Képregényírás - Szívás a thumbnailekkel

A legutóbbi cikkben a thumbnailezés fontosságáról volt szó. Jöjjön most egy személyes észrevétel a dologról.

A THUMBNAILEZÉSBE BELEFÁJDUL A FEJEM! 😄 Van, akinek jobban kézreesik, van, akinek kevésbé. Ismerek alkotót, aki a vázlatfüzetében gyönyörűen (itt: gyorsan, kicsiben, pár vonallal, de bárki számára tökéletesen érthetően) végig tudta tervezni vele a képregényét. Nekem viszont tényleg csak a tervezés legelső vizuális fázisa lehet, mert egyszerűen csak nagy méretben tudom pontosan belőni (látni a lelki szemeim előtt), hogy melyik eseményhez - és a hozzá tartozó szövegbuborékokhoz - mekkora panelre lesz szükség. De attól még kell, mert ahogy azt írói berkekben mondják, üres papírra nem dolgozunk. Ha csak bámuljuk a fehérséget, nem haladunk, legjobb azonnal felfirkálni, ami csak eszünkbe jut, hogy beinduljanak a fogaskerekek.

Amikor nagyjából már megvan így a sztori, neki lehet állni a jobban kidolgozott oldalra bontásnak. Ez nálam a rajzolt oldaltervek és a szöveges dokumentum párhuzamos szerkesztésével folyik, mert van, amikor egy jelenet a tervezettnél több panelt/oldalt kíván, vagy éppen marad egy kis szabad hely, amit a szöveg írásakor még nem láttam előre. A részletesebb oldalterveimet sem biztos, hogy rajtam kívül bárki követni tudja, de thumbnailezésnél néha azon kapom magam, hogy külön jelrendszert kezdek használni, hogy gyorsabban haladjak. A mellékelt két oldal thumbnailje az 5Pallos című sorozatom harmadik epizódjához készült, melyről hamarosan sokkal többet meg fogtok tudni! A majom csak úgy ott van.