nyerni kéne.
A hetedik fordulón indultam először, és bár díjat nem nyertem, de a két pályamunkám közül az egyik "Award Candidate" lett, ami olyasmit jelent, hogy átment a rostán, ami elválasztja az első százvalahány munkát a többitől (608 nevezés volt, 41 díjazott). Alaposan az egómba taposott, hogy erre volt elég a hét év gyakorlat meg a három Alfabéta-díj, hogy az első negyvenben sem voltam benne, és az első magyar díjazott sem én lettem, aki ráadásul pont az én első futamomban lett nyertes (Lüleiya lett az, akinek természetesen rögtön gratuláltam is, mert lehet, hogy irigy vagyok, de nem megkeseredett). Képzeljétek el az ábrázatomat, amint izgatottan olvasom, hogy eredményhirdetés előtt a zsűri elnöke gratulációját fejezi ki Magyarország első díjazottjának, majd továbbgörgetve nem találom a nevem... 😀
Annyi haszna volt ennek a pofáraesésnek, hogy miután áttanulmányoztam valamennyi díjazottat évekre visszamenően, felfedeztem pár dolgot, és ennek tükrében kukáztam a készülő új 5Pallos részt, hogy újraírjam. Azt' vagy jó lesz, vagy nem, de jobb lesz, mint amilyen lett volna. No meg kiviláglott, hogy konkrétan ezen a pályázaton mit szeret a zsűri. Próbálok a továbbiakban jobban igazodni ehhez, bár nem volnék őszinte, ha azt mondanám, hogy cseppet sem tartom modorosnak a helyezett mangák jelentős részét. De majd most jól leadok én is egy modoroskodó sónen motorversenyes darabot, ami egy giga brófiszttel ér véget, és mindenki összehúzott szemöldökkel vigyorog, mint egy pszichopata! 😎 És ezt addig ismételgetem, amíg meg nem unom, a kiszórt pályamunkákból pedig később egy antológiát állítok össze.
Egy másik projekt, amit kifejezetten a munkahelyemen írok üresjáratban (amikor nem az 5Pallost), egy nemzetközi webképregénynek szánt yonkoma, vagyis négy kockás képregénycsík lesz. Ennek megvan a hagyományos felépítése, ami úgy érzem, jó fogódzkodó lesz, azonkívül segíteni fog rendbe tenni a "rendes" képregényeim történetvezetését is. Az alapötlet nem más, mint korábbi állatkereskedői tapasztalataim feldolgozása. Nagyon régóta foglalkoztatott ez a gondolat, de nem tudtam összefüggő sztorivá kovácsolni a rövid gegekre épülő jeleneteket. A 4koma forma viszont ideálisnak tűnik, mert nagyobb ugrásokat tesz lehetővé csíkok és jelenetek között (az összekötő részekkel támadt korábban nehézségem).
Persze nem csak poén lesz poén hátán, sőt, ez nem is kimondottan abban a csattanósra erőltetett stílben fog szólni, sokkal inkább ilyen összefüggő történetre építkező (már megvan a vége, az eleje, a karakterek motivációstul, hibástul, erényestül, drámai szükségletestül), visszafogottabb slice of life hangulat olyan karakterutakkal, amikkel a célközönség (huszonéves lányok, akik szeretik az egzotikus állatokat) azonosulni tud. Nem tervezem hosszúra, hogy ne csak elkezdeni, de befejezni is megtanuljak, és rajzilag is egyszerűbb lesz az 5Pallosnál, hogy sokkal gyorsabban haladjak. És akkor ezzel kipróbálom, hogy a netes, multi-kulti színtéren meddig tudok eljutni, ha már az 5Pallossal úgyis akadályokba ütközök ( például, mert nem kezdeném lefordítani, amíg bizonytalan a folytatás üteme, és a spéci nyelvezet miatt - ami a hangulat része- nem is lenne egyszerű).
Van pár tervem ezeken felül is, de mindnek megvan a maga ideje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése