A mártogatós tollaknál ugye külön kapható a tollszár és a tollhegyek (G-pen, Maru pen stb.),
amiket cserélgetni lehet, hiszen minden hegy kicsit más vonalat húz,
másra célszerű használni. A gyakorlatban azonban praktikus minden hegyet
külön szárba tenni, hogy ne kelljen rajzolás közben folyton
cserélgetni. További tudnivaló, hogy a vadiúj hegyeken egy vékony olajos
bevonat van, ami védi a korróziótól,
amíg bizonytalan ideig várják megvásárlójukat a polcokon. Ha ezt nem
távolítjuk el, lehet, hogy a tus nem marad meg olyan jól benne,
gyakorlatilag kicsúszik belőle, pacázik. Nemrég néztem utána egyébként, hogy a blisteres csomagolásnál a hegyek mellé tett kis sárgás papírdarab is a korrózió elleni védelmet szolgálja.
Többféle technika létezik a megtisztítására, a legelterjedtebb a pár másodperces öngyújtóval hevítés. Ezt viszont sokan nem ajánlják, mert ha véletlenül túlhevül a fém, elvesztheti rugalmasságát, márpedig épp amiatt használható a hegy arra, amire nekünk kell. Ha túl közel pirózunk a tollszárhoz, még a műanyag illesztésben is kárt tehetünk talán. Én főleg a vegyi eljárást alkalmazom, citromlében áztatva a hegyeket pár percre. Azért a gyújtogatást is teszteltem egy hegyen; hirtelen színeződik el a fém, szóval óvatosan! A tisztítás után már nem fogjuk meg csupasz kézzel, nehogy összezsírozzuk az ujjunkkal, inkább papírtörlővel felcsippentve illesszük a szárba!
Mindegyik típus elkopik egy idő után, főleg a Maru, amitől nem húz olyan finom vonalat, mint előtte. Rajzolás közben pár tusba mártás és kifogyasztás után érdemes vízbe mártani (legkésőbb akkor, amikor érezzük, hogy a tus megreked a hegy öblében, mert a papírközeli végében már elkezdett beszáradni, amitől nem tud lejjebb folyni) és tisztára, szárazra törölgetni. Csak a tollhegy tövéig, mert nem jó, ha a szárba is víz megy, hisz visszafolyhat a lapra, és a hegy belső vége is hamarabb korrodálódik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése