Képregényoldalak retusálása

Olyan nincs, hogy ne szúrjak el valamit kihúzás közben! Majdnem minden oldalhoz hozzá kell nyúlni utólag. Az alábbiakban pár találomra összehordott gondolatot/technikát osztok meg veletek retusálás témában. Fontos tudnivaló, hogy digitálisan minden sokkal egyszerűbb lenne, de én szeretek minél több mozzanatot hagyományos technikával letudni, hogy szkennelés után minél kevesebbet kelljen bohóckodni a rajzzal. Hogy miért nem eleve digitálisan dolgozok? Mert nem esik kézre egy ideje, és kerülöm, amikor csak tehetem. Színezésnél nem tehetem, de térjünk vissza inkább a fő témánkhoz.

Jelölések

A következő munkarend szerint dolgozom. Először megrajzolom az összes oldalt, majd kihúzom egyhuzamban mindet, és mielőtt szkennelem, egy menetben retusálok, amit kell. Sokszor előfordul, hogy ha nem feltűnő a hiba, megfeledkezem, hol kellett volna javítani, és csak akkor veszem észre, amikor már késő. Ezért kitaláltam, hogy amint elrontok valamit kihúzáskor, rögtön feltapasztok egy kis jelölőcédulát a papírra. Olyat használok, aminek nem túl nagy a ragasztós felülete, és nem is valami erős a rögzítés, így nem árt a tusrajznak, amikor felszedem.

Hibajavító festék

Fekete-fehér, vonalrajzos technikával készítem a képregényeimet fehér papírra, így használhatok retusáláshoz hibajavítót. Kíváncsiságból kértem egy Deleter White 2-t is, amikor Japánból rendeltem művészkellékeket, de igazából úgy sejtem, a technika többet számít, mint a festék márkája. A White 2 kicsit sűrűbb, mint a White 1, de tök mindegy, mert a fehér festékek úgy általában gyengén fednek, vagyis gyakran több rétegben kell felhordani őket. Méghozzá több vékony rétegben, mert vastagon felkenve modellfestős szlenggel élve "túrós" felületet kapunk.

Ha ilyen itthoni Ápiszos hibajavítót vennék, aminek a kupakjában saját ecset van, azt is inkább úgy használnám, hogy kiöntök egy kicsit egy palettára, és szükség esetén a megfelelő állagúra hígítva rendes művészecsettel vinném fel. Pláne, ha nem konkrétan hibajavításra, hanem kitöltött felületek díszítésére van szükség. Például fehér motívumokat a fekete ruhára könnyebb utólag felfesteni, mint megrajzolni, aztán kitöltéskor kerülgetni. Lehet használni fehér filctollat, ceruzát vagy zselés tollat is, de elég fontos, hogy ne oldja fel a tust, mert akkor egy szürke pacsmagot csinál. Bizonyos tinták érzékenyebbek erre, mint mások, érdemes próbatrutymákolást végezni. Az is szempont lehet, hogy miután megszáradt, lehet-e rá rajzolni, vagy elkenődik-e rajta a tus, lekaparja-e a toll?

Ragasztgatás

A legutóbbi Silent Manga Audition pályázatra szánt (szöveg nélküli) képregényem egyik jelenetébe nyúlok bele az alábbi képeken. A sztori szerint a srác egy másik karakternek magyarázza, hogy ha nem ment volna vissza érte a sivatagba a motorbaleset után, még azt mondták volna rá, hogy direkt veszejtette el őt. Viszont utólag jöttem rá, hogy az olvasó nem biztos, hogy úgy értelmezi a képet, hogy a karakter ezt elmondja, lehet, hogy úgy jön le, mintha gondolná vagy latolgatná a dolgokat. 

Újrarajzolni nem volt idő, viszont arra gondoltam, egy gesztussal kicsit egyértelműbbé lehet tenni a szitut. De nem akartam belerajzolni a kész panelbe, hátha mégis más megoldást választanék, és akkor már nem lenne visszaút. Fogtam egy másik papírt, felvázoltam a mutogatós kezet kb. megfelelő méretben, majd ollóval kivágtam, és rápróbáltam a képregényoldalra. Sikerült megfelelő pozíciót találni neki, úgyhogy kihúztam, majd felragasztottam. 

Ehhez transzfer ragasztót érdemes használni, így többször is levehető és visszarakható a protézis, ha át kell pozicionálni. Létezik stiftes és spray kivitelben, utóbbi hobby boltokban kapható (de nem minden spray ragasztó transzfer is egyben!). Miután megtaláltam a kéz végleges helyét, levágtam a felesleget, és hogy továbbra se keljen az eredeti rajzba nyúlni, mert ki tudja, digitálisan retusáltam.

Rajzeszközök 9. - Fancy radír, nem elefántos

Mostanában főleg Tombow Mono radírokat használok. Nem sznobizmusból, hanem mert mindenből a számomra legjobbat keresem, hogy az eszközök a kezem alá dolgozzanak, és ne nekem kelljen alkalmazkodnom hozzájuk. Mindjárt kiderül, hogy radírok tekintetében ezt mennyire sikerült eddig megvalósítani.😃

Az első pár darabot Japánból rendeltem, de azóta itthon is beszerezhető a márka a RajzShop.hu webshopjából. Igaz, nem minden egyes, Deleter webboltban is szereplő típus, de úgy néztem, nem is gyártják már mindet azok közül, amiket korábban teszteltem. A legalapabb Mono Plastic Eraser dolga nálam a vázlatolás közbeni mindennemű radírfeladat, nincs mit magyarázni ezen. Dicsérik netszerte, animék iskolás jeleneteiben is felbukkan, de igazából egy sima radír, na.😃

Kihúzás után a Light változatával vagy a NonDust Eraserrel tisztázom le a rajzot, mert ezek elvileg kisebb nyomást igényelnek (inkább a Light), és így kevésbé fakítják a tusvonalakat - ez azonban tus-, sőt, papírfüggő is! A gyakorlatban az arra hajlamos tus - mint eddigi kedvencem, a Pilot Ink is - fakulni fog, ebből a szempontból majdnem mindegy, milyen radírral nyalogatjuk. Mondjuk azért ne valami keményebb radírral vagy dörzsradírral menjünk neki.

Mindhárom fajta – ahogy a nevük is mutatja – plastic eraser, vagyis nem gumi az anyaga, így az állaga is picit különbözik egy Ápiszos radírtól. Különösen a NonDust verzión figyelhető meg, hogy helyes technikával nem sok apró szöszt, hanem hosszabb csimbókokba összeálló törmeléket képez egy nagyobb felület kiradírozásakor (apró javításoknál persze csak morzsál). Ez pedig azért jó, mert kevesebb szöszt kell a vonalak elkenésének kockáztatásával leseperni. Jellegzetes állaga miatt ez kopik a leggyorsabban. A hagyományos fehér változatot mintha már nem gyártanák, ellenben az új fekete típus dust CATCH néven a fent említett hazai boltban is megtalálható. Eddig ez a kedvencem!

Egy kolléga tanácsára kipróbáltam a Faber Castell Dust-Free-t. Szintén "forgácsmentes", mint a Mono NonDust Eraser, csak épp akkoriban az még nem volt itthon is beszerezhető. Office Depot-ban vettem, de a Faber Castell márka elég elterjedt. Olcsóbb, mint a Monós megfelelője, de kicsit mintha kevésbé lenne "dust-free", mint amaz - több apró gyurmókot hagy sajnos.

Apró részletek kiradírozásához baromi hasznos egy olyan radír, ami egész keskeny. Vettem nemrég egy Tombow Mono Zero precíziós radírt kör alakú töltettel (van téglalap alakú is), aminek pár milliméter átmérőjű feje van, és rottringszerűen jön elő a szárból nyomogatásra. Eddig bevált. Pontosabban találom el vele a vázlatoláskor feldobált felesleges vonalakat, amik túl közel vannak a megtartandóakhoz, és egy nagyobb darab radírral könnyebben elkennénk azokat is. Tulajdonságra egyébként sima radír, semmi többet nem tud. 

Ugyanerre való az elektromos radír is. Amikor évekkel ezelőtt először láttam valakinél, azt hittem, valami vicc - japán vicc. Aztán kiderült, hogy baromi praktikus tud lenni, úgyhogy csak vettem egyet a budai Maido webáruházában. Azóta már mások is árulnak, más márkájút. Azért szeretem, mert nem kell se nagyon rányomni, se tologatni, elég csak odaérinteni, ha például az egyik panelen rossz helyre rajzoltuk a karakter pupilláját, és így nem mázoljuk szét a fél arcát radírozás közben. Nyilván nagyobb felületek radírozására kényelmetlen, és gyorsan is fogy ilyenkor. Lehet ugyan tartalék tölteléket vásárolni hozzá, de drága az adag mennyiségéhez képest, szóval nem érdemes pazarolni. A tartalék csomagban egyébként dörzsradír darabok is vannak, amiket nem tudok mire használni, mert arra, amire jók, egyetlen darab időtlen időkig elég lenne. Nyilván ezt a gyártó is tudja, és így próbál gyakoribb vásárlásra ösztönözni... Más márkák tartalék radíros pakkja olcsóbb és nem tömik tele dörzsradírral, szóval új belépőknek azt ajánlom inkább.

Nagyon egyszerűen működik, két csavarással szét kell nyitni, beletölteni kettő darab AAA-s (ami a kisebbik) ceruzaelemet, visszacsukni, és kész. A szerkezet csúcsában van egy kis üreg, ebben van a kb. egy centis radírfej, amit gombnyomásra pörget egy kis motor. Elég röhejes hangot ad, nyilvános rajzolások alatt rögtön a figyelem középpontjába kerülünk vele. Amikor használjuk, jól fogjuk le a lapot, mert különben kicsúsztathatja maga alól, és rosszabb esetben kapunk egy szép kiradírozott csíkot a legaprólékosabb rajzrészlet közepébe.

Annyi a bökkenő, hogy az elemek viszonylag gyorsan lemerülnek, és hiába működik még a gép, ha már nem bírják elég gyorsan pörgetni a fejet. Ilyenkor aztán akadozik vagy akár meg is áll a papíron, ha kicsit jobban rányomjuk (mert a lassabb pörgés miatt nem veszi ki olyan jól a grafitot érintésre), és hajlamossá válunk „radírozni” vele. Ekkor inkább elemet cserélek, mert nem akarom tönkretenni egyidejűleg a rajzot és a szerkezetet azzal, hogy nem rendeltetésszerűen használom.

A Sand Eraser olyasmi, mint a klasszikus piros-kék iskolás radír sosem használt kék vége. Durva felületű, tusvonalak radírozására (durva lekaparására, hogy a papírt is felszedje), de főleg screen-tone effektezésére való. Utóbbira használtam elvétve, két raszterfólia találkozásánál átmenetet, illetve a háttérbe felhőket kapirgáltam vele, de igazából nélkülözhető eszköz. Nincs róla fotóm, egy rusnya szürke valamit képzeljetek el.

Az alábbi képen egy teljes 5Pallos epizód kihúzás utáni letisztázásakor hátramaradó radírtörmelék látható kompozícióba rendezve.

Rajzeszközök 8. - Papírok mártogatós tollhoz

Az, hogy milyen eszközökkel rajzolunk, meghatározza, hogy milyen papírra van szükségünk. Sokszor elég lenne a sima fénymásoló papír is, csak vékonysága miatt nincs jó tartása és könnyen gyűrődik. Ha nem áztatjuk el filctollal vagy festékkel, költségkímélő megoldásnak megteszi. Nekem viszont valami simább felületű papírra volt szükségem a mártogatós tollak miatt, hogy ne akadozzanak rajta, ne karistolják annyira. Jobb is kicsit vastagabb lapra rajzolni, főleg ha sokat radírozunk, vagy ha screen-tone-okat is használunk, mert a vékony lapot a raszterfóliával együtt átvághatjuk (erről még írok egy későbbi posztban). Ha esély van rá, hogy kiállítják rajzunkat, vagy egy zsűri kezébe kerül, csak javít a megjelenésén is egy tartalmasabb papír, igényesebbnek hat, kényelmesebben lehet forgatni, mert nem löttyed úgy ide-oda.

Egy képregényes sporttárs javaslatára tettem kísérletet a műnyomó kartonnal. Fényes vagy matt, rajzolás szempontjából nekem egyre ment. Bár működött rajta a mártogatós toll és tus, nem hagyott annyira szép vonalakat, mint a már sokat emlegetett manga workshopos képregénypapíron. Ilyenre készült az EpicLine Magazin második számában megjelent Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai c. képregény első epizódjának kihúzása, miután a digitálisan rajzolt vázlat kékkel rá lett nyomtatva egy komolyabb otthoni printerrel. Érdemes lehet azért próbálkozni vele, mert legalább könnyen beszerezhető (pl. a Pantonból) és nem drága.

Maradjunk annyiban, nem találtam az igazinak. Elhatároztam, hogy pont olyan képregénypapírra akarok dolgozni, amin minden olyan frankón ment a workshopon. Viszont hiába kerestem, nem találtam a közelben (értsd: Európában) ilyet, ill. ha volt is, mindent összeszámolva nem jött ki olcsóbbra, mint egyenesen Japánból rendelni. Német/francia rajzeszközös webshopokból vagy az Amazonról pedig pont csak Magyarországra nem élt az ingyen posta, vagy ide pont azt a terméket nem is szállítják. Szóval rendeltem Japánból, őket már ismerem, és eddig minden rendben ment.

Az általam kipróbált Deleter képregénypapír többféle kivitelben kapható. A-F jelölésekkel látják el attól függően, hogy mennyi és milyen segédvonalak vannak rányomtatva halvány kékkel. Van, amelyiken csak a kifutó van jelölve, van, amin margók is vannak, vagy 2x4 paneles felosztás yonkoma képregénycsíkok rajzolásához. A jelölés szkennelés után nem látszik, nem olyan, mint a kék ceruzás vázlatolásnál, hogy nekünk is rá kell segíteni az eltüntetésére rajzprogramban - bár biztos függ a szkenner beállításaitól is.

A legtöbb típus létezik a4 és b4 méretben, valamint 110 és 135 grammosban. Én elsőként a 135 grammos, A4-es „B” papírt választottam. Ezen nincs semmiféle jelölés, és nekem nem is hiányzik, tekintve, hogy illusztrációkhoz, akár színes borítórajzokhoz is használnám, amibe bezavarnak a vonalak. Másrészt mindig az adott kiadványhoz igazítjuk az oldalarányokat, a margók, kifutók méretét, és a hazai kiadásban kevésbé praktikus a japánok által használt rendszer, ami a többi papíron van (az A4 csak a papírlap mérete, de a jelölések által belőtt berajzolható rész mintha nem ilyen arányú lenne). Később vettem „A” típusút is, csak hogy tudjak itt róla véleményt alkotni, de a nem nyomtatott oldalát használom. Felülete kellemesen sima, de nem annyira, mint a műnyomó kartoné, és jól bevált a mártogatós tollakhoz, viszont a Kuretake „ecsetjellegű” rajztollaim mintha nem tudnának rajta annyira finom vonalat húzni – azokhoz a legjobb továbbra is valami fénymásoló – vagy rajzlap.

Mint utólag kiderült, a workshopon nem Deleter, hanem I-C márkájú papírt kaptunk, de nekem egyformának tűnnek (megörököltem pár lapot egy kollégától, aki kapott belőle tartalékba, de nem használta el azóta sem), leszámítva, hogy az I-C még drágább.

 Egy időben akadozott a Deleter papír rendelhetősége, ezért tovább kísérleteztem Magyarországon is beszerezhető papírokkal. Nyugati képregényesek régóta használják a Bristol papírt, de még sosem láttam itthon. Egy nap célirányosan elkezdtem keresgélni, és kiderült, hogy a Strathmore márka már több művészellátóban is kapható különböző méretben, vastagságban, ívben vagy tömb formában. A 270 grammos verzió kellemesen vastag, nem gyűrődik meg egykönnyen radírozáskor. Nem A méretarányban gyártják, úgyhogy az A4-et legjobban megközelítőt választottam, amit viszont mindig méretre kell nyesnem, hogy beférjen a szkennerembe. A később (a RajzShop.hu-n) felfedezett Fabriano Bristol tömb viszont A4-ben is létezik. Mindkettő mükszik, nem rendelek több Deleter papírt.

Rajzeszközök 7. - Bevált és nem annyira hű de bevált tusmárkák

A legutóbbi rajzeszközös cikkekben a mártogatós tollakról volt szó, most pedig következzen a tus, amivel használni lehet őket. Kiválasztásánál jó tudni, hogy gyártanak külön tusfestményekhez, tollak töltésére és egyéb területekre is tusokat, de nem mind jó a mártogatós tollhoz. Ha például túl híg, egyszerűen kifolyik belőle, nem lehet vele rajzolni. Az alábbiakban direkt e célra gyártott cuccokat mutatok be.

 

Próbálkoztam többféle művészellátós tussal, de egyiket sem éreztem az igazinak, nem találtam a manga workshopon kipróbált, direkt mártogatós tollhoz, vonalrajzhoz gyártott japán tushoz foghatónak. Erre a célra túl hígnak találtam ezeket, ráadásul lassan is száradtak. Amikor elhatároztam, hogy Japánból rendelek kellékeket, direkt az ott kipróbált márkát kerestem, de kíváncsiságból más márkákat is leteszteltem, illetve fogok tesztelni a jövőben.

 

Pilot Black Ink

A szürke dobozos változatát használtuk a workshopon, de ott azt tanácsolták, vegyük inkább a nedvességálló típust. Ez pedig a sárga dobozos, amit én is használok – az 5Pallos első és második epizódjának nagy része ezzel lett kihúzva. Üvegtégelye praktikus, mert nehezebben borul fel súlya és formája miatt. Kinyitva érezni a tus jellegzetes illatát – ezt a másik márkánál hiányolom, mert egy kis szipuzás (szigorúan csak ebből) rajzolás előtt meghozza a munkakedvet. 😛 A Black 6-nál jobban fakul radírozáskor, és nedvességálló vagy sem, az alkohol alapú Shinhan Touch filcet mindenesetre nem bírja. Hosszabb állás után azt mondják, érdemes felkeverni minden tust, de felrázni ezt a típust különösen tanácsos - legalábbis nem rögtön a tervezett munka előtt-, mert olyan habos lesz, hogy egy napig nem tudjuk használni. Mindent egybevetve eddig mégis ez vált be leginkább.

 
Deleter Black 6
Száradás után is szép fényes marad. A vastagabb vonalak kitapinthatók lesznek a papíron, mivel állaga sűrűbb kicsit az előbbinél. Azzal ellentétben elég jól állta eddig a Touch filctollas színezést, így ezen tulajdonságai miatt eleinte ez volt a kedvencem. Pár hónap pihenő után azonban mintha jobban besűrűsödött volna, mint a Pilot. Maru-pennel szinte használhatatlanná vált, mert szó szerint pár vonás után eltömítette a hegyét, folyton pucolni kellett. Ezzel kezdtem az 5Pallos első epizódját, de valahol a harmadik oldal környékén feladtam. G-pennel még használható, bár kicsit mintha szöszösebb lenne a vonalak széle, mint a másik tussal. Filccel színezett rajzokhoz azért mégis ezt fogom használni, már ha készítek mostanában olyanokat.

A tégelye nem a legpraktikusabb, mert a tus beleszárad a fedél menetébe, és minden nyitáskor seperhetjük félre a sok tustörmeléket, nehogy valahogy a készülő oldalunkra kerüljön. Nyilván felrázásnál szivárog a kupak alá valahogy. A másik is csavarmenetesen nyílik, mégsem szárad be így soha. A fényes felület szkennelésnél rosszul jön, mert a szokásosnál is több, digitálisan retusálandó fehér pontot eredményez, ha túl vastagon festettük fel.

Deleter Black 4
Hasonlít a 6-oshoz abban, hogy elég jól bírja a radírozást, sőt. A lineart letisztítása után szemmel látható a különbség az 5Pallos második részének első, Black 4-es, valamint a további, Pilot Inkes oldalai között, mert utóbbiak mindig megfakulnak radírozás után. Megszáradva kissé fényes, de nem annyira, mint a 6-os. Neopiko-colorral próbáltam ki, hogy viseli az alkohol-alapú markereket, és jól viseli.

 
Használhatóságában a Black 6 és a Pilot közt áll, mert bár nem tapad bele a tollba ANNYIRA hamar, mégsem tudok egyetlen merítéssel olyan hosszan dolgozni vele a következő öblítésig. Ráadásul az öblítővízben kis lemezkéket képez, melyek egy része a felszínen marad, és legközelebb azokat is pucolhatom le zsebkendővel, mivel rátapadnak a tollra. Nem egy tiszta munka. Talán csak én nem tudok bánni vele, azért voltam kénytelen félretenni, és visszatérni a Pilothoz, mert egyébként szuper.

Kuretake Manga Black Ink
Még mindig keresem az egy igaz tust, ami nem tapad bele a mártogatós tollba túl hamar, nem fakul meg radírozáskor, és még a filctollat is bírja amellett, hogy száradás után vízálló. Nem mondhatnám, hogy megtaláltam, de egy lépéssel közelebb kerültem hozzá. Eljutottam odáig, hogy tegyek egy próbát a Kuretake Manga Black Inkjével. Elsősorban az szólt a próba mellett, hogy itthon is beszerezhető a Maido webboltjából. Az egyszerűsített válasz, hogy igen, bevált, és mivel már mindenre találtam hazai boltokban helyettesítő terméket, többé nem életbevágó horror pénzen a Deletertől rendelnem. A kicsit árnyaltabb válasz az, hogy jó, jó, de még nem az igazi, és csak erre átállni kompromisszumokkal jár.

Nedvességállónak tűnik, máshol azonban azt olvastam, hogy nem ajánlott vizes technikák alá. A filctollat (Shinhan Touch és Neopiko Color tesztelve) egész biztos nem bírja. A nálam eddig etalonnak számító sárga dobozos Pilot Inkhez képest mélyebb a feketéje, illetve azzal ellentétben száradás után is fényes. De a legfontosabb, hogy elég jól bírja a radírozást, hisz csak emiatt nem ragadtam le végérvényesen a Pilotnál (az ugyanis fakul, ami azért baj, mert szkennelés után jobban fel kell húzni a kontrasztot, amitől az egész vékony vonalak már vastagodni látszanak). Pontosabban szólva a tollal húzott vonalak állják a radírt, de az ecsettel foltban felmázolt részek már nem annyira. 

 

Utóbbi három tulajdonságában hasonlít a korábban emlegetett Deleter 6-os és 4-es tintákhoz. Sajnos abban is, hogy hamarabb beleköt a tollhegybe, így tovább tart vele a munka a gyakoribb pucolás miatt, habár hármuk közül még ez tűnik a legkellemesebbnek. Jelenleg párhuzamosan használom az eddigi kedvencemmel. A főbb vonalakat a Manga Blackkel húzom, de ha elkezd szórakozni a tollal, a részletekhez átváltok a Pilotra.

 

Rajzeszközök 6. - Tollszárak

Az általam használt tollhegyekhez egy könnyű, üreges, fából készült szár való, amelynek a szájánál egy műanyag betét tartja helyén a hegyet. A jobb fajtáknál olyan ezeknek a kiképzése, hogy nemcsak az azonos végződésű G és Saji-, de a kisebb, kör alakban végződő Maru hegyet is megtartja. Ez úgy lehetséges, hogy két rés fut ívesen egymás mellett, középen a Maruhoz átmérőjébe passzoló kis pöcökkel. Ami egy idő után bele tud törni a hegybe, ezért is vigyázzunk a cserélgetéssel és a hegy túlzott beszorításával.

A Deleter saját márkás szára nekem jobban tetszik, jobban kézre áll, de van, akinek a gumírozott fogófelületű típus kényelmesebb. Van kupakos fajta is, így nem tenyerelünk bele az asztali tolltartóban tárolt rajztollak hegyébe, viszont nekem a kupak folyton csak útban van. Szinte várom, hogy elkallódjon, de kidobni nem akarom, mert drágább volt a kupakos, mint a kupak nélküli.

Fun fact: létezik a standard sárga mellett kék Deleter szár is, amit a Bakuman manga / anime marketing kampányához kapcsolódva adtak ki (hisz a Bakumanban Saiko ilyennel rajzol). Amikor eldöntöttem, hogy veszek még pár szárat, hogy ne kelljen menet közben hegyet cserélgetni, ilyet szerettem volna, de úgy tűnik, a Deleter webshop csak Japánban forgalmazza, ahogy több más csomagját is. Talán majd Amazonról, csak kérdés, mennyit ér meg nekem…

Rajzeszközök 5. - G-pen, Maru-pen, Saji-pen

Háromféle tollheggyel dolgozom a mártogatós tollal elvégezhető feladatoknál:

- G-pen: rugalmasságának köszönhetően vékonyabb és vastagabb vonalak is húzhatók vele nyomástól függően, illetve szép lendületes, élettel teli kontúrokat lehet vele rajzolni. Szerintem a leghasznosabb a három közül.

-Maru-pen: ezzel tudok a legvékonyabb vonalakat húzni, finom részletekhez, háttérelemekhez való. Sajnos gyakrabban kell tusba mártani, és bizonyos tusok hamar bele is tapadnak, nagyon gyakran kell pucolni. Hegyes vége miatt különösen fontos, hogy sima lapot használjunk, azon kevésbé akad meg, kevésbé sérti fel. Extra fontos a megfelelő kéztartás, a megfelelő szög megtalálása, hogy ne csak kaparjuk vele a lapot, és ne pattanjon el, jól összepacázva mindent.

- Saji-/ Kabura-/Tama-pen: a fentieknél ritkábban kell mártani, és a legjobban csúszik a papíron kiszélesedő hegye (azt mondják, innen a „kanál” név, nem az öblös formájáról) révén, így ennél számít a legkevésbé, hogy milyen papírra rajzolunk vele. A helyes kéztartásra és nyomásra is mintha kevésbé lenne érzékeny, talán ezért ajánlják ezt kezdőknek. Ügyességtől függően lehet közel olyan vékonyan rajzolni vele, mint a Maruval, de nem olyan vastagon, mint a G-vel. Ezt használom a legritkábban, tulajdonképpen nélküle is megvagyok. Viszont nem értek egyet azzal a túlmisztifikálással, hogy a vérbeli profik túllépnek rajta, és csak a kevésbé jó rajzolóknak való. Azt hiszem, a Bakuman animében hallottam először ezt a marhaságot, és azóta minden wannabe mangakás fórumon ezt olvasom.

A képen balra a fent említett hegyek, Maru, Saji és G, jobbra random művészellátós, inkább szépíráshoz való hegyek. A kis dobozkában - ilyenekben postázza a Deleter őket - tartalék Saji és G hegyek, amiket szerintem már itthon vettem, a Maidóból, de így kényelmesebb tárolni, mint az eredeti blisterekben.

Rajzeszközök 4. - Így használd a G-penedet

A mártogatós tollaknál ugye külön kapható a tollszár és a tollhegyek (G-pen, Maru pen stb.), amiket cserélgetni lehet, hiszen minden hegy kicsit más vonalat húz, másra célszerű használni. A gyakorlatban azonban praktikus minden hegyet külön szárba tenni, hogy ne kelljen rajzolás közben folyton cserélgetni. További tudnivaló, hogy a vadiúj hegyeken egy vékony olajos bevonat van, ami védi a korróziótól, amíg bizonytalan ideig várják megvásárlójukat a polcokon. Ha ezt nem távolítjuk el, lehet, hogy a tus nem marad meg olyan jól benne, gyakorlatilag kicsúszik belőle, pacázik. Nemrég néztem utána egyébként, hogy a blisteres csomagolásnál a hegyek mellé tett kis sárgás papírdarab is a korrózió elleni védelmet szolgálja.

Többféle technika létezik a megtisztítására, a legelterjedtebb a pár másodperces öngyújtóval hevítés. Ezt viszont sokan nem ajánlják, mert ha véletlenül túlhevül a fém, elvesztheti rugalmasságát, márpedig épp amiatt használható a hegy arra, amire nekünk kell. Ha túl közel pirózunk a tollszárhoz, még a műanyag illesztésben is kárt tehetünk talán. Én főleg a vegyi eljárást alkalmazom, citromlében áztatva a hegyeket pár percre. Azért a gyújtogatást is teszteltem egy hegyen; hirtelen színeződik el a fém, szóval óvatosan! A tisztítás után már nem fogjuk meg csupasz kézzel, nehogy összezsírozzuk az ujjunkkal, inkább papírtörlővel felcsippentve illesszük a szárba!

Mindegyik típus elkopik egy idő után, főleg a Maru, amitől nem húz olyan finom vonalat, mint előtte. Rajzolás közben pár tusba mártás és kifogyasztás után érdemes vízbe mártani (legkésőbb akkor, amikor érezzük, hogy a tus megreked a hegy öblében, mert a papírközeli végében már elkezdett beszáradni, amitől nem tud lejjebb folyni) és tisztára, szárazra törölgetni. Csak a tollhegy tövéig, mert nem jó, ha a szárba is víz megy, hisz visszafolyhat a lapra, és a hegy belső vége is hamarabb korrodálódik.

Rajzeszközök 3. - Hol kapni japán rajztollakat?

Az előző posztban említett manga workshopon kaptunk ajándékba többek közt egy Deleter márkájú tollszárat és Zebra tollhegyeket, amikkel egy EpicLine Magazinos sorozat, a Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai első részén, illetve a mostani 5Palloson is dolgoztam.

További darabok beszerzése a közelmúltig körülményes volt, mivel itthon nem árulták, így külföldről, vagyis szállítási költséggel együtt már több mint kétszeres áron tudtam rendelni. Nézegettem az Amazont, kerestem alternatív forrásokat, figyeltem, hogy tudok-e nagyobb tételt olcsóbb szállítással rendelni, de végül sosem jött ki olcsóbbra, ha mindent egybevetettem, mint közvetlenül a Deleter japán webshopjából (ami egyébként teljesen megbízhatónak bizonyult).

A rajz az EpicLine Magazin második számában megjelent Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjainak első részéből való. Író, rajzoló: én, színező: Kiss Judit, flatter: Koska Zoltán.

 

Ha nem is Deleter és Zebra márkájú, de szerintem nem kevésbé jó tollszárat és hegyeket azóta szerencsére már itthon is kapni, a budai székhelyű Maido webshopjában. Amúgy lehet, hogy vannak ilyen jó, hagyományos grafikai tollhegyek a mi művészellátóinkban is, de úgy vagyok vele, hogy sokba kerülhet a vaktában kísérletezés pénzben és időben egyaránt. Ezért ragaszkodom a tárgyalt típusokhoz, amíg csak tehetem. A művellátós tollszárak ráadásul nem feltétlenül kompatibilisek a japán hegyekkel, és az ottani hegyek sem jók emezekbe a szárakba.

A tűfilchez hasonló, nem tusba mártogatós rajztollak már sokkal könnyebben hozzáférhetőek, minden jobb művészellátóban kapni (pl. Pigma Micron, Mangaka, Touch és Copic liner - ezekről még lesz szó egy későbbi posztban).

A hazai Maido webshop: http://shop.maido.hu/
A Deleter japán webshopja aranyáron történő szállítással: http://deleter-mangashop.com/

Rajzeszközök 2. - Szerszámok Japánból!

Történt egyszer, hogy a kiotói Seika Egyetem (itt kezdték el először egyetemi szinten oktatni a mangakészítést Japánban) előadói eljöttek Budapestre egy háromnapos manga workshopot* tartani. Előkerültek a nálunk sosem látott csodának, ellenben Japánban általánosnak számító speciális tollhegyek, képregénypapírok, radírok, amiket egészen addig úri huncutságnak, feleslegesnek, a wannabe mangakák lehúzásának képzeltem el, hisz nélkülük is készítettünk már képregényeket. Aztán kipróbáltam őket. 

A képen a tollak kipróbálásához mellékelt munkafüzet lapok láthatók. Nagyon komoly!😃 Mangarajzoláshoz iskolai munkafüzet, amiben a kihúzást kell gyakorolni előre rajzolt vonalakon és karaktereken! Mondjuk én fellázadtam, és a konkrét oldalon a saját, más típusú tollamat próbáltam ki.

A helyzet az, hogy soha nem állt annyira kézre még toll, nem gördült olyan folyamatosan és szépen vonal a papíromon, mint az először ott kipróbált mártogatós tollak esetében. Használtam már itthoni művészellátós mártogatós tollakat tipográfia órán, de ezek a tollhegyek direkt rajzolásra, direkt a képregényrajzolásban legelterjedtebb vonalrajzos technikára lettek tervezve. Fontos tudni azonban, hogy nem mindegy, milyen papírra, milyen tussal dolgozunk velük. De ha minden megvan, szerintem az egyik legjobb alternatívát jelentik, nekem ezek váltak be legjobban eddig.

Ha többet szeretnél tudni a japán mangakák által is használt rajzeszközökről, látogass vissza a következő cikkeim miatt!

*Élménybeszámolóm a manga workshopról: http://kepregeny.blog.hu/2012/04/04/mangakurzus_budapesten

Rajzeszközök 1. - Bevezető

Középsuliban kezdett el érdekelni a képregényezés. Egy barátom mutatott egy írást a Morbidban* arról, hogy a lap képregényrajzolói milyen tollakat, ceruzát, radírt használnak. Az írószerboltos tűfilcek már akkor sem tetszettek, elkezdtem hát művészellátókba járni, és mindenfélét összevásároltam kísérletezés címén.

Művészeti iskolába jelentkezve, más művészekkel megismerkedve és az internet révén még jobban kinyílt előttem a világ. Egyik karácsonyra kaptam egy Wacom digitalizáló táblát, és pár évig csak digitálisan rajzoltam. Egy idő után mégis visszatértem a hagyományos eszközökhöz, és ezekről szeretnék most elindítani egy cikksorozatot. Többnyire a képen látható eszközöket használom mostanában. A későbbiekben egyenként is bemutatom őket.

Sok kísérletezés után arra jutottam, hogy inkább drágább, de jobb minőségű, a céljaimnak, technikámnak jobban megfelelő termékeket vásárlok. Lehet, hogy a közvélekedés szerint egy profi egy tégla sarkával aszfaltra karcolva is mesterit tud alkotni, de a gyakorlatban azért mégiscsak számít, hogy személy szerint nekünk mely eszközök állnak jobban kézre, és azok milyen minőségűek. Pláne, hogy azonos munkaminőség mellett is van különbség, hogy adott feladatokhoz, a kívánt hangulathoz, mondanivalóhoz mely eszközök illenek jobban.

Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek a legdrágább holmik beszerzésével kell kezdeni, vagy hogy a drágább minden esetben jobb. Inkább azt, hogy próbáljunk ki minél több eszközt, azon belül minél több márkát, típust, és persze használjuk arra, amire tervezték (vagy nem arra, de ez már tapasztalat kérdése). Azt se felejtsük el, hogy lehet ugyan kockás füzetbe, ceruzával is szépen rajzolni, de ha mondjuk képregénykötetet tervezünk, vannak bizonyos technikai feltételek, amihez igazodni kell már a rajzolás megkezdésekor, így bizonyos eszközök és technikák kieshetnek.

* Humorlap fárasztó viccekkel és erotikus képregényekkel, magyar alkotóktól. Ez a stáb adta ki az első hazai mangás-animés magazint, a két számot megért Manga Mániát is.