Világépítés - Wuxia életérzés az Óperencián innen

Képregénysorozatom, az 5Pallos eseményeinek és hangulatának egyik fő ihletője Si Naj-an Vízparti történet (angol nyelvű forrásokban Shi Nai'an: Water Margin, All Men are Brothers vagy Outlaws of the Marsh) című munkája, amelyet a klasszikus kínai regényirodalom egyik legjelentősebb alkotásaként tartanak számon. Sok adaptációja látott eddig napvilágot, mifelénk a Dynasty Warriors / Suikoden videójátékok és a Hero 108 Cartoon Network-ös rajzfilmsorozat talán a legismertebb példák azokra a munkákra, amik a regényből merítettek. Magyarul is kiadták, bár kicsit megnyirbálva, egyes fejezeteket kihagyva.

A wuxia zsánerrel rokon (bár egyesek szerint a Vízparti történet még nem az, legfeljebb annak elődje) történetek egyik jellemzője, a felborult társadalmi rend folytán a törvény helyett kardjukban és személyes kapcsolataikban bízó egyének és titkos közösségek virágzása az 5Pallos világában is fellelhető. Az itt emlegetett „berek” valójában nem egy földrajzi helyet jelöl, hanem kísérlet a wuxia hagyományok „jianghu” fogalmának magyar folklórközegbe helyezésére. A jianghu (szó szerint „folyók és tavak”, Csongor Barnabásnál, a regény fordítójánál „a Folyam és a Tó vidéke”) a hivatalos, törvényes keretek közé szorított társadalmi renddel párhuzamosan létező közeg, fizikai határok nélkül. Egy miliő, amit elismert harcosok, szerzetesek, befolyásos figurák, titkos közösségek és más, a többség által a jianghu tagjának elfogadott személyek népesítenek be, sokszínű kapcsolatrendszerrel összekötve. Kialakulásának előfeltétele a válságos társadalmi rend, például a hivatalnokok következmények nélküli visszaélései nyomán. Modern szövegkörnyezetben használják a szervezett bűnözés, az alvilág szinonimájaként is, de kifejezheti a legkülönfélébb – pl. szakmai, érdeklődésbeli – csoportok körülírható közösségét is. 

A jianghu tagjainak általában a polgári nevük mellett vitézi nevük is van, amelyet leginkább a beavatottak használnak egymás között, kívülállók nem feltétlenül ismernek. A wuxia filmekben gyakran „xia” a megszólítása az ismeretlen hősöknek, ami nagyjából annyit tesz, hogy „vitéz”. Egy másik, szintén a wuxia közegben elterjedt kifejezés a „hao han”, amit a hősök egymás közt, egymásra használnak („derék legény”, vagy valami ilyesmi lehetne magyarul). Hölgyek is lehetnek „derék legények”. Salló Sára, vagyis Toportyán tehát simán belefér a szórásba - erre utal az 5Pallos első részének címe: Az öt szegénylegény (amivel még rá is játszottam kicsit, hogy itthon is hallottam már vegyes ivarú társaságot lelegényezni).

Az 5Pallosba is szerettem volna egy megszólítást, amit nem használ bárki bárkire, ellenben kifejezi, hogy a megszólító a megszólítottat a berekhez tartozónak tekinti. Számtalan kifejezés közül (pl. vitéz, lovag, hős, bajnok, harcos stb.) a leventét választottam, mert ennek van számomra valami archaikus, népmesei csengése. Elfér egy fantasy történetben, de mégis ritkán találkozni vele - ha egyáltalán-, emiatt ezt találtam legalkalmasabbnak egy új fogalom, vagy inkább jelentésárnyalat megalkotására. Amikor azt hallom, hogy "levente", nem az 1920-as évek és a II. világháború közti időszakban működő Leventeszervezetek tagjaira, hanem Arany Toldijának „szép magyar leventéire, aranyos vitézeire” asszociálok, így egyfajta nosztalgiafaktort is remélek az áthallástól. A nosztalgia pedig manapság menő a magyar képregényekben. 😉 

Az első és második kép saját fan art a Vízparti történet karaktereiről.

Rajzeszközök 9. - Fancy radír, nem elefántos

Mostanában főleg Tombow Mono radírokat használok. Nem sznobizmusból, hanem mert mindenből a számomra legjobbat keresem, hogy az eszközök a kezem alá dolgozzanak, és ne nekem kelljen alkalmazkodnom hozzájuk. Mindjárt kiderül, hogy radírok tekintetében ezt mennyire sikerült eddig megvalósítani.😃

Az első pár darabot Japánból rendeltem, de azóta itthon is beszerezhető a márka a RajzShop.hu webshopjából. Igaz, nem minden egyes, Deleter webboltban is szereplő típus, de úgy néztem, nem is gyártják már mindet azok közül, amiket korábban teszteltem. A legalapabb Mono Plastic Eraser dolga nálam a vázlatolás közbeni mindennemű radírfeladat, nincs mit magyarázni ezen. Dicsérik netszerte, animék iskolás jeleneteiben is felbukkan, de igazából egy sima radír, na.😃

Kihúzás után a Light változatával vagy a NonDust Eraserrel tisztázom le a rajzot, mert ezek elvileg kisebb nyomást igényelnek (inkább a Light), és így kevésbé fakítják a tusvonalakat - ez azonban tus-, sőt, papírfüggő is! A gyakorlatban az arra hajlamos tus - mint eddigi kedvencem, a Pilot Ink is - fakulni fog, ebből a szempontból majdnem mindegy, milyen radírral nyalogatjuk. Mondjuk azért ne valami keményebb radírral vagy dörzsradírral menjünk neki.

Mindhárom fajta – ahogy a nevük is mutatja – plastic eraser, vagyis nem gumi az anyaga, így az állaga is picit különbözik egy Ápiszos radírtól. Különösen a NonDust verzión figyelhető meg, hogy helyes technikával nem sok apró szöszt, hanem hosszabb csimbókokba összeálló törmeléket képez egy nagyobb felület kiradírozásakor (apró javításoknál persze csak morzsál). Ez pedig azért jó, mert kevesebb szöszt kell a vonalak elkenésének kockáztatásával leseperni. Jellegzetes állaga miatt ez kopik a leggyorsabban. A hagyományos fehér változatot mintha már nem gyártanák, ellenben az új fekete típus dust CATCH néven a fent említett hazai boltban is megtalálható. Eddig ez a kedvencem!

Egy kolléga tanácsára kipróbáltam a Faber Castell Dust-Free-t. Szintén "forgácsmentes", mint a Mono NonDust Eraser, csak épp akkoriban az még nem volt itthon is beszerezhető. Office Depot-ban vettem, de a Faber Castell márka elég elterjedt. Olcsóbb, mint a Monós megfelelője, de kicsit mintha kevésbé lenne "dust-free", mint amaz - több apró gyurmókot hagy sajnos.

Apró részletek kiradírozásához baromi hasznos egy olyan radír, ami egész keskeny. Vettem nemrég egy Tombow Mono Zero precíziós radírt kör alakú töltettel (van téglalap alakú is), aminek pár milliméter átmérőjű feje van, és rottringszerűen jön elő a szárból nyomogatásra. Eddig bevált. Pontosabban találom el vele a vázlatoláskor feldobált felesleges vonalakat, amik túl közel vannak a megtartandóakhoz, és egy nagyobb darab radírral könnyebben elkennénk azokat is. Tulajdonságra egyébként sima radír, semmi többet nem tud. 

Ugyanerre való az elektromos radír is. Amikor évekkel ezelőtt először láttam valakinél, azt hittem, valami vicc - japán vicc. Aztán kiderült, hogy baromi praktikus tud lenni, úgyhogy csak vettem egyet a budai Maido webáruházában. Azóta már mások is árulnak, más márkájút. Azért szeretem, mert nem kell se nagyon rányomni, se tologatni, elég csak odaérinteni, ha például az egyik panelen rossz helyre rajzoltuk a karakter pupilláját, és így nem mázoljuk szét a fél arcát radírozás közben. Nyilván nagyobb felületek radírozására kényelmetlen, és gyorsan is fogy ilyenkor. Lehet ugyan tartalék tölteléket vásárolni hozzá, de drága az adag mennyiségéhez képest, szóval nem érdemes pazarolni. A tartalék csomagban egyébként dörzsradír darabok is vannak, amiket nem tudok mire használni, mert arra, amire jók, egyetlen darab időtlen időkig elég lenne. Nyilván ezt a gyártó is tudja, és így próbál gyakoribb vásárlásra ösztönözni... Más márkák tartalék radíros pakkja olcsóbb és nem tömik tele dörzsradírral, szóval új belépőknek azt ajánlom inkább.

Nagyon egyszerűen működik, két csavarással szét kell nyitni, beletölteni kettő darab AAA-s (ami a kisebbik) ceruzaelemet, visszacsukni, és kész. A szerkezet csúcsában van egy kis üreg, ebben van a kb. egy centis radírfej, amit gombnyomásra pörget egy kis motor. Elég röhejes hangot ad, nyilvános rajzolások alatt rögtön a figyelem középpontjába kerülünk vele. Amikor használjuk, jól fogjuk le a lapot, mert különben kicsúsztathatja maga alól, és rosszabb esetben kapunk egy szép kiradírozott csíkot a legaprólékosabb rajzrészlet közepébe.

Annyi a bökkenő, hogy az elemek viszonylag gyorsan lemerülnek, és hiába működik még a gép, ha már nem bírják elég gyorsan pörgetni a fejet. Ilyenkor aztán akadozik vagy akár meg is áll a papíron, ha kicsit jobban rányomjuk (mert a lassabb pörgés miatt nem veszi ki olyan jól a grafitot érintésre), és hajlamossá válunk „radírozni” vele. Ekkor inkább elemet cserélek, mert nem akarom tönkretenni egyidejűleg a rajzot és a szerkezetet azzal, hogy nem rendeltetésszerűen használom.

A Sand Eraser olyasmi, mint a klasszikus piros-kék iskolás radír sosem használt kék vége. Durva felületű, tusvonalak radírozására (durva lekaparására, hogy a papírt is felszedje), de főleg screen-tone effektezésére való. Utóbbira használtam elvétve, két raszterfólia találkozásánál átmenetet, illetve a háttérbe felhőket kapirgáltam vele, de igazából nélkülözhető eszköz. Nincs róla fotóm, egy rusnya szürke valamit képzeljetek el.

Az alábbi képen egy teljes 5Pallos epizód kihúzás utáni letisztázásakor hátramaradó radírtörmelék látható kompozícióba rendezve.

5Pallos - Honnan jött a cím?

Az 5Pallos címe természetesen a 5Panels képregényalkotó csapat nevének fantasy világba illő változata. Ezért is írjuk egybe, számmal és nagy P-vel, hogy következetesek legyünk a mintához. Hogy a 5Panels-t miért úgy írjuk? Mert csak. 😎 Fontos még, hogy a csapat nevét "fájv panelsznek", a képregény címét "öt pallosnak" mondjuk. Ne hagyjuk megkavarni magunkat! 😃 Külföldiül biztos nem is azt jelentené, amit én szeretnék, már csak azért sem lenne úgy értelme...de ha mégis, SEJTEM, MIT JELENTHET, NEM KELL FIGYELMEZTETNI, KÖSZI! 😉😄

Eredetileg nem is ez lett volna a címe, hanem valami olyasmi, hogy Nádifarkasok, az egyik fő ihletadó, a Vízparti történet miatt (amiben a hősök a mocsárban táboroznak, lásd az előző bejegyzésben). Ez utalt volna a szereplők harcmodorára és az egyik karakter, Toportyán nevének eredetére. És ők is a mocsárban laktak volna, nem az erdőben, ahová végül írói szempontok miatt költöztettem őket. Egy beszélgetés során Tálosi András (Spuri, az EpicLine magazin főszerkesztője) javasolta, hogy legyen a történet egy pontján olyan geg, amikor valakik nyelvbotlás miatt kimondják, hogy 5Panels, és emiatt jó lenne ehhez hasonló csengésű nevet adni a főhősök csapatának. A gegben nem vagyok biztos, de a név szerintem találó, mivel a pallos a bíráskodás, az erőszakkal történő igazságszolgáltatás szimbóluma is lehet. Mondjuk Táltosék öten egyelőre önbíráskodnak, saját maguknak adományozták a pallosjogot...

Az ábrán a logó próbaverziói láthatók. Lefutottuk a kötelező köröket a mintával túldíszített és az egymásba akasztott dupla L-es tipóval (ami pláne gáz amiatt, hogy egy négyest is kirajzol). Az ördögfiókás nyert ördögfióka - igazából ninja busó - nélkül. A későbbiekben lehet, hogy variálok még rajta, mert gyorsan kellett dönteni, továbbá nem vagyok tipográfus. Az 5-ös számra valaki azt mondta, S-nek olvasható, azzal talán még kezdek valamit.

 Ha valaki kíváncsi lenne rá, a címfelirat betűtípusa:
- 5-ös szám: Edo SZ http://www.dafont.com/edo.font
- bötük: Dwarven Stonecraft http://www.dafont.com/dwarven-stonecraft.font

5Pallos - Önéletrajzi fantasy

Elég sok rövid, pároldalas képregényt készítettem már, de egy idő után úgy éreztem, ilyen terjedelemben nem igazán lehet emlékezetes munkát alkotni. Ez persze nem teljesen igaz, de hogy a jövőre nézve nem ragadhattam le itt, az is tuti. Mert hát sorozatra sorozat írásával lehet gyúrni, kétszáz oldalas "egész estés" képregény kötetre meg ilyenek írásával (természetesen csak az után, hogy megszereztük az alapokat pár rövidebb munka során). Belevágtam hát első sorozatomba, melynek nyitóepizódja 2015-ben jelent meg az EpicLine magazin 13. számában.

Az egész azzal kezdődött, hogy képregényalkotó csapatunk, a 5Panels lassan betölteni készült fennállásának ötödik évfordulóját. Erre az alkalomra többet kellett villantani a szokásos, tortapusztítással egybekötött évfordulós beszélgetésnél a KépregényKedvelők Klubjában*, és mivel képregényalkotó vagyok, rögtön egy különleges képregény lehetősége ugrott be.

Az 5Pallos kitervelésekor elsősorban arra gondoltam, hogyan formálhatnám érdekes képregénnyé a 5Panels csapatának történetét. Már régebben is játszottam a gondolattal, hogy összeboronálom ezt az ötletet egy híres kínai regény, a Vízparti történet egyik eseményszálával. Az, ahogy Toronyhordozó és csapata a kancellár kincsének elrablása után csak nagy nehezen lelt menedékre egy vízparti rablóerődben, igencsak emlékeztet engem arra, ahogy mi a kezdeti időkben placcról placcra vándoroltunk, hogy együtt rajzolhassunk képregényeket, mert mindenhonnan kiutáltak, elzavartak minket, majd végül az ELTE-TTK épületében (a Duna-parton, hoppá!) találtunk biztos tanyát akcióink kiterveléséhez. Ezt átültetve a mi világunkba eleinte túl absztrakt elképzelésnek éreztem, de eszembe jutott, hogy mi van, ha nem az eseményeket helyezem modern környezetbe, hanem a karaktereinket egy kalandtörténetbe? Így jött egy generikus wuxia-, majd a Szekerce és Szemerce** univerzuma a képbe. Ez utóbbi első epizódját szintén én írtam és rajzoltam, díjat is nyertem vele, így jó ötletnek tűnt ezzel kezdeni valamit. 

A Szekerce is jó adag magyar népmesei hangulattal van megpakolva, de az 5Pallosnál igyekszem erre még jobban rájátszani, hogy még ízesebb, a közönséges fantasy mesék sorából jobban kiemelkedő valami legyen belőle. Ennek eszközei például ismert népdalok jellegzetes képeinek (lásd első rész, 10. oldal 1. panel, "érik a szőlő...-két szegénylegény...") megjelenítése, tipikusan magyaros szófordulatok, elnevezések, de erről a későbbi posztokban bőven lesz még szó, mert kihatással van a karaktertervezéstől kezdve sok mindenre.

Szóval az 5Pallos főszereplői a kiinduló elképzelés szerint valós személyek képregényes alteregói. Azonban nem itt fordult elő először, hogy alkotótársaimról készítettem rajzokat. Rendszeresen szerepeltettem némelyiküket plakátjainkon, közös képregényeinkben, de az alábbi példa a kedvencem. Az egyik első ilyen rajz egy közös nyári kirándulás után készült, ugyanis a helyszínen elfelejtettem fotózni, de mégis fel akartam tölteni valamit a 5Panels e célra fenntartott facebook mappájába emlékként. A rajzon a nap számomra legizgalmasabb jelenete látható, a szereplők közül pedig rögtön három is a leendő 5Pallos gárdából.

A következő rajz egy hagyományos nyárbúcsúztató piknikünkhöz kötődik, ugyanis az eseményre készült "plakát" egy részletét láthatjuk (felül a nagy szöveges figyelemfelhívó részt levágtam). Pont ez volt a program, mint a képen: kicsaptuk a pokrócokat a Margitszigeten, vittünk csomó képregényt közösen tanulmányozni, de előbb fellőttük egy szép platánra a 5Panels-zászlót (az első általunk szervezett képregényes nyári táborra készült még korábban). Az ehhez hasonló rajzokon alakítottam ki apránként azt a formarendszert, ami alapján a csapattagjainkat formáztam meg 5Pallos szereplőkként. 

 A történet szövését eleinte nagyban befolyásolták a valóságban velünk történt események, de az első két epizód megjelenése után a kritikák ezt negatívumként hozták fel. Erről egy képregényfesztiválon beszélgettem valakivel, és arra jutottunk, hogy ha egy Bakuman jellegű slice of life sztorit hoztam volna ki belőle a valódi események és személyek kissé dramatizált, de tényleges jelenlétével (amilyet eredetileg akartam, de azt hittem, épp azt fogják öncélú propagandának érezni, és sokak megsértődtek volna), jobban átjött volna a lényeg azon olvasóinknak, akik személyesen is ismernek minket. Mégpedig azért, mert a jelenlegi formájában az absztrakció felnagyítja a "dicsőséges pillanatokat", amitől a saját vállunk veregetésének tűnhet az egész. 

Kicsit megnyugodtam, amikor ezzel kapcsolatban végeztem egy mini közvéleménykutatást az 5Pallos facebook csoportjában, és kiderült, hogy aki a sorozat előtt nem is hallott rólunk, észre sem vette volna, hogy van valami turpisság a dologban, nem csak egy - itt jó értelemben vett - közönséges kalandképregény, ha nem direkt ezzel harangozom be. Ugyanis lehet, hogy a valóságból merítettem az eseményekhez és karakterekhez, de az elejétől fogva figyelek rá, hogy önmagukban is illeszkedjenek a történetbe. Észrevettem viszont még egy érdekes jelenséget: amint kijelentettem, hogy lesznek benne belsős utalások, már a csapat is mindenben azt látta, és olyan jelentéseket költöttek bele minden jelenetbe, amikre én nem is gondoltam. Ennyire kétélű fegyver, hogy milyen szöveggel promózzuk a képregényünket! 😃

A későbbiekben mindenesetre kerülöm a direkt 5Panels-es belsős poénokat és utalásokat a képregényben, de az itteni blogos írásaimban továbbra is hivatkozok ezekre, mivel rengeteg cikk már rég megíródott az 5Pallos facebook oldalára, amikben pont ezekről rántom le a leplet. A karaktertervezésről szóló írásaimban is elő kell vennem a személyeket, akik a modelljeim voltak, mert a poénon kívül írói szempontból is érdekes lehet, hogy meglévő adottságokhoz hogy terveszek jelmezeket, háttérsztorit, tulajdonságokat, neveket.

 * A KépregényKedvelők Klubja egy ingyenesen megtekinthető programsorozat - képregényes tematikájú beszélgetés meghívott szakmai vendégekkel -, melyet több mint egy évtizede szervez Kiss Ferenc képregényíró és -gyűjtő havi egy alkalommal a budapesti kArton Galériában.

** A Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjait 2013-ban indítottam az EpicLine magazin 2. számában, színezői Kiss Judit és Koska Zoltán voltak. Az epizód Alfabéta-díjat nyert 2014-ben. A második résztől Koska Zoltán és Tálosi András viszik a sorozatot: http://epicline.goobo.hu/szekerce-es-szemerce-extrak/

Rajzeszközök 8. - Papírok mártogatós tollhoz

Az, hogy milyen eszközökkel rajzolunk, meghatározza, hogy milyen papírra van szükségünk. Sokszor elég lenne a sima fénymásoló papír is, csak vékonysága miatt nincs jó tartása és könnyen gyűrődik. Ha nem áztatjuk el filctollal vagy festékkel, költségkímélő megoldásnak megteszi. Nekem viszont valami simább felületű papírra volt szükségem a mártogatós tollak miatt, hogy ne akadozzanak rajta, ne karistolják annyira. Jobb is kicsit vastagabb lapra rajzolni, főleg ha sokat radírozunk, vagy ha screen-tone-okat is használunk, mert a vékony lapot a raszterfóliával együtt átvághatjuk (erről még írok egy későbbi posztban). Ha esély van rá, hogy kiállítják rajzunkat, vagy egy zsűri kezébe kerül, csak javít a megjelenésén is egy tartalmasabb papír, igényesebbnek hat, kényelmesebben lehet forgatni, mert nem löttyed úgy ide-oda.

Egy képregényes sporttárs javaslatára tettem kísérletet a műnyomó kartonnal. Fényes vagy matt, rajzolás szempontjából nekem egyre ment. Bár működött rajta a mártogatós toll és tus, nem hagyott annyira szép vonalakat, mint a már sokat emlegetett manga workshopos képregénypapíron. Ilyenre készült az EpicLine Magazin második számában megjelent Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai c. képregény első epizódjának kihúzása, miután a digitálisan rajzolt vázlat kékkel rá lett nyomtatva egy komolyabb otthoni printerrel. Érdemes lehet azért próbálkozni vele, mert legalább könnyen beszerezhető (pl. a Pantonból) és nem drága.

Maradjunk annyiban, nem találtam az igazinak. Elhatároztam, hogy pont olyan képregénypapírra akarok dolgozni, amin minden olyan frankón ment a workshopon. Viszont hiába kerestem, nem találtam a közelben (értsd: Európában) ilyet, ill. ha volt is, mindent összeszámolva nem jött ki olcsóbbra, mint egyenesen Japánból rendelni. Német/francia rajzeszközös webshopokból vagy az Amazonról pedig pont csak Magyarországra nem élt az ingyen posta, vagy ide pont azt a terméket nem is szállítják. Szóval rendeltem Japánból, őket már ismerem, és eddig minden rendben ment.

Az általam kipróbált Deleter képregénypapír többféle kivitelben kapható. A-F jelölésekkel látják el attól függően, hogy mennyi és milyen segédvonalak vannak rányomtatva halvány kékkel. Van, amelyiken csak a kifutó van jelölve, van, amin margók is vannak, vagy 2x4 paneles felosztás yonkoma képregénycsíkok rajzolásához. A jelölés szkennelés után nem látszik, nem olyan, mint a kék ceruzás vázlatolásnál, hogy nekünk is rá kell segíteni az eltüntetésére rajzprogramban - bár biztos függ a szkenner beállításaitól is.

A legtöbb típus létezik a4 és b4 méretben, valamint 110 és 135 grammosban. Én elsőként a 135 grammos, A4-es „B” papírt választottam. Ezen nincs semmiféle jelölés, és nekem nem is hiányzik, tekintve, hogy illusztrációkhoz, akár színes borítórajzokhoz is használnám, amibe bezavarnak a vonalak. Másrészt mindig az adott kiadványhoz igazítjuk az oldalarányokat, a margók, kifutók méretét, és a hazai kiadásban kevésbé praktikus a japánok által használt rendszer, ami a többi papíron van (az A4 csak a papírlap mérete, de a jelölések által belőtt berajzolható rész mintha nem ilyen arányú lenne). Később vettem „A” típusút is, csak hogy tudjak itt róla véleményt alkotni, de a nem nyomtatott oldalát használom. Felülete kellemesen sima, de nem annyira, mint a műnyomó kartoné, és jól bevált a mártogatós tollakhoz, viszont a Kuretake „ecsetjellegű” rajztollaim mintha nem tudnának rajta annyira finom vonalat húzni – azokhoz a legjobb továbbra is valami fénymásoló – vagy rajzlap.

Mint utólag kiderült, a workshopon nem Deleter, hanem I-C márkájú papírt kaptunk, de nekem egyformának tűnnek (megörököltem pár lapot egy kollégától, aki kapott belőle tartalékba, de nem használta el azóta sem), leszámítva, hogy az I-C még drágább.

 Egy időben akadozott a Deleter papír rendelhetősége, ezért tovább kísérleteztem Magyarországon is beszerezhető papírokkal. Nyugati képregényesek régóta használják a Bristol papírt, de még sosem láttam itthon. Egy nap célirányosan elkezdtem keresgélni, és kiderült, hogy a Strathmore márka már több művészellátóban is kapható különböző méretben, vastagságban, ívben vagy tömb formában. A 270 grammos verzió kellemesen vastag, nem gyűrődik meg egykönnyen radírozáskor. Nem A méretarányban gyártják, úgyhogy az A4-et legjobban megközelítőt választottam, amit viszont mindig méretre kell nyesnem, hogy beférjen a szkennerembe. A később (a RajzShop.hu-n) felfedezett Fabriano Bristol tömb viszont A4-ben is létezik. Mindkettő mükszik, nem rendelek több Deleter papírt.

Rajzeszközök 7. - Bevált és nem annyira hű de bevált tusmárkák

A legutóbbi rajzeszközös cikkekben a mártogatós tollakról volt szó, most pedig következzen a tus, amivel használni lehet őket. Kiválasztásánál jó tudni, hogy gyártanak külön tusfestményekhez, tollak töltésére és egyéb területekre is tusokat, de nem mind jó a mártogatós tollhoz. Ha például túl híg, egyszerűen kifolyik belőle, nem lehet vele rajzolni. Az alábbiakban direkt e célra gyártott cuccokat mutatok be.

 

Próbálkoztam többféle művészellátós tussal, de egyiket sem éreztem az igazinak, nem találtam a manga workshopon kipróbált, direkt mártogatós tollhoz, vonalrajzhoz gyártott japán tushoz foghatónak. Erre a célra túl hígnak találtam ezeket, ráadásul lassan is száradtak. Amikor elhatároztam, hogy Japánból rendelek kellékeket, direkt az ott kipróbált márkát kerestem, de kíváncsiságból más márkákat is leteszteltem, illetve fogok tesztelni a jövőben.

 

Pilot Black Ink

A szürke dobozos változatát használtuk a workshopon, de ott azt tanácsolták, vegyük inkább a nedvességálló típust. Ez pedig a sárga dobozos, amit én is használok – az 5Pallos első és második epizódjának nagy része ezzel lett kihúzva. Üvegtégelye praktikus, mert nehezebben borul fel súlya és formája miatt. Kinyitva érezni a tus jellegzetes illatát – ezt a másik márkánál hiányolom, mert egy kis szipuzás (szigorúan csak ebből) rajzolás előtt meghozza a munkakedvet. 😛 A Black 6-nál jobban fakul radírozáskor, és nedvességálló vagy sem, az alkohol alapú Shinhan Touch filcet mindenesetre nem bírja. Hosszabb állás után azt mondják, érdemes felkeverni minden tust, de felrázni ezt a típust különösen tanácsos - legalábbis nem rögtön a tervezett munka előtt-, mert olyan habos lesz, hogy egy napig nem tudjuk használni. Mindent egybevetve eddig mégis ez vált be leginkább.

 
Deleter Black 6
Száradás után is szép fényes marad. A vastagabb vonalak kitapinthatók lesznek a papíron, mivel állaga sűrűbb kicsit az előbbinél. Azzal ellentétben elég jól állta eddig a Touch filctollas színezést, így ezen tulajdonságai miatt eleinte ez volt a kedvencem. Pár hónap pihenő után azonban mintha jobban besűrűsödött volna, mint a Pilot. Maru-pennel szinte használhatatlanná vált, mert szó szerint pár vonás után eltömítette a hegyét, folyton pucolni kellett. Ezzel kezdtem az 5Pallos első epizódját, de valahol a harmadik oldal környékén feladtam. G-pennel még használható, bár kicsit mintha szöszösebb lenne a vonalak széle, mint a másik tussal. Filccel színezett rajzokhoz azért mégis ezt fogom használni, már ha készítek mostanában olyanokat.

A tégelye nem a legpraktikusabb, mert a tus beleszárad a fedél menetébe, és minden nyitáskor seperhetjük félre a sok tustörmeléket, nehogy valahogy a készülő oldalunkra kerüljön. Nyilván felrázásnál szivárog a kupak alá valahogy. A másik is csavarmenetesen nyílik, mégsem szárad be így soha. A fényes felület szkennelésnél rosszul jön, mert a szokásosnál is több, digitálisan retusálandó fehér pontot eredményez, ha túl vastagon festettük fel.

Deleter Black 4
Hasonlít a 6-oshoz abban, hogy elég jól bírja a radírozást, sőt. A lineart letisztítása után szemmel látható a különbség az 5Pallos második részének első, Black 4-es, valamint a további, Pilot Inkes oldalai között, mert utóbbiak mindig megfakulnak radírozás után. Megszáradva kissé fényes, de nem annyira, mint a 6-os. Neopiko-colorral próbáltam ki, hogy viseli az alkohol-alapú markereket, és jól viseli.

 
Használhatóságában a Black 6 és a Pilot közt áll, mert bár nem tapad bele a tollba ANNYIRA hamar, mégsem tudok egyetlen merítéssel olyan hosszan dolgozni vele a következő öblítésig. Ráadásul az öblítővízben kis lemezkéket képez, melyek egy része a felszínen marad, és legközelebb azokat is pucolhatom le zsebkendővel, mivel rátapadnak a tollra. Nem egy tiszta munka. Talán csak én nem tudok bánni vele, azért voltam kénytelen félretenni, és visszatérni a Pilothoz, mert egyébként szuper.

Kuretake Manga Black Ink
Még mindig keresem az egy igaz tust, ami nem tapad bele a mártogatós tollba túl hamar, nem fakul meg radírozáskor, és még a filctollat is bírja amellett, hogy száradás után vízálló. Nem mondhatnám, hogy megtaláltam, de egy lépéssel közelebb kerültem hozzá. Eljutottam odáig, hogy tegyek egy próbát a Kuretake Manga Black Inkjével. Elsősorban az szólt a próba mellett, hogy itthon is beszerezhető a Maido webboltjából. Az egyszerűsített válasz, hogy igen, bevált, és mivel már mindenre találtam hazai boltokban helyettesítő terméket, többé nem életbevágó horror pénzen a Deletertől rendelnem. A kicsit árnyaltabb válasz az, hogy jó, jó, de még nem az igazi, és csak erre átállni kompromisszumokkal jár.

Nedvességállónak tűnik, máshol azonban azt olvastam, hogy nem ajánlott vizes technikák alá. A filctollat (Shinhan Touch és Neopiko Color tesztelve) egész biztos nem bírja. A nálam eddig etalonnak számító sárga dobozos Pilot Inkhez képest mélyebb a feketéje, illetve azzal ellentétben száradás után is fényes. De a legfontosabb, hogy elég jól bírja a radírozást, hisz csak emiatt nem ragadtam le végérvényesen a Pilotnál (az ugyanis fakul, ami azért baj, mert szkennelés után jobban fel kell húzni a kontrasztot, amitől az egész vékony vonalak már vastagodni látszanak). Pontosabban szólva a tollal húzott vonalak állják a radírt, de az ecsettel foltban felmázolt részek már nem annyira. 

 

Utóbbi három tulajdonságában hasonlít a korábban emlegetett Deleter 6-os és 4-es tintákhoz. Sajnos abban is, hogy hamarabb beleköt a tollhegybe, így tovább tart vele a munka a gyakoribb pucolás miatt, habár hármuk közül még ez tűnik a legkellemesebbnek. Jelenleg párhuzamosan használom az eddigi kedvencemmel. A főbb vonalakat a Manga Blackkel húzom, de ha elkezd szórakozni a tollal, a részletekhez átváltok a Pilotra.

 

Karaktertervezés - A nagyon alap alapjai

 Fent: a Munka gyümölcse című, Pádár Ádámmal közös képregényünk antagonistájának tervei.

Sokunknak vannak saját kitalált karakterei, akiket gyakran lerajzolunk, kalandjaik csak úgy pörögnek képzeletünkben. Készülnek a karakterlapok, rajtuk a jelmezek legapróbb részleteivel és karakterünk fontos belső tulajdonságaival, például hogy szeretik a rántott húst. 😊 Odáig már nem mindenki jut el, hogy a karakterek köré ténylegesen megírjon egy történetet, pláne nem egy kész képregényt. Ekkor már a praktikusságot és a leendő olvasók befogadó képességét is számításba kell venni, így gyakran kiderül, hogy nem azokra a részletekre koncentráltunk, amelyek kidolgozása tényleg fontos lenne, miközben átsiklottunk pár "apróság" felett.

Az alábbiakban összeszedem azokat a tudnivalókat karaktertervezés témában, amik eddig rám ragadtak kutakodásom során. Fontos, hogy mivel a karakterek külső (testalkat, mimika, jelmez stb.) és belső (pl. személyiség, motiváció, történetben betöltött szerep) tulajdonságai erősen összefonódnak, nem minden pontban tudom különválasztani ezek tárgyalását.

A Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai című, EpicLine magazinban futó sorozathoz készült legelső tervek. A karakter használatához is adtam tippeket a leendő íróknak.

• A rendesen megtervezett karakterről nem csak egy pin-up van a kezünkben flancos jelmezben, menő pózban, és egy rövid megjegyzéssel, miszerint a kasztja druida pénztáros, gyűlöli a trollokat, szereti a mákos bejglit meg az animét. Nem csak a történet vezetésében segít, de az olvasó számára is érdekesebbé válik, ha van egy világos motivációja, erényei, hibái, félelmei. Ezeket jó mihamarabb kidolgozni, mert alapvetően (kéne, hogy) befolyásolják a viselkedést más karakterekkel szemben, a reakcióit különböző eseményekre - és ezzel a cselekmény irányát! 

• Az előbbiekkel szoros kapcsolatban van, de rajzilag könnyebben megfogható a karakter személyisége. Ehhez aztán lehet rengeteg karakterhez kötött mimikát, gesztust kitalálni, és az öltözékének, használati tárgyainak formájával, színválasztásával is szépen rájátszhatunk. Absztraktabb rajzstílusnál a testek alapformákká alakításával is érdemes kísérletezni (lásd Pixar filmek).

  
Pólódizájn versenyre készült ez a tömbszerű, erőszakos oroszlán és a kis sunyi királygepárd.

• Egyedi gesztusok mellé egyedi szóhasználat. Ne mindenki az író hangján szólaljon meg. Nemre, rangra, szerepre, személyiségre jellemző következetes beszédstílus, esetleg egy-egy karakternél rendszeresen visszatérő szófordulat vagy kifejezés. Az 5Pallosban Pecér karaktere "Bronzvidra furkó!" felkiáltással kaszabolja az ellenséget, a Karvalyfivérek szavajárása a "mi a kóró...?" vagy "hogy a kóróba...?".

• A történetben betöltött szerep és a karakter világa is befolyásolja a megjelenést és a viselkedést. A jelmez dizájnja alapvető információkat közöl a karakterről. Zsánertől is függ, de sokszor a főbb szereplők már ránézésre kitűnnek a szereplőgárdából. Gondoljunk például az egyenruhában, egyszerű felszerelésben masírozó minionjai közül szó szerint kimagasló sötét nagyúr típusú karakterre vagy felcicomázott bajnokra. Slice of life vagy történelmi sztoriknál az adott kor és közeg szokásait is figyelembe kell vennie a karaktereknek, és ha ezektől eltérnek, annak kihatása kell legyen a cselekményre, illetve okkal tervezzük így.  

Gyurkó beszélő páncélja a Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjaiból. A történet szerinti félelmetesen díszes vértet egyszerűbb formákra bontottam, elhagytam a felesleges cirádákat. A "pikkelylemezek" és a maszkok jellegzetesen formálódnak, könnyen megjegyezhetők.

• Praktikussági szempontból nem mindegy, mennyire részletgazdag a dizájn. Egy-egy önálló illusztráción jól mutathat a rengeteg apró minta, nyúlvány, textúra, de egy képregényben ugyanezt ezerszer is le kell tudnunk rajzolni mindenféle szögből és fényviszonyok mellett. Jól mozgathatónak, forgathatónak kell lennie, bár egy animációhoz képest képregényben még mindig több zsúfolható akár egy kis csalással is- csak előre mérlegeljük, hogy megéri-e? Képzeljük el, hogy állna a borzas sérója, ha akciófigura készülne belőle. 😃

Na ezeket a karaktereket például annyira nem volt könnyű mozgatni - nem is a dizájn, inkább a lajhárok lajhárléte miatt -, hogy a harmadik képkockától kezdve mindenki lajhár nélkül ábrázolta őket.

 

• A főszereplő (ruha-)dizájnjának rugalmasnak/variálhatónak kell lennie, hiszen a történet során több helyszínen is megfordul. Magyarán lehet, hogy át kell öltöznie, mert tökig páncélban, pávatollas köpönyegben nehéz delfinen lovagolni, és koldusnak is nehezebben adja ki magát benne - pláne delfinnel a lába között. 😀 Viszont plusz pont, ha a delfinlovas- és koldusszerkója is tükrözi a karakterdizájn eredeti sémáját színekkel, formákkal, tematikával.

• Ha egy jelenetben mindenki pucér, és úszósapkát húz, az olvasó akkor is azonnal meg tudja mondani, hogy ki kicsoda. Formák, tömegek, sziluettek egyedi alakítása. Nincs mit ragozni ezen. 😄 

Egy böngészős játékhoz megrendelt karaktertervem. Csak annyi előzetes infót kaptam, hogy sci-fi világba való kék plazmalényre van szükség. Az imádkozó sáskás tematikát és azt, hogy mechanikus páncélt használjon fizikai testként, én tettem hozzá.

• A színeknek jelentése van (legyen). Esztétikai okokból pedig tanulmányozzunk színelméleti írásokat. Karakterenként 2-3 jól megválasztott alapszín és ezek tónusai általában elegendőek, a motívumok következetesen végig legyenek víve a teljes dizájnon.

• Legyen emlékezetes. Ezt könnyebb mondani, mint megcsinálni. Nézzétek a sok mainstream animét, mennyire igyekeznek ugyanazt az iskolás uniformist újragondolni, a mindenféle leples, szalagos, fodros ruhákról és csápos, tüskés, használhatatlan élű és méretű fegyverekről nem is beszélve. De mivel minden második cím tele van hasonlókkal, valójában kevés a tényleg emlékezetes dizájn. Arra viszont ezek is jók, hogy a cosplayereknek kihívás legyen lemodellezni, és ez is lehet egy szempont - én már eleve úgy tervezek.😉 Szóval a kevesebb néha több. Itt újra idézném az alapformák, a színkód, a gesztusok és a sziluett alapján is könnyű beazonosíthatóság fontosságát.

Az Erdőzúgást hasító jáde tőr c. képregényem főszereplői chibi sztájlban.


Egyelőre ennyi. Lehet, hogy kifelejtettem valamit, de hát ez egy elég nagy témakör - ezért nevezem a fentieket nagyon alapnak, merő önvédelemből. 😏 A későbbi blogbejegyzésekben sorra veszem képregénysorozatom, az 5Pallos karaktereit külön-külön is, kitérve azokra a dolgokra, amik hatással voltak a megtervezésükre.

Képregényírás - Szívás a thumbnailekkel

A legutóbbi cikkben a thumbnailezés fontosságáról volt szó. Jöjjön most egy személyes észrevétel a dologról.

A THUMBNAILEZÉSBE BELEFÁJDUL A FEJEM! 😄 Van, akinek jobban kézreesik, van, akinek kevésbé. Ismerek alkotót, aki a vázlatfüzetében gyönyörűen (itt: gyorsan, kicsiben, pár vonallal, de bárki számára tökéletesen érthetően) végig tudta tervezni vele a képregényét. Nekem viszont tényleg csak a tervezés legelső vizuális fázisa lehet, mert egyszerűen csak nagy méretben tudom pontosan belőni (látni a lelki szemeim előtt), hogy melyik eseményhez - és a hozzá tartozó szövegbuborékokhoz - mekkora panelre lesz szükség. De attól még kell, mert ahogy azt írói berkekben mondják, üres papírra nem dolgozunk. Ha csak bámuljuk a fehérséget, nem haladunk, legjobb azonnal felfirkálni, ami csak eszünkbe jut, hogy beinduljanak a fogaskerekek.

Amikor nagyjából már megvan így a sztori, neki lehet állni a jobban kidolgozott oldalra bontásnak. Ez nálam a rajzolt oldaltervek és a szöveges dokumentum párhuzamos szerkesztésével folyik, mert van, amikor egy jelenet a tervezettnél több panelt/oldalt kíván, vagy éppen marad egy kis szabad hely, amit a szöveg írásakor még nem láttam előre. A részletesebb oldalterveimet sem biztos, hogy rajtam kívül bárki követni tudja, de thumbnailezésnél néha azon kapom magam, hogy külön jelrendszert kezdek használni, hogy gyorsabban haladjak. A mellékelt két oldal thumbnailje az 5Pallos című sorozatom harmadik epizódjához készült, melyről hamarosan sokkal többet meg fogtok tudni! A majom csak úgy ott van.

Képregényírás - Thumbnailek

Remélem, senkinek nem okozok meglepetést, ha azt állítom, hogy a képregényrajzolás megkezdése előtt praktikus forgatókönyvet írni 😀 Mert ugye honnan tudnánk különben, hová fut ki a sztori, hogy épülnek fel a jelenetek, beleférünk-e a tervezett oldalmennyiségbe? Csomó minden nem látszik még persze a puszta szövegből, ezért rajzolunk egyszerűsített oldalvázlatokat, thumbnaileket már az elejétől.

 

Ez a saláta itt az 5Pallos első epizódja, thumbnailesítve (úgyhogy mindenkinek kár volt megvennie, mert itt az egész mindenség, lol, ha ezt tudtátok volna 😃 ). A szöveges forgatókönyv írása közben már firkálgatom is az oldalterveket, mert számomra könnyebb, ha rögtön le is jegyzem az adott jelenetet, amint és ahogy eszembe jut (bár egy nyugodtabb, beszélgetős résznél ez utólag is könnyen megy). Amikor az megvan, kiegészítem a nem konkretizált részekkel, esetleg elejétől, sorba rendezve újrarajzolom a thumbnaileket. Ahogy a képen látható, itt már oldalpárokba rendeztem az oldalterveket, ahogy majd a kiadványban is meg kell jelenniük, hiszen ettől is függ, mit hová rajzolok, mely jelenet hol kezdődik és ér véget.

Ezeknek a kis vázlatoknak egyébként az lenne a lényege, hogy minél gyorsabban feldobjuk a panelek elrendezését, a bennük lévő kompozíciókat, és már menjünk is tovább. Ezért elég kicsiben, pár centisben megrajzolni őket (innen a nevük is), hogy ne is tudjunk nagyon elmélyülni a részletekben. Ezt nekem még gyakorolni kell, és jobban is tudok komponálni, ha jóval nagyobban rajzolom meg 😉

Rajzeszközök 6. - Tollszárak

Az általam használt tollhegyekhez egy könnyű, üreges, fából készült szár való, amelynek a szájánál egy műanyag betét tartja helyén a hegyet. A jobb fajtáknál olyan ezeknek a kiképzése, hogy nemcsak az azonos végződésű G és Saji-, de a kisebb, kör alakban végződő Maru hegyet is megtartja. Ez úgy lehetséges, hogy két rés fut ívesen egymás mellett, középen a Maruhoz átmérőjébe passzoló kis pöcökkel. Ami egy idő után bele tud törni a hegybe, ezért is vigyázzunk a cserélgetéssel és a hegy túlzott beszorításával.

A Deleter saját márkás szára nekem jobban tetszik, jobban kézre áll, de van, akinek a gumírozott fogófelületű típus kényelmesebb. Van kupakos fajta is, így nem tenyerelünk bele az asztali tolltartóban tárolt rajztollak hegyébe, viszont nekem a kupak folyton csak útban van. Szinte várom, hogy elkallódjon, de kidobni nem akarom, mert drágább volt a kupakos, mint a kupak nélküli.

Fun fact: létezik a standard sárga mellett kék Deleter szár is, amit a Bakuman manga / anime marketing kampányához kapcsolódva adtak ki (hisz a Bakumanban Saiko ilyennel rajzol). Amikor eldöntöttem, hogy veszek még pár szárat, hogy ne kelljen menet közben hegyet cserélgetni, ilyet szerettem volna, de úgy tűnik, a Deleter webshop csak Japánban forgalmazza, ahogy több más csomagját is. Talán majd Amazonról, csak kérdés, mennyit ér meg nekem…

Rajzeszközök 5. - G-pen, Maru-pen, Saji-pen

Háromféle tollheggyel dolgozom a mártogatós tollal elvégezhető feladatoknál:

- G-pen: rugalmasságának köszönhetően vékonyabb és vastagabb vonalak is húzhatók vele nyomástól függően, illetve szép lendületes, élettel teli kontúrokat lehet vele rajzolni. Szerintem a leghasznosabb a három közül.

-Maru-pen: ezzel tudok a legvékonyabb vonalakat húzni, finom részletekhez, háttérelemekhez való. Sajnos gyakrabban kell tusba mártani, és bizonyos tusok hamar bele is tapadnak, nagyon gyakran kell pucolni. Hegyes vége miatt különösen fontos, hogy sima lapot használjunk, azon kevésbé akad meg, kevésbé sérti fel. Extra fontos a megfelelő kéztartás, a megfelelő szög megtalálása, hogy ne csak kaparjuk vele a lapot, és ne pattanjon el, jól összepacázva mindent.

- Saji-/ Kabura-/Tama-pen: a fentieknél ritkábban kell mártani, és a legjobban csúszik a papíron kiszélesedő hegye (azt mondják, innen a „kanál” név, nem az öblös formájáról) révén, így ennél számít a legkevésbé, hogy milyen papírra rajzolunk vele. A helyes kéztartásra és nyomásra is mintha kevésbé lenne érzékeny, talán ezért ajánlják ezt kezdőknek. Ügyességtől függően lehet közel olyan vékonyan rajzolni vele, mint a Maruval, de nem olyan vastagon, mint a G-vel. Ezt használom a legritkábban, tulajdonképpen nélküle is megvagyok. Viszont nem értek egyet azzal a túlmisztifikálással, hogy a vérbeli profik túllépnek rajta, és csak a kevésbé jó rajzolóknak való. Azt hiszem, a Bakuman animében hallottam először ezt a marhaságot, és azóta minden wannabe mangakás fórumon ezt olvasom.

A képen balra a fent említett hegyek, Maru, Saji és G, jobbra random művészellátós, inkább szépíráshoz való hegyek. A kis dobozkában - ilyenekben postázza a Deleter őket - tartalék Saji és G hegyek, amiket szerintem már itthon vettem, a Maidóból, de így kényelmesebb tárolni, mint az eredeti blisterekben.

Rajzeszközök 4. - Így használd a G-penedet

A mártogatós tollaknál ugye külön kapható a tollszár és a tollhegyek (G-pen, Maru pen stb.), amiket cserélgetni lehet, hiszen minden hegy kicsit más vonalat húz, másra célszerű használni. A gyakorlatban azonban praktikus minden hegyet külön szárba tenni, hogy ne kelljen rajzolás közben folyton cserélgetni. További tudnivaló, hogy a vadiúj hegyeken egy vékony olajos bevonat van, ami védi a korróziótól, amíg bizonytalan ideig várják megvásárlójukat a polcokon. Ha ezt nem távolítjuk el, lehet, hogy a tus nem marad meg olyan jól benne, gyakorlatilag kicsúszik belőle, pacázik. Nemrég néztem utána egyébként, hogy a blisteres csomagolásnál a hegyek mellé tett kis sárgás papírdarab is a korrózió elleni védelmet szolgálja.

Többféle technika létezik a megtisztítására, a legelterjedtebb a pár másodperces öngyújtóval hevítés. Ezt viszont sokan nem ajánlják, mert ha véletlenül túlhevül a fém, elvesztheti rugalmasságát, márpedig épp amiatt használható a hegy arra, amire nekünk kell. Ha túl közel pirózunk a tollszárhoz, még a műanyag illesztésben is kárt tehetünk talán. Én főleg a vegyi eljárást alkalmazom, citromlében áztatva a hegyeket pár percre. Azért a gyújtogatást is teszteltem egy hegyen; hirtelen színeződik el a fém, szóval óvatosan! A tisztítás után már nem fogjuk meg csupasz kézzel, nehogy összezsírozzuk az ujjunkkal, inkább papírtörlővel felcsippentve illesszük a szárba!

Mindegyik típus elkopik egy idő után, főleg a Maru, amitől nem húz olyan finom vonalat, mint előtte. Rajzolás közben pár tusba mártás és kifogyasztás után érdemes vízbe mártani (legkésőbb akkor, amikor érezzük, hogy a tus megreked a hegy öblében, mert a papírközeli végében már elkezdett beszáradni, amitől nem tud lejjebb folyni) és tisztára, szárazra törölgetni. Csak a tollhegy tövéig, mert nem jó, ha a szárba is víz megy, hisz visszafolyhat a lapra, és a hegy belső vége is hamarabb korrodálódik.

Rajzeszközök 3. - Hol kapni japán rajztollakat?

Az előző posztban említett manga workshopon kaptunk ajándékba többek közt egy Deleter márkájú tollszárat és Zebra tollhegyeket, amikkel egy EpicLine Magazinos sorozat, a Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai első részén, illetve a mostani 5Palloson is dolgoztam.

További darabok beszerzése a közelmúltig körülményes volt, mivel itthon nem árulták, így külföldről, vagyis szállítási költséggel együtt már több mint kétszeres áron tudtam rendelni. Nézegettem az Amazont, kerestem alternatív forrásokat, figyeltem, hogy tudok-e nagyobb tételt olcsóbb szállítással rendelni, de végül sosem jött ki olcsóbbra, ha mindent egybevetettem, mint közvetlenül a Deleter japán webshopjából (ami egyébként teljesen megbízhatónak bizonyult).

A rajz az EpicLine Magazin második számában megjelent Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjainak első részéből való. Író, rajzoló: én, színező: Kiss Judit, flatter: Koska Zoltán.

 

Ha nem is Deleter és Zebra márkájú, de szerintem nem kevésbé jó tollszárat és hegyeket azóta szerencsére már itthon is kapni, a budai székhelyű Maido webshopjában. Amúgy lehet, hogy vannak ilyen jó, hagyományos grafikai tollhegyek a mi művészellátóinkban is, de úgy vagyok vele, hogy sokba kerülhet a vaktában kísérletezés pénzben és időben egyaránt. Ezért ragaszkodom a tárgyalt típusokhoz, amíg csak tehetem. A művellátós tollszárak ráadásul nem feltétlenül kompatibilisek a japán hegyekkel, és az ottani hegyek sem jók emezekbe a szárakba.

A tűfilchez hasonló, nem tusba mártogatós rajztollak már sokkal könnyebben hozzáférhetőek, minden jobb művészellátóban kapni (pl. Pigma Micron, Mangaka, Touch és Copic liner - ezekről még lesz szó egy későbbi posztban).

A hazai Maido webshop: http://shop.maido.hu/
A Deleter japán webshopja aranyáron történő szállítással: http://deleter-mangashop.com/