Képregényoldalak retusálása

Olyan nincs, hogy ne szúrjak el valamit kihúzás közben! Majdnem minden oldalhoz hozzá kell nyúlni utólag. Az alábbiakban pár találomra összehordott gondolatot/technikát osztok meg veletek retusálás témában. Fontos tudnivaló, hogy digitálisan minden sokkal egyszerűbb lenne, de én szeretek minél több mozzanatot hagyományos technikával letudni, hogy szkennelés után minél kevesebbet kelljen bohóckodni a rajzzal. Hogy miért nem eleve digitálisan dolgozok? Mert nem esik kézre egy ideje, és kerülöm, amikor csak tehetem. Színezésnél nem tehetem, de térjünk vissza inkább a fő témánkhoz.

Jelölések

A következő munkarend szerint dolgozom. Először megrajzolom az összes oldalt, majd kihúzom egyhuzamban mindet, és mielőtt szkennelem, egy menetben retusálok, amit kell. Sokszor előfordul, hogy ha nem feltűnő a hiba, megfeledkezem, hol kellett volna javítani, és csak akkor veszem észre, amikor már késő. Ezért kitaláltam, hogy amint elrontok valamit kihúzáskor, rögtön feltapasztok egy kis jelölőcédulát a papírra. Olyat használok, aminek nem túl nagy a ragasztós felülete, és nem is valami erős a rögzítés, így nem árt a tusrajznak, amikor felszedem.

Hibajavító festék

Fekete-fehér, vonalrajzos technikával készítem a képregényeimet fehér papírra, így használhatok retusáláshoz hibajavítót. Kíváncsiságból kértem egy Deleter White 2-t is, amikor Japánból rendeltem művészkellékeket, de igazából úgy sejtem, a technika többet számít, mint a festék márkája. A White 2 kicsit sűrűbb, mint a White 1, de tök mindegy, mert a fehér festékek úgy általában gyengén fednek, vagyis gyakran több rétegben kell felhordani őket. Méghozzá több vékony rétegben, mert vastagon felkenve modellfestős szlenggel élve "túrós" felületet kapunk.

Ha ilyen itthoni Ápiszos hibajavítót vennék, aminek a kupakjában saját ecset van, azt is inkább úgy használnám, hogy kiöntök egy kicsit egy palettára, és szükség esetén a megfelelő állagúra hígítva rendes művészecsettel vinném fel. Pláne, ha nem konkrétan hibajavításra, hanem kitöltött felületek díszítésére van szükség. Például fehér motívumokat a fekete ruhára könnyebb utólag felfesteni, mint megrajzolni, aztán kitöltéskor kerülgetni. Lehet használni fehér filctollat, ceruzát vagy zselés tollat is, de elég fontos, hogy ne oldja fel a tust, mert akkor egy szürke pacsmagot csinál. Bizonyos tinták érzékenyebbek erre, mint mások, érdemes próbatrutymákolást végezni. Az is szempont lehet, hogy miután megszáradt, lehet-e rá rajzolni, vagy elkenődik-e rajta a tus, lekaparja-e a toll?

Ragasztgatás

A legutóbbi Silent Manga Audition pályázatra szánt (szöveg nélküli) képregényem egyik jelenetébe nyúlok bele az alábbi képeken. A sztori szerint a srác egy másik karakternek magyarázza, hogy ha nem ment volna vissza érte a sivatagba a motorbaleset után, még azt mondták volna rá, hogy direkt veszejtette el őt. Viszont utólag jöttem rá, hogy az olvasó nem biztos, hogy úgy értelmezi a képet, hogy a karakter ezt elmondja, lehet, hogy úgy jön le, mintha gondolná vagy latolgatná a dolgokat. 

Újrarajzolni nem volt idő, viszont arra gondoltam, egy gesztussal kicsit egyértelműbbé lehet tenni a szitut. De nem akartam belerajzolni a kész panelbe, hátha mégis más megoldást választanék, és akkor már nem lenne visszaút. Fogtam egy másik papírt, felvázoltam a mutogatós kezet kb. megfelelő méretben, majd ollóval kivágtam, és rápróbáltam a képregényoldalra. Sikerült megfelelő pozíciót találni neki, úgyhogy kihúztam, majd felragasztottam. 

Ehhez transzfer ragasztót érdemes használni, így többször is levehető és visszarakható a protézis, ha át kell pozicionálni. Létezik stiftes és spray kivitelben, utóbbi hobby boltokban kapható (de nem minden spray ragasztó transzfer is egyben!). Miután megtaláltam a kéz végleges helyét, levágtam a felesleget, és hogy továbbra se keljen az eredeti rajzba nyúlni, mert ki tudja, digitálisan retusáltam.

Rajzeszközök 7. - Bevált és nem annyira hű de bevált tusmárkák

A legutóbbi rajzeszközös cikkekben a mártogatós tollakról volt szó, most pedig következzen a tus, amivel használni lehet őket. Kiválasztásánál jó tudni, hogy gyártanak külön tusfestményekhez, tollak töltésére és egyéb területekre is tusokat, de nem mind jó a mártogatós tollhoz. Ha például túl híg, egyszerűen kifolyik belőle, nem lehet vele rajzolni. Az alábbiakban direkt e célra gyártott cuccokat mutatok be.

 

Próbálkoztam többféle művészellátós tussal, de egyiket sem éreztem az igazinak, nem találtam a manga workshopon kipróbált, direkt mártogatós tollhoz, vonalrajzhoz gyártott japán tushoz foghatónak. Erre a célra túl hígnak találtam ezeket, ráadásul lassan is száradtak. Amikor elhatároztam, hogy Japánból rendelek kellékeket, direkt az ott kipróbált márkát kerestem, de kíváncsiságból más márkákat is leteszteltem, illetve fogok tesztelni a jövőben.

 

Pilot Black Ink

A szürke dobozos változatát használtuk a workshopon, de ott azt tanácsolták, vegyük inkább a nedvességálló típust. Ez pedig a sárga dobozos, amit én is használok – az 5Pallos első és második epizódjának nagy része ezzel lett kihúzva. Üvegtégelye praktikus, mert nehezebben borul fel súlya és formája miatt. Kinyitva érezni a tus jellegzetes illatát – ezt a másik márkánál hiányolom, mert egy kis szipuzás (szigorúan csak ebből) rajzolás előtt meghozza a munkakedvet. 😛 A Black 6-nál jobban fakul radírozáskor, és nedvességálló vagy sem, az alkohol alapú Shinhan Touch filcet mindenesetre nem bírja. Hosszabb állás után azt mondják, érdemes felkeverni minden tust, de felrázni ezt a típust különösen tanácsos - legalábbis nem rögtön a tervezett munka előtt-, mert olyan habos lesz, hogy egy napig nem tudjuk használni. Mindent egybevetve eddig mégis ez vált be leginkább.

 
Deleter Black 6
Száradás után is szép fényes marad. A vastagabb vonalak kitapinthatók lesznek a papíron, mivel állaga sűrűbb kicsit az előbbinél. Azzal ellentétben elég jól állta eddig a Touch filctollas színezést, így ezen tulajdonságai miatt eleinte ez volt a kedvencem. Pár hónap pihenő után azonban mintha jobban besűrűsödött volna, mint a Pilot. Maru-pennel szinte használhatatlanná vált, mert szó szerint pár vonás után eltömítette a hegyét, folyton pucolni kellett. Ezzel kezdtem az 5Pallos első epizódját, de valahol a harmadik oldal környékén feladtam. G-pennel még használható, bár kicsit mintha szöszösebb lenne a vonalak széle, mint a másik tussal. Filccel színezett rajzokhoz azért mégis ezt fogom használni, már ha készítek mostanában olyanokat.

A tégelye nem a legpraktikusabb, mert a tus beleszárad a fedél menetébe, és minden nyitáskor seperhetjük félre a sok tustörmeléket, nehogy valahogy a készülő oldalunkra kerüljön. Nyilván felrázásnál szivárog a kupak alá valahogy. A másik is csavarmenetesen nyílik, mégsem szárad be így soha. A fényes felület szkennelésnél rosszul jön, mert a szokásosnál is több, digitálisan retusálandó fehér pontot eredményez, ha túl vastagon festettük fel.

Deleter Black 4
Hasonlít a 6-oshoz abban, hogy elég jól bírja a radírozást, sőt. A lineart letisztítása után szemmel látható a különbség az 5Pallos második részének első, Black 4-es, valamint a további, Pilot Inkes oldalai között, mert utóbbiak mindig megfakulnak radírozás után. Megszáradva kissé fényes, de nem annyira, mint a 6-os. Neopiko-colorral próbáltam ki, hogy viseli az alkohol-alapú markereket, és jól viseli.

 
Használhatóságában a Black 6 és a Pilot közt áll, mert bár nem tapad bele a tollba ANNYIRA hamar, mégsem tudok egyetlen merítéssel olyan hosszan dolgozni vele a következő öblítésig. Ráadásul az öblítővízben kis lemezkéket képez, melyek egy része a felszínen marad, és legközelebb azokat is pucolhatom le zsebkendővel, mivel rátapadnak a tollra. Nem egy tiszta munka. Talán csak én nem tudok bánni vele, azért voltam kénytelen félretenni, és visszatérni a Pilothoz, mert egyébként szuper.

Kuretake Manga Black Ink
Még mindig keresem az egy igaz tust, ami nem tapad bele a mártogatós tollba túl hamar, nem fakul meg radírozáskor, és még a filctollat is bírja amellett, hogy száradás után vízálló. Nem mondhatnám, hogy megtaláltam, de egy lépéssel közelebb kerültem hozzá. Eljutottam odáig, hogy tegyek egy próbát a Kuretake Manga Black Inkjével. Elsősorban az szólt a próba mellett, hogy itthon is beszerezhető a Maido webboltjából. Az egyszerűsített válasz, hogy igen, bevált, és mivel már mindenre találtam hazai boltokban helyettesítő terméket, többé nem életbevágó horror pénzen a Deletertől rendelnem. A kicsit árnyaltabb válasz az, hogy jó, jó, de még nem az igazi, és csak erre átállni kompromisszumokkal jár.

Nedvességállónak tűnik, máshol azonban azt olvastam, hogy nem ajánlott vizes technikák alá. A filctollat (Shinhan Touch és Neopiko Color tesztelve) egész biztos nem bírja. A nálam eddig etalonnak számító sárga dobozos Pilot Inkhez képest mélyebb a feketéje, illetve azzal ellentétben száradás után is fényes. De a legfontosabb, hogy elég jól bírja a radírozást, hisz csak emiatt nem ragadtam le végérvényesen a Pilotnál (az ugyanis fakul, ami azért baj, mert szkennelés után jobban fel kell húzni a kontrasztot, amitől az egész vékony vonalak már vastagodni látszanak). Pontosabban szólva a tollal húzott vonalak állják a radírt, de az ecsettel foltban felmázolt részek már nem annyira. 

 

Utóbbi három tulajdonságában hasonlít a korábban emlegetett Deleter 6-os és 4-es tintákhoz. Sajnos abban is, hogy hamarabb beleköt a tollhegybe, így tovább tart vele a munka a gyakoribb pucolás miatt, habár hármuk közül még ez tűnik a legkellemesebbnek. Jelenleg párhuzamosan használom az eddigi kedvencemmel. A főbb vonalakat a Manga Blackkel húzom, de ha elkezd szórakozni a tollal, a részletekhez átváltok a Pilotra.

 

Rajzeszközök 2. - Szerszámok Japánból!

Történt egyszer, hogy a kiotói Seika Egyetem (itt kezdték el először egyetemi szinten oktatni a mangakészítést Japánban) előadói eljöttek Budapestre egy háromnapos manga workshopot* tartani. Előkerültek a nálunk sosem látott csodának, ellenben Japánban általánosnak számító speciális tollhegyek, képregénypapírok, radírok, amiket egészen addig úri huncutságnak, feleslegesnek, a wannabe mangakák lehúzásának képzeltem el, hisz nélkülük is készítettünk már képregényeket. Aztán kipróbáltam őket. 

A képen a tollak kipróbálásához mellékelt munkafüzet lapok láthatók. Nagyon komoly!😃 Mangarajzoláshoz iskolai munkafüzet, amiben a kihúzást kell gyakorolni előre rajzolt vonalakon és karaktereken! Mondjuk én fellázadtam, és a konkrét oldalon a saját, más típusú tollamat próbáltam ki.

A helyzet az, hogy soha nem állt annyira kézre még toll, nem gördült olyan folyamatosan és szépen vonal a papíromon, mint az először ott kipróbált mártogatós tollak esetében. Használtam már itthoni művészellátós mártogatós tollakat tipográfia órán, de ezek a tollhegyek direkt rajzolásra, direkt a képregényrajzolásban legelterjedtebb vonalrajzos technikára lettek tervezve. Fontos tudni azonban, hogy nem mindegy, milyen papírra, milyen tussal dolgozunk velük. De ha minden megvan, szerintem az egyik legjobb alternatívát jelentik, nekem ezek váltak be legjobban eddig.

Ha többet szeretnél tudni a japán mangakák által is használt rajzeszközökről, látogass vissza a következő cikkeim miatt!

*Élménybeszámolóm a manga workshopról: http://kepregeny.blog.hu/2012/04/04/mangakurzus_budapesten