Rajzeszközök 9. - Fancy radír, nem elefántos

Mostanában főleg Tombow Mono radírokat használok. Nem sznobizmusból, hanem mert mindenből a számomra legjobbat keresem, hogy az eszközök a kezem alá dolgozzanak, és ne nekem kelljen alkalmazkodnom hozzájuk. Mindjárt kiderül, hogy radírok tekintetében ezt mennyire sikerült eddig megvalósítani.😃

Az első pár darabot Japánból rendeltem, de azóta itthon is beszerezhető a márka a RajzShop.hu webshopjából. Igaz, nem minden egyes, Deleter webboltban is szereplő típus, de úgy néztem, nem is gyártják már mindet azok közül, amiket korábban teszteltem. A legalapabb Mono Plastic Eraser dolga nálam a vázlatolás közbeni mindennemű radírfeladat, nincs mit magyarázni ezen. Dicsérik netszerte, animék iskolás jeleneteiben is felbukkan, de igazából egy sima radír, na.😃

Kihúzás után a Light változatával vagy a NonDust Eraserrel tisztázom le a rajzot, mert ezek elvileg kisebb nyomást igényelnek (inkább a Light), és így kevésbé fakítják a tusvonalakat - ez azonban tus-, sőt, papírfüggő is! A gyakorlatban az arra hajlamos tus - mint eddigi kedvencem, a Pilot Ink is - fakulni fog, ebből a szempontból majdnem mindegy, milyen radírral nyalogatjuk. Mondjuk azért ne valami keményebb radírral vagy dörzsradírral menjünk neki.

Mindhárom fajta – ahogy a nevük is mutatja – plastic eraser, vagyis nem gumi az anyaga, így az állaga is picit különbözik egy Ápiszos radírtól. Különösen a NonDust verzión figyelhető meg, hogy helyes technikával nem sok apró szöszt, hanem hosszabb csimbókokba összeálló törmeléket képez egy nagyobb felület kiradírozásakor (apró javításoknál persze csak morzsál). Ez pedig azért jó, mert kevesebb szöszt kell a vonalak elkenésének kockáztatásával leseperni. Jellegzetes állaga miatt ez kopik a leggyorsabban. A hagyományos fehér változatot mintha már nem gyártanák, ellenben az új fekete típus dust CATCH néven a fent említett hazai boltban is megtalálható. Eddig ez a kedvencem!

Egy kolléga tanácsára kipróbáltam a Faber Castell Dust-Free-t. Szintén "forgácsmentes", mint a Mono NonDust Eraser, csak épp akkoriban az még nem volt itthon is beszerezhető. Office Depot-ban vettem, de a Faber Castell márka elég elterjedt. Olcsóbb, mint a Monós megfelelője, de kicsit mintha kevésbé lenne "dust-free", mint amaz - több apró gyurmókot hagy sajnos.

Apró részletek kiradírozásához baromi hasznos egy olyan radír, ami egész keskeny. Vettem nemrég egy Tombow Mono Zero precíziós radírt kör alakú töltettel (van téglalap alakú is), aminek pár milliméter átmérőjű feje van, és rottringszerűen jön elő a szárból nyomogatásra. Eddig bevált. Pontosabban találom el vele a vázlatoláskor feldobált felesleges vonalakat, amik túl közel vannak a megtartandóakhoz, és egy nagyobb darab radírral könnyebben elkennénk azokat is. Tulajdonságra egyébként sima radír, semmi többet nem tud. 

Ugyanerre való az elektromos radír is. Amikor évekkel ezelőtt először láttam valakinél, azt hittem, valami vicc - japán vicc. Aztán kiderült, hogy baromi praktikus tud lenni, úgyhogy csak vettem egyet a budai Maido webáruházában. Azóta már mások is árulnak, más márkájút. Azért szeretem, mert nem kell se nagyon rányomni, se tologatni, elég csak odaérinteni, ha például az egyik panelen rossz helyre rajzoltuk a karakter pupilláját, és így nem mázoljuk szét a fél arcát radírozás közben. Nyilván nagyobb felületek radírozására kényelmetlen, és gyorsan is fogy ilyenkor. Lehet ugyan tartalék tölteléket vásárolni hozzá, de drága az adag mennyiségéhez képest, szóval nem érdemes pazarolni. A tartalék csomagban egyébként dörzsradír darabok is vannak, amiket nem tudok mire használni, mert arra, amire jók, egyetlen darab időtlen időkig elég lenne. Nyilván ezt a gyártó is tudja, és így próbál gyakoribb vásárlásra ösztönözni... Más márkák tartalék radíros pakkja olcsóbb és nem tömik tele dörzsradírral, szóval új belépőknek azt ajánlom inkább.

Nagyon egyszerűen működik, két csavarással szét kell nyitni, beletölteni kettő darab AAA-s (ami a kisebbik) ceruzaelemet, visszacsukni, és kész. A szerkezet csúcsában van egy kis üreg, ebben van a kb. egy centis radírfej, amit gombnyomásra pörget egy kis motor. Elég röhejes hangot ad, nyilvános rajzolások alatt rögtön a figyelem középpontjába kerülünk vele. Amikor használjuk, jól fogjuk le a lapot, mert különben kicsúsztathatja maga alól, és rosszabb esetben kapunk egy szép kiradírozott csíkot a legaprólékosabb rajzrészlet közepébe.

Annyi a bökkenő, hogy az elemek viszonylag gyorsan lemerülnek, és hiába működik még a gép, ha már nem bírják elég gyorsan pörgetni a fejet. Ilyenkor aztán akadozik vagy akár meg is áll a papíron, ha kicsit jobban rányomjuk (mert a lassabb pörgés miatt nem veszi ki olyan jól a grafitot érintésre), és hajlamossá válunk „radírozni” vele. Ekkor inkább elemet cserélek, mert nem akarom tönkretenni egyidejűleg a rajzot és a szerkezetet azzal, hogy nem rendeltetésszerűen használom.

A Sand Eraser olyasmi, mint a klasszikus piros-kék iskolás radír sosem használt kék vége. Durva felületű, tusvonalak radírozására (durva lekaparására, hogy a papírt is felszedje), de főleg screen-tone effektezésére való. Utóbbira használtam elvétve, két raszterfólia találkozásánál átmenetet, illetve a háttérbe felhőket kapirgáltam vele, de igazából nélkülözhető eszköz. Nincs róla fotóm, egy rusnya szürke valamit képzeljetek el.

Az alábbi képen egy teljes 5Pallos epizód kihúzás utáni letisztázásakor hátramaradó radírtörmelék látható kompozícióba rendezve.

Rajzeszközök 8. - Papírok mártogatós tollhoz

Az, hogy milyen eszközökkel rajzolunk, meghatározza, hogy milyen papírra van szükségünk. Sokszor elég lenne a sima fénymásoló papír is, csak vékonysága miatt nincs jó tartása és könnyen gyűrődik. Ha nem áztatjuk el filctollal vagy festékkel, költségkímélő megoldásnak megteszi. Nekem viszont valami simább felületű papírra volt szükségem a mártogatós tollak miatt, hogy ne akadozzanak rajta, ne karistolják annyira. Jobb is kicsit vastagabb lapra rajzolni, főleg ha sokat radírozunk, vagy ha screen-tone-okat is használunk, mert a vékony lapot a raszterfóliával együtt átvághatjuk (erről még írok egy későbbi posztban). Ha esély van rá, hogy kiállítják rajzunkat, vagy egy zsűri kezébe kerül, csak javít a megjelenésén is egy tartalmasabb papír, igényesebbnek hat, kényelmesebben lehet forgatni, mert nem löttyed úgy ide-oda.

Egy képregényes sporttárs javaslatára tettem kísérletet a műnyomó kartonnal. Fényes vagy matt, rajzolás szempontjából nekem egyre ment. Bár működött rajta a mártogatós toll és tus, nem hagyott annyira szép vonalakat, mint a már sokat emlegetett manga workshopos képregénypapíron. Ilyenre készült az EpicLine Magazin második számában megjelent Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai c. képregény első epizódjának kihúzása, miután a digitálisan rajzolt vázlat kékkel rá lett nyomtatva egy komolyabb otthoni printerrel. Érdemes lehet azért próbálkozni vele, mert legalább könnyen beszerezhető (pl. a Pantonból) és nem drága.

Maradjunk annyiban, nem találtam az igazinak. Elhatároztam, hogy pont olyan képregénypapírra akarok dolgozni, amin minden olyan frankón ment a workshopon. Viszont hiába kerestem, nem találtam a közelben (értsd: Európában) ilyet, ill. ha volt is, mindent összeszámolva nem jött ki olcsóbbra, mint egyenesen Japánból rendelni. Német/francia rajzeszközös webshopokból vagy az Amazonról pedig pont csak Magyarországra nem élt az ingyen posta, vagy ide pont azt a terméket nem is szállítják. Szóval rendeltem Japánból, őket már ismerem, és eddig minden rendben ment.

Az általam kipróbált Deleter képregénypapír többféle kivitelben kapható. A-F jelölésekkel látják el attól függően, hogy mennyi és milyen segédvonalak vannak rányomtatva halvány kékkel. Van, amelyiken csak a kifutó van jelölve, van, amin margók is vannak, vagy 2x4 paneles felosztás yonkoma képregénycsíkok rajzolásához. A jelölés szkennelés után nem látszik, nem olyan, mint a kék ceruzás vázlatolásnál, hogy nekünk is rá kell segíteni az eltüntetésére rajzprogramban - bár biztos függ a szkenner beállításaitól is.

A legtöbb típus létezik a4 és b4 méretben, valamint 110 és 135 grammosban. Én elsőként a 135 grammos, A4-es „B” papírt választottam. Ezen nincs semmiféle jelölés, és nekem nem is hiányzik, tekintve, hogy illusztrációkhoz, akár színes borítórajzokhoz is használnám, amibe bezavarnak a vonalak. Másrészt mindig az adott kiadványhoz igazítjuk az oldalarányokat, a margók, kifutók méretét, és a hazai kiadásban kevésbé praktikus a japánok által használt rendszer, ami a többi papíron van (az A4 csak a papírlap mérete, de a jelölések által belőtt berajzolható rész mintha nem ilyen arányú lenne). Később vettem „A” típusút is, csak hogy tudjak itt róla véleményt alkotni, de a nem nyomtatott oldalát használom. Felülete kellemesen sima, de nem annyira, mint a műnyomó kartoné, és jól bevált a mártogatós tollakhoz, viszont a Kuretake „ecsetjellegű” rajztollaim mintha nem tudnának rajta annyira finom vonalat húzni – azokhoz a legjobb továbbra is valami fénymásoló – vagy rajzlap.

Mint utólag kiderült, a workshopon nem Deleter, hanem I-C márkájú papírt kaptunk, de nekem egyformának tűnnek (megörököltem pár lapot egy kollégától, aki kapott belőle tartalékba, de nem használta el azóta sem), leszámítva, hogy az I-C még drágább.

 Egy időben akadozott a Deleter papír rendelhetősége, ezért tovább kísérleteztem Magyarországon is beszerezhető papírokkal. Nyugati képregényesek régóta használják a Bristol papírt, de még sosem láttam itthon. Egy nap célirányosan elkezdtem keresgélni, és kiderült, hogy a Strathmore márka már több művészellátóban is kapható különböző méretben, vastagságban, ívben vagy tömb formában. A 270 grammos verzió kellemesen vastag, nem gyűrődik meg egykönnyen radírozáskor. Nem A méretarányban gyártják, úgyhogy az A4-et legjobban megközelítőt választottam, amit viszont mindig méretre kell nyesnem, hogy beférjen a szkennerembe. A később (a RajzShop.hu-n) felfedezett Fabriano Bristol tömb viszont A4-ben is létezik. Mindkettő mükszik, nem rendelek több Deleter papírt.

Rajzeszközök 7. - Bevált és nem annyira hű de bevált tusmárkák

A legutóbbi rajzeszközös cikkekben a mártogatós tollakról volt szó, most pedig következzen a tus, amivel használni lehet őket. Kiválasztásánál jó tudni, hogy gyártanak külön tusfestményekhez, tollak töltésére és egyéb területekre is tusokat, de nem mind jó a mártogatós tollhoz. Ha például túl híg, egyszerűen kifolyik belőle, nem lehet vele rajzolni. Az alábbiakban direkt e célra gyártott cuccokat mutatok be.

 

Próbálkoztam többféle művészellátós tussal, de egyiket sem éreztem az igazinak, nem találtam a manga workshopon kipróbált, direkt mártogatós tollhoz, vonalrajzhoz gyártott japán tushoz foghatónak. Erre a célra túl hígnak találtam ezeket, ráadásul lassan is száradtak. Amikor elhatároztam, hogy Japánból rendelek kellékeket, direkt az ott kipróbált márkát kerestem, de kíváncsiságból más márkákat is leteszteltem, illetve fogok tesztelni a jövőben.

 

Pilot Black Ink

A szürke dobozos változatát használtuk a workshopon, de ott azt tanácsolták, vegyük inkább a nedvességálló típust. Ez pedig a sárga dobozos, amit én is használok – az 5Pallos első és második epizódjának nagy része ezzel lett kihúzva. Üvegtégelye praktikus, mert nehezebben borul fel súlya és formája miatt. Kinyitva érezni a tus jellegzetes illatát – ezt a másik márkánál hiányolom, mert egy kis szipuzás (szigorúan csak ebből) rajzolás előtt meghozza a munkakedvet. 😛 A Black 6-nál jobban fakul radírozáskor, és nedvességálló vagy sem, az alkohol alapú Shinhan Touch filcet mindenesetre nem bírja. Hosszabb állás után azt mondják, érdemes felkeverni minden tust, de felrázni ezt a típust különösen tanácsos - legalábbis nem rögtön a tervezett munka előtt-, mert olyan habos lesz, hogy egy napig nem tudjuk használni. Mindent egybevetve eddig mégis ez vált be leginkább.

 
Deleter Black 6
Száradás után is szép fényes marad. A vastagabb vonalak kitapinthatók lesznek a papíron, mivel állaga sűrűbb kicsit az előbbinél. Azzal ellentétben elég jól állta eddig a Touch filctollas színezést, így ezen tulajdonságai miatt eleinte ez volt a kedvencem. Pár hónap pihenő után azonban mintha jobban besűrűsödött volna, mint a Pilot. Maru-pennel szinte használhatatlanná vált, mert szó szerint pár vonás után eltömítette a hegyét, folyton pucolni kellett. Ezzel kezdtem az 5Pallos első epizódját, de valahol a harmadik oldal környékén feladtam. G-pennel még használható, bár kicsit mintha szöszösebb lenne a vonalak széle, mint a másik tussal. Filccel színezett rajzokhoz azért mégis ezt fogom használni, már ha készítek mostanában olyanokat.

A tégelye nem a legpraktikusabb, mert a tus beleszárad a fedél menetébe, és minden nyitáskor seperhetjük félre a sok tustörmeléket, nehogy valahogy a készülő oldalunkra kerüljön. Nyilván felrázásnál szivárog a kupak alá valahogy. A másik is csavarmenetesen nyílik, mégsem szárad be így soha. A fényes felület szkennelésnél rosszul jön, mert a szokásosnál is több, digitálisan retusálandó fehér pontot eredményez, ha túl vastagon festettük fel.

Deleter Black 4
Hasonlít a 6-oshoz abban, hogy elég jól bírja a radírozást, sőt. A lineart letisztítása után szemmel látható a különbség az 5Pallos második részének első, Black 4-es, valamint a további, Pilot Inkes oldalai között, mert utóbbiak mindig megfakulnak radírozás után. Megszáradva kissé fényes, de nem annyira, mint a 6-os. Neopiko-colorral próbáltam ki, hogy viseli az alkohol-alapú markereket, és jól viseli.

 
Használhatóságában a Black 6 és a Pilot közt áll, mert bár nem tapad bele a tollba ANNYIRA hamar, mégsem tudok egyetlen merítéssel olyan hosszan dolgozni vele a következő öblítésig. Ráadásul az öblítővízben kis lemezkéket képez, melyek egy része a felszínen marad, és legközelebb azokat is pucolhatom le zsebkendővel, mivel rátapadnak a tollra. Nem egy tiszta munka. Talán csak én nem tudok bánni vele, azért voltam kénytelen félretenni, és visszatérni a Pilothoz, mert egyébként szuper.

Kuretake Manga Black Ink
Még mindig keresem az egy igaz tust, ami nem tapad bele a mártogatós tollba túl hamar, nem fakul meg radírozáskor, és még a filctollat is bírja amellett, hogy száradás után vízálló. Nem mondhatnám, hogy megtaláltam, de egy lépéssel közelebb kerültem hozzá. Eljutottam odáig, hogy tegyek egy próbát a Kuretake Manga Black Inkjével. Elsősorban az szólt a próba mellett, hogy itthon is beszerezhető a Maido webboltjából. Az egyszerűsített válasz, hogy igen, bevált, és mivel már mindenre találtam hazai boltokban helyettesítő terméket, többé nem életbevágó horror pénzen a Deletertől rendelnem. A kicsit árnyaltabb válasz az, hogy jó, jó, de még nem az igazi, és csak erre átállni kompromisszumokkal jár.

Nedvességállónak tűnik, máshol azonban azt olvastam, hogy nem ajánlott vizes technikák alá. A filctollat (Shinhan Touch és Neopiko Color tesztelve) egész biztos nem bírja. A nálam eddig etalonnak számító sárga dobozos Pilot Inkhez képest mélyebb a feketéje, illetve azzal ellentétben száradás után is fényes. De a legfontosabb, hogy elég jól bírja a radírozást, hisz csak emiatt nem ragadtam le végérvényesen a Pilotnál (az ugyanis fakul, ami azért baj, mert szkennelés után jobban fel kell húzni a kontrasztot, amitől az egész vékony vonalak már vastagodni látszanak). Pontosabban szólva a tollal húzott vonalak állják a radírt, de az ecsettel foltban felmázolt részek már nem annyira. 

 

Utóbbi három tulajdonságában hasonlít a korábban emlegetett Deleter 6-os és 4-es tintákhoz. Sajnos abban is, hogy hamarabb beleköt a tollhegybe, így tovább tart vele a munka a gyakoribb pucolás miatt, habár hármuk közül még ez tűnik a legkellemesebbnek. Jelenleg párhuzamosan használom az eddigi kedvencemmel. A főbb vonalakat a Manga Blackkel húzom, de ha elkezd szórakozni a tollal, a részletekhez átváltok a Pilotra.

 

Rajzeszközök 3. - Hol kapni japán rajztollakat?

Az előző posztban említett manga workshopon kaptunk ajándékba többek közt egy Deleter márkájú tollszárat és Zebra tollhegyeket, amikkel egy EpicLine Magazinos sorozat, a Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai első részén, illetve a mostani 5Palloson is dolgoztam.

További darabok beszerzése a közelmúltig körülményes volt, mivel itthon nem árulták, így külföldről, vagyis szállítási költséggel együtt már több mint kétszeres áron tudtam rendelni. Nézegettem az Amazont, kerestem alternatív forrásokat, figyeltem, hogy tudok-e nagyobb tételt olcsóbb szállítással rendelni, de végül sosem jött ki olcsóbbra, ha mindent egybevetettem, mint közvetlenül a Deleter japán webshopjából (ami egyébként teljesen megbízhatónak bizonyult).

A rajz az EpicLine Magazin második számában megjelent Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjainak első részéből való. Író, rajzoló: én, színező: Kiss Judit, flatter: Koska Zoltán.

 

Ha nem is Deleter és Zebra márkájú, de szerintem nem kevésbé jó tollszárat és hegyeket azóta szerencsére már itthon is kapni, a budai székhelyű Maido webshopjában. Amúgy lehet, hogy vannak ilyen jó, hagyományos grafikai tollhegyek a mi művészellátóinkban is, de úgy vagyok vele, hogy sokba kerülhet a vaktában kísérletezés pénzben és időben egyaránt. Ezért ragaszkodom a tárgyalt típusokhoz, amíg csak tehetem. A művellátós tollszárak ráadásul nem feltétlenül kompatibilisek a japán hegyekkel, és az ottani hegyek sem jók emezekbe a szárakba.

A tűfilchez hasonló, nem tusba mártogatós rajztollak már sokkal könnyebben hozzáférhetőek, minden jobb művészellátóban kapni (pl. Pigma Micron, Mangaka, Touch és Copic liner - ezekről még lesz szó egy későbbi posztban).

A hazai Maido webshop: http://shop.maido.hu/
A Deleter japán webshopja aranyáron történő szállítással: http://deleter-mangashop.com/